Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

» 1912. augusztus 29. DELMAQYARORSZÁQ 7 tak Baróti és Ungváry. Az előadás egyéb­ként nélkülözte a díszelőadás kellékeit. * A nagy cirkuszattrakció — utóljára. Az Uránia színház Nordisk filmje második napon is mérhetetlen érdeklődést váltott ki a közönségből. Ép ugy, mint tegnap, ma is •délután hat órától ikezdve éjjel tizenegyig áTL.ndóan zsúfolva volt a színház nézőtere js az előadások szakadatlanul tartottak. A sajtó s a publikum nagy elismeréssel nyilat­kozott a képről s az az egyöntetű vélemény alakul ki, hogy a Nordisk Film Compagne­nek ennél az alkotássánál szebb és nagyobh­szabásubb mozgófénykép még nem kerül ve­títésre. A darabnak az a jelenet a fénypont­ja, amikor az artisták szállodája lángokba borul. Az ember szive összeszorul az izga­lomtól, fojtó csönd fekszi meg a nézőteret. A tűzoltók automobilokkal rohannak a hely­színre, eközben a fiatal gróf és a táncosnő a halálveszedelemtmel viaskodnak. A telefon­dróton akarnak kijutni a lángok közül. Ég és föld között vannak. Borzalmas pillanat: a leány lezuhan. A megkönnyebbülés sóhaja, tör fel: a táncosnő a tűzoltók kifeszített ponyvájába e§ik. De a többi jelenet is hoz­zájárul ahoz, hogy ez a film örökbecsű ma­radjon. Nem a reklám hangja beszél belő­lünk, hanem az őszinte meggyőződés, ami­kor azt mondjuk, hogy ezt a képet megnézni minden ember szellemi és kulturszükséglete. A világhírű norvég filmet vasárnap vetiti az Uránia színház utoljára. * Legjobb szinházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. KALEIDOSZKÓP Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 24.— kor. 12.- „ 6.— „ 2. ,, Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 28.— kor. 14.- „ 7. - „ 2.40 „ BBBBBBBBBBBBBBBBB 'Révész Béla tánc- és testnevelő tanintézetében (Tisza-szálló, I. emelet) a tanítás október hó 5-én d. u. 5 órakor megkezdődik. Iratkozások 608 a kurzusokra szeptember hó 28-tól október hó 5-ig délelőtt 11—12 óra közt a Tisza kistermében és Kigyó­utca 8. szám, I. emelet bármikor. Külön csoportok! Gyermekkurzus! Magánórák! Színpadi táncosnők kiképzése! bbbbbbbbb^bb^bbbb A magyar divat. A rokonszenv összehozott bennünket. Az én Íróbarátom már messziről jókedvvel üd­vözölt. — No, csakhogy újra látlak, te buzgó „hozaffy." Még mindig vállaidan tartod a magyar glóbust? Vagy a piros-fehér-zöld eget? De nini! Se csizmád, se zsinóros men­téd, se kucsmád nincsen! Szegény jó öreg Gvadányi, ugyan kétsé.gbeesnék, ha mai iró­társat látná! S még te hazaffynak, nemzeti ivónak mered magad mondani! Ab, a mai honfiak mely jgen elfajzottak! Hol a rojtos gatya, v. sarkantyú, az árvalányhaj, a kos­tök! Szegény magyar hazám, szegény árva honom, hát ilyenek a te nemzeti iróid! Egé­szen ugy járnak, mint azok az átkozott koz­mopoliták, franciásan vagy angolosan. — Igazad van, öregem. De mért fáj ez neked? Hiszen legalább valamiben hasonlít­hattok hozzátok, dicső berliniekhez. De vi­gasztalódjál. Nem a magam akaratából ha­sonlítok hozzátok. Átkozott szabóm az oka, ő a ti pártotokon áll, de meg a kalaposom is, nem kevésbbé a cipészem. Mind a te párthived. De, kedves barátom, nekem is feltűnik valami rajtad. Ugy tudom, hogy szocialista vagy. S mégis cilindert látok rajtad, orrcsiptetőt, mellényeden óraláncot, lábadon lakktopánt, kezeden manzsettát . . . Pedig stílszerűen rongyosan és borzasan kellene járnod. — Haha! Hát már „selber aner"-ekkel felelsz! — Nem egészen „selber aner." — Én ugy járok, ahogy az én híveim járni szok­tak. Mivel pedig a magyar közönség általá­ban ilyen ruhát visel, hát én is ilyet hordok. De a te hiveid rongyosak, kopott sarknak, nyakravalótlanak, manzsettátlanok. Te pe­dig valóságos dendi vagy. —• Szofisztika, Jközönséges rabulisztika. Ha hazaffy vagy, mutasd ki. Hadd lásunk egy eleven ősmagyart. — Nem riposztozok, sőt hogy kedved tel­jék, igazat adok neked. Bizony mi már sok mindenfélében elfogadtuk a külföldi szoká­sokat. Magyar divat nincs, nem fejlődött. Mert a világ a nagyok, hatalmasok szerint igazodik. Mig a franciák uralkodtak, egé­szen franciás volt a divat. Amióta az ango­lok, az ő divatjuk terjed el. Mi magyarok már jó pár száz év óta szegények vagyunk. A világ nem követ minket, — sőt már ma­gunk se járunk a magunk izlése szerint. De lásd, te a szegények, elnyomottak buzgó har­cosa vagy, miért nem tűzöd ki hát a sze­gény, elnyomott magyar nemzeti ruha lobo­góját? — Én nemcsak szociálista vagyok, ha­nem nemzetközi is. De te hazfi vagy, neked sem szabad vasúton járnod, mert az idegen találmány, telefont, távirót, fényképet sem szabadna tűrnöd. Egyáltalán mindent el kellene vetned, ami nem