Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-15 / 29. szám

6 DÉLMAG YARORSZÁü 1912. szeptember 15. törést szenvedne, a rákényszeritett (harcra jól föl van fegyverkezve. Az ellenzék saját érdekében cselekednék, ha nem égetne föl maga mögött minden hidat. A miniszterelnök Bécsben. Lukács László miniszterelnök ma délután 2 órakor Bécsbe érkezett. A miniszterelnök rögtön megérkezése után kihallgatáson fogadta Josipovich Géza horvát minisztert és Cuvaj királyi biztost. A kihallgatás után részt vett a közös miniszteri értekezleten, amelyen a delegációk összehívását állapította rheg. Lukács László este 10 órakor, titkára, Latinovics Endre dr társaságában Budapestre érkezett. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi miisor: VASÁRNAP d. «.: Kaméliás hölgy. ESTE: A kis dobos. HÉTFŐN: A kis dobos, operett. KEDDEN: Mayerék, bohózat. SZERDÁN: Ártatlan Zsuzsi. CSÜTÖRTÖKÖN: Szép Heléna. PÉNTEKEN: Rablólovag. SZOMBATON: Rablólovag. VASÁRNAP: Rablólovag. A kis dobos. Nem vagyunk farizeusok és nem is vagyunk kíméletlenek a könnyű múzsák elbírálásával szemben, de még sincs kedvünk Batier Gyula és Ottenheiner Pál urak operettjel felett komolyobb esztétikai mérlegelésekbe bocsájtkozni. Végtére: nyolc napon belül ez a harmadik színpadi nivótlanság, a melyet kényszerült vigassággal elszenvedtünk és bc kell látnunk, hogy az őszi idény szomorú bemutatóin (mindenképen tul kell esnünk. Kinek volna kedve másodnaponkint leirni, hogy egy kis színpadi invenciót, egy kis ál-irodalmat legalább, jogunk van a szerzőtől csakúgy követelni, mint a direktortól esténként, ha már le is mondunk arról, hogy a szinház — művészettel szolgáljon? A budapesti Jardim de Parisban agyonnyaggatott medvetánc, silány másolatban, a minden jóakarattal rögtönzött „viccek" és a magánszorgalomból és ambicióból költött pót-strufflik nem kárpótolhatnak senkit a librettó páratlan alpáriságáért, fésületlen, irodaliniatlan nyelvéért, ösztövérségeért és nincs az a rendezői talentum, amely a zene ürességét fedezhetné. A szombati bemutató is tündöklő példája a szerzői tehetetlenségnek. A szövegről nincs mit beszélni: sótalanabb dikciót, humoraién tesebb ötlettelenséget nehéz elképzelni nála, a zene pedig: itt-ott nekilendül egyegy melódiának, hogy ijedten lapuljon el mindjárt vagy konvenciós lármába fulladjon. A betétül adott medvetánc eleven muzsikája valósággal felvillanyozta a kedélyeket az Ottenheimer ur se hideg — se meleg, bizonytalan és élettelen zenéje közben. És még ha bálás szerepek volnának a darabban! De az sincs. Heltai Jenő mókázliatik csak kedvére egy részeges öreg porkoláb szereiéiben; a többi céltalanul és bizonytalanul jár-kell [ a színpadon, össze-vissza beszél és össze-vissza indul. Szaggatott jelenések sorakoznak egymás mellé, minden hangulat, minden kedély nélkül, nincs egyetlen epizód sem, amelyből valami színpadi illúzió áradna. Látjuk a színészek ruháit, figyeljük az ismerős szereplőket és a még ismerősebb díszleteket, hallgatjuk a zenekar egyes hangjait szórakozottan és kedtelenül és néha-néha eszmélünk csak reá, hogy itt történt valami a színpadon, amit rendesen darabnak, előadásnak szoktak nevezni. Elég belőle! A színészek iparkodtak valamit produkálni és a népes nézőtér honorálta is az igyekezetüket. Szorgalmasan és jól énekeltek Déry Rózsi és Oláh Gyula; kacagtatóan játszottak Heltai Jenő és Miklóssy Margit. Taps — különösen az idén egyre zajosabb legfelsőbb régiókban — bőven akadt. * Kettős szereposztások. A szinház uj szokást honosít meg az idei szezonban a kettős szereposztással. Egyrészt a tagokat foglalkoztatja ezzel az igazgatóság, másrészt pedig alkalmat ad a közönségnek az összehasonlításra. Az első dupla szereposztás Biró Lajos Rablólovag-jánái történt. Anna szerepét a bemutatón Gömöri Vilma játsza, később Harmat Zseni is bemutatkozik benne. A Frankfurtiak-ra most ikészül a társulat, üudula asszony szerepét itt is egymásután játszák el Csáder Irén és Miklósi (Margit. Ugyanez a rendszer lép életbe az operetteknél is. A Rablólovag. Biró Lajosnak, az uj magyar irodalom egyik legerősebb talentumának színmüve, a Rablólovag, a jövő színházi hét eseménye. Biró Lajosnak legtöbb novellája is egy-egy miniatűr dráma, ott van ezekben szétszórva a nyoma mindama kvalitásoknak, amelyeik nagy vonásokban domborodnak ki a darabjaiban. Biró Lajos mindenekfölött a közöségnek ir s ebben a tulajdonságában a Rablólovag tulszáryalja még a Sárga liliomot is. A közönséggel való merész játék ez a darab okos, fölényes, biztos, a sikerre kihegyezve. Hatalmas eiőbbrejutás azonkívül Biró Lajos irodalmi pályáján, amely fokozódó sikerekkel dicsekedhetik. A bemutatóra azzal a nagy szeretettel készül a társulat, amely egyaránt szól a magyar darabnak és az illusztris szerzőnek. A cimszeepben mutatkozik be a szegedi közönségnek Virányi Sándor, a társulat uj