Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-05 / 46. szám

39 Szerkesztőség, Kárász-utca 9. a d Telefon 305. a a Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24-— félévre.... K 12 negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-— félévre K 14-— negyedévre K T— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • • Telefon 81. n • Szeged, 1912. I. évfolyam 46. szám. Szombat, október 5. Rémlátások nélkül. v Első pillanatban átláttuk azt a szoros kapcsolatot, ami a gazdasági értékek és a háborús izgalom között szükségszerüleg fönnáll és mai számunkban foglalkoztunk is az eddigi és a várható bonyodalmaknak a szegedi pénzpiacra gyakorolt hatásával. A nagy rémület ugyanis, amelyet a Balkán államok mozgósításának hire az első pillanatban keltett és amely szerdán fölborította a tőzsdék egyensúlyát, valameny rryire már engedett és a józan öntudathoz közelebb vitte az embereket. Hozzájárult ehhez kétségtelenül" az a hir, hogy Oroszország és az osztrák-magyar monarchia a balkáni eseményekre nézve megegyezést kötöttek, oly értelműt, hogy egymás megkérdezése' é$ hozzájárulása nélkül nem fognak semminő lépést tenni. De enélkül is nyilvánvaló, hogy kétségbeesésre, a legrosszabbtól való rettegésre nincsen ok. Ha a balkáni államokat csakugyan háborúba sodorja a nép meg nem fékezhető szenvedélye, az körülbelül bizonyos, liogy a háború elszigetelten marad. S a háború, különösen ha az a közelünkben van, mindenesetre tartózkodásra készteti a tőkét — ámbár ez a tartózkodás, visszahúzódás és hitelkorlátozás aligha lehet nagyobb, mint a minővé már eddig fejlődött — s azoknak az iparoknak és kereskedelmi ágaknak, amelyek a hadviselő országok félé gravitáltak, mindenesetre kárt jelent az ott kihirdetett moratórium, a fizetési kötelezettségek felfüggesztése és az elmaradó export. Mindezek a kedvezőtlen jelenségek a magyar gazdasági életnek eddig is eléggé fölhalmozódott bajai mellett elég súlyosan érintenek. De, ha ki is tör az apró népek szövetségének harca a török ellen, ez semmiesetre se ok arra, hogy elveszítsük hitünket és bizalmunkat értékeinkben, hogy megrendüléstől tartsunk és hogy ne folytassuk a dolgokat eddigi rendjük szerint. Ha bajt is jelent a balkánháboru, — a magyar gazdasági életnek amaz erőpróbája után, amelyet az egy esztendő óta tartó pénzügyi helyzet alatt állt ki, ennek már nyugodtan, sok önbizalommal nézhet elébe. A tőke csaknem teljesen kivonult, magára hagyta a magyar piacokat és a magyar piac mégse omlott össze, csak a gyöngébb, vagy hibásan épitett exisztenciák buktak el. Ha Olaszország pénzügyi viszonyait nem ásta alá, hogy egy esztendő óta, rengeteg költséggel járó szárazföldi és tengeri háborút visel, távol az országtól, — annyira már mi is erősek vagyunk, hogy a szomszédunkban kitörő harctól a magunk gazdasági alapjának megingását ne féltsük. Kétségtelenül jobb már, hogy a nagyhatalmak őszinte igyekezetének, erélyes föl lépésének sikerül ezt a háborút elháritani. Minden reménye ennek nem aludt ki, sőt az is kiderült, hogy Bulgária és Szerbia még egyáltalán nem küldött ultimátumot Törökországnak, hanem „memorandumszerű követeléseket." Viszont Törökország az ujabb hirek szerint, hajlandó arra, hogy a kért reformok ügyét európai konferencia elé vigye. De ha minden kötél szakad és az ágyuk eldördülnek, akkor se jelent ez ránk nézve katasztrófát. Magának a monarchiának a beavatkozásra oka nincs és a nagyhatalmak egymás iránt való tekintetből is kerülni óhajtják azt. Mi tehát, ha a bonyodalom közvetett hatásait érezzük, nagvobbára a néző álláspontján leszünk és ebben főként azt a tanúságot szerezzük: hogy jár az az ország, ahol az események irányítását az okos fők, higgadt és felelősségteljes államférfiak helyett az utca, a megbódult tömegek, a könnyen hevülő és ugratható nép kapja a kezébe. Kétségbeesett panaszok, bűnbakok keresése, ijedések és ijesztések, sötéten látó jövendölések és aggodalmak helyett most mindenki igyekezzék a maga higgadtságát, az indulatai fölött való uralmát, józan látását megtartani és másnál megtartatni. Ha a helyzet súlyosabb volna is, — aminthogy