Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-05 / 20. szám

1912. szeptember 8. DÉLMAQYARORSZÁQ 13 * Sárga liliom. Csütörtökön mutatkozik be Biró Lajos nagy sikert ért színmüvében, a Sárga liliomban Harmath Zseni, a társulat uj szendéje, aki a női fő­szerepet játsza. * Legjobb színházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kapható k Egy szegény tanyai kézbesítő kálváriája. — Akit hazaárulónak nézett a szegedi rendőrség.— (Saját tudósítónktól.) A szegedi ítélőtábla fölebbezési tanácsa szerdán olyan ember ügyé­ben ítélkezett, akinek a sorsában benne tükrö­ződik a rendőrség baklövése és az igazság­szolgáltatás félszegségének gúnyos vigyorgásu torzképe. Fehét Kálmán ez a szomorú sorsú ember. Öt évvel ezelőtt még kézbesítője volt Szeged városának, az Alsótanyán hordozgatta szét az idéző cédulákat és még sok írásos pa­pirost, amit a városházán a kezébe nyomtak. Igy élt-éldegélt a szegény városi kézbesítő, bandukolt a városházáról a tanyára, a tanyáról a városba. Amint igy csendesen éldegélt, valaki­nek az az ötlete támadt, hogy a szegény kéz­besítő — hazaáruló. Igen, szórói-szóra haza­árulónak bélyegezték és a rendőrség, a szegedi, meg is indította a nyomozást. Buklin Frigyes és Turgydn Emil detektiveket (ma már más téren értékesitik a képességüket) bizták meg a nyomozással. A derék detektivek hogy-hogy nem, kisü­tötték Fehér Kálmánról, hogy egy magasrangu szerb katonatiszttel összebeszélt nagymennyi­ségű robbanó-anyag dolgában és hogy gondo­san belakatolt — stratégiai titkokat lakatolt ki a szerb magasrangunak. E pompás nyomozási müvelet befejezése után a kézbesítőt meglepték a lakásán és kihurcolták a betegágyából. A szürke kis cédulák szerencsétlen postása ellen­kezett és azt mondta a detektiveknek, hogy — Ugyan, ne hülyéskedjenek, kérem szépen. Erre hatóság ellen való erőszak miatt is megindították ellene az eljárást. Alsótanya kézbe­sítőjét hűtlenség büntette és hazaárulás kísérle­tének büntette miatt letartóztatta a rendőrség, aztán átkísérték a szegedi ügyészség fogházába. Az ügyészség indítványozta a vizsgálóbírónak a vizsgálati fogság elrendelését, a vizsgálóbíró az ügyészség intenciója szerint cselekedett. Fehér Kálmán négy hónapig sínylődött vizsgá­lati fogságban. Az esküdtszéki tárgyaláson kíno­san összeroppant a vád, a vádhatóság képvise­lője kénytelen volt visszavonni a vádat. A bíróság, kissé udvarias gesztussal, érte­sítette a megtört kézbesítőt, hogy — Pardon, kedves uram, tévedés történt. Maga nem is bűnös. A megtréfált ember meghajtotta magát a kegyes bíróság előtt, fejére nyomta a kalapját és távozott. Odakünn már várta a felesége, akit már négy hónapja nem látott és akit meg­csókolt. Amikor hazaért, a felesége szépen megvetette az ágyát és köhögősen és meg­kínzottan visszavonult beteg embernek. Amint igy igyekezett kipihenni a kaland fára­dalmait, pecsétes irást kapott. A pecsét alatt csak azt üzenték neki a városházáról, hogy felfüggesztették az állásából. A hazaárulási eset miatt történt ez az intézkedés. Fehér Kálmán kenyér nélkül maradt. Nem törődött vele senki, csak a — rendőrség és a törvényszék. A hatóság ellen való erőszak ügyében, amit akkor követett el, amikor a betegágyából nem engedte magát szó nélkül kivonszolni, megtartották a tárgyalást. És el is ítélték a kézbesítőt. Négy hónapi fogházat kapott — az enyhítő paragrafusok alkalmazá­sával. Az igazságszolgáltatásban azonban van ötlet. Fehér Kálmánnak például olyasképen szolgáltatták az igazságot, hogy azt a négy hónapi vizsgálati fogságot, amit ártatlanul el­szenvedett, beszámították a büntetésébe. 4—4 —0 ugyebár és igy a kézbesítő megszabadult a fogház ujabb vendéglátásától. A kaland, amelyet a rendőrség inszcenált, agyonroncsolta a szerencsétlen ember idegze­tét. Egyik városból a másikba kóborolt, a feleségével együtt. Négy polgárit végzett Sze­geden és fémiskolába is járt, ezzel a képzett­ségével igyekezett valahogyan megélni. Az idegessége miatt azonban — amit a haza­árulási históriával szerzett — hosszabb ideig sehol nem használhatták. A kóborlások után a mult évben visszatért Szegedre. Alig tartózkodott itthon néhány hó­napig, újból dolga akadt a rendőrséggel. A mult év augusztus huszonhetedikén a Kórház-utcában összeszólalkozott Papp János rendőrrel. A rend­őr be akarta kisérni, az ittas ember azonban ellenkezett. — Te akarsz nekem parancsolni, te béres ? Én városi tisztviselő vagyok \— rivalt rá a rendőrre. Dulakodás közben Fehér Kálmán arcul­ütötte a rendőrt. Pappnak végre két iparos se­gítségével sikerült bekísérni az ittas embert. Útközben, amint a Korona-utcába értek, Fehér az öklével bevert egy ablakot, az üveg véresre sebezte. A szerencsétlen ember a földre vetette magát és kiabálni kezdett. — Segítség! Gyilkos! — kiabálta a sze­rencsétlen. A rendőrség hatóság ellen való erőszak büntette miatt bűnvádi eljárást indított Fehér ellen. A törvényszék fölmentette, azzal az indo­kolással, hogy jogtalanul történt a bekísér és. Fölebbezés következtében szerdán az ítélőtábla tárgyalta az ügyet. A tábla megváltoztatta a törvényszék ítéletét és hatóság ellen való vétség miatt elitélte nyolc napi fogházra. A tárgyaláson, amelyen Perjéssy Mihály dr elnökölt, föltűnést keltett Frayber Vince főügyész vádbeszédének a következő passzusa: — A törvényszék ítéletét — mondta a főügyész — az annyi nehézséggel küzdő rendőri intézményre nézve sértőnek tartom. Faragó József dr közvédő Fehér Kál­mán elmeállapotának megfigyelését kérte. A kálváriát járt ember ugyanis olyan visel­kedést tanúsított a tárgyaláson, amely meg­döbbentette a bíróságot. Egész testében remegett, az ujjaival reszketőn kapirgált a ! levegőben. Tágra nyitott szemmel, bambán bámult maga elé. Az elnök is megsokalta a szerencsétlen ember kinos vesződését és több izban rászólt: — Ne féljen fiam, nem vagyunk mi emberevők. Az igazságot keressük. A bíróság nem adott helyet a védő elő­terjesztésének, a szerencsétlen ember visel­kedésére való tekintettel azonban az enyhitő szakaszok alkalmazásával szerkesztették meg az ítéletet. A védő semmiségi panaszt jelen­tett be. — Hát maga megnyugszik-e az Íté­letben vagy fölebbez ? — kérdezte az elnök a vádlottat. A kézbesítő harabdálta az ajkát, ide-oda , mozgott, nem felelt. Csak hosszas nógatásra jelentette ki, hogy megfölebbezi az Ítéle­tet. Az utcán beszéltünk a sápadt arcú, in­gadozó lépésekkel járó emberrel. — Hová megy most? — kérdeztük. — Haza, a feleségemhez, meg a hat­hónapos gyerekemhez. — Van állása? — Nincs. — Hát miből él? — Néha akad valami. Az eső szitálni kezdett, a kálváriát járó föl­türte vékony kis kabátjának a gallérját és fájdalmas kézlegyintés után nekilátott a nagy­világnak. Megválasztották a kereskedelmi iskola tanárait (Saját tudósítónktól.) A szegedi városi felső kereskedelmi iskola igazgató tanácsa négy ta­nári állásra hirdetett pályázatot. A tanárválasz­tást ma délelőtt ejtették meg a városháza bi­zottsági termében. Mivel eleinte ugy tervezték, hogy az uj iskola idei első tanévében három alsó osztályt nyitnak meg és folytatólagosan a következő években létesitik a középső és felső osztályokat, csak négy tanári állás szervezése volt szükséges. Időközben azonban sok jelent­kező akadt a középső osztály számara is, ezért elhatározta az igazgató tanács, hogy négy osz­tályt nyit meg szeptemberben. Két alsót fiú­tanulók számára, egy alsót női tanulók szá­mára és egy középső osztályt. A mai ülésen tehát öt rendes tanárt és két kisegítő tanárt választottak. Az ülést Lázár György dr polgármester nyitotta meg. Jelen voltak az igazgató-tanács tagjai: Back Bernát, Balogh Károly, Bokor Adolf, Jászai Géza dr, Faragó Ödön dr, Ob­láth Lipót, Rósa Izsó dr., Perjéssy László, So­mogyi Szilveszter dr, Tóth Péter, Turóczy Mi­hály dr, Wagner Gusztáv, Weiner Miksa és Wimmer Fülöp. Az ülés tárgysorozatának első pontját, a vallás és közoktatási miniszter leiratának be­mutatása képezte. A polgármester felolvasta a miniszteri leiratot, amely jóváhagyja Nyáry Györgynek igazgatóvá történt megválasztását. A polgármester üdvözölte az igazgatót és sze­rencsekivánatát fejezte ki. Ezután a női osztá­lyok felállításáról szóló átirat következett. Az igazgató-tanács ugyanis nagy agitációt fejtett ki aziránt, hogy női hallgatók is beiratkozhas­sanak a városi kereskedelmibe. Ez csak termé­szetesen miniszteri jóváhagyással történhetik; a vallás és közoktatási miniszter pedig éppen mostanában utasította vissza Arad városának hasonló kérelmét. Nyáry György igazgató azon­ban erre nézve biziató Ígéretet kapott a mi­nisztériumban, de azért az igazgató-tanács át­iratot intéz mégis a városi tanácshoz, hogy szintén kérelmezze a minisztertől a női tanfo­lyam létesítésének megengedését. Majd a be­írásokról tett jelentést az igazgató, ami után a tanárválasztás következett. Szótöbbséggel meg­választották rendes tanároknak: Szabados Géza, jelenleg nagybecskereki tanárt, a könyvvitel, kereskedelmi ismeretek és levelezési szakra, hét szavazattal. Schwarc Antal turócszentrhártoni tanárt a kereskedelmi és politikai számtani szakra, négy szavazattal. Szavazatot kapott még: Orbán Ist­ván és Bayer Nándor. Kovács Józsf dr, kolozsvári felső kereske­delmi akadémiai tanárt, a magyar nyelv és tör­ténelmi szakra öt szavazattal. Egy-egy szavaza­tot nyert Klement Antal, Donawell János és Sebestyén dr. Schreyber Miklós dr székelyudvarhelyi ta­nárt, a német és francia szakra, egyhangúlag. Erre a négy tanári állásra volt kitűzve pályázat, mivel azonban a középső osztályt is még az idén megnyitják a vegytan, földrajz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom