Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

170 DFILMAQYARORSZAO 1912. augusztus 29. csiilt értéke pedig ötvenezer korona volt. húszezer koronáért megvásárolta Guttmann Emil nagykikindai kereskedő, Horváth sógora. Az árveréssel kapcsolatban érdekes jogi vita fejlődött. Dallos Mór dr, a kereskedő ügyvédjének véleményével szemben ugyanis Dózsa Emil dr, a biztosítási ügynök jogi képviselője azt vitatta, hogy az árverés megfelelt a törvény követelményeinek. A törvényszék ugyanis a hitelezők közös megállapodása alapján szüntette meg a csődöt. Ha pedig ezután ujabb követeléseket jelentettek be, az nem lehet befolyással a csőd megszüntetésére. Csak ujabb csődkérvény alapján volna elrendelhető a csőd. Sirsich György dr közjegyző azzal indokolta az eljárását, hogy Horváth fölmutatta neki a megszüntető végzést és a szerződést, amely szerint kézi zálogjog illeti az áruraktárra. Az előzményeket nem kutatta. Az árverés után tárgyalást inditottak a békés megegyezés érdekében. A kisérlet azonban csődöt mondott, amiről ékesen beszélt egy nagy vörös plakát, amint a Feketesas-utcai üzlet redőnyére ragasztottak. A plakáton azt olvashatta a vásárló közönség, hogy a Klein-féle üzlet áruraktárát szeptember huszonötödikétől kezdve féláron kiárusítják a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár palotájának egyik bolthelyiségében. A hirdetmény szerint az áruraktár kiárusitója: Markovics B. Amikor az árusitás megkezdődött, Dallos Mór dr, a kereskedő megbízásából bűnvádi eljárást indított Sirsich György dr közjegyző, Horváth Mór biztosítási ügynök és Guttmann Emil kereskedő ellen. A rendőrség még csütörtökön kihallgatta az érdekelteket és áttette az iratokat az ügyészséghez. A kereskedő, tekintettel a csődválasztmány határozatára, amely sürgős orvoslást kért ebben az ügyben, az árukra kérte a bünügyi zárlat elrendelését. Ezt a kérelmet Magay Lajos dr vizsgálóbíró szombaton délelőtt kilenc órakor elutasította. Szombaton délelőtt Szegedre érkezett Vándor Mihály dr, a budapesti hitelező védőegyesület ügyésze, aki a hitelezők érdekében, az elutasitó végzés után, kérte a bünügyi zárlat elrendelését. Az ügyvéd kimutatta, hogy százhatvanezer korona passzivája van az üzletnek és a kiárusitás a hitelezők kijátszása. A vizsgálóbíró erre délelőtt tizenegy órakor elrendelte a bünügyi zárlatot, amit nyomban foganatosított is a rendőrség. Borbola Jenő dr rendőrségi osztál. jegyző két detektivvel megjelent az üzletben, '-ol megszüntette a további árusitást és a i ;ár öszszeirása után lezárta a bolthelyis 0et. Horváth Mór még napokkal ezelőtt eladott mintegy tízezer korona értékű árut, en grosban. Többek között a Blau László, Sonnenw'irth és Engelsmann cégek vásároltak az áruból nagyobb mennyiségben. A rendőrség most sorra járja ezeket az üzleteket és kihallgatja a kereskedőket. A bonyodalmas ügyben még igen érdekes fejlemények várhatók. A DÉLMAGYARORSZÁG TELEFON SZÁMAI: SZERKESZTŐSÉG: 305. KIADÓHIVATAL: 81. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor: VASÁRNAP d. u.: Csókszanatórium, operett. VASÁRNAP ESTE: Az asszony faló, operett. HÉTFŐN: Az asszony faló, operett. KEDDEN: Az asszony faló, operett. SZERDÁN: Rablólovag, színjáték. CSÜTÖRTÖKÖN: Frankfurtiak, vígjáték. (Bemutató.) PÉNTEKEN: Frankfurtiak, vígjáték. SZOMBATON: Frankfurtiak, vígjáték. VASÁRNAP d. u.: Kis dobos, operett. VASÁRNAP ESTE: Tatárjárás, operett. HÉTFŐN: Csitri, vígjáték. KEDDEN: Rablólovag, színjáték. SZERDÁN: Az asszony faló, operett. CSÜTÖRTÖKÖN: Az asszony faló operett. PÉNTEKEN: Orpheus az alvilágban, operett. SZOMBATON: Orpheus az alvilágban, operett. VASÁRNAP ESTE: Orpheus az alvilágban, operett.. Színházi képtelenségek. (Saját tudósítónktól,) Budapesten még gyakoraik a félházak és Szegeden megkezdődött a közönség ostroma a szinházi pénztár ellen. Rendőri asszisztenciával fogják árusítani ismét a jegyeket, mert színházunk még mindig egy van és közönségünk folyton több. A nagy vidéki városok szinházi életét bekozmásitották azok, akik a színészetről kriptái deológiákat hajszolnak és a színészet érdekében valónak mondják az egy szinház rendszerét. Holott nyilvánvaló, hogy a színészet érdekei ezen a ponton is találkoznak a fejlődő városok érdekeivel és mindkettőnek létföltétele, hogy ezeknek az ügyeknek vezetésében detronizáltassék a haladás útját elálló konzervatórizmus. A szegedi viszonyokkal kivánunk bővebben foglalkozni és megengedjük, hogy Almássy Endrének vállalati érdeke, hogy Szegeden színházat más, mint ő ne nyithasson. De legalább ugyanilyen üzleti érdeke lenne mindenkinek, aki kínálata révén kapcsolódik a kereskedelmi életbe, hogy a maga szak májában egyedül álljon a piacon. Ugy-e bár, ezt a jogtalan kívánságot nem hogy senki nem honorálná, de még előállni sem mernek vele, aminthogy szanatóriumba internálnák azt az embert, aki az iparban a céhrendszert akarná visszaállítani. Különösen két ok az, amiért a vidéki színigazgatók az egyedáruságra még mindig igényt tartanak és amiért hajlandók is nekik megadni azok, akik okoskodásukat történelmi emlékekre és harminc év előtt volt viszonyokra építik. 1. A színészet nemzeti missziója. 2. A város nem tud eltartani két színházat. A színészet nemzeti missziója humbug és eklatáns példa arra, hogy frázisokat mint lehet a közönség mellének szögezni. A iszinészetj nemzeti missziójáról mint történeti dokumentumról, sokat mesélhetne BeöI tliy Zsolt, arról pedig, hogy ez a.misszió mij lyen rég belefulladt a változó időklie, a szinházvezetés mai nívója. A magyar kultura már régen tulvan azon, semhogy segíthet ne rajta régi prókátora és a színjátszás természetrajza is egész más lett, mintsem leghalványabb jellemrajzát bizonyos misszió adná meg. Természetes, a magyar kulturának nem szabad hálátlannak fennie a multakért és mi sem akarjuk, hogy kővel dobáljunk vissza a kenyérért. Fizet a „kultura nevében" a drámairodalom, nem ugyan az egész színészetnek, hanem kiváltságosainak, az igazgatóknak és nem annyira kenyérrel, mint csengő arannyal. Szomorú egyenleget ad a szinház és az irodalom viszonya. Pénz, népszerűség, siker, taps, minden jó és szép túltesz a szinház javára s az írók terhére. A mai színigazgatóknak nem szabad hálátlanoknak lenniök egykori, éhező és nyomorgó elődeik iránt, akik egy történeti hivatás kiiz delemteljes betöltésével olyan gondolatkört teremtettek, amelyet ma — amikor pedig semmi jogosultsága sincs — kitűnően tudnak hasznosítani. Kezdve az esztétikai mibenálláson és végigfolytatva egész addig, ahol a színpadról kultura, színművészet vagy mi helyett hatalmas és mindig éhes zseb tátong felénk, nincs egyetlen komoly érv, amely ezt a hires nemzeti missziót igazolni tudná. Miért épen a szinház és miért tarthat igényt támogatásra Almássy és nem Gonda József? Hiszen a Semper Idemek mellett a szegedi szinliázjátszás ia kultura és a nemzeti érde-» kek uszályhordozójának sem fér meg. Talán még sincs egészen helyén, hogy közügyet csináljanak abból, hogy az egyik színésznőnek szenzációsan ujszabásu a kosztümje, a másiknak szépen feszül a trikó és hogy a harmadik még kevésbé tud játszani, mint az első kettő, de kibontott hajjal ingerlően szép. A színészetnek azok ártanak legtöbbel, akik folytonosan hamis jelszavakkal zsonglőrködnek körülötte. Tisztára két elem van benne: művészi és üzleti. A művészit a színészek adják hozzá, az üzletit az igazgatók. A művészet nem akar misszif uariuskodni, az igazgató pedig a jó üzlet után fut. A közönség eminens érdeke, hogy mindkettő érvényesüljön és igazán bajos lenne eldönteni, hogy melyik érdekéből jelentősebb és sürgetőbb a verseny. (Folytatjuk.) * Díszelőadás a színházban. A Rákóczi ünnepség algaimából díszelőadást rendeztek szombaton este a szinházban. Szinre került II. Rákóczi Ferenc fogsága. Az ünnepi estét a zenekar Rákóczi nyitánya vezette be, amelyet Miiller Mátyás dirigált. Almássy Endre elszavalta a Bujdosó Rákóczi cimii költeményt, amely után Ladiszlai József knrucdalt énekeit, hangulatosan. Az előadás szereplői közül elsősorban Csiky László nevét kell emliteniink. Bercsényi gróf alakjában elsőrangú alakitást produkált. Az ilyen zsánerű szerepekben pompásan érvényesül Csiky szinjátszási talentuma. Pogány epizód szerepében is kiemelkedett. Megrázó drámai erő nyilatkozott meg az alakításában. A címszerepet Virányi Sándor játszotta, sok igyekezettel. Gömöry Vilma egyénisége nem vágott a szerephez. Jól játszót-