Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-18 / 6. szám

18 64 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 (augusztus 18. Főiskolát Szegednek! — A polgármester ujabb akciója. — (Saját tudósítónktól.) Szeged városnak évtizedes küzdelmét, amelyet a harmadik egyetem elnyerésóért indított, sajnos teljes balsiker koronázta. Egyszerre két egyetemet is állítanak fel az országban, de egyiket sem kapta meg Szeged. Hogy kulturális szempontból az egész Délvidékre nézve, gazdasági és városfejlődési szempontból pedig Szegedre nézve, még fontos lett volna az egyetemnek az itteni felállítása, arról beszélni ma már anakronizmus. Tisztában van ezzel a város egész intelligens lakossága, de legelőször is Lázár György dr polgármester, aki mindég a küzdők élén állott, és nemes ambícióval, férfias kitartással törekedett arra, bogy e fontos létérdeknek elismerést és érvényt szerezzen. Hogy ez eddig inem sikerült, ezért okozni senkit nem lehet. Ugy alakultak :az összes, erre a kérdésre döntő körülmények, hogy Pozsony és Debrecen kapta, meg iaz uj egyetemet, Szeged pedig csak Ígéretet nyert a jövőre nézve. Mindazonáltal ez nem vette el a polgármester kedvét attól, hogy továbbra is meg ne tegyen mindent Szeged érdekében. Ha már egyetemet, nem kaphat mostanában Szeged, legalább főiskolát állítsanak fel. Ide irányul Lázár György dr legújabb akciójámiak tendenciája. A tanulmányi alapokból ugyanis Pozsonyban jelenleg van egy jogi főiskola, a Királyi Katolikus Jogakadémia, nini az egyetem felállítása következtében ott feleslegessé válik. A polgármester ép ezért, fölterjesztést intézett a kormányhoz, mélyben azt a kérelmet adja elő, hogy az akadémiát tegye át Szegedre, ahol ez magva lehetne az itt létesítendő egyetemnek. A polgármester a tanácshoz is intézett átiratot, amelyben elmondja uj akcióját és felhívja annak pártolására a tanácsot. Áz átirat a következő: A tekintetes városi Tanácshoz. Szeged, Az újonnan fölállított tudományegyetemek elhelyezése kérdésének végleges eldöntése óta a kultuszminisztériumban a tanulmányi alapból föntartott Pozsonyi Katolikus Jogakadémia Szegedre helyezése ügyében álliandóain tárgyalok. iA legutóbbi időben folytatott tárgyalások azon föltevésre jogosítanak, hogy a városnak az áthelyezés iránti fölterjesztése a jelzett kormánylhatóság részéről jóindulatú fogadtatásra találna. Minthogy a jelzett intézmény Szegedre helyezése egy tudományegyetem, vagy pedig — amennyiben a létesitendő közgazdasági egyetem a jogtudományok bevonásával kontempláltatik — a már eddig részint létesített, részint létesülőben lévő alapokon gazdasági, ipari és kereskedelmi főiskolai szakokkal az illető kormányzati ágak támogatása mellett kiépítve és fejlesztve, esetleg egy gazdasági egyetem magvát képezhetné, ez okból a kérdés megfontolás tárgyává teendő és a város közgyűléséhez előterjesztés volnia teendő aziránt, hogy a vallás- ós közoktatásügyi miniszter ur az áthelyezés kérdésében a tárgyalások formiaszerü megindítására fölkéressék. Szeged, 1912 augusztus 17-én. Lázár György dr, polgármester. Nyári pihenés. — Vagg: ahogy előkelő nyaralni. — (Saját tudósítónktól.) A vezérkormányzók már hazautaztak, mind a kétszázan. Meglátogatták Anyukát, mert szégyelték, hogy otthon, a „Párisi Borozó"-l>an, a Médi minden este megkérdezte, hogy: „Hát maga, kopasz kutyuska, egész nyáron ittlion marad és egy hétre se megy el a családjához?" Élvezték a szabad természetet, mert itt, a kávéházak előtt, minden van, amit csak akarsz: Tó, fák, hegy, ínég levegő is. Délelőtt, délután, este bárom különböző kávéházban alsóztak és „Jó nyerni?" kiáltással lafraklizták mind a százötven ellentengernagyot, akik persze hozzá vannak szokva, hogy mindig .a viz.ben hagyják őket. És miután két hétig egyik kártya igy űzte a másikat, eleget téve családapai kötelességüknek, hazaköltöztek Budapestre, a vezérkormányzóságba, Itt hagyták fehérruhás leányaikat, fehérruhás feleségeiket és fehérruhás nagyanyáikat, egv-egy „Pá!"-val ellebbentek s azóta .már javában dolgoznak Budapesten, a melegben, a gőzfürdőben, az irigyelni való, boldog emberek! . . . De mi, szerény, egyszerű igazgatók, még most is itt vagyunk, itt a vidéken, mind a négyszázan. Nekünk még most is pihennünk kell, egyrészt, mert nagyon szivesen nélkülöz bennünket az, amit otthon igazgatni szoktunk másrészt, mert belőlünk még nem halt ki az a babona, liogy: nincs édesebb, mint nyáron fázni ós eibez semmit sem csinálni! . . . Hát igy pihenünk: Korán reggel sietve mosdunk meg .