Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-08 / 23. szám

1912. szeptember 8. DBLMAQYARORSZÁQ 3 a közös miniszteri tanácskozás, mely a legközelebbi delegációk időpontját és programját van hívatva megállapítani, az eredeti terv szerint tudvalevően két delegáció volt programba véve : az egyik e hónap utolsó napjaiban, hogy az 1912. évi közös költségvetést letárgyalja, a másik novemberben, hogy a jövő évi közös költségvetést megszavazza. Értesülésünk szerint most tárgyalások folynak arra nézve, hogy e két delegációs ülésszakot egyfolytában tartsák meg. A terv az, hogy szeptember 25-én vagy 27-én összeül a delegáció, az idei közös köttségvetést — miután az a Schönaich-féle programot nem haladja felül — egy-két nap alatt röviden letárgyalja, aztan az ülésszakot bezárják és mindjárt másnap megnyitják az ülésszakot, melyen a jövő évi költségvetést tárgyalják. Ezzel biztositani akarják a delegációk gyors munkáját a magyar politika későbbi komplikációitól. Bécsi politikai körökben azt mondják, hogy az Auffenberg-féle uj tüzérségi követelések most nem fognak szőnyegre kerülni, mert ezt a kérdést sikerült a jövő évre halasztani. Válságos helyzet az építőiparban. — Olcsóbb lesz az épitkezés. — (Sajót tudósitónktól.) A pénzdrágaság és a hitel megvonás az egész országban súlyos gazdasági helyzetet teremtett elő. A Délmagyarország már többször foglalkozott a pénzügyi válsággal, amelynek kapcsán megakadt az ország és különösen Szeged városa iparának, kereskedelmének és építkezésének fej lődése. Az Angol bank ismét felemelte a kamatlábat egy teljes százalékkal. Az Osztrákmagyar bank státusza laz által, hogy az augusztusi ultimé alkalmával az összes pénzszükséglet, a nyil't piacon való teljes pénzhiány folytán, a jegybanknál fedeztetett, 222 millió koronával rosszabbodott, ugy, liogy 32 millióval több adóköteles bankjegyet kellett forgalomba hozni, mint a mult év hasonló szakában. Nem csodálható tehát, liogy az egész országban beállott pénzügyi krizis, erősen érezhető Szegeden, a kereskedelem és ipar minden ágában, de először is az épitő iparban. Mióta az Osztrák-magyar banknak kitört a jajszava, bogy az építkezések emésztik fel a pénzt, azóta különösen nehéz dolguk van az építtetőknek. Két hónap óta Szegeden úgyszólván teljesen szünetel a magát épitkezés, mert a bankok nem finanszírozzák a mérnökök és építészek nagyobb vállalkozásait. Ez által nem csak a város lakossága szenved kárt, bogy nem gyarapodunk a lakások és így nem lelhet olcsó és megfelelő lakást kapni, hanem válságos helyzetbe kerültek az épitő iparosok. Nincs épitkezés; az épület lakatosok, asztalosok, ácsok, üvegező munkások kenyér nélkül állianak. A téglagyárak nem képesek produktumaikon túladni; a Szeged környéken lévő téglagyárakban millió számra állanak az elhasználliatatlan téglák. Egy örvendetes következménye is van ennek: az épitkezés már most is jelentékenyen olcsóbb lett, a jövőben pedig feláron lehet építkezni; természetesen csak annak, akinek készpénze van. A Délmagyarország egyik munkatársa felkeresett több szegedi építészt és nagy vállalkozót, akik az alábbiakban nyilatkoznak a válságos pénzügyi helyzetitől éjs a szegedi építkezésekről: Piek Móric: — Köztudomású dolog, hogy a bankok az épitkezőkkel szemben nagyon megszorították a hitelt. Ennek oka először is az általános pénzügyi krízisben