Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-15 / 80. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon 305. • El • • Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24-— félévre.... K 12— negyedévre K G-— egyhónapraK 2 — Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-- félévre.... K 14negyedévre K T— egyhónapraK 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9 • • Telefon 81. a • Szeged, 1912. I. évfolyam 80. szám. Péntek, november 15. Magyar herceg Albán trónon (Saját tudósít ónktól.) A balkán népek hadiszerencséje a török fegyvereken meg fogja hozni Macedónia népeinek rég áhítozott szabadságát. Ezen törzsek között az albánoké a vezető szerep és ők vannak hivatva az uj balkáni állam megalapítására. Törökország rettenetes vereségei legutóbb akcióra késztették az albánok vezető-politikusait és minek utána az európai nagyhatalmasságok részéről is kedvező szelek kezdtek fújdogálni a független Albánia felé, a különböző albán válik, komitácsifőnökök és bégek tanácskozni kezdtek a megválasztandó uj albán fejedelem személyéről. Tapasztalásból észlelték ugyanis, hogy a Balkánon élő testvérnépek közül azok boldogulnak leginkább, akik valamely európai fejedelmi sarjat választanak királyuknak és illetve Európa valamelyik kulturállamából importálnak egy befolyásos és főleg gazdag uralkodót a maguk számára. ilyen biztató példa volt előttük a még néhány évtized előtt teljesen elszegényedett Románia, amely akkor egy német Hoherzollern sarjat, nemkülönben a nemrég még lezüllött Bulgária, amely egy Battenbcrg s utóbb egy Kóburg-ivadék révén jutott gazdagsághoz, fényhez és virágzáshoz. Belátták azt is, hogy azok a fejedelemségek, amelyek mint Szerbia és Montenegró nemzeti uralkodót választottak, tetemesen elmaradtak előbb fölsorolt testvérnemzeteik mögött. Ez a fölismerés indította az albánvezérpolitikusokat és bégeket arra az elhatározásra, hogy az állami függetlenségüknek kedvező hadi konstellációt alkalmas fejedelem szerzésre használják föl. Néhány nap előtt küldöttséget szerveztek, amely legközelebb európai körútra fog indulni az itteni fejedelmi udvarokhoz: alkalmas trónjelölt kiszemelésére és megnyerésére. És mivel a boldog Bulgária is Magyarországból szerezte ezidő szerint legnagyobb uralkodóját, az albán bizottság első állomása a királyszerzésben is Magyarország fővárosa, Budapest lesz. Olyan politikai körökből, akiknek az albán politikusokkal összeköttetéseik vannak, értesültünk arról, hogy az albán küldöttség már ki is szemelt a diszes méltóságra két magyar herceget. Mindkettő tagja a magyar főrendiháznak és dúsgazdag. Az egyik Windischgraetz Lajos herceg, a népszerű főúr, aki Felsőmagyarországon nagyterjedelmii uradalomnak birtokosa. A másik Fesztetfcs Tasziló herceg, Ferenc Ferdinánd kir. főherceg bizalmasa, aki a Dunántul rengeteg hitbizományi vagyon ura és neje, született Hamilton hercegné révén is hatalmas összeköttetések és dus anyagi javak fölött rendelkezik. Hogy e két magyar jelölt hajlandó lesz-e a magyar földesúri független és gondtalan jólétet az ingoványos albán fejedelmi méltósággal fölcserélni és vájjon megegyezésre fognak-e jutni az albán küldöttséggel és ezzel a magyar nemzeti nimbusz fényét a Balkán népei előtt még tündöklőbbé tenni késiek lesznek-e: a jövő titka. Az ellenzék külpolitikája. Az ellenzék tegnap és mai értekezletében beigazolta, hogy külpolitikánk ellen való oppoziciójának semmi súlya nincs és tisztán azon alapszik, bogv ellenezzenek mindent, amit a kormányon levő tényezőL helyesnek tartanak. A jó urak kikötőket adományoztak. Uj balkán térképet szerkesztettek