Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

J9T2. augusztus 29. DÉLMAGYARORSZÁG 5 gyóbbak: 8—10 éves fiuk, kikötnek két fa közé egyszerűen egy kötelet és — tennist játszanak. Igen sok ilyen .kifeszített kötelet láttam. A kecskeszakállú konvencióspipáju legények pedig (de ezek inár művészek akartak lenni) — föstöttek. Ötöt számláltam ilyet egy időpontban. Ezek a francia gyerekek itt élnek, olyan környezetben, bosszú délutánokon, melynél kedvesebbet, színesebbet keveset alkottak a földön. Ez a Bois, igazán erdő. És Párisé. Anynyira, hogy bekerítette a legsajátabb maga számára. Vagy négy esküvő menetet láttam most délután, az mind ide vette bele magát sétakocsizásra. Jó kocsikon. Díszes határok, llgy látszik, ebben az egyben szent az uzus: nem tűrik az automobilt. Mondom, díszes hintón járnak és ínég ki is köszöntgetnek itt a fák közt, ha nagyon jó a kedvük. Mentek szépen és egyszerre csak, az egyik öreg kocsis behajolt a kocsiba, elkéri az egyik vőfély égő cigarettejét és rágyújt a maga — kurtájára. De hiszen itt a kocsis néha olyan finom, mint nálunk olyik — ur. A Hotel de la Ville előtt. Oh nem itt főzték ki ezt a várost, ahhoz nagyon is uj ez az érdekes renesissanee épület. Mégis csak jó volt valamire az öreg Napoleonnak hadi nagysága! Lám, hogy bevonulhasson Parisba az ő egész rengeteg diadalmas hadserege, teremtődött meg a két diadalkapu és köz bül a Tuileriák kertje mai csodás szépségében. A Hopital de la Pitié, a rue Linné-n. Fondéesen 1613, mondja a felírás. Egy háromszáz éves kórház, tehát közintézmény. Hol voltunk mi még Pesten is 300 év előtt! — Ócska kapujánál, egészséges munkások álldogálnak. Egyszerre csak megindulnak mind az ötvenen, szép párosával a — csákányaikért. Most ők teszik a föld alá ezt a vén Pitiánert, aki ugyanezt tette bizony sokakkal háromszáz rendves esztendőn át. Már átjárta a vasat a rozsda és egészen zöld volt az esőtől a Faimille Brassac emlékköve. Ott hevert a sírjukon. Ez volt a legszebb az egész temetőben; a legigazabb. A felírás ugyanis — örökzöld mohából volt, A vésett betűkben legtovább elül az eső, igy azirást kinőtte szépen, az úgyis mindent eltemető moha. Bejártam pedig ezt az egész holtak városát. Ott voltam a Lavoisier, Moliére, Talma, Tbiers, M-usset, Chopin, ezeknek az egész világ számára nagyok sírjánál és a halott nagyember rothadt hasa, rágott csontja nem kellett nekem. Nem annak a csomó embernek sem, akik vezetővel bejárták ezt pietikus helyet, mint valami látványos kertet. Az ő nagy emberiességük emléke az utcára való, a testük maradékát pedig adják ki a családnak. (Akik vér a véréből, bus a busából. Csak igy igaz a természet rendelése és az emberiség halhatatlanságának mysteriuma. Még az utat is megmutatja a Krématorium ziháló kéménye, ott fönn a temető legemelkedettebb helyén. Valamelyik szellemes rajzoló csinálta plakátnak ezt a rajzot: Szél van. Egy kis utcai lány az ő gaminjával. A fiu, liogy rágyújthasson, behúzódik valami falmélyedésbe. A kislány fölemeli a szoknyáját és ugy védi a — tüzet. Zátony Kálmán. Modern FÉNYKÉPÉSZETI műterem RUTKAI ÉS VITKAY Szeged, Kárász-u. 15. (Corsokávéházzal szemben.) ••••••••••••••••• Gerliczy Ferenc báró gyásza. (Saját tudósítónktól.) Szeged országgyűlési képviselőjét súlyos gyász érte: édesanyaj, Gerliczy Félix báróné meghalt. Nagyváradnak és egész Biharvármegye társadalmának gyásza Gerliczy Félixné halála. A báróné a nagyváradi közéletnek évtizedek óta kimagasló alakja, a legtiszteletreméltóbb matrónája volt s halálával elsősorban közjótékonyság szenved pótolhatatlan veszteséget, a Charitás, melynek magasztos és fenséges ideája öt decenniumon keresztül hevítette a páratlan nagyasszony szivét. Évtizedek jöttek-mentek, egy generáció szállott a sirba, Nagyvárad külseje-belseje merőben megváltozott, szokások, fölfogások alakultak át, titokzatos gyorsasággal száguldott keresztül mindenen az idő, hol vannak már azok, akik ötven éve éltek, tünő messzeségbe minden, de nincsen Nagyváradon senki, aki ne hallott volna a száz éves Gerliczy-házról, a Gerliczy-ház fehér hajú asszonyáról, kinek élete felé a legenda finom, sejtelmes pókhálója szövődik. Mint egy mese, ugy cseng felénk minden emlék. A bárónő, ki a szabadságharcok véres virágvasárnapján ülte nászát, de ez a nász nem a nyugalmas Tuszkulanum felé vezetett. A Gerliczy-kastély nem békés, familliáris életnek lesz a hajléka. Qerliczyék a pincékben menekülteket rejtenek el, aggodalmas perceket drukkolnak keresztül, hogy a szabadságharcnak ezt vagy azt az üldözöttjét megmentsék. És amikor a forradalom tüzében megtisztulva, egy uj ország akart fölépülni, egy megnyomorított ország akart friss, erős, életvidám lenni, Gerliczy Félixné jött és elhintette a jótékonyságot és a szeretetet. Megfeszített fáradtsággal igyekezett az emberszeretet a nagyváradi társadalomban evangéliummá fölavatni. Emberfeletti munka volt megnyitni a szivek kapuját, de Gerliczy Félixné mindent föláldozó példaadással diadalmas hősnője lett egy izgatott, napról-napra változó, átalakuló város epochájának. A jótékonyság könnyeket hullat, Gerliczy Félixné nemes szive kihűlt, de nevét a pietas pantheonja őrzi s már életében ragyogó, időkkel dacoló szobra lett önmaganak. Gerliczy Félixné bárónő 1834. év május 30-án született Mezoteiegden. Apja gróf Kormss Károly, anyja Halier Anna -grófnő volt. A kis Lujza grófnő ifjúkorát a telegdi Halier kastélyban töltötte. Tizennyolc éves korában, 1849-ben feleségül vette báró Gerliczy Félix. Beköltöztek Nagyváradra és Gerliczy Félixné Nagyváradon tartózkodott halála nap jáig. A szabadságharc idejéből nagyon sok esemény fűződik Gerliczyékhez. Többek között a Gerliczy-család egy izben Márkus Jánosnak, az elhunyt Márkus László margittai képviselő atyjának az életét mentette meg. Márkus János mint honvédtiszt az ö házának pincéjében rejtőzködött el az üldözők elől és négy napig tartózkodott ott. A Gerliczy-család apai és anyai örökösödés folytán roppant nagy vagyonhoz jutott. Szeged mellett, Deszk községben vannak nagy Gerliczy-dominiumok. Nagyváradon a Rákóczi-uton három hatalmas palota telke a Gerliczy Félixé volt, ki évekkel ezelőtt elhunyt és minden vagyonát feleségére és gyermekeire hagyta. Báró Gerliczy Félixné ideköltözésük alkalmával mindjárt a nagyváradi társadalom vezető tagja lett és ezt a szerepet haláláig töltötte be. Jótékonysága közismeretes volt és a biharmegyei és nagyváradi nőegylet megalapozása is az ő nevéhez fűződik. Az elhunyt a báró Fejérváry, Podmamczky, Zichy, Korniss, Echerolles, Szegedy-családokkal volt rokonságban. Szomorúan érdekes, hogy báró Gerliczy Félixnének •tegnap temették el vejét, báró Podmaniczkv Bélát, a mezőhegyesi méntelep parancsnokát. Az elhunyt családjának egy része Mezőhegyesen tartózkodik, honnan tegnap éjjel automobilon Nagyváradra érkeztek, hogy részt vegyenek báró Gerliczy Félixné temetésén. , A temetés szeptember 30-án délelőtt lesz a gyászházból. Gerliczy Ferenc báró és családja napok óta Nagyváradon tartózkodnak. Bűnvádi feljelentés egy szegedi közjegyző ellen. (Saját tudósítónktól.) A Klein—Horváth féle bonyodalmas árverés ügyében szenzációs esemény történt. Klein Mór bűnvádi följelentést adott be Sirsich György dr közjegyző, Horváth Mór biztosítási ügynök és Guttmann Emil nagykikindai kereskedő ellen. Ebben az ügyben különben más fordulat is történt. A szegedi törvényszék vizsgálóbírója az elárverezett árukra, amelyeknek már megkezelték a kiárusítást, szombaton délelőtt elrendelte a bünügyi zárlatot. A rendőrség már foganatosította is a bűnügyi zárlatot. Ez az intézkedés a budapesti hitelezői védőegyesület közbenjárására történt. A szokatlanul érdekes eset előzményei a Délmagyar ország közleményeiből már ismeretesek. Klein Mór szegedi kereskedőnek a Feketesas- és a Kigyó-utcák szögletében volt kézmüáru üzlete. Az üzlet két évi fönnállás után, néhány hónappal ezelőtt fizetésképtelenségbe jutott. A kereskedő a csődben kiegyezett a hivtelezőivel. Ex olyasképen történt, hogy Klein harmincezer korona kölcsönt kapott Horváth Mórtól. Azzal a föltétellel kötötték meg a kölcsönészerződést, hogy a csőd megszüntetése után Horváth kézi zálogjogot szerez az áruraktárra, a kölcsönt pedig havi háromezer koronás részletekben törleszti a kereskedő. A hitelezők visszavonták a csődkérvényt, amire a szegedi törvényszék szeptember tizennegyedikén megszüntette a csődöt. Közben a kereskedő és a biztosítási ügynök között konfliktus történt, egyik részről sem teljesítették a szerződésben vállalt kötelezettségeket/Horváth veszélyeztetve látta a követelését és ezért Sirsich György dr közjegyzővel árverést tüzetett ki az áruraktárra. Az árverést szeptember tizennyolcadikán délután három órakor meg is tartották rendőri asszisztenciával, zajos botrány kíséretében. A kereskedő jogtalannak tartotta az árverést, mert a csőd abban az időben még nem szűnt meg, a megszüntető végzés még nem volt jogerős. Az áruraktár pedig ebben az esetben csődtömeg, amelyen a közadós nem rendelkezhetik, jogokat nem szerezhet és jogokat át nem ruházhat. A kézi zálogjog tehát, amelynek alapján a közjegyző kitűzte az árverést, érvénytelen volt és joghatálylyal nem bírhatott. Az árverés érdekes körülmények között történt. Az áruraktárt, amelynek faktúráit értéke száztízezer korona, a csődben fölbe-