Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-15 / 80. szám

270 * DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 16. Az uj adótörvények. Irta : Pillich Gyula. IV. Ezek után áttérek az „általános kereseti adó" ismertetésére. Ezen törvény a kereseti adóról szóló 1875. évi XXIX. t.-c. helyébe lép, amennyiben a III. o. kereseti adó megszűnik s ezen adóvá alakul át. De eltűnik a családtagok adója is, mert a családtag, mint ilyen, többé adó alá íel nem vétetik. Ezen adó a tőke és munka egyesüléséből eredő gazdasági eredmény adója. Ezt az adónemet az adókötelesek bevallása alapján kinyomozott valódi kereset és üzleti eredmény alapján vetik ki. Ez okból teszi kötelezővé a bevallást, még pedig olyan bevallást, mely a valóságnak megfelel, hiszen az uj törvény a 111. o. kereseti adó eddigi kulcsát 10 százalékról leszállítja 1, illetve 2, 3 százalékra. Az általános kereseti adókivetés kulcsa: 1. Azoknál az adózóknál, akiknek a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. t.-c. alapján végérvényesen megállapított összjövedelme, illetőleg ha az adóköteles az 1909. évi X. t.-c. végrehajtására kiadott utasítás szerint a közös háztartáshoz tartozik, a közös háztartáshoz tartozóknak végérvényesen megállapított összjövedelme 800 koronán felül van, de 4000 K-t nem halad meg t, 1000 koronán felül, de 2000 koronát nem haladja meg 2, 2000 koronán felül 3 százalék. Az e pont alá tartozóknál tehát az adókulcsok, melyikének alkalmazása nem attól függ, hogy mekkora az illető adózóknak általános kereseti adó alá eső jövedelme (keresete), hanem, hogy mekkora az az adóalap, mely jövedelemadójának kivetése során végérvényesen megállapittatott. Azoknál az adózóknál pedig, akik csak részeik arányában adóznak, jelesül a közkereseti és betéti társaságoknál, társas vállalatoknál, ha a létminimum adómentességének figyelmen kivül hagyásával állapitandó meg az általános kereseti adó, kivétel nélkül 3 százalék. A magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásával járó adótöbblet az adóalapnak e fokozatra eső többletét nem haladhatja meg. E szerint 1001 K tiszta kereseti nyereség után csak 11 K, 1002 K után 12 K, 1003 K után 13 K, 1004 K után 14 K, 1005 K után 15 K, 1006 K után 16 K, 1007 K után 17 K, 1008 K után 18 K, 1009 K után 19 K, 1010 K után csak 20 korona s nem az emiitett alapok 2 százalékkal számítandó általános kereseti adó jár; ellenben 1011 K tiszta jövedelem után már 2 százalékkal 20 K 22 fillér általános kereseti adó vetendő ki. Az eddigi III. o. kereseti adót az adókivető bizottság 3 év tartamára való érvénnyel állapította meg s a jogérvényesen megállapított 111. o. kereseti adó 3 évi adószak alatt sem leszállítható, sem fölemelhető nem volt. Ezzel szemben az általános kereseti adó az adókivető bizottság által mindig csak egy évre, az előző évi üzlet nyereség alapján vettetik ki. Amint már jeleztem az általános kereseti adókötelezettek bevallása alapján kinyomozott valódi kereset és üzleti eredmény alapján vettetik ki. Ebből következik, hogy a vallomás beadása kötelező. Aki vallomását az előirt, illetve közhírré tett határidőben be nem adja, vagy vallomásából adóköteles jövedelmet kihagy, a be nem vallott haszonhajtó foglalkozás után a kivetés során megállapított általános kereseti adónak 1 százaléka, ha pedig a fél vallomást nem ad, az illetőt a pénzügyigazgatóság vallomásának 8 nap alatt leendő bevallására hivja föl s ha e fölhívásnak meg nem felel, a megállapított adónak további 4 százalék pótlék, az 1912. évi Lili. t.-c. szerint, ha az adóalap 10.000 koronát meghalad 1 százalék helyett 5 százalék, a 4 százalék helyett 10—25 százalék pótlék fizetésére köteleztetik. Első és elengedhetetlen kötelessége tehát az adókötelesnek, hogy a közhírré tett határidőben vallomást adjon. De ha az adóköteles fél az adótárgyaláson személyesen igazolja, hogy vallomását véletlen mulasztás miatt nem adhatta be, ugyanezen pótlék kivetése mellőztetik. Ha a fél a kivetés ellen jogorvoslattal él és adója lejebb szállíttatik, a kivetett pótlék is megfelelőleg apad, viszont ha az adója emeltetnék, ugy pótléka is. Ezen adópótlékon felül még jövedéki kihágás esetén jövedéki birság is fizetendő. Némi tájékozásul szolgáljon ezen példa: Ha kereskedő, iparos, vállalkozó, gyáros stb. a) az üzlet álló és forgó tőkéjét kevesebbnek vallja, vagy az üzletben vagy vállalatban alkalmazottak (hivatalnokok, segédmunkás) számát, azok évi járandóságát hamisan vallja be, úgyszintén a lakás és helyiség-bért eltitkolja. Jövedéki birság lesz rája kivetve. Az állami egyedáruságok és jövedékek engedélyezései, ha üzletük után járó általános kereseti adójukat az esedékesség idejében megfizetni elmulasztják, az engedély tőlük megvonható. Az általános kereseti adó alá eső jövedelmek: irók, művészek, ügyvédek, mérnökök, orvosok, sebészek, magántanárok, közjegyzők, gyógyszerészek, gyárosok, bankárok, iparosok, kereskedők, kalmárok, szatócsok, kofák, mükertészek, pénzüzérek, zálogüzlettel birok és általában minden más haszonhajtó foglalkozás, valamint ezen foglalkozással összefüggő nagyvállalatok, külföldön lakó, de itt üzletszerűen foglalkozók szintén. Iparigazolvánnyal biró iparosok, ha nem, tehát más iparüzleteknek dolgoznak, összes keresetük után ezen adóval rovatnak meg. Ezenkívül a haszonbérlők és még sok sok más olyan foglalkozás, amely ez alkalommal bennüket nem érint. Úgyszintén az ország területén levő vállalat vagy üzlet külföldi tevékenysége utáni összes jövedelme. Ez alól csak akkor van kivéve, ha beigazolja, hogy külföldön hason természetű adót fizet. Viszont a külföldön lakók, ha az ország területén ilyen foglalkozást űznek, jövedelmük után szintén általános kereseti adót fizetnek. Az adófizetési kötelezettség: uj vállalat és ^foglalkozásnál, annak megkezdésénéi, ideiglenes adómentesség esetében az adómentesség megszűnését követő hónap elsején kezdődik. Az adófizetési kötelezettség annak a hónapnak végével szűnik meg, melyben az adóköteles foglalkozása beigazoltan megszűnt. A kérvény az adókötelezettség megszűnésétől számított 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatóságnál nyújtandó be. Késedelem esetén a megszűnés a bejelentés napjától vétetik figyelembe. Az általános kereseti adó alapja az adóévet megelőző évből származó tiszta jövedelem. Igen lényeges és T —^wmmmé^^Uámmmiim Anyák és leányok. Irta: Biró Lajos. Az anya: Menj hozzá, édes leányom. Jó ember. A leány: Jó ember, édes anyám . . . De nem szeretem. Az anya: Majd megszereted. Jó lesz hozzád. A tenyerén hord. Nincs még egy asszony, akinek olyan jó dolga lenne, mint neked lesz. Majd megszereted. A leány (megrázza a fejét): Nem. Az anya: Mit nem? Hogy nem szereted meg? Dehogy nem. Minden asszony megszereti az urát, ha az ura jó hozzá. A leány: Édesanyám, tudod, hogy ez nem igaz? Ez olyan tisztes, öreg, polgári hazugság. Megfordítva van a dolog: minden asszony meggyülöli azt a férfit, akinek akármilyen okból ... kénytelenségből . . . szerelem nélkül . . . kiszolgáltatta magát. Az anyu (mosolyogva, felsőbbséggel): Dehogy, dehogy! Ez megint csak olyan tulzottsag, modernség, tele van a fejetek azzal, amit összeolvastatok; majd meglátod, ha asszony leszel . . . A leány (határozottan): Nem! Az anya: Hidd el nekem. Te sok mindent tanultál, sok mindent tudsz, amit én nem tudok. De ezt én joboán tudom. A leány: Nem édesanyám, bocsáss mgg, nem hiszem. Egy házasság, amely szeretet nélkül, szerelem nélkül jött létre, hazugság, rútság, vétek . . . Egy ilyen házasság sohasem válhatik boldoggá. Az anya: Ejnye, ejnye, ha én mondom . . . A leány: Akkor sem hihetem, édesanyám. Miért tudnád te ezt jobban én nálítm? Az anya: Miért! . . . Hát gyere ide, hallgass ide, én. ugy-e, csak azért beszélek neked, mert a javadat kívánom? A leány: Igen A maga módja szerint. Azt hiszed . . . Az anya: Nem hiszem, tudom. Hát hallgass ide. Elmondok neked valamit, amit még sohasem hallottál. Ugy-e, hogy mi, az apád meg én, boldogan élünk. Szeretjük egymást. Soha egy rossz szó közöttünk nem esik. A leány: Nem. De ti . . . szeretitek egymást. Az anya: Most igen. A leány (megdöbbenve): Most igen? És azelőtt . . . Az anya: Azelőtt is. Már tizenhat eve, tizennyolc éve. Igen. Nagyon. De arnikur férjhez mentem . . . .4 leány (reszketve, nagy, ijedt szemmel): Akkor . . . nem szeretted . . . apát? Az anya: Akkor bizony nem. És hogy megszerettem. És ő is hogy megszeretett. A leány (akadozva): hát . . . ő sem . . . szeretett . . . téged? Az anya: Bizony ugy, ahogy te érted, forrón, valami nagy szerelemmel — nem. Kedvelt engem. Tetszettem neki. De hogy belém szerelmes lett volna? Azt nem. A leány tsápadtan harap az ajkába). Az anya: És látod, milyen szépen, boldogan éltünk együtt. A leány (nem hallgat rá): Hát miért mentél hozzá, ha nem szeretted? Az anya: Miért? Hát husz éves lettem. Más idő volt az, szégyen volt akkor leánynak maradni husz esztendővel ... És akibe szerelmes voltam, ahhoz nem adtak volna. A leány 'iszonyodva): Másba voltál szerelmes? Az anya: Az könnyelmű ember voit. Lump, Kártyás. Bolondság volt az egész. Lányos ábrándozás. Beláttam én azt magan is. Boldogtalan lettem volna vele. Jól tettem, hogy hallgattam az apámra, anyámra. Nem is lehetett volna, hogy ne hallgassak. Más idő volt az. Nem kértek ők engem szépen, mint én téged, hanem rámparancsoltak. És nekem engedelmeskednem kellett. A leány: És te engedelmeskedtél? Az anya: Igen. Én engedelmeskedtem. Elég okos voltam én arra, hogy belássam, hogy nekik igazuk van. A szülő csak javát akarja a gyerekének. A leány (egy fáradt mozdulattal elhessegeti ezt a biztatást): De apa . . . miért vett ő el? Az anya: Hát miért ne vett volna el? A leány: De mikor nem volt beléd szerelmes? Az anya: Nem volt! Hiszen azért tetszettem én neki. Szép leány "voltam én. Pénzem is volt egy kicsi. Tudta, hogy jó aszszony leszek, hűséges, takarékos, az öregek megbeszélték a dolgot ... hát miért ne vett volna el. Nem is csalódott bennem. Meg is szeretett. Egyre jobban. Én is őt. Boldogok lettünk. Soha közöttünk semmi baj nem volt. Látod, igy van ez. Te is megszeretnéd, ha hozzámennél . . . A leány (türelmetlen mozdulatot tesz): És . . . én . . . már a házasságtok . . . első évében születtem? . . . Az anya: Igen. A leány: És . . . akkor még . . . nem szerettétek egymást? . . . Az anya: Édes jó Istenem, te ezt nem érted, te ezt nem is értheted. . . A leány: Igen vagy nem? Kérlek, anyám, légy őszinte. Igen vagy nem? Az anya: Hát ugy, ahogyan te gondolod .. . még talán . . . nem. A leány (megdöbbenve hajtja le a fejét; a szemét fáradtan behunyja), _