és annyi tájékozatlansággal és felületességgel szóltak hozzá a legnagyobb problémákhoz, hogy gyülekezésüket a parlamenti intézmény leszállítása nélkül nem szabad többé ellenparlamentnek nevezni. Nincs arra példa, hogy például Bulgáriában hangok hallatszanak, vagy hallatszottak volna Törökország mellett. Oroszországból sem hangzik lelkesedő hang Magyarországért és Ausztriáért. Lesujtóan szomorú, hogy éppen Magyarország a kivétel, ahol pártoló szó hangzik az érdekeikkel szembe helyezkedő törekvések mellett s ahol egyes politikusok odáig mennek, hogy rosszalják azt a becsületes politikát, hogy szószólói vagyunk politikai barátunk: Románia óhajainak. Az ellenzéki külügyi vita és az egész teátrális fölvonulás annál rikítóbban árulja el a közélet útjáról elsodródott ellenzéki pártok kétségbeesett helyzetét. Mert hát az Apponyi külügyi jelentése egyébként csak a hangjában és külsőségeiben ellenzéki álláspont. Lényegében és valójában csak parafrázisa a hivatalos külügyi politikának. Albániának ő is független állami életet szán, akár csak Berchtold gróf; s ő is a balkáni népekkel való jó viszonyban, kereskedelmi összeköttetéseink ápolásában látja a monarchia jövendő hivatását, akár csak a külügyminiszter alig tiz napos expozéja, amelyet örömmel és barátságosan fogadtak a győzelmes balkáni szövetséges államok. Ami a lényeget illeti, egyes dologban tér el Apponyi gróf fölfogása a monarchia külügyi föladataitól: ő odaengedné Szerbiát az Adriai-tengerhez. Amit azonban nem mond ki nyiltan, hanem körül irja, ahogy az már neki szokása s arról beszél, hogy nekünk nincs jogunk akadályozni „közlekedési utaik természetes kifejlődését". Meglehet, a külügyi jelentés ez alatt az albán kikötőket érti, de más egyebet is bátran érthetünk alatta. A jelentés magja tehát egy pozitívum: hogy Albánia független államisága jogos követelése Ausztriának és Magyarországnak; s egy negatívum, — azt, hogy (mint ahogy ily diplomatikus irathoz illik is ez az előrelátás) expressis verbis sehol sincs kimondva, hogy a tisztelt ellenzék odaadná-e vagy nem adná oda Szerbiának az albán kikötőket? Hogy tehát egy magyar párt, illetőleg több magyar párt nevében van-e bátorságuk kifejezetten fölbíztatni Szerbiát, hogy csak szállja meg bátran Durazzót és Méduát, mert a magyar nép egy része nem lát abban semmi veszedelmet? A Royal-szállóbeli külügyi jelentés maga is beismeri, hogy a Balkánhoz Magyarországnak „fontos érdekei" fűződnek. A hivatalos külügyi politika is ezt hiszi és vallja. Ez érdekek taglalásában csak ott üt meg az ellenzéki jelentés erösebb hangokat, ahol Románia igényeinek támogatását veszi rossz néven ktiuigyi politikánk vezetőjétől. De itt is megenyhíti az ellentétet az, hogy az ellenzéki jelentés szerint is elképzelhető, hogy a román királyság követelései ,,jogosultsággal" bírnak; másrészt barátságosan nyilatkozik Romániáról, óhajtja virágzását, óhajtja, hogy vele jó baráti viszonyban éljünk. Hogy azonban a jelentés e jóakaratú hangjával miként egyeztethető össze a szövetkezett ellenzék vad indiánus támadása e szövetségesünk és hü barátunk eL len s hogy mily rosszul szolgálja a nemzet ügyét az ellenzék, mikor nagy nemzetközi bonyodalmak és nehézségek küszöbén azon nép érzésén ós önérzetén sebet vágnak, amellyel hátunkat összevetve kell megállanunk jóban és rosszban, — az természetesen más lapra tartozik. Még valamit. Más országban ilyenkor nincsenek közbeszóló pártok. Más országban az ilyen óriási jelentőségű kérdést ugy adják ki a külföldre, mint az ország egyakaratát. Még jó, hogy a mai ellenzékkel a külföld is tisztába jött a mostani napokig.