Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-28 / 40. szám

158 DRLM AGYARORSZÁG 1912. szeptember 26. Adjak a szeretőjének kárpótlásul 10.000 koronát, Ennek ellenében megengedik ők ketten, hogy eszéki lakásukban kivehessek pénzért egy szobát. Itt együtt lehetek gyermekeimmel, de kikötik, hogy a többi szobába soha, semmi körülmények között bemennem nem szabad. A szerződés feltételeinek nem tehettem eleget, hiszen nem 10.000 koronám, de egy fillérem sem volt, Beteg kislányom azonban még se hagyhattam karmaik között, tehát megszöktettem. Rákosligetre utaztam vele és itt gyógyíttattam beteg testét, A RENDŐRKAPITÁNY PARANCSA Elvittem a kislányt a Bródi Adél-kórházba is, hogy ott gyógykezeljék, majd viszszavittem Ráíkosligetre. Ezalatt Pietrzykowsky kutatott a gyermek, után. Nyomozása eredménnyel járt, megtudta, hol rejtőzködők Hedviggel. A napokban beállít hozzám Rákosliget kisbirója. Zavartan hebegte, Hogy őt az iskolából küldték, hogy beiratom-e a kislányt? Még nem is válaszolhattam neki, mikor egyszerre felszakította valaki az ajtót, A férjem, volt! Éktelen kiabálással kereste a szobákban a kislányt. Szegény Hedvigkém az asztal alá bujt apja elől. Pietrzykowsky kihúzta, karjaiba kapta és rohant vele kifelé. Félőrülten kiabáltam segítségért: — Emberek! Elrabolják a gyermekemet! Segítség! Segítség! Utána akartam rohanni, de a kisbíró elém állt és ellökött, Félretaszítottam és szaladtam az őrnagy után. A községházán értem utói. Itt Pietrzykowsky felmutatta legjobb barátjának: az eszéki rendőrkapitány helyettesének egy parancsát, amely azt tartalmazta. hogy az őrnagynak joga van a leányt mgával vinni. A községházán akceptálták a rendőrkapitány írását. Férjem elindult a gyerekkel, Én, ahogy voltam, utánuk. Bejöttünk Pestre, a Keleti pályaudvarhoz. Tudtam, liogy ha most elrabolják tőlem Hegviget, sohasem fogom többé látni. Elébe álltam és nem engedtem vonatra szállni. Oda ment a pályaudvaron posztoló rendőrhöz, hogy kísérjen el bennünket a főkapitányságra. Kerülnie kellett Pietrzykowskyna a botrányt, egyenruhában volt, A rendőr egy detektivbez utasított bennünket, akivel együtt bementünk a Zrinyiuteai főkapitányságra. Az ügyeletes tisztviselő elé vezettek bennünket, Férjem felmutatta az eszéki rendőrkapitány parancsát. A rendőrtiszt először is a detektivbez fordult: — Nem lett volna joga, — mondta —" hogy a nagyságos asszonyt ide behozza. Ez az ügy nem a rendőrség elé való. Aztán ezt mondta férjemnek: - Sajnálom őrnagy ur, nem lehetek semmiben sem segitségére. Őnagyságát nincs jogom itt tartani, Végül hozzám fordult a tisztviselő és az őrnagy előtt ezeket mondta: — Az eszéki rendőrkapitánynak nem volt joga kiállítani ezt az irást. Tessék ügyvéd utján megtenni, ellene a följelentést, Meggyötörve, alig támolyogva hogy ta,in el a rendőrség épületét. Elhagyott minden erőin, nem tudtam megakadályozni a gyermekrablást. Este nyolc órakor férjem elutazott Hedviggel. Az én szegény, szőke hajú, szerencsétlen kislányommal! Vitte vissza ahhoz az asszonyhoz! És az én gyermekein testén újra kiütnek a fekélyek, verni fogják és a fején, a fején . . . Irtózatos! Pietzykowsky Kázméménak elakadt a ; szava. Halott-halványan dőlt hátra a székén. Rosszul lett. Az arcán ott volt a megdöbbenés, az irtózat, hogy saját szájából véges-végig kellett hallgatnia egész tragédiáját, minden szerencsétlenségét. Lassan magához tért és némán pakolta össze írásait, amelyekkel előadását próbálta bizonyítgatni. Ugy gondolom, most minden törvényes eszköz csak arra való lesz, hogy visszaadja ennek a .szerencsétlen asszonynak a gyermekét, A gyermekét, akit Hedvignek hívnak, kilenc éves, szőke a haja, s akit most egy lakatosinas nevel tisztességre. iBa»»««BO!!Bsa(i»B«»BB9a3saB3B««9aaa«iiasssa**«OBasB«« HIREK Szegedi kalendárium. AZ IDŐ: Pénteken sugaras. szép, őszi nap volt. Valósággal olyan, amelyről a festők szeretik a természet elmúló pompáját mintázni. Különösen gyönyörű idő volt kint Újszegeden, amelynek hulló falevelektől tarkáló sétányát, már egyáltalán nem keresi fel a közönség. Pedig napsütéses reggelenként nagyon kellemes a szomorú platánok