Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-15 / 29. szám

1912. szeptember 14. DÉLMAQYARORSZÁO 7 az ide vonatkozó kívánság, hanem azért, mert a kiállítás rendezését megelőzően megoldani kívánt ügyek tőlünk nem függő okok miatt nem intéződhettek el. Az nj közkórház gyönyörű tervének megvalósulása tudtunkkal a kormány azon magatartásán múlik, hogy nem járult hozzá az ápolási költségek emeléséhez, amit ellenben Pozsony kedvéért hasonló esetben megtett. Emellett a váratlan költségszaporulat itt is nj nehézségeket teremtett ép ugy, mint a fogadalmi templom építkezésének megkezdése ügyében. A csatornázás ós az uj város feltöltési nivó dolgában még nagy vitában vagyunk. Mi, akik érezzük terhét a mai generációra háruló óriási terheknek, szívesen megelégednénk a város feltöltésnek az eredményinél valamivel alacsonyabb nívójával iis. A messze jövőbe látók, az ükunokák szemrehányásaitól is félők azonban nagyon követelik ,a magas nívót, a mely azonban megakadt a mai erőteljes városfejlesztési munkában. Pénzügyi nehézségek, illetőleg a jó idő óta tartó feszült bitelviszonyok hátráltatják a tanyai vasúti kiépítését, melynek kiviteli módozataiban sem tudtunk még egyébként tökéletesen megegyezni. A téli kikötő kiépítését még mindig a kormány szükkeblüsége hátráltatja, noha már 1906 ban, az akkori földművelésügyi miniszter, a már kész tervek alapján elrendelte, hogy a kikötő helyén azokat a munkákat, miket kotrás által lehet végezni, az állami kotrómünek a rendelkezésükre álló szabad idejükben kezdjék el. Sajnos, az állami kotrómüveknek nem volt azóta ehhez „szabad idejük." Igy múlik minden fontosabb dolgaink fölött az idő. Váratlan költségtöbblet, a rossz pénzügyi helyzet, az előadók kényelmeskedésese, a közvélemény egységességének hiánya is más hasonló bajok hátráltatnak bennünket a nagyobb ügyeink megoldásának bevégzésében. Igy aztán a kiállítás kérdése mindjobban háttérbe kerül s azok, akik a fontos városi ügyek mielőbbi megoldását remélve, a kiállítás alkalmával elérendő dicsőség fokozódására számítottak, tulaj donképen belevittek bennünket — e következéseket látva — oly halogató eljárásba, mely magát a szép és hasznos tervet is elfojthatja s előidézheti azt, hogy a kiállítás 1914-iki dátumával háttérbe szorított Temesvár, Pozsony, Kolozsvár, Miskolc, is más városok abbahagyják a kényszerűnek képzelt passivitást és előre törnek nj tervvel, erőteljes készülettel, műnket arra kényszerítve, hogy 10—15 éven belül ne is gondolhassunk kiállításra. Lám, iNagyváradról épp e napokban lőtt a hir, hogy ott nagyobbszabásu kiállítást terveznek s ha ez csak szakkiállításnak készül is, kétségtelenül árthat a szegedi országos kiállításnak;. Elvonná a kiállítók ésl átogatók egy részét egyaránt. Igazán óhajtandó lenne, tegyünk komoly lépéseket mihamarabb a kiállítás előkészítése érdekében, nem várva most már az ezzel öszsze nem függő más kérdések fejleményéve. Hiszen addig, amig a kiállítást 3—4 éven belül elkészítjük, önmagunktól fognak haladni napirenden levő fontos dolgaink sokkal erőteljesebb és ambiciózuisabb tempóban, mint most, a hétköznapi lethargiánk közepette. A kiállításra önmagára is szükségünk van. Felvillanyozó, baladásra ösztönző hatása sok fáradságot és áldozatot megérdemel. A várt eredményeit kockáztatnunk nem szabad azzal, hogy