Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-08 / 23. szám

1912. szeptember 8. DÉLMAQYARORSZÁQ 13 itif ; ; mozitechnika. A darabnak nagy sikere volt, a közönség zsúfolásig megtöltötte a szinházat. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Beszélgetés Némethy államtitkárral. — A városok fejlődése. — (Saját tudósitónktól.) A Délmagyarország budapesti munkatársa beszélgetést folytatott Némethy Károly belügyminiszteri államtitkárral, aki igen érdekes dolgokat mondott el a most készülő és a városok fejlesztését célozó törvényről, továbbá a vidéki rendőrség államosításáról. A választójogi reformról, amelyet szintén Némethy készít elő, nem akart nyilatkozni az államtitkár ur. — A választói jogról? — Ép ez az, amiről hallgatnom kell, amiről beszélnem — nem illik — kezdte nyilatkozatát Némethy. — Soha a választójogról senki előtt nem nyilatkoztam és :ha olvastak önök a nyáron lapok közlései nyomán arról, hogy ezt és azt mondtam, tessék tudomásul venni: egy szó sem igaz belőle. Eredeti álláspontomhoz teljes eltökéltséggel ragaszkodom továbbra is. Néhány nap múlva már itthon lesz a miniszterelnök ur, iha ő akar, majd nyilatkozik. Még néhány kérdés, finom megdolgozása a talajnak, de az eredmény tovább is csak negatív. El kellett térni a nagy probléma feszegetésétői. De üres kézzel még sem jöttünk ki az államtitkár ur szobájából. Sok érdekes dologról beszélgettünk, de ezek nem tartoznak a politika mezejére. Az államrendőrségnek országos hálózatáról mondott el egyet-mást az államtitkár ur. — A városok fejlesztéséről szóló törvény már szentesítve ven, — mondta az államtitkár — és most áll végrehajtás alatt. Ez a törvény határozottan utasítja a kormányt, hogy két év alatt be kell nyújtania a városok szervezéséről, közigazgatásáról ós háztartásáról, valamint a városi rendőrség országos rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. A belügyminisztérium minden rendelkezésére álló erővel törekszik feladatának teljesítésére. Mint tudja, az államrendőrség egyik legérdekesebb tagját, Pekáry Ferencet, épp e célból osztották be a belügyminisztériumba. Az ő missziója, hogy a helyszíni ismeretek alapján előkészítse a városi rendőrség országos szervezetét. Hogy milyen alapelvek alapján készül ez, — arról ma még nem beszélhetünk. A városfejlesztési törvény szerint a további, növekedő államsegélyeket a rendőrségek fejlesztésére kell forditani. — Meg vannak-e elégedve a városok azzal a segéllyel, amit az uj törvény révén kaptak? — Némelyik meg van elégedve, némelyik nincs. Talán azt lehetne mondani, bogy a nagyobb városok elégedetlenkedtek. Most az az elv kezd érvényesülni, bogy a kisebb, szegényebb, fejlődésre inkább rászorult városokat kell hatékonyabban támogatni. A rendőri költségeknél azonban a nagy városok jól fognak járni s igy végederményben kiegyenlítődik a dolog. — Mikor készül el az uj fővárosi törvény, amelyet esztendők óta sürgetnek? — A városfejlesztési törvény Budapestre és Fiúméra nem vonatkozik, Budapestről tehát külön törvény fog készülni. Előreláthatólag ez sem késik már soká. A főváros törvénye 1872-ben készült, tehát teljesen elavult. Régibb, mint a városok törvénye. Az amerikai módon megnövekedett Budapestnek ez a törvény nem felel meg, nem is felelhet meg. Tudja ezt minden illetékes tényező és mondhatom, a főváros nem fog kimaradni a játékból! Az egyesülés idején, mikor Pestből, Budából és 0-Budából alkották meg Budapestet, készült a fővárosi törvény. Annak a kis Budapestnek készült, melynek kisebbek voltak az igényei, mint ma az önök városának, Szegednek. — A városok fejlődésének hatalmas emeltyűje lesz a készülő uj törvény, — beszélte tovább az államtitkár. — Addig is, a mig a szerves városi törvényt megalkothatjuk, fokozott államsegélyekkel törekszünk a városok mellé állani. A most életbeléptetett törvény a tisztviselők sorsát rendezte, szabadabb mozgást biztosit, mint a régi törvény és nagy előnye, bogy a tisztviselőknek nemcsak fizetését, de jogi helyzetét is tisztázza. A városi tisztviselők elégedettségéről a városi adminisztráció fokozatos fejlődését várjuk és reméljük. Csupa melegség és szeretet árad ki szavaiból. Az államtitkár alakját eddig egészen elburkolta a közönség elől az adminisztráció köve. Városokról, intézményekről, megalkotott törvényekről ugy beszél, mint aki tökéletesen átérzi, bogy van egy elhanyagolt terület, — a közigazgatás — aliol még sok értékes tennivalónak van helye. megvan ismét az öröme, hogy a budapesti tőzsde a külföldön egyáltalán nem számit többé. Leszorultunk a nemzetközi értékforgalom nagy országutjáról és a tegnap még büszke budapesti ismét lecsuszot provinciális jelentéktelenségébe! Be kell mindezt látnunk, őszintén és ugy hogy aztán segíthessünk a bajokon. Mert őszintén föltárni a helyzetet, ugy, ahogy van: — ez a legelemibb ut az orvoslásra. Vége az aranynapoknak! — Értéktőzsdénk dekadenciája. — (Saját tudósítónktól.) Hol vannak azok a szép idők, amikor a Szabadság-téri palota nagyterme nyüzsgő élet és mozgalmas forgalom szintere volt ? Amikor a budapesti tőzsde számottevő faktorrá küzdötte fel magát az értékpiacok között s amikor a budapesti tőzsde árfolyamai irányították a bécsi tőzsdeüzlet alakulását. Mily rosszakaratú irigységgel nézte Bécs akkoriban tőzsdénk nagyszerű fellendülését, mely tekintélyt és befolyást biztosított egész közgazdaságunknak. Ezek az aranynapok elmultak és értékpiacunk ismét lecsúszott régi jelentéktelenségébe. A budapesti értéktőzsde ma már kétségbeejtően pang, az üzlet minimális a spekulációban semmi iniciativa, minden irányítást és útmutatást Bécsből vár és ellentmondás nélkül követi az osztrák utasítást. Ezért, csakis ezért tartja magát a tőzsde még mindig aránylag eléggé szilárdan. Mi lesz azonban, ha a bécsi túlhajtott spekuláció és szédelgés okvetlen következménye, a hirtelen visszaesés be fog állani ? Lesz-e akkor oly ellentálló képessége értékpiacunknak, hogy feltarthatja majd értékeink már éppen nem túlhajtott árnivójái ? Ezek a nagyon is indokolt aggodalmak tolulnak fel a szemlélőben, ha értéktőzsdénk nagy csendjét látja és visszagondol a mult évi és két év előtti nagy élénkségre és fellendülésre. A tőzsdei forgalom a legilletékesebb szakemberek taxaciója szerint nálunk leapadt a mult évi és két év előtti forgalomnak egyharmadára. És ne áltassuk magunkat: Bécsnek Tizenháromezer koronás paprika-pör a szegedi táblán — A kátrányfestékes paprika. — (Saját tudósitónktól.) Szokatlanul érdekes, évek óta húzódó pörben ítélkezett szombaton a szegedi törvényszék kereskedelmi tanácsa. A pör még 1906-ból, abból az időből eredt, amikor kiderült, hogy Szeged hires speciálitását, a paprikát hamisítják. A fölfedezés országos föltűnést keltett és Ihetekig foglalkoztatta a közvéleményt. Abban az időben történt, hogy Bokor János, szegedi malomtulajdonos és lisztkereskedő ötven métermázsa paprikát rendelt Baumann és Protti trieszti cégnél, minta szerint. A trieszti cég egyelőre husz mázsa paprikát liferált, három ezer korona értékben. Bokor János a paprikából detailban eladott két kilót, tizenhárom kilót pedig átadott Fischer és Társa szegedi terménykereskedő-cégnek. Az egyik detail-vevő rossznak találta a paprikát és megvizsgáltatta azt Csonka Ferenc városi vegyésszel. A vegyész megállapította, hogy a paprikát kátrány-festékkel befestették. Megvizsgálták a Fiscber-cégnek eladott paprikát is és azt ugyancsak kátrányfestékesnek találták. A vegyész jelentésére a kihágási biró elkobozta a már Fiscber-cég tulajdonában levő tizenhárom mázsa paprikát, a két kereskedőt pedig elitélte száz—száz korona pénzbüntetésre. Az Ítéletet a tanács majd pedig a belügyminiszter is jóváhagyta. A kihágási biró ítélete alapján Bokor János megtagadta a husz métermázsa paprika árának, a háromezer koronának a kifizetését. A trieszti cég keresetet indított a szegedi törvényszéken a követeléséért. Bokor János pedig viszontkeresetet indított a trieszti cég ellen tízezer korona kártérítésért. A viszontkereset indokolása szerint az eset kommentálása megrendítette a cég jó üzleti hirnevét és a vevőközönség bizalmatlanságát is előidézhette. Ezt az ügyet tárgyalta tegnap a szegedi törvényszék kereskedelmi tanácsa. A biróság Bokor Jánost elutasította a viszontkeresetével, azzal az indokolással, hogy a kereskedelmi törvény szerint a kivételes rendelkezés alá eső áruknak forgalomba való bocsátása előtt meg kell győződni arról, hogy az nem hamisitott-e? A paprika pedig kivétel as rendelkezés alá eső áru. Ha a megvizsgálás elmulasztásából kár ered, azt az illető kereskedő viseli. A trieszti cég kerasetének részben helyet adott a biróság. Megítélt ugyanis a cégnek ezerötven koronát, a hét mázsa paprika árát, amit Bokor János detailban eladott. Minthogy a tizenhárom mázsát elkobozták, annak az áráért senki sem vonható felelősségre.