Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-05 / 46. szám

DÉLMAGYARORSZÁQ ím. gr. 5, — den zavar ellenére sokkal több bizalommal, a károknak aránytalanul kisebb veszedelmével várhatjuk a legközelebbi jövendőt. Ellenzéki egyesülés „precedens" jeligére. (Saját- tudósítónktól.) Azok közt a frázisok közt, amelyekkel — érvek hijján — a junius 4-iki eseményeket elitélik, nem a legutolsó, a veszedelmes precedensről szóló sóhajtozás. Értsük meg végre egymást. Precedens annyi, mint előzetes eset. Vitás kérdésekben döntő bizonyíték — alkotmányos formákhoz ragaszkodó emberek előtt. De, aki abszolutizmust csinál, annak nem kell precedens. Sőt, aki félabszolutizmust akar, alkotmányos köpenyben: annak sem szükséges. A koalíció alkotmányellenesnek deklarálta' a Fejérváry-körmányzatot. Nos, kérdjük, volt-e a Fejérvárynféle kormányzásra -a magyar parlamentarizmusban — precedens? Nem volt ugy-e; de a Fejérváry kormányzását lehetetlenné nem tette. De a legalkotmányosabb embernél sem olyan fontos a precedens, hogy a nélkül tenni ne merne. Hiszen mikor precedensekre hivatkozunk, végeredményben a legelső előzetes eset előidézőjére hivatkoznak,- azaz olyasvalakire, aki precedens nélkül mert tenni valamit. És az ő tekintélyét oly fontosnak, oly alkotmányosnak tartják mégis, hogy rája hivatkoznak! Azt mondják: a juniusi letörés „veszedelmes". Ám legyen. De hát az azt megelőző obstrukció nem volt veszedelmes precedens? Azt mondják: egy hazafiatlan többség visszaélhet a hatalmával Ausztria érdekében. De hát egy hazafiatlan kisebbség nem élhet-e vissza másféle cél érdekében? Azt mondják, ne hivatkozzunk Angliára, — ott nincs idegen dinasztia. Azt mondjuk, ne hivatkozzanak Angliára; ott nincsenek oly ve-, szedelmes nemzetiségek. Azt mondják, mi speciális viszonyok közt vagyunk. Igaz. De hát akkor tűrjék is el a speciális rendszabályokat. De azt, hogy a speaker pártatlanságáról kell szavalni, akkor jó az angol példa, ha pedig az ellenszegülők megbüntetéséről, akkor vérlázító: ezt a logikát ki képes megérteni. Ennél sokkal egyenesebb, ha az.t mondják, hogy ami jó az ellenzék pártérdekének, az szent és sérthetetlen; ami pedig sérti az ő érdeküket, az alkotmányellenes. És akkor hagyjanak föl az angol példákkal, amelyekben ők se hisznek. A precedensek emlegetésével pedig legjobb fölhagyni. Volt Magyarországon annyi igazi alkotmánysértés; egyhez sem kellett precedens. Mikor az Apponyi apja a 48-as törvények sérelmével lett kancellárrá: arra sem volt precedens. Hogy valaki annyiszor változtassa minden meggyőződését: arra sem volt nálunk precedens. És ime mégis megtörténtek. Sohasem volt eddig Magyarországon arra precedens, hogy egy függetlenségi párt idegen, osztrák politikája érdekében obstruáljon. Sohasem volt arra Magyarországon precedens, hogy a képviselőház elnökére rálőjjenek. Soha á'magyar ellenzék egy'utcai tüntetés elől gyáván meg nem hátrált s szegre nem akasztotta még megmaradt elveit. Soha a-Kossuth Lajos nevével kvótát nem emeltek , s tulipánnal nem csináltak közös vámterületet. És mégis mindez megtörténhetett. Nem precedens kell az ilyenekhez, hanefn vállalkozó. Ezt értsék meg s azután a szeriül; tegyenek. 'Akár ám egyesüljön is akkor az ellenzék Károlyi „eszméje" szerint. Mi egyébként ugy vagyunk meggyőződve, hogy ha valaki vezér akar lenni, az lehet igen jó — ne- j ki; de azt még „eszmé"-nek mondani nem j lehet. j; ' A tanyai-vasút irányát jóváhagyták. — Ellenszoígálat: ingyen lelek a központi pályaudvarnak. — (Saját tudósítónktól.) A tanyai vasuf mielőtt még elkészülne, addig is mértföldeket kell bejárni a közigazgatási labirintusbari. A legfontosabb oka volt eddig a késedelemnek, az, hogy a vasút útirányát nem- birták meg* állapítani. Tudniillik, ennél a pontnál voltak épen a legellentétesebb érdekek, amelyeket nehezen lehetett kielégíteni. Végre is hosszas ülésezés és tanácskozás után megállapították az útirányt és fölterjesztették jóváhagyás végett a minisztériumba. Ott is sokáig hevert az ügy, mig végre azután ma, megérkezett a miniszteri leirat, amely jóváhagyja a közgyűlés által megállapított útirányt és az érdekeltségek által fölvetett összes terveket elveti. Csupán egy módosítás megvalósulásához járulna hozzá a miniszter. Ahhoz, amelyet Kiss Ferenc föerdőtanácsos ajánlott. A miniszter leiratában azt is" kiköti, hogy az útirány végleges eldöntése után, a vasút részletes költségvetését hozzá- fölterjesszék, hogy az építési engedélyt kiadhassa. Nagyon fontos, hogy a miniszter az útirány jóváhagyása által megengedte azt, hogy a tanyai vasút sinei a Máv. sínpárját keresztezze, egy helyen. Ha a miniszter ezt nem engedélyezte volna, akkor a vasút fölépítése még tovább húzódna és a városnak rengeteg sok pénzébe kerülne. • . A leiratban őszintén megmondja a miniszter, hogy ezért ellenszolgáltatást kér a várostól. A Szeged-állomás és Rendező-pályaudvar kibővítésével közúti pályaudvart akarnak Szegeden létesíteni, mely célra ,a város ingyen telket adjon. A leirat fontosabb részeit itt közöljük: A törvényhatósági város közönsége által tervezett szeged-alsótanyai keskenyvágányn gazdasági vasútnak közigazgatási bejárásáról fölvett jegyzőkönyv a tervek kel együtt elém terjesztetvén, értesitem a közönséget, hogy a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat ós a bejárásnál alapul.szolgált terveket — az utóbbiakon eszközölt módosításokkal — a vasat létesítése érdekében megindítandó tárgyalások ala.pjául elfogadhatóknak találtam, . . mint a konkrét dombormű előállítása. A vademberek és a gyermekek, kik soha-nem láttak semmiféle rajzot, könnyedén tudnak megmintázni egy fát, vagy valamely testet, mig sik lapon ugyanezt néhány vonással megtenni, többnyire képtelenek. Reinach Salamon is emlit erre vonatkozólag egy érdekes esetet keleti utazásaiból. Volt egy beduin vezetője, akinek örömet akarván szerezni, megígérte egyszer, hogy lerajzolja büszke paripáját. A derék beduin mohó örömmel és csillogó szemekkel várta a rajzot. Alig fejezte be azonban Reinach a vázlatot, nagyon csalódottá fanyalodott a jámbor szolga arca. Nem ismerte meg hü társát, mert, mint mondotta, a rajz csak egyik oldalát mutatja. A görögök nem tudták megérteni, hogy találhatta föl az ember az oly egyszerű, de előttük oly csodálatosnak feltűnő dolgot: a rajzot. Egy bájos legendával próbálták megoldani a rejtélyt. Egy fiatal leány, ki könnyes szemekkel néz harcba induló jegyese után, a falon megpillantja a kedvese árnyékát, a szerelem zseniális eszmét sugall neki: Íróvesszővel megörökíti a falon jegyese árnyképének körvonalait. Föl tehetjük tehát, hogy a praehistoricus rajzok, melyek közül olyik meglepő művészettel tanúskodik, sokkal kisebb múlttal bírnak, mint a barlangok nehézkes domborművei. Ám az ellenpártiak vélekedésének is vannak támpontjai; a keletafrikai bushman-törzsek, melyek jelenleg az emberi kultura és szociális élet legalsó fokán állanak, sziklákra egész vadászjeleneteket rajzolnak . . . Mys terium! ... A praehistoricus rajzok majdnem kizárólag a hasznos állatokat, mint a szarvas, bivaly, ló, hal stb. ábrázolják. Az a négy-öt emberi alakzat, melyet eddig kiástak a geologiai alakulások temetőjéből, hiányosak, határozatlanok, melyekből az első emberek alakja nagyon bizonytalan kontúrokban alakul ki a képzelet előtt. * * * A lausseli domborművek őszinte, egyéniséget visszaadó munkák, amelyek a modern független mütárlatoknak termeiből nem rínának ki. Művészük láthatólag minden tudásával és lelkesedésével belefeküdt a dombormiivekbe, hogy kortársai alakját lehető hűséggel tudja visszaadni. Ezekből a reliefekből következtetve, őseink épen nem voltak oly bestiálisak, mint tudós koponyák megállapítják vagy föltételezik. A kőkor emberei e szerint nem sokban különbözhettek az eszkimóktól és néhány máig is makacs és változatlan étvágyú emberevő törzstől. Figyelmen kivül hagyva néhány archeológus elrémítő hypothézisét, a dolog egészen valószinünek tűnik föl. A lausseli domborművek láttán önkéntelen fölébred bennünk az a kérdés, liogy tudta az a történelemelőtti kor húszezer év óta porladó szobrász a reliefjeit meglehetősen határozott és tiszta körvonalakban vésni be a kőbe. Más eszköz, mint a durva kovakő, nem állítatott rendelkezésére. Erre a kérdésre Lalanne dr a következő- választ adja: „A lausseli barlanglakásban,- mely égy kőkorszakbeli művész primitív otthona lehetett, talált minden nyom arra vall, hogy a művész szobrászati eszközei domborművei kiviteléhez teljesen elengedők és alkalmasak voltak. Csak az a csodálatos, hogy mint tudott oly könnyedséggel uralkodni egy épen nem hajlékony anyagon s hogy tudta a formák oly változatosságát előállítani primitív eszközeivel. A kő megmunkálására és faragására ezek az eszközök álltak rendelkezésére: csákány, bárd, fűrész, kalapácsfürész és gyalu, természetesen mind kőanyagból. Kővésői is nagy számmal voltak. A praehistoricus miivész nemcsak mintázott, de porvasárgából és barnaköből előállított festőanyaggal vonta be müveit Festőanyagát pala-lapok között őrölte meg. A lausseli barlangban akadtak egy ilyen 27 cm. j hosszú és 15 cm. széles pala-lapra, melyen 1 még látható volt a vörös festőanyag. Végtelen türelemre volt szüksége a lausseli szobrásznak s nem kis művészi lelkese- * désre, 'hogy egy-egy reliefet kiküzdhessen a kőből. Gyötrelmesen hosszú munkájának azonban a lelkeséres, a művészet ősi ösztönén kivül van még egy más magyarázata is: édes-kevés becse volt előtte az időnek."