Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-24 / 10. szám

1912 l. évfolyam, 10, szám Szombat, augusztus 24 Szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Rorona-utca 15. szám . E: Ssdípestr szerkesztóség és kiadóhivatal ««=> VI., Liszt Ferenc-tér 9. cz fiLŐFIZETESI AB SZEGEDEN egész évre . R 24 — félévre . . . K 12 — negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre , R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre , R v— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAHr Szerkesztőse) 305 c=i t-adiihivata) 8 US Interurbán 105 Budapesti szerkesztőse^ telefon-száma 21—76. Ki kezdje az alkut ? Három heti pihenőre indult az uralkodó dolgozószobájából Lukács László miniszterelnök Gastein fürdőbe. Amikor három hét múlva hazatér, egyenesen a politika küzdőterére nyit be a képviselőház kapuján keresztül és ma még senkise tudja békére, vagy háborúra nyilik-e ez a Janusajtó. A miniszterelnök készen áll a békére de odaát, a megzavart ellenzéki táborban olyan tájékozatlan, fejetlen, nemtudom mit akarok világ van, hogy egyelőre Lukács László sem számit arra, hogy komolyan és nyiltan megkezdődnék a békeakció. Legalább is azzal a kijelentéssel távozott ma Ischlből, hogy gasteini pihenője alatt nem vár tanácskozásra magyar politikusokat: — ellenzéki békeköveteket. Az ellenzék még mindig nem tud kellőkép magához térni abból a kábulatból, melybe a képviselőház munkaképességének helyreállításakor esett. De ez érthető is. Addig bitorolt diktátori hatalmat, amig elszokott igazi jogainak és kötelességeinek gyakorlásától s nehezen tud a hatásban ugyan s^^'nyebbnek látszó, de értékében annál i j^^bb igazi ellenzéki munkakörhöz visszatérni. S mert még élénk emlékezetében van az elvesztett diktátori hatalom s mert nem reméli azt többé visszanyerhetni, de a veszteségbe belenyugodni még sem tud, a megváltozott helyzethez alkalmazkodni pedig nem akar: — abba a beteges állapotba esett, amely szélsőséges láztünetekben, majd túlzott izgatottságban, majd kétségbeesett lehangoltságban nyilatkozik. Csupa benső ellentmondás, vergődés, végletes kapkodás minden szava. Bensőleg, titkos meggyőződéssel az ellenzék minden tagja békét kiván, békéért sóvárog, csak azt nem tudja, hogy mi is legyen a béke ára, helyesebben szólva, mi is legyen a béke tartalma. Restitució? Alkotmány-helyreállitás? Személyi változások? Mindezek csak népgyűlési frázisoknak, pufíogő nagyot-mondásnak jók és arra valók, hogy az, aki kimondja, jobban meg legyen győződve kivánsága lehetetlenségéről és képtelenségéről, mint azok, akik hallgatják. Bókét, békét akar ez a szerencsétlen ellenzék, bár látszólag végletekig nnenő harcol hirdet, de ugyanakkor lázasan kutatja, nyujt-e a miniszterelnök beszédében, nyilatkozataiban békereményt? Parlamenti tüntetésekkel is fenyegetődizik, — de a szerzett tapasztalatok után már ,nem bizik azok sikerében s a kormánytól remél közeledést, „méltányosságot." S ugyanannak a fejét követeli, akitől a méltányosságot várja. Határozatlanság és kapkodás tűnik ki abból a sok kerülgetésből, amelyek a béke lehetetlenségét 'hirdetik ellenzéki nyilatkozatokban, inkább csak azért, hogy cáfolatot kapjanak és kívülről induló akciónak tüntessék fel azt a békevágyat, amely a haragos ellenzéki vezérekben él. Ilyen kapkodás az az állitás, hogy az uj rendben, a béke rendjében a miniszterelnök felfogása szerint az ellenzéknek csak az „álmodozás" szerepe jutott. A miniszterelnök teljes szabatossággal állapította meg az ellenzék feladatát, amely a világon mindenütt a kormány ellenőrzéséből és eszmei agitációból áll. Ámde a természetes és egyedül jogosult keretbe nem szívesen tér vissza az ellenzék, holott csak ott van helye s csak ott töltheti be hivatását. S a házszabályok, melyek a Ház munkaképességét biztosítják, a maga hivatása határai közt biztosítják az ellenzék igazi működését, még jóval tágabb teret engednek neki, mint akárhány müveit állam parlamentje. Voltakép az ellenzék csak most térhet rá igazi feladata betöltésére, melyet egy évtizednél hosszabb időn át elhanyagolt. A szó magasabb értelmében nemcsak hogy nem veszt terhet, hanem visszanyeri csaknem feledésbe ment munkakörét. A difcta- • tura gyakorlása közben, az obstrukciós visszaélések korában nem volt sem ideje, sem ereje a kormány rendszeres parlamenti ellenőrzésére. Nem is volt mit ellenőriznie, hisz nem engedte meg, hogy a kormány alkotó munkát végezzen. A közvéleményt rendszeresen érlelő ellenzéki agitációról sem lehetett szó, hanem csak rohamosan változó uj és uj hamis jelszavakról, melyek mindig azért koholtattak, Sarkantyúk az üstökössel. Trta: KRÚDY GYULA. a szeutgöucöli -grófkisasszony, Gyu-laffy -Melinda, arról volt nevezetes, hogy boldogboldogtalant megházasitott, férjhez adott. Talán azért, mert ő maga soha se ment férjhez. Hir-es, nevezetes kastély volt a szentgöncöli 'kastély. De ha maga a kastély nem lett. volna elég nevezetes, ott volt az uradalom, tízezer iliold egy tagban és rajta a grófikisasszony mintagazdasága. A legnemesebb buza a szentgöncali uradalomban termett, a legkövérebb ökröket ott tenyésztették ; még az uradalom macskái is dijait nyertek volna valami macsba-kiállitáson. Mindez Melinda. Lontesz érdeme volt, -akinek vé^ ikony, vénleáinyos alakját, bodros fejét, piros arcát mindenütt ott lelhetett látni az uradalomban, amig két agglegény bátyja, íSándor és Dénes grófok a passzióiknak élők. íEzek a passziók is olyanok voltak, amilyenek csak különös embereknél fordulnak -elő. Sándor gróf hatvan felé járt, régiségeket gyűjtött, imig Dénes a csillagoknak volt -a lakója, az -éjjeleket a ni-agasság felé szegeződő teleszkóp mellett töltve. Gyöngédebb, bájc-sabb -életet nem is lehet elképzelni, -mint -amilyent a három testvér élt a szentgöncöli kastélyban. A világgal nem érintkeztek, -egymásnak éltek. A két -agglegény Melinda konteszszel mindvégig ugy bánt, mintha még mindig gyermekcipőkben járna. Ha gazdasági számadások fölé hajolva látták öt, lábujjhegyen vonultak tovább. — Ne zavarjuk Melindát a munkájában, — mondották. Ha aztán, cséplés idején, késő este jött haza a kastélyba -az iira-d-al-omlból, érdeklődve kérdezték: — Nos, hogy mulat-ott, Melinda? -Egyáltalán fogalmuk sem volt arról, hogy a nagy uradalom -minden gondjával, bajával M-eiinda vállaira nehezedik. Bizonyosan -azt hitték, hogy minden magától történik körülöttük. És h-a valakinek -érdeme van az -ügyek körül, az -senki más, mint Kozsniczky, az uradalom igazgatója. De legjobban -mulattak -a kon tesznek háza-sitó.si -szenvedélyén. Nőtlen -embert n-eun türt meg -az uradalomban, a. leányokról meg valósággal könyvet vezetett. A-mikor elkövetkezett az idejük, ell-enniondást nem tűrve -férjhez adta -őket. A szegényeiknek hozományt adott és -esztendőkig figyelemmel kisérte -sorsukat. Olykor még a saját -bátyjait is munkába vette: — Nos, mikor sízánják rá -magukat végre a házasságra? — kérdezte. — Itt volna az ideje, hogy végre feleség után nézzenek. A grófok ijedten -menekültek ilyenkor -a kontesz környezetéből. Sándor gróf valamely külföldi m-uzeumba bujt el, mig Dénes a csillagvizsgáló toronyba -zárkózott. A kontesz nevetve csóválta fejét: — Hiába, — mormogta, — azért ez még sínesein rendjén. Előbb-utóbb rá kell szánniok magukat ia házasságra. Csak -alkalmas ,aszsz-onyt -találjaík. Minél jobban múlott az idő a konitesz feje fölött, -annál inkább elhatalmasodott raj-ta szenvedélye, a házasitás. Midőn már az -uradalomban nem talált alkalmas „anyagot", ellátogatott a szomszéd városokba, vármegyékbe. De meg nem Is igen kellett mennie. Fölkeresték őt a kastélyban is elvirult hajadonok, tavasszamult urak. Természetesein azért akartak megházasodng hogy a -grófnő kinyissa előttük -erszényét. (Ugy G-aál Samu nevű férfiúról -mondják, hogy minden esztendőben rájött -a házasság utáni vágy és :a grófnő hűségesen űzette az adósságait. Gá-ál uram természetesen utólag meggondolta a^dol-got. De hát -hogyne gondolta v-olnia -meg, -aViúkor élő felesége volt valahol a fel vidéken v Egy télen előik-e-lő megjelenésű, már neivi. fiatal, molett hölgy érkezett a kastélyba. báróné volt és keserves -szóval panaszolta el, hogy megunta az özv-egyi fátyolt, rangjánoz illően szeretne férjhez menni, de -nincs, iakiíhez férjhez menjen. A jószivü kontesz megvigasztalta a hárónét: — Majd csak segítünk valahogy a -dolgon. Gondolkozott, gondolkozott. A -bárónét