Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-05 / 20. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 19 12 szeptember 4. egy pillanatra a szobába, kedves mosolygással fogadja a köszönést. Némán mosolyog és féltő aggódással néz excellenciás urára, akit — jaj — intervuvolnak és eltűnik. — Nem politizálok. Elég volt. Most csak pihenek] — ismétli Khuen. — Excellenciád olyan nevezetes ember, hogy az is érdekes, hogyan pihen, hol pihen, miért pihen? . . . Khuen-Héderváry Károly gróf mosolyogva gyújtja meg szivarját, annak is a végét, hogy már alig lehet meggyújtani, hosszút, nagy él­vezettel sziv belőle, majd beszélni kezd. De­rült, jókedvű, rendkívül frissnek és egészséges­nek látszott. — Junius huszonnyolcadika óta itt vagyok Héderváron. Nem foglalkozom a politikával, nem is tudok nyilatkozni a helyzetről. Ön azt kérdezi, hogy képzelem el a kibontakozást? Hogy szeretném, hogy legyen? Nem tudok rá válaszolni. Nem szeretek a levegőbe beszélni. Elitélem azt, ha valaki visszavonul és teore­tikus igazságokat dob bele a vitába anélkül, hogy az embereket ismerné. Politikát csak ugy lehet csinálni, ha az ember érintkezik az ösz­szes tényezőkkel. Én már régen nem tettem ezt, tehát nem is beszélhetek. Sejtelmem sincs, hogy mi lesz és hogy lesz. * — Exellenciádnak nyilván tudomása van arról, hogy a nevét állandóan, mint a jövő embe­rét emlegetik, hogy hol itt, hol ott merül föl hogy a kegyelmes ur, és csak a kegyelmes ur következhetik ? — Igen, halottam, olvastam. De remélem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy ez csak merő kombináció. Nekem elég volt. Én már eleget politizáltam. Csinálják most mások. Is­métlem, remélem, hogy az én nevem emlege­tése csak olyan kombinációk közé tartozik, amik nem szoktak teljesedni. . . Én legalább ebben bizom. * A választói reformról beszéltünk ezután. — Gondolja Excellenciád, hogy a válasz­tói reform lesz az az arkánum, amely a nagy politikai kriziseket megoldja? És ha gondolja, milyennek akarja a választói reformot? — Ismeretes az az álláspontom, hogy én a választói jog reformját demokratikusan és liberálisan szükségesnek tartom. De nem hiszem, hogy ez aztán mindennek a megoldását is je­lenti. — A képviselőház legközelebbi ülésein résztvesz Excellenciád ? Igen. Szeptember 18-án Budapesten leszek. A parlament ülésein részt fogok venni. — Mit gondol, kegyelmes ur, meg fognak ismétlődni a juniusi események? Karhatalom, katonai kordon, rendőrség? — Nem tudom. Nem remélem. Bizony nem volna jó. Azt hiszem, hogy Justh Gyula betegsége, amiről őszinte részvéttel értesültem, azt fogja eredményezni, hogy a hangulat béké­sebb irányú lesz. Miután sok mindenről beszélgettünk, Khuen-Héderváry Károly gróf a dolgozó­szoba jobboldali falára mutatott és igy szólt: — Ha Önt érdekli, hogy mi az én po­litikai felfogásom és mit tartok én embe­rekről, csak erre a falra nézzen. Itt vannak az én politikai ideáljaim. És mutatta a képeket, amelyiknek a közepén ö felsége portréja lóg. — Deák Ferenc, Széchenyi, Andássy Gyula, Tisza Kálmán, Kálnoky, Kállay. . . A horvát kérdés is szóbakerült. — Már régen nem foglalkoztam a hor­vát helyzettel. Mielőtt ide jöttem volna Hé­dervárra, lent voltam egy hétig Szlavóniá­ban, Nustárban, a bátyám birtokán. A han­gulatból azt veszem ki, hogy odalenn az em­berek örülnek a mai helyzetnek s nem szülne jó hatást, ha például ugy hirtelenében vá­lasztásokat rendelnének el. Odalenn örül­nek, ha békében maradhatnak. A horvát kérdés bizony alaposan el van rontva, idő kell hozzá, hosszú és sok idő, amig rendbejöhet. Csak az idő, csak az . . . * A héderváry kastély országos és törté­nelmi nagy nevezetessége a Kont-fa, Khuen­Héderváry Károly gróf megmutatta és nagy szeretettel beszélt erről az érdekes, misztikus multu fáról. — Érdekes egy fa ez. Történeti adatok a tatárjárás idejéig vezetnek vissza ehez a fához, amelyhez egy légió legenda tapad. Fanasztikus és szép legendák, amikben az idevaló nép szentül hisz, de amikben, tessék elhinni, mintha volna is valami csodálatos játéka a véletlennek. A legenda azt tartja, hogy már a tatár-dulás idejében, 1241-ben e fa alatt gyűltek össze Mosonmegye követei, hogy a fa alatt levő köveket a papok ke­nyérré változtatták, hogy 1388-ban e fa alatt szőtte összeesküvését Zsigmond király ellen Hédervári Kont. Ez utóbbi persze csak le­genda, semmi pozitiv adat nem támogatja. — Megmutatom Önnek a lakásomat, — szólt a gróf és mint igazi nagy urak, azzal az emberi örömmel' és őszinte kedvességgel mu­tatott meg mindent. Hatalmas faragott ajtók. A kilincset meg­nyomja az ember és mind a két szárnyuk