Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-17 / 82. szám

6 * DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 16. Béke-demonstráció ! Berlin, november 16. A rendőrfőnök a szociáldemokratáknak azt a kérését, hogy a jövő vasárnap tartandó szocialista békédcinonstrációknál más nemzetközi nyelvek 's használhatók legyenek, elutasította, azzal az indokolással, hogy azt a szándékot, mely a német birodalom külpolitikájának n maetközi befolyásolására irányul, a birodalom érdekeivel ellentétben állónak tekinti. Koncser tábornok. London, novdmjber 16. A „Daily Talegraph" jelenti Bukarestből: Koncsev bolgár tábornokot, mielőtt öngyilkos lett, megfosztották a rangjától. Koncsev a háborúban nagy hibákat követett el. Kirkkilissze és Raglica között a törökök üldözése alkalmával két szófiai ezredét tiz kisebb hadoszlopra osztotta, hogy igy az ellenségnél nagy túlerőnek a benyomását idézze elő. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy a törökök ezeket a hadoszlopokat egyenként megsemmisítették- A háromezer emberből csak ezerkétszáz jött vissza és ezeknek a legnagyobb része súlyos sebekkel. SZÍNHÁZ, művészet Szinházi műsor: VASÁRNAP d. u.: Orfeusz, operett. VASÁRNAP: este: Tündérszerelem, daljáték. HÉTFŐ: Tündérszerelem, daljáték. KEDD d. u.: Ripp van Winkle, (Ifjúsági előadás.) KEDD ESTE: Tündérszerlem, daljáték. SZERDA: Limonádé ezredes, operett. CSÜTÖRTÖK: Bőregér, operett. PÉNTEK: A miniszterelnök, komédia. Tiinderszerelem. (Saját tudósítónktól.) Huszka Jenő és Martos Ferenc: jó cég. A János vitéz diadalmas szerzői már egynéhányszor besétáltak karonfogvást és külön-külön a Siker várkapuján. Huszka invenciózus, pompásan hangszerelő muzsikus, szerzőitársa pedig a,z operettszinpad poétája. Legújabb, közösen jegyzett darabjuk, a „Tündérszerelem", jelentős esemény szinházi karrierjükben. Nem valami meglepő, amit produkáltak, de amit akartai;, azzal megjutalmazta őket a publikum: sikert aratott a Tündérszerelem. És ma nem kell en uél több, sem a színháznak, sem a szerzők nek. A premier-publikum tetszéssel fogadta az előadást. A diarab poétikusnn megrajzolt rósz letei nem tévesztették el a hatást. A fantasztikus elemek pedig, amelyekkel telesüritették a librettót, állandóan a színpadira irányították az érdeklődést. A darab meséje, különösen a második fölvonásban, megkapó és hangulatos. Egy bájus Jókai-novellából épült föl a szöveg, amely fantasztikus székely-legendái vitt föl a színpadra. Egy székely fiu bel esze ret Csillába, a Viz tündérébe, akivel az ingó ványban találkozott. A szerelmesek megszöknek a Viz birodalmából ós a második fölvonás közepén boldogan turbékolnak odahaza, a fiu falujában. A boldogság hirtelen megszakad, épen a templomajtó előtt, esküvőre menvén. Csillát ugyanis boszorkányos módon hatalmába keríti Cincér, a vizi tündérek küldöttje és Déri Rózsi (Csilla) visszatér régi birodalmába. Ezután következik a harmadik fölvonás, amely értékre meg sem közelíti a két elődjét. Martos, ugy látszik, nincs valami jóbaráiságban a harmadik fölvonásban. A Leányvásárban is lecsúszik a darab értéke a harmadik fölvonásban. A Tündérszerelem u< :>lsó fölvonásában a tündérek ünneplésben re.-.esitik Csilla barátnőjüket. De, hókusz-pókusz, újból előtűnik lenn a vizi birodalomban a szerelmes fiu. Csilla ajánlatára leveti magát a tóba, amelynek a fenekéről kibalász sza a templom szent harangját. Ez most már megteremti a lelki boldogságot. Elpusztul Tündérország, nincs akadálya Csilla és a szerelmes fiu boldogságának. És végezetül lógyen a liit malasztja: egy barát mondá a függüny legördülése előtt, hogy mindez isten müVie. A zene invenciózus, dallamos. Néliol ismerős a melódia, egy kicsit Jáuosvitézes. Ezzel azonban könnyű a megalkuvás. Az előadást Ferenczi Frigyes rendezte. Elismierésramóltó igyekezettel, leleményességgel, sőt sok-,sok furfanggal végezte a dolgát. Ügyesen állitotta be a jeleneteket és a kigondolásnál oda-oda kacsintott a nézőtérre, mondván: tudom én, liogy mi kell neked. Hogy kiállítás dolgában nem valami nagy választék áll a rendelkezésére, az már nem az ő hibája. Például az első fölvonásban ott húzódott a szélen a Cigánybáró jó öreg ütöttkopott kunyhója, amelyből természetesen nem a bóditó cigánydémon suhant ki, hanem az ezer esztendős királya a tónak, aranyozott aggancsokkal és a talpa közepéig megnőtt szakállal. No, de mindegy. Amit csinált, azt jól csinálta. A szereplők közül elsősorban kell fölein literi Déri Rózsi nevét, aki az este egyik legszebb és legértékesebb sikerét aratta. A poétikus vonásokkal megrajzolt alakot pompásan, megkapó közvetlenséggel és graciózus ügyességgel ábrázolta. Pajkosan, vidáman, hangulatosan játszott és meglepő biztonsággal énekelt. A tánc ritmusos és Ízléses. Mik lóssy Margit, a kóunika, ina újból beigazolta, hogy egyik erőssége a társulatnak. Körmendy Ilona helyénvaló játékával, diszkrét alakításával szaporította sikereinek a szánnál. A fejlődése mindinkább látható. Oláh Gyula szereplését sikerrel jutalmazta a publikum. Szó Tien és hangulatosan énekelt, játékával is rászolgált.az elismerésre. Az előadáson szere peltek még Kállay Margit, Szűcs Irén, Szath máry, Solymossy és Pogány. A zenekar Müller Mátyás dirigálásával kifogástalanul működött. T. Gy. Maiién Joan hangversenye. Választékos és mégis igen nagyszámú közönség előtt játszott Szegeden először a hegedüjátéknak uj nagymestere: Manén .loan, a spanyol virtuóz, akinek nevét néhány éve sasszárnyaira vette a hir. Ünnepies várakozás előzte meg a kiváló miivész szegedi bemutatkozását és a lelkes, értő közönség az elragadtatás tapsaival fejezte ki bámulatát. De nemcsak ezzel, hanem áhítatos, figyelemmel is: a Tisza majdnem megtelt nagytermében páratlan csönd és figyelem ölelte föl a művész varázsos hangszerének minden lélekzetvételét. Manén Joan a klasszikus határozottságra érett technikai tudásnak képviselője; széles, imponáló biztonság, acélos, hajlékony vonóvezetés, forró férfias impulsivitás jellemzik nagyszerű játékát, amelyből nem hiányzik a kedély, a szív melegsége sem. Lebilincselő az a művészi beidegzettség, amelylvel egyszer szinte katurnusos klasszicitással tolmácsolja Bachot, Beethovent, máskor pedig graciózus, közvetlen könnyedséggel játsza Hubay, Martini, Daguin egy-egy kisebb piészét. Érdekes, sápadt férfiarca látszólag szenvtelenül kiséri a húrokon vajudó nagyszerű élet hullámzását, de mindenki érzi, hogy neki is élmény az, ami nekünk ünnepi szenzáció. Ez, a miivészi bensőség meggyőződése, emeli a virtuositás hideg magasságai fölé ezt a nagy művészt, akinek mai vendégestje sokáig emlékezetes fog maradni. Schumann Tráumeriiját soha nem hallott finomsággal játszotta. Az egyes számokat ReinCr Frigyes kisérte zongorán hozzáértőén, kvalitásosán. * Hauptmann. A lapok beszámolnak mára arról, hogy Oerhardt Hauptmann kapta meg az irodalmi Nobeldijat. Tudvalevőleg Haptmann most ötven éves s ez alkalommal ünnepelte az egész világ. A „Berliner Tageblatt" napok óta ontja a nagy német Írótól a munkásságnak és zsenialitásnak szóló sorokat. A drámairónak a világ legelőkelőbb írói fejezték ki a hódolatukat. Nemcsak a német irodalom összes nagysága, de Peter Nansen, a svéd regényíró és Gorkij Maxim, sőt rendkivül sok kiváló irója a világnak. Minden üdvözlet közül azonban talán legkedvesebb „A takácsok" írójának az a levél, amelyben két sziléziai takács ir Hauptmann korszakos drámájáról. Az egyik takács, aki Lausitzből származik, ezt irja: „Hogy mily kemény Szilézia határán a takács nyomora, azt saját tapasztalatomból tudom. Mikor „A takáosok'hat olvastam, u<ry tetszett, mintha újra azon a tájon járnék; mintha ott állnék a szűk, káposzta- ós cikória szagú szobában. Látom a vézna, sovány gyermekeket és a férfiak és a nők fakó areáit. Még a beszéd is otthonos. Sokszor erőlködnöm kellett, hogy visszatartsam köuyeimet . . ." Tgv ir az igazi takács a színpadi takácsokról . . . Gyönyörű, szívből jövő sorok. Airfinthogv a szív iróia is volt mindig a nagvszerii Hauptmann. aki — elvégre — ujjáváltóia volt a német irodalomnak, megteremtette az igazi reálizmust, uj formába öntötte az uj idők emberét, kulturáiát, mindent. * Arany kalicka. (A Vígszínház újdonsága.) Pikáns, pikáns, sőt teli szájú a Vígszínház ma esti bemutatója, amelyet azonban szívesen fogadott a szinház publikuma, ha nem másért, hát azért, mert rég nem kapott a Vígszínház francia főztjébol. De tetszik azért is a darab, mert színes, mozgalmas és olykor hangulatos, bár kicsit operettiszerü, az embert minduntalan megkapja az az illúzió, milyen kitűnő librettó volna Szász Móric szerelmi kalandja és milyen jól illene ebez a darabhoz a. könnyű zene . . . Szász Móric Franciaország marsallja, beleszeret egy kis szinésznőeskébe, ki szereti férjét, ugy bizony. A hadvezér mindent megpróbál, hogy megnyerje a szinésznőcskp szerelmét: de nem az erőszak, sem az aranyikalitka, a párisi ragyogó palota, melybe a madarat bezárja, nem használ semmit, a hadvezér csatát veszt. A második felvonásban még éreznek valami tiszteletet a szerzők — el ne felejtsük: Amire Lord ós Jean Marsele — a francia vígjáték hagyományai iránt; ez a fölvonás kedves, mulatságos. Jó benne a helyzethumor és helyenként szelleme is. A harmadik felvonás azonban tökéletes operett. Mindamellett „Az aranykalicka" kellemes valami, szinházi estének igen élvezetes. Azntám Hegedűs, Varsányi, Góth és Gótliné játszák a főbb szerepeit, jellemző készséggel. Az aranykaiickál Heltai Jenő fordította. Van szerencsém tudomására adni a t. érdeklődő közönségnek, hogy perzsa, «nivriia szöny epk továbbá keleti dísztárgyak, óriási választékban megérkeztek. Úgyszintén ajánljuk elismert legdúsabb raktárunkat egyéb szőnyegés függönyökben -Jutányos árak! fi mMJUxImi Á0 CJq Szőnyegáruházában• • • • Kirakatainkat ajánljuk meptekintésre!! UOHIdíl Ivlmdjy eS lld Kárász-u.,-Wagner-palota.