ma már egyáltalán nem az —azért az ellenálló képességünk nem fogyott el, sőt mintha az eddigi küzdelem megedzette volna; a mi gazdasági életünk nincs fövényre épitve és azt a pusztulástól nem kell félteni. Áldozatai voltak eddig is, lesznek ezután is a krizisnek, — de azért a végitélettől nem kell tartani. És főként, ha ki tudjuk kerülni, hogy a rémüldözéssel és rémitéssel egymásnak ártsunk, akkor minHtfszfczer éves szobrászat. fí'Lalanne francia geologus a Dordogne medencéjében levő lausseli fensikon ásatásokat vezetett, melyek szenzációs eredménnyel jártak: egy barlanglakásban több praehistoricus időből származó lapos dombormiivet fedezett fel a barlang sziklafalain. A francra tudományos akadémiának a napokban jelentést tett a nagy érdekű fölfedezésről, mely a kőkorszafera vonatkozólag döntő fontosságú uj adatokat szolgáltatott a tudomány kezébe. Lalanne dr az ásatásokat a Marquayban (Dordogne) levő lausseli fensikon egy szikla tövében végeztette, mely az egész Benne-f völgyet uralja. A sziklában hatalmas üreg van vájva, melyben valószínűleg egész generációk laktak. Dordogne medencéje valóban a legsze, renesésebben megválasztott hely volt az ásatásokra. Terméketlen, köves a talaj, száraz a klímája s épen e tényezők konzerválhatták a geológiai alakulásoktól eltemetett ősrégi kultúra nyomait; ezért oly kivételesen gazdag az a vidék a történelem előtti körök civilizációjának emlékeiben. Dordogne egyébként Franciaország legszebb vidékei közé tartozik. A Corezze nevető hegyei s a Garonne folyó mosolygó partjai között terül el. Számtalan völgy és domb tarkitja a panorámát s a talaj mészköveit a napsugarak arany-patinája vonja be. Á lausseli lelet nagy fontosságát akkor értékelhetjük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy eddig csak néhány praehistoricus rajz és metszet volt a tudomány birtokában, a melyekből nagyon határozatlan képet alkothattunk magunknak a történelem előtti korok embereiről. Dr. Lalanne ásatásainak eredménye most élénken világit bele a kőkorszak életébe. A legtartózkodóbb archeologusok nyilatkozata szerint is a lausseli lelet legalább 15—20 ezer éves. Átérthetjük e dátum fontosságát, ha meggondoljuk, liogy a legrégibb egyiptomi domborművek csak 4000-5000 éves múlttal dicsekedhetnek. Tehát húszezer esztendővel ezelőtt a kőkorszak emberének primitív ösztönöktől vezetett lelkében már pislákolt a művészet mécse. Csodálatos perspektíváját nyitja ez meg ; az emberi léleknek. i A lausseli domborművek között van egy meztelen nőalak, jobb kezében vadbivaly szarvából való kürtöt tart. £ mészkőbe vésett . relief körülbelül két centiméter magas és 46 centiméter hosszúságú. A fej kivételével az egész test csiszolt és észrevehetők még a test I bizonyos pontjain valamely vörös festőanyag nyomai. Ez a relief ugyanabban a hely ! zetben látható az Antropologic-ban közölt fényképén, melyben a sziklabarlang faláról lemetszették. Kissé távolabb a barlanglakás müvészlakóia egy háromnegyed részében látható férfi aktot vésett a kőbe — Lalanne véleménye szerint — oly állásban, mintha nyilát készülne ellőni. Ennek a dombormünek a feje és végtagjai hiányoznak. E reliefek alatt több dombormű csonka maradványait fedezte föl a francia geologus, melyek mind hasonló korból származók. Sajátságos, hogy általánosságban meglepő hasonlatosságot mutatnak a női alakok reliefjei a bushman nőkhöz, mig a férfi-aktok viszonylagosan a formák eleganciájával ütnek el a női alakoktól. Ebből a véletlen találkozásból azonban nem szabad elhamarkodott ítéletet hozni a fajok elosztódásának történetére. Lalanne leletének a legnagyobb érdekességet és jelentőséget az adja meg, hogy a domborművek az első pozitív források, melyekből a képzeletünk őseink valódi képét rekonstrulhatja meg. Egy eddig sokat vitatott, de eldöntetlen kérdést is megoldanak a lausseli domborművek. Ez a kérdés: vájjon a praehistoricus időkben a szobrászatot megelőzte-e a rajz? Többek véleménye egyezett meg abban, hogy a szobrászok mindenesetre előbb hódoltak a művészi vágynak, mint a rajzolók. A rajz — érveltek — elvont, sokkal nehezebb.