Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-12 / 52. szám

1912. október 10. délmaqyarorszáq ft A külügyminiszter javaslata. — Beszéd a balkáni helyzetről. — (Saját tudósitónktól.) Berchtoíd Lipót gróf külügyminiszter ma újra beszédet mon­dott a magyar delegációban. Amikor be­nyújtotta az uj milliókról javaslatát, ugyan­akkor röviden karakterizálta a helyzetet. Súlyos, megfontolt és olyan ez a külügymi­niszteri beszéd, hogy méltán nyugtathat meg mindenkit: a monarchiában és az érdekelt nagyhatalmakban. Mert mindenki elsősorban a monarchia külügyminiszterére figyel, ha megakarja állapitani, mint maradhatnak nyugton vagy nem a nagyhatalmak. És Berchtoíd gróf gondoskodik, hogy dacára, milyen vérengzés elé jutottak a balkáni álla­mok, hát ennek dacára is a nagyhatalmak békét akarjanak és azt is reméljenek. Berchtoíd mai beszédének legfontosabb az a passzusa, melyben hivatkozik arra, hogy a kért hiteleket senki se tekintse mozgósítási hitelnek, mert nem is az, mert erre annál ke­vésbé forog fenn ok, mert eddigi békés poli­tikánk mellett meg akarunk maradni. Csak természetes, hogy a delegáció óriási lelkesedéssel vette tudomásul Berch­toíd gróf beszédét és javaslatát. Nemcsak a magyar, de az osztrák de­legáció is ülésezett ma délelőtt. Ott Bilinski lovag közös pénzügyminiszter beszélt. A beszéde ugyanolyan szellemű volt, mint Berchtoíd külügyminiszter tegnapi és mai be­széde. Az osztrák delegáció szintén tudomá­sul vette a póthitelről szóló javaslatokat. A mai ülésről ez a tudósításunk szól: Ma kerültek a magyar és osztrák dele­gációk elé a katonai póthitelről szóló javas­latok. Délelőtt tiz órakor tartotta ülését a ma­gvar delegáció Láng Laios elnökletével. Nvomban a iegyzőkönvv hitelesítése után szólásra jelentkezett Berchtoíd Lipót gróf külügyminiszter és a következőket mondta: — Van szerencsém a t. országos bi­zottság elé a közös minisztérium két javas­latát előterjeszteni, amelyekkel a katonai készültségünkben mutatkozó hiányok pót­lására szükséges hitelek megszavazását kérjük. E hitelek hadügvi vezetőségünk régi óhajtásai s előbb-utóbb e követelések­nek napirendre kellett kérülniök. A kedve­zőtlen fordulat, amely a Balkán-félszigeten beállott, intelmiil szolgál, hogy teljesítsük azokat a követelményeket, amelyek kato­nai készültségünk régóta megállapított hiá­nyainak pótlására szolgálnak. ___ Kérem a t. országos bizottságot, ne méltóztassék a kért hiteleket mozgósitási hitelként tekinteni (Helyeslés), erre annál kevésbé forog fenn ok, mert eddigi békés politikánk mellett meg akarunk maradni (Élénk helyeslés), azonban gondoskodnunk kell a szükséges eszközökről, bogv sza­vunknak teljes súlya legyen. (Élénk he­lyeslés.! Annak a reményemnek adok kife­jezést, hogy a t. országos bizottság áldo­zatkészsége meg fogja adni a monarchiá­nak a módot arra, hogy a nagyhatalmak tanácsában érdekeit nyomatékkal érvénye­síthesse. (Hosszantartó és élénk helyeslés.) Kérem, méltóztassék a két előterjesztést a hadügyi és a tengerészeti albizottságok­hoz utasítani előzetes tárgyalás végett. Az osztrák delegáció is összeült délelőtt. Itt Bilinski lovag közös pénzügyminiszter hasonló szövegű beszéd kíséretében terjesz­tette elő a póthitelről szóló javaslatokat. A delegáció tudomásul vette Bilinski előterjesz­téseit. Bizonyára mindenkit érdekel, vájjon mire is köllenek ma az uj milliók, — ma, amikor mindenki csak a mozgósításra gondol. A de­legációban ma előterjesztett katonai póthi­telekről szóló két javaslat összesen kétszázöt millió koronát kér a közös hadsereg fejlesz­tésére, ágyuk beszerzésére, tengerészeti szük­ségletekre és az épülőfélben levő uj Dread­noughtok költségeire. Az összeg igy oszlik fői: százhuszonöt millió kell a közös hadse­reknek huszonhat millió a tengerészeinek beszerzésekre és ötvennégy millió a Dread­nought-hadosztály építésére. A javaslatok indokolása kifejti, hogy erődítési helyeinknek régi ágyúit ujakkal kell pótolni, minthogy pedig ez az uj beszerzés aránytalanul sokba kerülne, a hadügyi kor­mány a várak fölszerelésének elavult ágyúit a csapatoknál jelenleg használt tábori és ne­héztarackágyukkal kivánja pótolni, viszont az erőditési csapatoknál ui mintát kell be­hozni, amely a modern követelményeknek teliesen megfelel és az uj tábori ágyukkal teljesen egyenrangú. Ezek az ágyuk a tábori tüzérség tervbe vett uj szervezetének meg­felelő mennyiségben lennének beszerzendők. Ki kell ezenfelül cserélni a 99-es hegyi ágyu­kat és a nehéz támadó tüzérségnek a 80-as és 9<>-es évekből származó ágyúit, szükséges továbbá harminc centiméter átmárőjü mo­zsaraknak, messzehordó ágyuknak és ta­rackoknak beszerzése. Mindezek az intézkedések folytatásai az uj tábori tüzérség számára 1904-ben megkez­dett beszerzéseknek. A magyar delegációnak különben ez a legközelebbi programja: A mai napon vég­zett a magyar hadügyi és a tengerészeti al­bizottság a plénum elé terjesztendő jelenté­sekkel, holnap, szombaton délelőtt plenáris ülés lesz, melyen a négyes albizottság jelen­tése kerül sorra, pénzügyi zárszámadási és boszniai ügyekről, hétfőn délelőtt már az uj katonai póthitel kerül tárgyalásra a két albi­zottságban és ha ezzel az albizottságok az­nap végeznek, kedden plenáris ülésen tár­gyaljuk a javaslatokat s ugyanakkor el is intézzük. Szerdára már csak az egyeztetés maradna. Megemlítjük végül, hogy ha valami kom­plikáció nem jön közbe, kedden elkészül a munkáiéval mind a két delegáció, szerdán pedig formai dologra, az egyeztetésre kerül a sor. Az uj Dreadnöught Rohamosan fejleszt­jük a flottát. Csak márciusban volt részünk a Tegethoff vizrebocsátásának nagy ünnep! látványában, s ez év nem hanyatlik még le Dreadnought-avatás nélkül. Novemberben siklik le az Adria hullámaira az osztrák-ma­gyar hadihajóraj VI. számu érckolosszusa, bár csak 1914. második felében sorozzák be a flottába. A király, mint Bécsből jelentik, már el is keresztelte az uj hajót s rendelkezése szerint Jenő főherceg lesz a neve. A vízre­bocsátás november utolsó hetében lesz. Kossuth beszámolója. Kossuth Ferenc vasárnap tartja beszámolóiát, amelyre nagy előkészületeket tesznek választói. Á pártve­zér és kísérete vasárnap délelőtt kilenc óra husz perckor érkezik meg Ceglédre. A pálya­udvaron ünnepies fogadtatás lesz, amely után a városházára vonul a menet. Kossuth a vá­rosháza erkélyéről mondja el beszédét. Poli­tikai körökben érdeklődéssel várják a ceglédi beszámolót, amely valószinüleg körvonalaz­ni fogja az ellenzék jövő magatartását is. Vojtha válópöre a szegedi Ítélőtáblán. (Saját tudósitónktól.) A soproni fegyház egyik szűk cellájában keserves vágyódással morzsolja le a napjait egy szépen indult kar­rier, amely megbillent az élet lejtőjén és a mélységbe zuhant . . . Vojtha Antal, daliás Don Jounja Hiaverda Mariskának, már két évi viseli a (fegyház durva egyenruháját, a melyet nyolc évre szabott reá a budapesti es­küdtbíróság. A nyugodalmas napokat megzavarta egy szimpla kis papiros, amelyre rányomták a szegedi törvényszék pecsétjét. Arról szól a szűkszavú irás, hogy október huszonnegyedi­kén tárgy adás lesz a szegedi törvényszék pol­gári tanácsában, amely Vojtha Antalt is kö­zelről, egészen közelről érdekli. Válni akar a I felesége . . . Ujabb fejezethez érkezett Vojtha Antal regénye. Nagyreményű jogász, aztán rendőr­tiszt Vásárhelyen, később letörés, megismer­kedés Haverda Máriával. (Ez a barátság pon­tot. rakott a pályafutása után. A szép asszony játékos kedvében ujjaira csavarta őt és még j egy szerencsétlen fiatalembert, Jánossy Ala­( dárt. Gyilkosságra szövetkeztek, amelyből ; rémdrámát faragott az izgató momentumok közrejátszása. Két izben megszabadultak az igazság­| szolgáltatás megtorlása elől. Előbb Szabad­kán, majd pedig 1910. májusában a szegedi esküdtek mondták ki a verdiktjükben, hogy nem bűnösök. Aztán következett a gyászos budapesti ut, nyolc év Vojthának, tiz év -Tá­nossynalk, tizenkét év HaVerdia Máriának. Sopron, Vác, Máráa-Nosztra . . . A rémdráma szenzációja már régen ki­hűlt, három cella ajtajában megzörrent a zár, vége a históriának. Csak Vojtháróí érke­zett nemrégiben hir, hogy fájdalmas dalokat komponál a zárkájában. És most jutott el a második hir, a válópör. Vojtliáné, a vásár­helyi óvónő, már nem büszke a férje nevére, kissé kellemetlen már neki a megszólítás: — Hozta Isten, Vojtháné asszony . . . A meggyötört, szomorú napokat átszen­vedett asszony válópört indított a férje ellen, akit nyolc évre elzártak előle, szórói-szóra elzártak . . . Valószínűtlen, liogy Vojtha résztvehetne a törvényszéki tárgyaláson. Ilyen privát ügyben, mint amilyen a válás, nem szokás fölfüggeszteni a büntetés végre­hajtását. Ugy lehet, hogy majd Sopronban kihallgatják ós vallomását csatalják a szegc­di törvényszék aktáihoz. Értesítem a nagyérdemű Vapa***/ "fA*e»f MAtirlorfiitiflt Vár-utca (főpostával szemben) átvettem közönséget, hogv a volt AOlOSSj jOZSej V^IIüCglCjei és azt újonnan átalakítva megnyitottam. Főtörekvésem lesz a nagyérdemű közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztán kezelt buckái borokkal kiszól­Sí lpálmán Qyula vendéglős. Szegeden f Sí Telefon 879. Minden szerdán és pénteken halpaprikás. Telefon 879.

Next

/
Oldalképek
Tartalom