keresendő. Mi abszolút nem érezzük ezt meg, sőt más szegedi építészeknek sem kellemetlen ez anyuyira, mint azt gondolják. Mióta a pénzügyi viszonyok ennyire rosszra fordultak, azóta egyáltalán nem folytatunk nagyobb építkezéseket és kivált magán vállalkozásba ne!m bocsátkozunk. Csak kisebb házakat építünk, aliol nincs szükség Ihitel igénybevételére. Nagyobb építkezéseknél is csak olyanokat vállaltunk, ahol az építtető elég garanciát tudott nyujani arra, hogy az építkezést nem kell esetleg megszakítani. Ligeti Béla műépítész az alábbiakat mondta: — Nagy része van az Osztrák-magyar banknak abban, hogy az építkezésekhez manapság sokkal nehezebb hitelt szerezni, mint az előtt. Az Osztrák-mgayar bank ugyanis rájött arra, hogy az építkezések emésztik fel nemcsak a tőke, hanem a hitel tetemes részét is. Ezért saját hatáskörében oda törekedett, hogy a nagyobb bankok hitelét megszorítsa, kivált oly esetekben, amikor azok bérpaloták építését akarták finanszorizni. Ez Szegeden is csakhamar érezhetővé vált. Nagyobb magánépitkezéseket mostan egyáItalában nem folytatunk. Az építőipar igy válságos helyzetbe került. A téglagyárak pedig nem birnak túladni termékeiken, ami az építkezést 20—25 százalékkal olcsóbbá teszi. Szegeden pedig igazán szükség lenne a lakásviszonyok jobbá tétele szempontjából építkezésre. Még körülbelül husz vagy harminc háromemeletes palotát kellene építeni Szegeden, hogy a házbér uzsora lehetetlenné legyen téve. Erre azonban a közel jövőben semmi kilátás nincsen. Szünetelnek mostan a magánépitkezések. Bartos Mór építész: — Én magánépitkezéseket egyáltalában nem folytatok. A bankok még az egyesületek hatalmas építkezéseitől is megvonják a hitelt. Mi az építészek és mérnökök, közvetlen ezt nem érezzük meg, hanem az építtetőknek természetesen nagyon kellemetlen. A gázgyártól és a villamos vasúttól vállaltam mostanában építkezési munkálatokat, privát építkezésem egyáltalán nincs. Ha tavaszra nem javulnak meg a pénzügyi viszonyok, akkor a szegedi épitőpira a legválságosabb helyzetbe kerül. Lukács Budapesten. Lukács László miniszterelnök a jövő hét elején, valószínűen csütörtökön befejezi nyári üdülését s hazatérve, a mukapárt szeptember tizennegyediki értekezletén fog nyilatkozni a kormány és a többség álláspontjáról. A király nyaralása. Ischlböl jelentik, hogy a Salckammergutban rendkivül kellemetlen lett az időjárás. A hőmérséklet nagyon alacsony és az összes hegyek friss hóval vannak boritva. A király, aki különben egész jól érzi magát, a rossz időjárás miatt nem tehet sem gyalog, sem kocsisétát. Ő felsége vasárnap utazik Bécsbe. Békehírek — bombamerényletek. A római, milánói és bolognai klerikális lapok tegnap azt jelentették, hogy a béke biztosítva van. Ezzel szemben a „Giornale d'ltalia" és a „Tribuna" ma azt irják, hogy Tvájban a bizalmas tárgyalást türelmesen folytatják, de a tárgyalás végét egyelőre sejteni sem lehet. A tárgyalók még mindig nincsenek tul az az közeledő kísérleten. A javaslatok és ellenjavaslatok egymást érik, de a sarkalatos pontokat, amelyektől a béke függ, ma még épp oly kevéssé érintették, mint az első napon. Konstantinápolyi jelentés szerint az ipeki musir ellen merényletet követtek el. A musir súlyos sérülést szenvedett. Monasztirban harmincnyolc, Janinában ötvenöt, Üszküben negyvenhét, Skutariban harminchét és Drinápolyban hetvenhárom bombát találtak. Lázban Csanádmegye. - Utazás a katonaság által megszállott területen. — Repülőgépek Mezőhegyes felett. Marconi táviró. Rögtönzött telofonállom&sok. — (A Délmagyarország kiküldött munkatársától.) A vonat elhagyja Szegedet és vígan repül tova Mezőhegyes felé. A kupékban léghajós katonák és a hadisereg sofifőrjei utaznak. Az egész vasuiti vonalon különös mozgolódás észlelhető. Minthogyha puskapor volna a levegőben. A vonatban a Ihadsereg excentrikus katonáin kivül öreg asszonyok utaznak. Alig lehet mozogni, ugy zsúfolva vannak a szakaszok. A mozgalmas katonai élet éppen ma kezdődött meg és különösképpen erre a napra esik a radnai bucsu is. Az öreg asszonyok ájtatosan énekelnek: — Mária . . . Mária. Amint Nagylaknál megáll a vonat, az utasok felkiáltanak: — Beérkeztünk a hadgyakorlatok területére. Az állomásnál két szuronyos lovascsendőr alakját látjuk feltűnni. Ettől kezdve miniden kis állomásnál, még az őrház-szerű megállóhelyeknél is legalább két csendőr cirkál. Igazolásra szólítanak fel minden gyanúsabb embert. Ez azért van, mert a nagy hadgyakorlat területén már is olyan katonai titkok és olyan speciális osztrák-magyar harcászati fortélyok vannak elhelyezve, amelyek féltve őrzött kincsei a hadseregnek. Vigyázni kell. hogy a külföldi államok által esetleg felbérelt katonai kémek ezeknek a titkoknak közelébe ne férkőzzenek. Érdekes meghallgatni, hogy mit beszélnek azok az emberek a vonaton, akik az arad-csanádi egyesült vasutaknak gyakori utsai. Amint egy-egy állomásra befut a vonat, minduntalan csodálkozva felkiáltanak: — Nini, uj teteje van az állomási épületnek. És milyen szépen van pingálva a homlokzat. A düledező, porladozó falakat is átjavították. Az egész vasúti vonal mentén mintha vadonatúj állomási házikék bújtak volna ki a földből. — Bezzeg, ha nem lett volna Csanádmegyében hadgyakorlat, még talán tiz esztendeig is megmaradtak volna az ócska, fakó és rosszitetejü épületek. Beérkeztünk Makóra. Egy csomó osztrák előkelő automobiltiszt száll ki a vonatból. A csendőrök lekapják vállukról a fegyvert és ugy tisztelegnek. A tisztek rengeteg podgyásszal érkeztek. Se szeri, se száma a hatalmas angol bőröndöknek. A tisztek odalépnek a csendőrökhöz és megkérdezik, hogy hol vannak a soffőrlegények, akiket Makóra rendeltek. A csendőrök nem tudnak németül. Nem értik a németeket. Erre egy makói rendőr is odatolakszik és megkérdezi: — Wasz isz dasz? A német tisztek erre hosszú lére eresztett beszédben ismét elmagyarázzák, hogy az automobilokkal érkezett legénységet keresik, akiknek már Makón kell lenniök. A rendőr végig hallgatja, amit a tisztek mondanak, aztán csak ennyit felel jó magyar parasztos kiejtéssel: — Hát bizony én mindabból, amit az urak itt összebeszélnek, egy büdös szót sem értek, mert nem tudok németül. Végre nagynehezen előkerül valami hagymakereskedőféle úriember és megmagyarázza, hogy a katonai soffőrök már itt vannak. Tegnap este érkeztek és szegényeknek az elszállásolásáról senki sem gondoskodott Kétségbeesésükben valamennyien elmentek a leányokhoz egy mulatóhelyre és ott töltötték az éjszakát reggelig, most pedig a város utcáin csavarognak. A tisztek megcsóválák a fejükeit és kedvetlenül indultak be Makóra, hogy az utcán csavargó aoffőröket összetoborozzák. A makói állomáson hosszú sorban állnak a nyitott teherkocsik. Mindeniknek viz-