tagja. A női főszerepet, Annát, Gömöri Vilma játsza. * Színházi hirek. Az uj helyárak. Szeptember huszadikától, péntektől kezdve az uj helyárakat szedi a szinház. A tanács határozatát tudvalevőleg végérvényesnek jelentette ki a belügyminiszter s igy az jogerőre emelkedett. A szinház nem ragszkodott a szezon elejétől jogához, csakis az első bérleti naptól veszi azt igénybe. A szinház igazgatósága fölkéri a régi bérlők közül azokat, akik eddig nem jelentették be, vájjon megtartják-e eddigi bérletüket, hogy szíveskedj eneik szándékukat hétfő, szeptember 16. déli 12 órájáig közölni. Bérelni a nappali pénztárnál, Szabó Károly titkárnál lehet délelőtt 10-től déli 1 óráig. * Benjámin karrierje. Az Uránia szinház nézőterét szombaton este előkelő közönség töltötte meg. Szinre került az első kitűnően sikerült magyar mozidráma, melyben a Vígszínház művészei ragyogtatták tehetségüket. A dráma nagyon tetszett, mert ugy a megírása, mint a megkonstruálása elsőrangú. Ez a szenzációs film jelzi azt, hogy a magyar mozi iparnak jövője van. * A halottak hallgatnak. Szombaton este zsúfolt ház nézte végig a Fczss-mozgófényképszinház előadásait, hol az idei szezon egyik sláger darabja került bemutatóra. A szépszámú közönség sem tudott betelni a dráma nyújtotta szépségekkel és tetszésnyilvánításainak különböző módon adott kifejezést. A nagy érdeklődést meg is érdemelte a három felvonásos dráma, mert kvalitásban elsőrangú. A Halottak hallgatnak a cime az izgalmas drámának, melyről a külföldi kritika is az elismerés hangján irt. A darab alaptónusa, a misztikum, a titokzatosság, melyet az iró mesteri kézzel kormányzott végig az egész darabon. A gyorsan perdülő egységes cselekményt néhol epizódok frissítik fel, melyek erősen kapcsolódnak bele a főszerepbe és igy nem zavarják a drámai egységet. A darab középpontja, a viiághirü Henny Portén, aki átértelte az iró tendenciáját és művészetének súlyával érvényre is juttatta azt. A többi szereplők művészi érzékkel gondoskodtak arról, hogy az összjáték preciz legyen. A felvételek eszközlése oly remek, hogy annak méltatása küiön tanulmányt igényelne. A slágerdarab megérdemli a közönség legmesszebbmenő érdeklődését. * Legjobb színházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. A szegedi kiállítás. — Hej: ráérünk arra még. — (Saját tudósitónktól.) Régi tanácskozások, tervezgetések, indítványok előzték meg az 1914-ben rendezendő szegedi kiállítás eszméjét. Mikor azután mindenben megállapodtunk, az indítványokat elfogadták, az eszmét helyeselték, akkor jött a szegedi jó magyaros szokás, a patópálos régi mondás, hej rá érünk arra még. A nagy ráérésben vezető embereink végre is egész megfeledkeztek a szegedi kiállításról. Pedig, hogy mennyire szükséges az egy fejlődni akaró városra nézve, arról tanúskodik az alábbi cikk, amelyet egy előkelő szegedi szakembertől kaptunk: Rég nem esett szó a kiállításról. Annak idején, mikor a tervek tárgyalás alá kerültek, a dátum kérdésében folyt a legtöbb vita. Felfogások és óhajtások a hely kérdés dolgában is megnyilatkoztak, de a véleményadásra hivatottak ennek eldöntésétől tartózkodtak akkor, amidőn a különböző kombinációk kiviteléneik anyagi következményei világossá váltak. A dátum kérdése dominált a legutóbbi bizottsági tárgyaláson, de kifejezésre jutott az az óhaj is, hogy a kidolgozott tervezetek szakemberek bírálata alá bocsáttassanak. Jött aztán közbe izgalmas küzködés az egyetemért, mely előbb ért véget, ím intsem gondoltuk. Azt hittük: a kiállítás eszközül fog szolgálni, hogy városunk magára vonja e küzdelemben a rokonszenves közfigyelmet. Ettől elkéstünk. Elkéstünk volna akkor is, ha 1914-re tényleg előkészítettük volna már a kiállítást. Igy aztán nagyon igaza volt azoknak, a kik a dátuim halasztását javasolták amiatt, hogy fejezzük be először legalább fontosabb részeiben a városrendezési programot, az aszfaltozást, a kövezést, a közvilágítás kiterjesztését, a feltöltés és csatornázási terveket, építsük fel a felsőipariskolát, az uj kórházat, a fogadalmi templomot, a második városházát, a zenepalotát, a vásárcsarnokot. Csináljuk meg a tanyai vasutat, a téli kikötőt, bővítsük ki a kultúrpalotáit stb., hogy azokon kívül, amink már van, beszámolhassunk ország világ előtt minél több oly alkotással, mikkel megközelitbelőleg sem rendelkezhetik más vidéki magyar város. Hátba ezek az eredmények elnyomhatják a konkurrensek protek ci:óját az egyetemért való küzdelemben . . . Kifejezésre nem jutott, de hallgatólagos megnyugvása mindenkinek meg volt abban, hogy illát ne legyen a kiállítás 1914-ben, hanem később, amikor a mi egyéb sürgős városfejlesztési munkáink részbenvaló befejezése után reá fogunk érni, illetőleg alkalomszerűnek fogjuk találni a kiállítással való foglalkozást is. Egy éve elmúlt már,hogy nem beszéltünk a kiállításról. Nem azért, mintha elült volna