magyar, amit a tu­domány, művészet, közgazdaság, közforga­lom külföldről hozott közénk. Nyers hust kellene enned, vagy lóháton kellene puhíta­nod e kellemes táplálékot, öregem, öregem, ugy látom, még se vagy te hazafi, hanem csak oly kozmopolita, amilyen én. Különös felfogásod van a hazafiságról. Mintha az egyértelmű lenne a visszafelé ha­ladással, sőt a korlátoltsággal. Holott előre­törekvós, szellemi emelkedettség nélkül nincs hazafiság. Hisz éppen az az igazi hazafi, aki minél fejlettebbnek, műveltebbnek, tökélete­sebbnek kivánja nemzetét látni. S hogy ér­jen el nemzet magasabb szinvonalat, ha nem tanul másoktól ? — De hiszen ba tanul, feláldozza a maga sajátosságait. . __ Ugy?! Hát te nem tanultál soha? S ha tanultál, megszűntél az lenni, aki vagy? Van ugyan olyan ember akárhány, akinek nincs 8v._ \i jellegzetes tulajdonsága, hanem ide-oda in 'lik, minden divatot vakon maj­mol. De meg az ilyen sem változik: mindig ugyanaz a szélkakas marad, csak más és más szél szerint fordul. De van aztán igazi egyé­niség, aki bár folyvást lialad, (folyvást ta­nul: csak önállóbbá, eredetibbé és tökélete­sebbé válik. Igenis érintkezik más emberek­kel, igenis okul mások tapasztalatain, elmél­kedésein, találmányain, igenis hasznára for­dit minden jót és szépet, — de megőrzi szel­leme gerincét s nem válik puhánnyá. Sőt minél többet tanul másoktól, annál tisztáb­ban bontakozik ki a maga egyénisége. Az igazi nemzet ilyen. Ezt csak a te „hazafiúi" bölcseséged tud­ja megérteni. Hogy nemzet maradjon, ami volt — s mégis vegye át mások vivmányait! Pedig vagy halad (s akkor már feladja a maga gyarlóbb álláspontját), vagy marad (s akkor visszatérhet az ősállapothoz). — De hiszen mondom: az éppen a nem­zet, az igazi nemzet, amely igazi egyéniség gyanánt folyton tökéletesből s mégis folyton hü marad magához. S hogy ez nem benső ellentmondás, azt nemcsak példák mutatják, hanem a helyes gondolkodás is bizonyítja. Igenis, a valódi nemzet folyvást átveszi más nemzetek vivmányait, de (folyvást el is zár­kózik ilyenek elől. Mindszüntelen tanul tő-, lük, de minduntalan tanitja is őket. Állan­dóan egynek érzi magát velük s állandóan különállónak is. — Hát hogyan lehet egyszerre vívmá­nyokat át is venni s el is utasítani? Egynek is lenni mindenkivel ós különállónak is ma­radni? IS mit utasítunk el és mit vegyünk át? — Ez oly egyszerű. A mi igaz, szép: azt vegyük át. Ami hamis és rut: azt utasítsuk vissza. Amit például Newton gondolt, azt nemcsak angol ember gondolhatta volna, ha­nem magyar ember is. Sőt azért helyes az angoloknak is, mert helyes minden más nép­nek. iS ha igazán méltó emberi gondolat vil­lan fel magyar ember lelkében: azt minden más nemzet is elfogadja s ha nem fogadja el, a maga kárára teszi. De ti, kedves bará­tom, sem nemzetiek, sem nemzetköziek nem vagytok. Mert a magyart lenézitek, a kül­földtől pedig csak azt veszitek át, ami ott is rossz. Ha francia, vagy angol iró valami uj, ízléstelen modort eszel ki, azt valami dicső nemzetközi vívmányként ünneplitek. Pedig az saját hazájában is csúf, de ott legalább eredeti, áan ha ti utánozzátok, még csak ez a szomorú érdeme sincs. Ha egy párisi, éltes hölgy öltözködik babaruhába béliének s a francia vénasszonyok utánozzák, legalább francia bolondságot követnek el. Ha német tudós talál ki csodabogár doktrínát, leg­alább német hóbort az, amit germán hivei követnek. De az ő magyar követői még csak nem is eredeti hóbortosok. Mert itt az a szokás, hogy még a rosszat is csak ugy becsülik meg, ha külföldről jött. Mintha itt nem lenne elegendő rossz. ,S éppen csak a rosszat becsülik meg a külföldben. Nézd a külföldi „nemzetközieket". Különb franciák vagy angolok ők, mint amily magyar ná­lunk még akárhány hazafi is. Nem jut eszük be, hogy idegen, teszem magyar szokást, mo dórt. utánozzanak! Csak a magyart verte meg az Isten ezzel a szellemi vaksággal. Hi­szen már a magyar beszéd se szép nektek, ha nincs benne minél több idegen szó. — Derék filippika. Dehát mit is utánoz­hatnának rajtunk a francia, német vagy an­gol „nemzetköziek?" A mi hazafias elfajult­ságunkat? Ök nemzetköziek .... — ördögöt nemzetköziek! — Nálunk a „nemzetközi" elv is csak a nemzeti törekvés egy módja? Mert a nagy és népes nemzetek, amelyek országuk határain tul is terjesz­kednek s az egész világot fel akarják falni: a kisebb és gyérebb nemzetek megtévesztésé­re vallják a nemzetköziséget. „Jertek hoz­zám, kisebb és együgyübb népek, olvadjatok belém." Mert jól tudják, hogy ha a nemzetek megsz' lének, nem ők olvadnának a kiseb­bekbe, lem a kisebbek ő beléjük. Szívesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom