Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-08 / 23. szám

282 DÉLMAGYARORSZÁQ normális törvényhozói működés jusson, — a hosszú fejtörés után alighanem azt mon­daná: ha más nem, hát jöjjön újra Pav­lik. No lássa: ez az, amit az ellenzék óhajt. Kihívni az erőszakot, hogy azután dohra üthesse a bántódását. Azt hisszük, a kérdés megoldása az: ha az ellenzékkel békét akarunk, akkor kérünk — egy más ellenzéket. 1912. sz eptember 10. A mérnökség fegyelmije. — Gróf Árpád ujabb vádjai. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyaror­szág mai számában majd egész terjedelmében közölte Gróf Árpád dr-nak a polgármester­hez it nézett beadványát, amelyben ujabb és az előzőeknél súlyosabb vádakkal illeti Biró Benő városi főmérnö-helyettest, Polczner Erős, Jakabffy Lajos és Simák Ferenc városi mérnököket. Köztudomásu, hogy Gróf első beadványa miatt a mérnökség több tagja el­len jelenleg is folyik a fegyelmit mglőző vizs­gálat, amelynek során Rack Lipót osztály­jegyzői, e vizsgálat vezetője több faunt ki is hallgatott már. Érdkes azonban, hogy mint a mérnök­séghez közel álló körökben beszélik, — Gróf Árpád egyáltalában nem szerepel, mint felje­lentő. ö csak megtudott egyes dolgokat, a melyeknek valódisága még elbírálás tárgya és ezeket a mérnökség közvetlen feljebbvaló­jának, a polgármesternek tudomására hozta és egyben rendelkezésére bocsátotta azokat az adatokat, amelyeket ő kézhez kapott. A fegyelmit megelőző vizsgálatot azután a pol­gármester az ügyek tisztázása végett részben saját intenciójából, részben pedig a megtáma­dott mérnökök kérése alapján indította meg. Hogy Gróf Árpád dr miért nem lépett fel egye nesem, mint feljelentő és miért hoz csak vá­dakat nyilvánosságra, pozlitiv feljelentés he­lyett, erre nézve azt mondják, hogy nem akarja magát kitenni annak a kellemetlen fe­lelősségnek, amely érné az esetben, ha a fe­gyelmit megelőző vizsgálat vádjait alaptala­noknak találná. Egyik munkatársunk ma beszélt Rack Lipót dr-ral, aki Gróf Árpád ujabb beadvá­nyára vonatkozólag azt mondta, hogy ez fö­lötte késlelteti a fegyelmi lefolyását. Ugyan­is az ujabb vádpontok szükségessé teszik olyan tanuknak is a kihallgatását, akiket már egyszer kihallgattak. Most ezeket újra be kell idézni és újra kihallgatni, ami periodihsanként megismétlődve, ha ujabb vádak érkeznek, na­gyon megnehezítik a fegyelmi gyors lefolyá­sát. Ezért sokkai jobban tenné Gróf Árpád, ha az összes rendelkezésére álló adatot, egy­szerre adná át a fegyelmnit vezető hatóság­nak. A fegyelmi vizsgálat eddigi lefolyására nézve Rack Lipót felvilágosítást nem adott. Hogy az eddig kihallgatott tanuk vallomása mennyire volt terhelő-, azt nem tudjuk, de megállapíthatjuk Rack szavaiból, hogy eddig még néni bizonyosodlak be oly dolgok a mér­nökségre, amelyek a fegyelmi kimenetelét sú­lyossá tennék. Pedig hát bár, hogy is dől el a fegyelmi, azt feltétlenül és mielőbb a nagy­közöség udomására kell hozni. Ha a mérnök­ség tényleg hibázott, akkor elégtételt kell szolgáltatni a legalább is erkölcsileg megká­rosított közérdeknek, ha pedig nem történt visszalésés, akkor a mérnökséget illeti meg a legszélesebb körű elégtétel, már csak azért is, hogy a nyilvánosság előtt pertraktált vá­dak folytán meggyengült bizalom, ismét meg­erősödjék és a vádak alaptalansága esetén, a közönség továbbra is oly tisztelettel és biza­lommal legyen a városi mérnökség iránt, a mint azt ilyen fontos hivatást teljesítő testü­let reputációja méltán megköveteli. Lázár György dr polgármester, aki ma este érkezett meg Budapestről és tudomást szerzett Gróf Árpád ujabb beadványáról, ki­jelentette, hory ezen vádak alapján is elrendeli a fegyelmi vizsgálatot. Politikai naptár. — A szeptemberi program. — (Saját tudósítónktól.) Immár újra, erősen a politika felé fordul a figyelem. Érdeklődéssel várják a kezdetet, a folytatás reményében. Ez ideig ugyan teljes részletességgel nem állapí­tották meg a szeptemberi programot, ha azon­ban a magyar politikai körökből kiszivárgott hireket egybevetjük a sokkal beszédesebb bécsi információkkal, a szeptemberi programot a kö­vetkezőkben állapítjuk meg: Szeptember 10-én összeül az egyesült ellen­zék intéző bizottsága, hogy részletesen preci­zirozza álláspontját a jövő parlamenti küzde­lemre nézve s pontokba foglalja egyúttal béke­feltételeit is. Ez az ülés lesz az első konkrét esemény. Szeptember 16-án Bécsben közös minisz­teri tanácskozás lesz, amely első sorban az 1913. évi költségelőirányzat fog foglalkozni. Az 1913. évi költségelőirányzat fontosabb intézke­dése az, hogy tartalmazni fogja azokat a hite­leket, amelyek a Schönaich-féle ötéves program értelmében erre az évre esnek. A közös mi­niszteri értekezlet legfontosabb tárgya azonban az uj ágyuk kérdése lesz. A két kormány min­den törekvése oda irányul ugyan, hogy ez a kérdés ne tegye most még bonyolultabbá a politikai helyzetet, a hadvezetőség azonban ra­gaszkodik ahhoz a tervéhez, hogy az uj ágyu­beszerzések költségeinek első részlete már az 1913. évi költségelőirányzatban szerepeljen. Szeptember 17-én összeül a képviselőház. Hogy az első ülés hogyan fog lefolyni, attól függ, sikerül-e addig az ellenzékkel megállapo­dást kötni. Szeptember 27-én Bécsben ülést tart a delegáció. Érdekes a delegáció programja is. Mint emiitettük, szeptember 15-én lesz Bécsben az A legtöbb emlék, amelyet napvilágra vet olykor a kapa, római maradvány. Intercisa, a Valéria-gyarmat városa volt, csakúgy, mint Akviitkum, legdélibb c sucsán Felső­Pannóniának, amelyet már az Augusztus utáni időkben római katonák szállhattak meg. Előbb volt-e itt ősi kelta város s azután épült fel a római tábor, vagy éppen a római tábor körül alakult ki később az araviszk­római város, azt nem tudom, csak egy na­gyobbszabásu ásatás volna képes eldönteni. A falakból csak az alapépítmények marad­tak meg. Ezt a várost ugy söpörte el a nép­vándorlás, mint ahogy a korall-szigeteket el­nyeli a haragos óceán árja. * De engem csupán a sirlelet érdekel. A melyben a gyermekcipőcske találtatott. Hogy a topánka megmaradt s a bőr; ez az állati termék nem porladt el egészen, ez már maga külöh csoda. A pentelei szőlők homokja, a száraz, évezredes homok óvta és melengette, mini ahogy a memfiszi sziklasirok megőrzik haragos féltékenységgel a kanaáni időkből való búzaszemeket. Kis, semmitmondó apró­ság, amelyben egy kedves leánygyermek tipeghetett, akit idő előtt ragadott el az Or­kusz. A fel hámja, amely most csillog a fényben, mintha igazgyöngyöktől és gyé­mántoktól volna berakva — valamikor piros szintire volt