tétlenségükkel esetleg másokat elibénk engedjünk. A helykérdés megállapítása célszerűség dolga. Ezt majd elintézzük az előkészületek folyamatán. Fő, hogy a közönség a tervet rokonszenvved fogadta, a törvényhatóság már kétszer is határozott őmellette, az ország ke reskedelmi és iparkamarái 'és más illetékes tényezők hathatós támogatásukat és rokonszenvüket helyezték kilátásba Nekünk tehát, a siker reménységét igy biztosítva látva: kötelességünk lenne már dolgozni. Gyerünk tehát előre! F. G. Szegedi igazgatók a jogakadémiáról. (Saját tudósítónktól.) Azon fontos 'hivatásról, amelyet Szeged város teljesít a 'közoktatás és nevelés terén, vezető cikkben elmélkedik Striegl F. József állami főgimnáziumi tanár, Szeged egyik legnagyobb konviktusának igazgatója. Szorosan összefügg ezzel a szegedi jogakadémia kérdése, melynek elnyeréséért mint ismeretes, lelkes agitáció! indított Lázár György dr polgármester. Most a tanév kezdetén, amikor ezer számra sereglik ide az egész Délvidékről a diákság, igazán hiányát érezzük annak, hogy nincs főiskolánk. Azok a tanulók, akik vidékről jöttek ide és hosszú éveken át Szegeden tanultak, kénytelenek most főiskolai tanulmányaikat más városban folytatni. Aktuálitást ad a jogakadémia ügyének az egyetemi tanév kezdete is. Mindenki tudja azt, hogy decentralizálni kell 'a két egyetemi város: Budapest és Kolozsvár óriási hatáskörét, mert nem képes a két egyetem, azt az óriási föladatot megoldani, amit egy egész ország főiskolai ifjúságának tanítása hárit rá. Csak Budapesten hatezer joghallgató iratkozik be évente és kétségtelen, hogy a tanítás sikere csak igen csekély százalékon mutatkozik. Ebben ugyan nem csak az egyetemi rendszer hibás, hanem maga Budapest, amelynek világvárosias életébe sok szépnek ígérkezett ltarriért tett tönkre. Ezért fontos az, bogy a nagy vidéki városok legyenek gyűjtőpontjai a főiskolai ifjúságnak és ezért kell föltétlen helyeselni azt a mozgalmat, amit Lázár György dr indított a jogakadémiáért. Meginterjuholta ma a 'Délm'agyarország egyik munkatársa a három szegedi legnagyobb középiskola igazgatóját arra nézve, hogy mily fontosságot tulajdonítanak ugy pedagógiai, mint kulturális szempontból ennek a mozgalomnak. Érdekes, hogy mind a három igazgató, teljesen különböző és ellentétes véleményt mondott és mind a három igazgató figyelmen kívül hagyta a főszempontot, amit mi fentebb kifejtettünk. A vélemények többsége abban csúcsosodik ki, hogy Szegednek inkább gazdasági egyetem elnyerésére kellene törekedni. Szerintünk ez mindazonáltal nem 'képez akadályt abban, hogy előbb ne olyan főiskolát csináljunk, amilyent módunkban áll. Egyébként beszéljenek a nyilatkozatok: SZINGER KORNÉL a városi főgimnázium igazgatója: — Én a szegedi jogakadémiának, mint egyedüli szegedi főiskolának nem tulajdonitok nagy fontosságot. A jogi pálya annyira tulzsuffolt úgyis, hogy még több jogi iskola felállításával csak szaporítanánk a jogászok számát, akik manapság épen a tulszu foltság miatt, már nem képesek megélni. Speciálisan, szegedi szempontból bírálva a kérdést, azt kell tekintetbe venni, hogy a jogakadé mia elég látogatott lenne-e és mennyiben mozdítaná elő Szeged kulturális érdekeit. Azt hiszem, hogy az akadémiának már az első évben legalább 250—300 hallgatója lenne. A szegedi tankerületbe ugyanis tizenhárom