ós kapkodjuk magunkra a ruhát, majd magunkba a reggelit, hogy még idejében elérkezhessünk a tennisz-pályára, Ott egy órát szaladgálunk és verdessük a labdát, amig végre szerencsésen fölhevülünk ós leizzadunk magunkról egy fél kilét, akármilyen hűvös van. Aztán csónakázni megyünk és evezünk, akkor is, ha esik az eső, főképen azért, mert megfizettük a esénakbór.letet és ezt. a pénzt nem akarjuk ajándékba adni az osztráknak. Közben a Herr Postrath elhozta az újságainkat és a leveleinket, de újságot olvasni nem érünk rá és leveleink közül is csak a rövidebbéket futjuk át, mert a pihenésünk sok időt emészt fel és ilyen henye dolgokra, mint. a levél- és újságolvasás, nem jut egy negyedóránk sem. Most mindenekelőtt le 'kell nyargalnunk a délelőtti sétánkat, inert az evezés ugyancsak fölmelegitett bennünket és ennyire izzadtan még nem bujhatunk he a vízbe, pedik a fürdő órája már ijesztően közeleg. Be is állit, mielőtt annyit vágtattunk, hogy leinozoghattuk volna magunkról, amit az elihizottságunk megkövetelne tőlünk. Aztán fürdünk, uszunk fejest ugrálunk a tóba, ugrándozunk, ugrabugrálunk és ugy játszunk a vízbe vitt vasaló deszkával, mint macska szokott az egérrel. Majd napolunk, mert hiszen azért jöttünk ide, bogy fürödjünk és a napon legyünk; nincs köztünk, aki rendületlenül ne hinné, amit Doktor Buesányi hirdet, hogy t. i. a nap mindent meggyógyít. Napolunk tehát a verejtékezésig: addig, amig hátunkról lepörkölődik a bőr; a bátrabbak addig, míg a nyakuk környéke szénfeketére sül. Fólkettő, mire ebédelni felvonulhatunk abba a kertbe, ahol étkezünk. Szerencsére, a Herr Ober, aki pedig akrobataként is megkereshetné a kenyerét. s egyetlen kirohanással husz embernek az ételét penderíti ki tálcáján, csak harminc-negyven kirohanásban bonyolíthatja lemindannyiunk ellátását és igy ebédközben elolvashatjuk <a .hosszabb leveleinket is. mert különben — amint betekig nem tudjuk, mi az újság otthon — a bennünket legközelebbről érintő eseményekről se szerezhetnénk tudomást. Ebéd után már olyan fáradtak vagyunk a sok pihenéstől, hogy nagyon szeretnénk egy órácskát aludni. De erre nem érünk rá, amint nem érünk rá arra sem, hogy a leveleinkre pár szót válaszoljunk. Kártyázni is nagyon szeretnénk, inert magyarok volnánk, vagy mi, de a máskor mindennapi kártyát is el kell vonnunk magunktól. Végre is nem azért jöttünk ide, hogy üljünk, hanem hogy mozogjunk. Hát újra sétálni megyünk, vagy biciklizünk; aztán megint evezünk, mert vagy tükörsima a tó s biin volna elhalasztani ezt a gyönyörű időt, vagy erősen hullámzik .a víz s csónakázni akkor a legélvezetesebb, a mikor a hullámverés erre-arra, himbál bennünket. Végre, amint már hosszabbra nő az árnyék, nem mulaszthatjuk el a tenniszben való tréninget, mert szégyen "volna, ha nem vennénk részt a tenniszversenyen, amely már a napokban megkezdődik s kitűnő alkalmat nyn.it rá, bogy két hétig folyton szaladgál(junk vagy nézzük mások szaladgálását. Más napokon pedig kirándulásokat teszünk — mert, ha már itt vagyunk, csak niem mulaszthatjuk el megnézni a szomszédiban vagy akár egy kicsit messzebb .lévő természeti szép ségeket?! ... — és vasúton, hajón, automobilon vagy motorcsónakban rázatjuk magunkat. A vacsoránál aztán már el-elbóbiskolunk s utána felöltözötten szeretnénk bedőlni az ágyba, mert már annyira fáradták vagyunk, hogy még a levetkezés is nehezünkre esik. Néha, ha egy-egy percre kivételképen elgondolkozunk, nem tudjuk megérteni azokat a fáradhatatlanokat, 'ailjik mindezek után még bírják erővel, minden este megjelenni a reuniókon, táncolni a csuronvizességig, napközben pedig minden két órában rohanni gyalog vagy csónakon, az erre-arra vándorló zene után, mert hiszen nekünk, budapesti igazgatóknak, mindig ott kell lennünk, ahol a zene van, ahol a legnagyobb sokaság gyűl össze, ahol láthatjuk egymást és mutogathatjuk magunkat. Igy pihenünk. Micsoda robotolásnak mondaná ezt az em ber, ha fizetnének érte bennünket! . . . De persze vannak örömeink is. 4z egyik örömünk az, hogy itt kedvünkre kilármázbatjuk magunkat. De élünk is ezzel a szabadságunkkal. Mindenfelé a magyar ifjúság és gyermekség torka zeng ós mi magunk is — a. négyszáz igazgató — kedvünkre ikikurjongatjuk magunkat a pénzünkért. Börtsehacliban háromezer, Veldenben .háromezerháromszáz idegen fordult meg az idén s ezek közül, minden gyereket számítva legfeljebb ezerötszáz lehetett magyar; hanem azért az egész wörthi tó környékén csak magyar szót hallani és akol pari amentár isun szertelen a lárma, ott mindenütt Vörösin arthy nyelve zeng. A másik örömünk az, hogy itt kedvünkre kigomibolózhatunk és levetkőzhetünk. A dámáink ia legújabb párisi kalapokban, fülükben butóunal, mindexx ujjukon két-két gyürü-