ki­tárul. — Ez itt a kis szalón. Gyönyörű szoba. Vagyont érő képek és drágaságok. — Itt az ősök képei. A Viczayak. A leg­nagyobb kép a középen Grassalkovich her­cegné. A nagyanyám. Egy másik csodálatos szoba, mintha ál­modna az ember, vagy visszaemlékeznék régi könyvek fakó metszetére. — Ez a nagy szalón. Nézze meg, értékes, szép képek. A koalició alatt volt elég időm. Alaposan rendbehoztam a lakásomat. Egy bibor-tónusu szoba következik. — Ez az ebédlő. A kastély sarkában egy kis ajtó. — Ezt is megmutatom. Ez a toronyszalón. Itt vezet fel a lépcső a grófné lakosztályába. Hédervár ura, miután végig megmutatott minden szépet és felejthetetlent, fejedelmi há­zát és annak dus berendezését, szerényen igy szólt: — Látja kérem, én itt nyaralok, és mond­hatom, jobb itt, mint akárhol, Ostendében vagy tudj' isten hol. — Nagyszerű itt nyáron. A gróf észreveszi a hangsúlyban a cél­zást. — Oh, kérem, télen is nagyszerű itt. Évekig jó volt, ezután is jó lesz. Itt leszek én télen is. Elég volt a politika. Tanácskozás Karlócán. Karlöcáról je­lentik: A szent püspöki szinódust szeptember 16-ára hivták egybe több fontos egyházi ügy elintézése végett. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor: CSÜTÖRTÖKÖN: Sárga liliom, szinmü. PÉNTEKEN: A csókszanatórium, énekes bohózat. Bemutató. SZOMBATON: A csókszanatórium, énekes bo­hózat. VASÁRNAP este: A esókszanatórium, énekes bohózat. * A csitri. A szerdai színházi esttel befe­jeződött a bemutatások előadássorozata és az udvarias sorakozó után most már jöhetnek a fegyvertények. Általános impresszióként meg lehet állapítani, hogy az eltávozott tagokkal nem veszített annyit a színtársulat, mint ameny­nyit ez ujabban nyert, akik közül egy-kettő valóban tehetséges és kellemes egyéniség és majdnem mindegyik megfelelő nívón mozog. A kedves és vidám francia darabban Gyön­gyössy Teréz, az uj naiva jutott szóhoz kiadós es alkalmas szerepben, hirtelen ugrással az iskola padjaiból az ország első vidéki színpa­dára kerülvén. A csitri kissé exponáltán naiv szerepében ízléssel kerülte el a szerepkör szokott és kedvelt mézédes eszközeit; igyekezett egy­szerű, gyermekiesen elfogulatlan, eszes és hu­moros lenni. Tudatosan játszik és azért egy kicsit hidegen, kimérten és inkább a szerep külsőségeire figyelemmel; a belső, az össze­tartó szerepbiztonság csak értelmes és szorgal­mas gyakorlat utján lesz sajátja. Feltűnt helyes és változatos dikciója, jó mozgású, kellemes hangja, melybe még csak a kedély bensőségét kell belekivánni. Egészben véve rokonszenves szinpadi jelenség, akit igazán csak irodalmibb, mélyebb szerepekben fogunk megismerni. A régiek' Szohner Olga, Almássy Endre, Csiki László és a legtöbb mellékszereplő — kelle­mesen, vidáman játszottak. * Zátony Kálmán a Vigszinház uj tagja. A Délmagyarország már a mult szezonban irta, hogy a Vigszinház leszerződteti a sze­gedi szinház talentumos és legtöbb sikert ért tagját, Zátony Kálmánt. Most az egyik fővá­rosi lap a szerződtetésről ezeket irja: Mivel a Vigszinház határozottan reflektált Zátonyra, megállapodott a szegedi szinház igazgatójá­val abban, hogy töltsön el Zátony egy évet Szegeden, s a szerződésbeli másik két esz­tendőt csak az esetre, ha a Vigszinház köz­ben lemondana Zátonyról. Mint azonban ér­tesülünk, a Vigszinház már e szezonra szer­ződtette Zátonyt, aki a Piktorok után követ­kező újdonságban már fel is lép. Zátony tá­vozása nagy vesztesége a szegedi színháznak. (Ezeket irja a Pesti Hirlap. Mi ugy tudjuk, hogy a Sárga liliom-ban lép fel utoljára Zá­tony, akinek a helyére — elvégre — találhat utódot Almássy szinigazgató. * Csókszanatórium. A színházi iroda jelenti: A pénteken bemutatóra kerülő Csók­szanatórium operett első főpróbáját csütörtö­kön tartják meg. A esókszanatórium tulajdon­képen egy hidegvizgyógyintézet, ahová azok kerülnek, akiknek valami ok miatt tanácsos egy időre eltünniük a világ elől. A pompás darabot, melyben a slágerszámok egymást követik, közvetlen melódiáju zene kiséri. Bi­zonyos, hogy az idei báli szezont a Csók­szanatórium keringőjével nyitják meg. Nagy­hatásra számithat Déri Rózsinak a ligetről szóló uj kupléja, mely főleg bizarr beállítá­sával hat. Heltay Jenő egy kinrimes költő alakjával szaporítja kétségtelenül eddigi si­kereit. Hogy teljes legyen a komikus triász, jelentős szerepe van Szathmárynak és Solymos­synak és Ferenczy Frigyes főrendező egész se­reg uj ötletet visz bele a rendezésbe, hogy Szegeden is meglegyen az a siker, amely még eddig a Csókszanatóriumot kisérte mindenütt, ahol szinre került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom