Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-23 / 87. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 23. Ujj József dr., Weiner Miksa és Wimmer Fülöp, persze Gaál Endre dr. elnökölt. A szinházi tagok bírálata után, amivel se részleteiben, se általánosságban nem kí­vánunk foglalkozni, az elnök bejelentette a tárgysorozat második pontját: a szinházi szerződés meghosszabbítását. Wimmer Fü­löp tiltakozott az ellen, hogy ezt a nagy hord­erejű kérdést igy becsempésszék. A kérdés — folytatta Wimmer — ma még nem aktuá­lis, meg kell várni, mig a többi nagy város kiirja a pályázatot. A közönség nagy része elégedetlen a mai igazgatóval, meg kell vár­ni, hátha módunkban lesz a szinház jövőjén lenditeni egy pályázat utján. Egyébként is a kérdés helyes rendezését csak uj szabály­rendelet alkotásával lehet biztosítani: bérbe kell adni a színházat és szabaddá tenni a szinházipart. Az elnök javaslata mellett szólalt föl Balassa Ármin, Wimmer álláspontját pártol­ta Palócz László. Végül a szinügyi bizott­ságban szokásos lármás és zűrzavaros vita után az elnök két kérdést tett föl: 1. Kiván-e a bizottság a szinházi szer­ződés ügyével most foglalkozni? 2. Meghosszabbilja-c Almássy Endre szerződését 3 évre? Az első kérdésre igennel szavaztak: Ba­lassa Ármin, Becsey Károly, Csernovits Age­nor, Somogyi Szilveszter, Ujj József, nem­mel szavaztak Back Bernát, Palócz László, Weiner Miksa és Wimmer Fülöp. A máso­dik kérdésre uyganazok szavaztak igen­nel, akik az elsőre, tehát a szinügyi bizott­ság azt a javaslatot terjeszti a tanács elé, hogy pályázat mellőzésével további 3 évre hosszabbítsa meg Almássy Endre szerződé­sét. A város ügye tehát — mert szerintünk ez történt — csak egy szavazattal bukott el. De már itt meg kell jegyeznünk, hogy nein vett részt az ülésen Szmollény Nándor, aki beszerzett információnk szerint a nem-vei szavazókkal tart és módját fogja keresni an­nak, hogy ezt a véleményét hivatalosan is kifejezésre juttassa. Ha tehát ő megjelenik a mai ülésen, legalább is a szavazatok egyen­lősége áll be és Gaál Endre dr.-ra az a ké­nyelmetlen föladat várt volna, hogy szava­zatával döntsön. Érdemesnek és érdekesnek tartjuk külön kiemelni Somogyi Szilveszter dr. igen szavazatát, aki eddig a modern áramlat katonájának, nem: előharcoSának igyekezett bemutatkozni. Megváltozott. Nem tudjuk, miért, de most már iga-zán tudni sze­retnénk, hogy melyik táborba is tartozik? A szavazatoknak a bizottságban előál­lott aránya alapján — mondhatni 5—5 ellen — vérmes reménykedés nélkül is biztathat­juk magunkat azzal, hogy a következő fóru­moknál helyes medrébe terelődik ez az ügy. Mellékes kérdés most, hogy bevált-e Al­mássy mint színigazgató. A szinházi élet jö­vőjét kell uj alapokra fektetni: a színházat bérbeadni és kiszélesbiteni szinházi életünk körét. Ha bele tudunk dobni a nyilvánosságba olyan kérdéseket, hogy mikor kövezzük a Fájfejem-utcának azt a részét, amely a Nagy­körúton nem esik kívül, de a Nagy- és Kis­körút között sincs, sőt a Kiskörúton belül se: érdemes lesz azzal a gondolattal is foglal­kozni, hogy Szeged nagyvárosi, nyugati fej­lődése érdekéből uj szinházi politikára kell berendezkedni. Szeged és a mozgósítás. — A hadkiegészítő-parancsnokság sürgős átirata. — Permanenciában a katonai ügyosztály. — Részleges mozgósítás. — Interjú a hadikészüiődésröl. — (Saját tudósítónktól.) Vészhirek szágul­danak szerte az országban, naponkint foko­zódik az izgalom, amelyet a háború — sa­ját háborúnak — eshetősége keltett. Tagad­hatatlan, hogy a hirek egyrésze igaz, amint a Délmagyarország is megírta, hogy a moz­gósítás előkészületei megtörténtek. A mai naptól kezdve a szegedi katona­ügyosztály éjjel-nappal permanenciában van, vagyis szakadatlanul dolgozik azon, hogy a behivottak megkapják a behivó-jegyeket és azonnal jelentkezzenek a katonai parancs­nokságnál. Ugyanis a szegedi hadkiegészítő parancsnokságtól „sürgős" jelzésű átirat ér­kezett a katonai ügyosztályhoz és ennek kö­vetkeztében történt az állandó permanenciá­r; 'onatkozó intézkedés. A hadkiegészítő : mcsnokság átirata, amelyet ma reggel kézbesített a posta a katona-ügyosztálynak, teljes szövegében a következő: Cs. és kir. hadkiegészítő parancsnokság, Szeged. 400/18. M. E. B. szám. Sürgős. KATONAI ÜGYOSZTÁLY Szeged. Szeged, 1912. évi november hó 21-én. Megkeresem, szíveskedjék a csatolt — a hadsereg részleges kiegészítésére „azon­nalra" szóló — behivójegyeket haladéktala­nul és igen sürgősen kikézbesiteni, egyben a rendelkezésére álló törvényes eszközök­kel odahatni, hogy a behivottak a lehető leg­gyorsabban, teljes számban bevonuljanak. Egyben megkeresem, szíveskedjék a be­hivójegyeket — az ügy felette sürgős volta miatt — annyi küldönccel, ahány irányban azok kikézbesitendők lesznek, szétkül­detni és a betlivottakat a behivójegyek átvételénél, esetleg a küldöncökkel kioktat­ni, hogy haladék nélkül, a törvény értelmé­ben legkésőbb a behivójegy átvétele után 24 órával a behivójegyen megjelölt katonai pa­roncsnokságnál okvetlenül jelentkezni tar­toznak. A kikézbesítést ezen ügydarab átvétele után rögtön kérem foganatosítani. Mellékelt átvételi elismervényt szíves­kedjék postafordultával ajánlva, az egyes behivottakét pedig a legsürgősebben ide meg­küldeni. 17 darab melléklet. Knesel. Az átiratot a hadkiegészítő parancsnok­ság csütörtökön délután tette postára, a bo­rítékon „express, éjjel is kézbesítendő" jel­zéssel. A levelet tényleg kézbesítették ma éjjel, de minthogy eddig a katonai ügy­osztályban csak nappal volt szolgálat, ma reggel vették át a fontos átiratot. Mától kezdve a katonai ügyosztályban a tisztvise­lők hat óránként váltják föl egymást, amint­hogy éjjel-nappal tart a szolgálat a szegedi hadkiegészítő parancsnokság irodájában is. A behivások kivételes tényleges szolgá­latra szólnak. Az 1907. és 1909. tartalékoso­kat hivták be elsősorban, akiknek — mint az átirat is hangsúlyozza — a jelentkezés után azonnal be kell vonuíniok. Eddig hu­szonnyolcan kaptak behivót, akik közül a ten­gerészeknek Pólában, a tüzéreknek Fiúmé­ba, az utászoknak Rzeszowba, a vasúti ez­redbelieknek pedig Korneuburgba kell bevo­nulniok. A hadkiegészítő parancsnokság az egyik mellékleten közli, hogy „a behivójegyek előnuitatása mellett a behivottnak Ausztria­Magyarország, Bosznia és Hercegovinában szabad az utazása". Kiilön jelezte még a had­kiegészítő parancsnokság, hogy további behi­vások is lesznek. Mindezek után megállapítható, hogy a hadsereg létszámának részleges fölemelése megkezdődött. Hogy az általános mozgósítást elren­delik-e és mikor, ez a közel jövő titka. Általános és részleges mozgósítás. Olyan terminus technikusok ezek, amelyekiben so­kan nem igen tudnak eligazodni. Mozgósítás­ról lévén szó, mindenki olyannak érzi a le­vegőt, mintha máris puskaipor telítené és vé­gig dörögne az egész országon a kiáltás: fegy­verbe! Szerencsére, nem tartunk még egé­szen itt. Megnyugtathatjuk a közönségei: egyelőre — hogy ugy mondjuk — madárijesz­tésrő'l van szó és családok, aggodalommal, leg íölebb akkor nézhetnek a jövő eseményei elé, ha az általános mozgósítást elrendelik. Akkor tényleg háborúval állunk szemben. Az álta­lános mozgósítás elrendelése azonban nem történhet titokban. Tömérdek szóbeszéd, mosolyra is késztető tévhit van forgalomban arról, hogy mi a mozgósítás? Munkatársunk éppen ezért a kö­zönség tájékoztatására, hosszabb beszélgetést folytatott egy magasabbrangu szegedi kato­natiszttel, aki a hadikészülődések miként­jéről a következő érdekes dolgokat mondta el: — Amig a helyzet nem élesedik ki any­nyira, hogy békés elintézése kizártnak te­kinthető, addig a diplomácia viszi a döntő szerepet. Gyakran azomban már eközben is, hogy követeléseinek minél nagyobb súlyt biz­tosítson, igenis, felvonultatja a fegyveres erőt, ezzel is dokumentálván, hogy a nemzet érdekeit a legvégső eszközökkel is kész meg­védeni. Igy történt 1908-ban, az annexió ide­jén, amikor Szerbia harci lármájától vissz­hangzott az egész európai sajité. Jegyzék­jegyzéket ért, de a kardcsörtetés, amelyet György herceg szított Szerbiában, nem csil­lapodott. Erre rendelte uralkodónk a határ­széli hadtesteknek hadilétszámra való föleme­lését. Ez még nem mozgósítás, inkább csak az előfutárja. Az egyes századokat ugyanis, amelyeknek a békelétszáma 80—100 fő, a tar­talék-erők egy kis hányadának fegyverbe hí­vása által 150—200 emberre egészítik ki. Hogy ez utóbb az összes keretek kibővítését eredményezte, természetes, ám hol van ez még attól, amit mozgósításnak lehet hivni. — A balkáni államoknak most folyó há­borújában erről mái} tiszta képet nyerhe­tünk. Láttuk, mifnt szegődött -egyszerre a modern élet minden eszköze a hadsereg szol­gálatába. Elsősorban persze a vasút és a táviró. A vasút a hadviseléshez szükséges anyag, fegyver, lőszer, élelmezés, mig a táv­iró: a tartalék — a rendes hadsereg kiegé­szítésére szükséges emberanyag — behívó je­gyeinek továbbítására. Belekapcsolódtak eb­be még a posta- és a telefon is, mint kiegé­szítő szervek, főleg a hírszolgálat lebonyolítá­sa céljából. Az pedig, hogy mozgósítás ese­tén e szervek teljesen katonai uralom és fe­gyelem alá jutnak, csak a magasabb érdek természetes folyománya, ami érthető is, hi­Legújabb női és leánykabátokat csak a HOLTZER és ARONYI cégnél Szegeden, Széchenyi-tér 2. szám, lehet olcsón, szabott árak mellett vásárolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom