Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-08 / 23. szám

282 DÉLMAGYARORSZÁQ normális törvényhozói működés jusson, — a hosszú fejtörés után alighanem azt mondaná: ha más nem, hát jöjjön újra Pavlik. No lássa: ez az, amit az ellenzék óhajt. Kihívni az erőszakot, hogy azután dohra üthesse a bántódását. Azt hisszük, a kérdés megoldása az: ha az ellenzékkel békét akarunk, akkor kérünk — egy más ellenzéket. 1912. sz eptember 10. A mérnökség fegyelmije. — Gróf Árpád ujabb vádjai. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország mai számában majd egész terjedelmében közölte Gróf Árpád dr-nak a polgármesterhez it nézett beadványát, amelyben ujabb és az előzőeknél súlyosabb vádakkal illeti Biró Benő városi főmérnö-helyettest, Polczner Erős, Jakabffy Lajos és Simák Ferenc városi mérnököket. Köztudomásu, hogy Gróf első beadványa miatt a mérnökség több tagja ellen jelenleg is folyik a fegyelmit mglőző vizsgálat, amelynek során Rack Lipót osztályjegyzői, e vizsgálat vezetője több faunt ki is hallgatott már. Érdkes azonban, hogy mint a mérnökséghez közel álló körökben beszélik, — Gróf Árpád egyáltalában nem szerepel, mint feljelentő. ö csak megtudott egyes dolgokat, a melyeknek valódisága még elbírálás tárgya és ezeket a mérnökség közvetlen feljebbvalójának, a polgármesternek tudomására hozta és egyben rendelkezésére bocsátotta azokat az adatokat, amelyeket ő kézhez kapott. A fegyelmit megelőző vizsgálatot azután a polgármester az ügyek tisztázása végett részben saját intenciójából, részben pedig a megtámadott mérnökök kérése alapján indította meg. Hogy Gróf Árpád dr miért nem lépett fel egye nesem, mint feljelentő és miért hoz csak vádakat nyilvánosságra, pozlitiv feljelentés helyett, erre nézve azt mondják, hogy nem akarja magát kitenni annak a kellemetlen felelősségnek, amely érné az esetben, ha a fegyelmit megelőző vizsgálat vádjait alaptalanoknak találná. Egyik munkatársunk ma beszélt Rack Lipót dr-ral, aki Gróf Árpád ujabb beadványára vonatkozólag azt mondta, hogy ez fölötte késlelteti a fegyelmi lefolyását. Ugyanis az ujabb vádpontok szükségessé teszik olyan tanuknak is a kihallgatását, akiket már egyszer kihallgattak. Most ezeket újra be kell idézni és újra kihallgatni, ami periodihsanként megismétlődve, ha ujabb vádak érkeznek, nagyon megnehezítik a fegyelmi gyors lefolyását. Ezért sokkai jobban tenné Gróf Árpád, ha az összes rendelkezésére álló adatot, egyszerre adná át a fegyelmnit vezető hatóságnak. A fegyelmi vizsgálat eddigi lefolyására nézve Rack Lipót felvilágosítást nem adott. Hogy az eddig kihallgatott tanuk vallomása mennyire volt terhelő-, azt nem tudjuk, de megállapíthatjuk Rack szavaiból, hogy eddig még néni bizonyosodlak be oly dolgok a mérnökségre, amelyek a fegyelmi kimenetelét súlyossá tennék. Pedig hát bár, hogy is dől el a fegyelmi, azt feltétlenül és mielőbb a nagyközöség udomására kell hozni. Ha a mérnökség tényleg hibázott, akkor elégtételt kell szolgáltatni a legalább is erkölcsileg megkárosított közérdeknek, ha pedig nem történt visszalésés, akkor a mérnökséget illeti meg a legszélesebb körű elégtétel, már csak azért is, hogy a nyilvánosság előtt pertraktált vádak folytán meggyengült bizalom, ismét megerősödjék és a vádak alaptalansága esetén, a közönség továbbra is oly tisztelettel és bizalommal legyen a városi mérnökség iránt, a mint azt ilyen fontos hivatást teljesítő testület reputációja méltán megköveteli. Lázár György dr polgármester, aki ma este érkezett meg Budapestről és tudomást szerzett Gróf Árpád ujabb beadványáról, kijelentette, hory ezen vádak alapján is elrendeli a fegyelmi vizsgálatot. Politikai naptár. — A szeptemberi program. — (Saját tudósítónktól.) Immár újra, erősen a politika felé fordul a figyelem. Érdeklődéssel várják a kezdetet, a folytatás reményében. Ez ideig ugyan teljes részletességgel nem állapították meg a szeptemberi programot, ha azonban a magyar politikai körökből kiszivárgott hireket egybevetjük a sokkal beszédesebb bécsi információkkal, a szeptemberi programot a következőkben állapítjuk meg: Szeptember 10-én összeül az egyesült ellenzék intéző bizottsága, hogy részletesen precizirozza álláspontját a jövő parlamenti küzdelemre nézve s pontokba foglalja egyúttal békefeltételeit is. Ez az ülés lesz az első konkrét esemény. Szeptember 16-án Bécsben közös miniszteri tanácskozás lesz, amely első sorban az 1913. évi költségelőirányzat fog foglalkozni. Az 1913. évi költségelőirányzat fontosabb intézkedése az, hogy tartalmazni fogja azokat a hiteleket, amelyek a Schönaich-féle ötéves program értelmében erre az évre esnek. A közös miniszteri értekezlet legfontosabb tárgya azonban az uj ágyuk kérdése lesz. A két kormány minden törekvése oda irányul ugyan, hogy ez a kérdés ne tegye most még bonyolultabbá a politikai helyzetet, a hadvezetőség azonban ragaszkodik ahhoz a tervéhez, hogy az uj ágyubeszerzések költségeinek első részlete már az 1913. évi költségelőirányzatban szerepeljen. Szeptember 17-én összeül a képviselőház. Hogy az első ülés hogyan fog lefolyni, attól függ, sikerül-e addig az ellenzékkel megállapodást kötni. Szeptember 27-én Bécsben ülést tart a delegáció. Érdekes a delegáció programja is. Mint emiitettük, szeptember 15-én lesz Bécsben az A legtöbb emlék, amelyet napvilágra vet olykor a kapa, római maradvány. Intercisa, a Valéria-gyarmat városa volt, csakúgy, mint Akviitkum, legdélibb c sucsán FelsőPannóniának, amelyet már az Augusztus utáni időkben római katonák szállhattak meg. Előbb volt-e itt ősi kelta város s azután épült fel a római tábor, vagy éppen a római tábor körül alakult ki később az araviszkrómai város, azt nem tudom, csak egy nagyobbszabásu ásatás volna képes eldönteni. A falakból csak az alapépítmények maradtak meg. Ezt a várost ugy söpörte el a népvándorlás, mint ahogy a korall-szigeteket elnyeli a haragos óceán árja. * De engem csupán a sirlelet érdekel. A melyben a gyermekcipőcske találtatott. Hogy a topánka megmaradt s a bőr; ez az állati termék nem porladt el egészen, ez már maga külöh csoda. A pentelei szőlők homokja, a száraz, évezredes homok óvta és melengette, mini ahogy a memfiszi sziklasirok megőrzik haragos féltékenységgel a kanaáni időkből való búzaszemeket. Kis, semmitmondó apróság, amelyben egy kedves leánygyermek tipeghetett, akit idő előtt ragadott el az Orkusz. A fel hámja, amely most csillog a fényben, mintha igazgyöngyöktől és gyémántoktól volna berakva — valamikor piros szintire volt befestve egészen, hogy olyan legyen, mint a patrícius lánykák, vagy a szenátor-kisasszonykák cipellői. De ez a kislány, akinek topánkája ime megtaláltatott, nem volt ilyen előkelő származás. Más volt, — egészen más. A pentelei , szőlők lkétezer éves ánykája. Vénusz valajj melyik papnőjének gyermeke volt. # Honnan tudom? Kétségtelenül nem a topánok árulták el. De a gyermek nyakán, a légmentesen elzárt sirban, egy aranyékszer is találtatott, — különös és furcsa jelvény, — ami az ókori szerelmi házak falára is ki volt faragva, Priaposz isten tiszteletére. Az amulett színaranyból van, nehéz és tömör, elárulva, hogy gazdag lány lehetett, aki halott gyermekének ilyen emléket szentelhetett. Talán egy katona szeretője volt, — vagy valami diadalmas légióvezér kedvese, — a ki elkísérte a barátját még Rómából, hogy megvigasztalja intercisai kísérteties magányában. A duna-pentelei szőlőhegyek akkor még vad és ismeretlen vidékkel néztek farkasszemet, melynek mocsaras partján sokszor gyúltak ki félvad, barbár népek harci •tüzei s a nádas szélén, csillagtalan estén, sokszor reszkettette meg a levegőt a fenyegető lónyerítés. Örömtelen vidék, unalmas város, elhagyott tábor, ostoba és kezdetleges araviszk-benszülöttek; a római színes és csillogó élethez szokott hetéra kétségtelenül sokat szenvedhetett itt. De megbékült a sorsával, gyermeket szült, szerelemből, vagy hogy a barátját még jobban magához láncolja, — szép, kedves, aranyhajú lánykát, a kit ápolt és babusgatott, néha meg is fésült, ezüstfésüvel, bizonyára, — s maga mellé felkI tette magános estéken az ágyba. iMikor már i nagyon erőt vett rajta a sírás. Talán TulioI Iának keresztelte el, vagy Virginiának, vagy ! Júliának, — nem tudom, a sírfelirat nem í árulta eí, — de a római lánygyermeikeket többnyire igy nevezték itt a Dunamentén, a mint az az akvinkumi feliratokon is látható. Szeretném megirni Vénusz eme szép és kedves papnőjének a regényét, ahogy szenvedett, sirt és lángolt a pentelei szőlők alatt kétezer év előtt, élvén a szerelemnek és a gyermeknek, mig mind a kettőt elragadta tőle a halál és a vénség. Ahogy énekelt, vagy húros hangszeren játszott; részeg katonákkal táncolt a mozaik-pallón a szökőkút körül, mint a többi magános lányok. Szép és diadalmas testét sokszor engedte át a kegyetlen élvnek, rabló katonák és ellenszenves kereskedők kedvének, csakhogy minél több aranyat és ezüstöt kuporgathasson össze a gyermeke számára, akit kétségtelenül nem a maga pályájára szánt, hanem férjhez akarta adni valami szép és kiváltságos ifjúhoz. De a lánykát elrabolta tőle Plútó, akitől elszerette volna venni minden aranyát. A sirlelet után itélve, csak hét vagy nyolc éves lehetett a csöppség. * A duna-pentelei római sirok ki vannak j rabolva. Nem most fosztották ki azokat; ha| nem még a népvándorlás idején. Idegen és I kegyetlen népek a temetőt dúlták föl, miután j a korommá égett városban nem találtak már | semmi elvinnivalót. De a gyermek sirját nem tudták feltörni, j Azt védte a szeretet, amelylyel valami anyai ! sziv melengette körül egykor. S dacolva a : homokkal, az idővel, rabló hordák duló kedI vével, — a lánylka aranyékszere s parányi ! piros topánkája megmaradat.