főgimnázium tartozik, de eltekintve ettől, Aradról, Szabadkáról, Zomborról, Újvidékről, sőt még Pest-megyéből is jönnének a szegedi akadémiára. — Főfontossága mégis a szegedi jogakadémiának kulturális szempontból lenne. Nem ugy értem ezt, mintha a jogakadémia a magyarosítás érdekében bármily tevékenységet végezhetnie, mert elvégzik ezt középiskoláink is, hanem lenne egyelőre legalább egy főiskolánk, mellyel kapcsolatban más kultur intézmények létesülhetnének. Itt először a sokkal reálisabb értékű kereskedelmi akadémiára és a joggazdasági főiskolára gondolok. Az egyik intézmény kiegészítője lenne a másiknak, mert mind két szaki főiskola bizonyos irányú jogi képzettséget feltételez. Ezek megvalósítását sürgősebbnek tartom ugyan, mint a jogakadémiáét, mégis ilyen szempontból az is szükséges, mert igy kilátásunk lehet arra, hogy ha több fakultásunk van, akkor idővel egyetemet is kaphatunk. Debrecennek, mielőtt megkapta volna az egyetemet, nemcsak jogi fakultása volt, hanem theológiai is, sőt hat filozófiai tanszéket is állítottak fel. Pozsonynak szintén volt jogakadémiája, — épen ezt akarjuk mi most elnyerni, — s ezért kapott a két város Szegedet megelőzve egyetemet. Tekintetbe kell még egy mellékkérdést is vennünk, hogy különösen a szegedi szülők, de még a vidékiek is nagy anyagi előnyhöz jutnak a szegedi jogakadémia felállítása által. HOMOR ISTVÁN az állami főreáliskola igazgatója: — Ahol iskola van, ott kultura van, ahol főiskola van, ott természetesen még inkább van kultura. De miért nem törekszik Szeged inkább gazdasági főiskolára? A városnak 87.000 hold földje van. Ahelyett, hogy földjét bérbe adná, parcellázná és szétosztaná, földmives iskolákat nyitva, belterjes gazdálkodásra oktatna és gazdasági főiskolát, csinálna, ahelyett jogi akadémia után futkos. Erre abszolút semmi szükség sincsen. Épen elég a jogász már Magyarországon, nincs szükség arra, hogy anyagi előnyök miatt még több ifjut kényszeritsünk erre a pályára. Szeged különben jogakadémiát már réges-régen, még az árviz utáni időkben szerezhetett volna. Akkor nem érte be ezzel, hanem évtizedes harcot folytatott az egyetemért, most pedig egyszerre szent célul tűzte ki a jogakadémia elnyerését, ahol sem diplomát nem lehet szerezni, de még szigorlatot sem lehet tenni. Gazdasági és ipari pályára kell nevelni az ifjúságot, nem pedig azt hangoztatni folyton, hogy mi jogi állam vagyunk, csak a jogi pályán lehet élni és karriert csinálni. KÁRPÁTHY KAROLY dr az állami főgimnázium igazgatója: — Azzal kezdem mindjárt, hogy Szegednek igenis nagy szüksége van a jogakadémiára. Ha már egyetemet nem kaptunk, legalább jogi főiskolánk legyen. Minél több kultur intézménye van egy városnak ,annál nagyobb kultur igényekkel léphet fel. Szeged pedig, ahol évente annyi ezer diák tanul, nem nélkülözhet tovább főiskolát. Az a mozgalom tehát, amelyet a pozsonyi jogakadémia Szegedre való helyezéséért indítottak, csak a legnagyobb mértékben helyeselhető és azon kell lenni mindenkinek, aki szivén viseli ennek a városnak az érdekeit, az ifjúság ügyét és a kulturális szempotokat, hogy mielőbb sikerüljön. * Igy szólnak a vélemények a szegedi jogaakdémiáról. Kilépés a Justh-pártból. Kelemen Samu, a szatmári kerület képviselője levélben bejelentette Justh Gyulának, hogy a függetlenségi és 48-as pártból kilép.