alatt járni, Bent a városban is kevesen sétálnak, csak este élénkült meg a korzó. A meteorológiai intézet vem jósol időváltozást és igy szombaton is valószínűleg szép idő lesz. . A . TÖKVÉNYSZÉKEN: reggel 9 órakor kezdődik az esküdtszéki tárgyalás. A VÁROSHÁZÁN: Délelőtt 9 órakor közayülést előkészítő tanácsülés lesz. Délben a Rákóczi-szobor bizottság tart ülést. A POLGÁRMESTER fogad: délelőtt 10—1-ig. A FŐKAPITÁNY 11—1 óráig. SOMOGYI KÖNYVTAR: Nyílva délelőtt 10 1-ig, délután V -7-ig. A KÖKÖRHAZBAN: A beteg látoga tási idő délután 1—3-ig tart. URÁN1A-SZ1NHAZ: Az előadások esti 8 órakor kezdődnek. Bemutatják „A repülő lovas" cimü artista drámát és a mezőhenyesi had gyakorlatokat. VASS-MOZT: Az előadások este C, órakor kezdődnek. Vetítésre kerül: Pali 7 ujabb esete. A VAfíOSf FŐGIMNÁZIUM tornatermében este 7 órakor a szegedi daloskor, a szegedi polgári dalkör. MAV műhely dalköre és a Férfi-kar együttes ének-próbát tartanak. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor díszelőadás. Színre kerül: Rákóczi Ferenc fogsága, dráma. RONBONNIER CABARETT: Tánc attrakciók és énekszámok. Az előadás este 10 órakor kezdődik. Félnapos boldogság. (Sajót tudósítónktól.) A Tisza-kávéházban ma reggel a kávéházi vendégek között nagy feltűnést keltett egy felszolgáló pincér. A pincér azért keltett feltűnést, mert vidáman fütyörészett és tánclépésben vitte oda a márványasztalokhoz a félbarna langyos kávét dupla habbal. Á vizbordáisnál meg egyenesen orfeumi kuplékat dudorászott. Miért e jókedv ? Miért e fütty? És miért táncol oly vidáman a pincér? Ilyesmit kérdeztek egymástól a vendégeik és érthetetlenül bámultak a pincérre, aki táncolva, énekelve és fütyörészve szolgálta ki őket. A pincérnek alapos oka volt .arra a reggeli órákban, liogy jókedvében ki ne bújjék a bőréből. Szaktársai ugyanis elébe toltak egy napilapot, melynek hírrovatában a mi pincérünk a következőket olvashatta: —• Az osztálfjsorsjáték húzása. Az asztál ysors játék mai húzásánál tízezer koronát nyertek: 7053 23072 23173. ötezer koronát nyertek: 4964 16153 101074. Kétezer koronát nyertek: 15056 16844 18219 25853 28543 28709 35281 37334 37943 42733 51383 51578 52330 53136 57994 60606 61444 61867 65407 70132 71628 81509 82331 82890 85653 87689 90539 91800 94484 102346 1031333 107575 109692. — 7053! Hiszen ck az én számom! — kiáltotta, illetve ordította diadalittasan a pincér. — Tízezer koronával búzták ki a sorsjegyemet! Ettől kezdve nem lehetett vele bírni. Mit fog ő csinálni a sok pénzzel? Talán abba is hagyja a pineérkedést, Uehet, liogy egy kis kávéházat nyit a nyereményből. Ilyesmiket gondolt magában. Egy vendég, aki nem tudta megérteni a reggelinél, hogy mi haja. lehet a pincérnek, délben kíváncsiságból visszament a kávéházba és megkérdezte tőle: — Mondja csak, miért van magának olyan széles jó kedve? Már hogyne volna! Mindjárt meg is mutatóm, hogy miért. Azzal elővett a zsebéből egy 7053 számu •sorsjegyet. — Ide tessék nézni. Tízezer koronával búzták ki! A vendég, hogy az igazságról meggyőződjék, kért egy napilapot, A Budapesti Hírlapot vitték oda neki. A vendég fellapozza n hírrovatot és a következőket olvassa benne: — Osztály sorsjáték. Az osztálysorsjáték mai búzásán 10.000 koronát nyertek: 2479 23072 23173. 5000 koronát nyer bek: 4964 18153 101074. 2000 koronát nyertek: 15056 16844 18219 25853 28543 28709 35281 37334 37934 42773 51578 57994 60606 61444 61867 65407 66199 70132 71628 81509 82331 82890 85653 87689 90539 91800 94484 102346 103133 107575 109692, — De hiszen ebben nincsen meg a maga száma. Hogyan lehetséges ez? A pincér egyszerre elsáppadt. Csakugyan nincsen benne? Erre elővette a saját zsebéből azt a példányt, amelyet kora reggel a szaktársak nyomtak a kezébe. És nyomban kiderült, liogy a szegény pincér gonosz tréfának lett az áldozata. Valaki a 2479 szánni helyébe kivágta és odaragasztotta a pincér sorsjegyének számát. Ezzel egyszerre vége lett a boldogságnak, amely mindössze félnapig tartott, i Ha valakinek délután sós izii volt a kávéja, ne csodálkozzék. Bizonyára a mi felültetett pincérünk hullajtotta bele sós izii könyeseppeit.