Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-25 / 11. szám

1912 augusztus 25. DÉLMAGYARORSZÁG 5 gyermeket hagyott hátra és hogy vele egyidejűleg öt másik forradalmárt is fölakasztottak, ugy látszik, Azev elfelejtette, mert erről egy szót sem emiitett, hanem tovább folytatta beszédét, amely most már élénk ellentétben állott előbbi vallomásával szemben. _ Amikor még fiatal egyetemi hallgató voltam, — mondotta tovább Azev — a rendőrségtől kémszóigálatokért ötven rubelt kaptam havonként. Ennél a szolgálatnál az egyiket el kellett árulnom, hogy a másikat megmenthessem, .az egyik összeesküvést, különösen azokat, amelyeket a pártomon kivül állók szerveztek, meg kellett akadályoznom, hogy viszont azok, amelyekben magam is részes voltaim, biztosabban sikerüljenek. Ilyenek voltak a Plehve, a Szergiusz nagyherceg és a Dnbasszov tengernagy ellen szőtt összeesküvések. A rendőrség vakon bízott bennem, amit arra használtam, hogy játszottam velük, csak azt árultam el nekik, amit már sehogy sem lehetett rejtegetni és elhallgatni. A beszélgetés folyamán később lAziev azt is bevallotta, hogy minő jutalmat kapott a rendőrségtől a kómszolgálatok fejében. E szerint a föntebb már emiitett hezdőfizetést hamarosan fölemelték száz, majd ötszáz, végül pedig ezer rubelre havonként. Ezt a beismerést Azev lehajtott fővel, szemében könyekkel tette meg. Azevinek ebben a nagy „bünbánatában" azonban az orosz forradalmárok egy csöppet sem bíznak. A forradalmi párt annakidején beható vizsgálat után meggyőződött arról, hogy Azev agent provokátor gyanánt az oohrana zsoldjában állott. A pártnak birtokában van. 'Azevnek több, sajátkezüleg irt levele, amelyeket Gerasszinov tábornokhoz intézett ós amelyek arról tanúskodnak, hogy Azev még elbcsátása után is többször fölajánlotta szolgálatait az ochrainának. Minden harmadik legény bevált. — A szegedi sorozás első napja. — (Saját tudósítónktól.) Ma, szombaton reggel hót órakor kezdődött az ez óvi szegedi sorozás a rógi városi gimnázium helyiségeiben. Az 1891. évi születésűek közül azok a legények álltak ma a mérték alá, akiknek behívója 1-től 130-ig terjed. Már íélhétkor hangos volt az Iskola-utca ós Oroszlán-utca környéke. A legények legnagyobb része a tanyákról ós a környékről jött. A „vasaltnadrágos" katonakötelesek csak hét óra után szállingóztak be a rozzant épület kapuján. Mosolygás, itt-ott egy-egy röhej kisérte őket. Ez már minden városban igy szokott lenni. A „fiatal urakat" mindenütt megmosolyogják és kellemetlen bántó megjegyzéseket tesznek rájuk. Igy állnak bosszút azon a rongyos kis két óv különbségen. — Önkéntes lesz az ipse azért henceg — mondogatják a legények. Pedig nem is henceg. Inkább fázik és fogát vacogtatja az önkéntesjelölt. Ugy fél attól a rövid esztendőtől, hogy ki sem lehet mondani. Nincsenek olyan világossárga festékek, melyekkel még csak utánozni is lehetne azt a színváltozást, ami az arcán gyors egymásutánban lejátszódik. A tanyai legények sokkal bátrabbak. Hangosan kurjongatnak és folytonosan röhögnek. Pedig, valljuk meg őszintén, ők mógjobban félnek, mint az önkéntesjelöltek. Csakhogy ezek a legények okosabban csinálják, mint az urak. Az édesanyjukat, öregapjukat ^és nagymamájukat is magukkal hozzák. Ők vacognak a fiu helyett. No, de hét óra elmúlt tiz perccel és most már komolyabban kell venni a dolgot, mert egyszerre csak megjelenik az udvaron egy rendőr hosszú ivvel a kezében. Ettől a papirostól nagyon megijednek a legények. Még össze is bújnak egy pillanatra. A rendőr krákog egyet és nyomban utána hosszút köp. Közben a két szemét szigorúan mereszti, hol az egyik, hol másik legényre. Csak ezután kezdődik a névsorolvasás. A tiz első legényt felvezetik a korhadt lépcsőkön az első emeletre. Megkezdődik a vetkőzés. A szégyenlősek hátatforditanak egymásnak, mikor készen vannak. De jön a rendőr és sorfalat csinál belőlük. Félnyolckor kijön egy felöltözött legény, a nyomában rendőr kullog. A legény kihajol az első emeleti folyosó ablakán és lekiált az udvarra: — Szalma! Akikre még nem került, sor, zúgással fogadják a kiáltást. Egy öregasszony odalenn sirvafakad. A legény mégegyszer lekiált: — Gyüjjön föl apám ! Erre egy idősebb ember fölsiet a lépcsőkön. Ő'az apja az első Tauglichnak. — Adjon apám tiz forintot. — Minek az? — kérdi az apja és már veszi is elő a huszkoronást. — Kimulatom magamat az éccaka. Aztán jönnek a többiek. A legnagyobb szenzációt egy karcsú cigánylegény kelti az udvaron. Már nős ember. Felesége, két gyermeke, apja, anyja, nagyapja, sógora, nagybátyja ós az egész karaván bekisérte a szegedi sorozásra. Két sátras kocsin jöttek. A legényt beveszik. Fülsiketítő sirás követte a hírt az udvaron. Kevéssel déli harangszó után már meg is van az eredmény. Százharminc legény közül negyvenhárom vált be az első napon. Tehát minden harmadik legény Tauglich lett. Elég szép eredmény. A sorozóbizottságnak nem is kellett nagyon erőlködnie, hogy ennyi újoncot szerzett a mai napon a hadsereg számára. Még aránylag elég engedékenyek is voltak. A sorozás hétfőn reggel hét órakor folytatódik. A 131-től 280 szorszámig kerülnek sor alá a legények. Halálos szerencsétlenség egy szegedi építkezésnél. (Saját tudósítónktól.) Ma reggel súlyos kimenetelű szerencsétlenség történt Szegeden, egy épülő házon. Ligeti Bélának a Vidrautca 5/a számú épülő házánál járt szerencsétlenül egy kőműves tanonc, aki az építkezésnél volt alkalmazásban. Nyári Mihály tizenhat éves fiu reggel fél bét órakor egy Gyulai István nevű inastársával az épülő ház udvari lépcsőjén egy ládát cipelt fölfelé a harmadik emeletre. Már majdnem célhoz értek, amikor a láda egyik sarka a falhoz ütődött. Az ütődós következtében a kivül álló Nyári Mihály megtántorodott, a lába megbicsaklott ós minthogy a légcsőnek nem volt korlátja, egyensúlyt vesztve lezuhant. Szédületes magasságból, a harmadik emeletről zuhant le a fiu és az első emeleti állványzaton akadt meg a teste. A szerencsétlen fin teljesen összezúzta magát. Eszméletlenül szedték fel a mentők és vittéj-v^l a közkórházba, ahol mindezideig nem tért magához és igy a rendőrség kihallgatni' nem tudta. Az orvosok véleménye szerint a fin aligha fog felépülni. A rendőrség eddig még nem tett folyamatba vizsgálatot az iránt, hogy terhel-é valakit mulasztás a mai szerencsétlenségért, mert előbb, ha még ugyan lehetséges lesz, az életveszélyesen sérült fiu vallomására is szükség lesz. ) A rendőri jelentésből azonban egészen, világosan kitűnt, hogy a hátsó lépcsőnek azon a részén, ahol Nyári Mihály lezuhant,, korlát nem volt. Az építkezési szabályok pétiig szigorúan előírják, liogy még a közöp'séges épületi állványokat is el kell látni/ biztonsági korláttal. A rendőrségnek tehát abban az irányban kell nyomoznia, hogy véletlenen múlt-e a korlátnak az azon ítészen való hiánya, vagy több napja állt-e | korlát nélkül, mert ebben az esetben szigorúan kell eljárni az ellen, aki a mulasztást el/követte. Károly király üzletei. — Az első román felségsértési per. — (Saját tudósítónktól.) Károly román királyit külföldön jó uralkodónak ismerik és mindössze annyi intimebb vonást tudnak felőle, liogy jó üzletember is, ,ami végre is nem összeférhetetlen az uralkodással. Hogy Romániában nem ilyen enyhén ítélik meg a Hobenzollern-urialkodó szereplését és hogy nincsenek elragadtatva teljesen királyuktól arra most vet világolt egy felségsértési per. Romániában harminc esztendő óta ©z az első felségsértési per. Noha évtizedek óta a leghihetetlenebb támadások értlék sajtó utján a királynak nemcsak uralkodói, de magánszemélyét is, a bíróság, — minthogy Romániában a törvény nem mondja ki a felségsértés dilektumát — mind ez ideig nem fogta vád alá a felségsórtéseik elkövetőit. Most azonban egy lap olyan vehemens támadásokat intézett a kircyly ellen, olyan dolgokkal vádolta meg, amelyek elkövetése a legsúlyosabb erkölcsi korrupció kritériumát tartalmazzák. A bukaresti bíróság eljárást inditott a lap ellen s iaz egész román közvélemény és sajtó feszült érdeklődéssel várja — az első felségsértési pör tárgyalását, amely a botrányok egész sorát fogja napfényre hozni. Ennek az affér n ok a kapcsolatán rendkívül érdekes perspektíva bontakozik ki — a múltból. Romániában mintegy harminc esztendő óta hatalmas antidinasztikus áramlatok vannak, ám ezt az áramlatot nem csupán a szocialista és demokrata párt szítja: a nagy ellenzéki pártok évtizedeken át minden .alkalmat felhasználtak, hogy antidinasztikus érzületüknek inem csupán, a politikai küzdelem 'terén, hanem <a sajtóban és a nyilvánosság egyéb fórumain is kifejezést adjanak. A demokrata „Adeverul" május 10-én a király tránralépésének napján mindig fekete kerettel jelenük meg s ezen a napon soha sem mulasztja el az alkalmat, hogy május 10-ről, minit Románia nemzeti gyásznapjáról meg ne emlékezzék. A társadalom szereplői között Románia leg kiválóbb államférfiainak é.s politikusainak nevét találjuk. Ezek az államférfiak és politikusok gyakran irányítói ós vezetői voltak az antidiinasztikus mozgalmaknak, amelyek Károly király személye ellen irányultak. Sturd-zia volt miniszterelnök rendesen „porosz kém"-nek nevezte Karoly királyt, Filipescu volt miniszter, iaz „Epoca"-iban egyizben ezeket irta a királyról: —• Károly király számára a romáin alkotmány üres és holt betű, a királynak egyetlen célja van csupán: minél nagyobb civillistát kaparitson meg. Morussi herceg, Bukarest egykori rendőrfőnöke is nem egy izben hevesen kikelt a király ellen. Panu György volt kamarai alelnök azt irta többek között, hogy Károly király egy idegen instrumentum, egy egoista személyiség, aki nem szereti az orSzágot s noha királyinak hiszi magát, meim más, mint egy önző német katona, egy porosz ulánus. Minden bajnak ő az okozója, minden visszaélés felett szemet huny. A nemzeti érdekeket elárulja s minden egyes külföldi utja végzetes az országra. A felségsértések szabad folyósának mi sem állta útját, amig ia mult héten — egész Románia nagy meglepetésére — az ügyészség perbe fogta .a „Fáklya" (Padé) cimü heti lapot. A lap ia legvehiemonsébben támadta a királyt. Féregnek, piócának nevezte. A Fáklya a király telhetetlen kapzsiságát óriási vagyonának megszerzési módját irta meg — dokumentumokkal. Románia tizenkét legszebb dominiuma a királyé, aki csaknem minden nagyobb ipari vállalatban — részvényes. Amig az országban a nyomor ós betegség pusztít, a király egyre szaporítja vagyonát — irja a lap. A király sör-, sajt-, papir üveg gyáros, minden íkiartellben benne van. Ügynöke a Krupp-oégnek s közvetítője a német bankoknak. „A legnagyobb pióca, amely V