befestve egészen, hogy olyan legyen, mint a patrícius lánykák, vagy a szenátor-kisasszonykák cipellői. De ez a kislány, akinek topánkája ime megtaláltatott, nem volt ilyen előkelő szár­mazás. Más volt, — egészen más. A pentelei , szőlők lkétezer éves ánykája. Vénusz vala­jj melyik papnőjének gyermeke volt. # Honnan tudom? Kétségtelenül nem a to­pánok árulták el. De a gyermek nyakán, a légmentesen elzárt sirban, egy aranyékszer is találtatott, — különös és furcsa jelvény, — ami az ókori szerelmi házak falára is ki volt faragva, Priaposz isten tiszteletére. Az amulett színaranyból van, nehéz és tömör, elárulva, hogy gazdag lány lehetett, aki ha­lott gyermekének ilyen emléket szentelhetett. Talán egy katona szeretője volt, — vagy valami diadalmas légióvezér kedvese, — a ki elkísérte a barátját még Rómából, hogy megvigasztalja intercisai kísérteties magá­nyában. A duna-pentelei szőlőhegyek akkor még vad és ismeretlen vidékkel néztek far­kasszemet, melynek mocsaras partján sok­szor gyúltak ki félvad, barbár népek harci •tüzei s a nádas szélén, csillagtalan estén, sokszor reszkettette meg a levegőt a fenye­gető lónyerítés. Örömtelen vidék, unalmas város, elhagyott tábor, ostoba és kezdetle­ges araviszk-benszülöttek; a római színes és csillogó élethez szokott hetéra kétségtelenül sokat szenvedhetett itt. De megbékült a sor­sával, gyermeket szült, szerelemből, vagy hogy a barátját még jobban magához lán­colja, — szép, kedves, aranyhajú lánykát, a kit ápolt és babusgatott, néha meg is fésült, ezüstfésüvel, bizonyára, — s maga mellé felk­I tette magános estéken az ágyba. iMikor már i nagyon erőt vett rajta a sírás. Talán Tulio­I Iának keresztelte el, vagy Virginiának, vagy ! Júliának, — nem tudom, a sírfelirat nem í árulta eí, — de a római lánygyermeikeket többnyire igy nevezték itt a Dunamentén, a mint az az akvinkumi feliratokon is látható. Szeretném megirni Vénusz eme szép és kedves papnőjének a regényét, ahogy szen­vedett, sirt és lángolt a pentelei szőlők alatt kétezer év előtt, élvén a szerelemnek és a gyermeknek, mig mind a kettőt elragadta tőle a halál és a vénség. Ahogy énekelt, vagy húros hangszeren játszott; részeg ka­tonákkal táncolt a mozaik-pallón a szökő­kút körül, mint a többi magános lányok. Szép és diadalmas testét sokszor engedte át a kegyetlen élvnek, rabló katonák és ellen­szenves kereskedők kedvének, csakhogy mi­nél több aranyat és ezüstöt kuporgathasson össze a gyermeke számára, akit kétségtele­nül nem a maga pályájára szánt, hanem férj­hez akarta adni valami szép és kiváltságos ifjúhoz. De a lánykát elrabolta tőle Plútó, akitől elszerette volna venni minden aranyát. A sirlelet után itélve, csak hét vagy nyolc éves lehetett a csöppség. * A duna-pentelei római sirok ki vannak j rabolva. Nem most fosztották ki azokat; ha­| nem még a népvándorlás idején. Idegen és I kegyetlen népek a temetőt dúlták föl, miután j a korommá égett városban nem találtak már | semmi elvinnivalót. De a gyermek sirját nem tudták feltörni, j Azt védte a szeretet, amelylyel valami anyai ! sziv melengette körül egykor. S dacolva a : homokkal, az idővel, rabló hordák duló ked­I vével, — a lánylka aranyékszere s parányi ! piros topánkája megmaradat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom