Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-18 / 6. szám

19-12 augusztus 18. DÉLMAGYARORSZÁG b ."vei ülnek az ebédnél és a vacsoránál (azon a címen, hogy nem lehet a szobában hagyni ennyi drágaságot), mi pedig „Nyár van!" Máltással, kabát és mellény nélkül, sötétkék ingben és vörös hózentrágerben vigadunk, lármázunk, kukorékolunk mellettük. Szépek vagyunk, igy, levetkőzve, vörös űózentrágerben, mi, igazgatók. Mikor érkezik Ferenc Ferdinánd trónörökös? — Semmi bizonyosat se tudnak. — (Saját tudósítónktól.) Mialatt az izgató katonai készülődés tart és mindegyre ujabb hiradások jelennek meg arról, hogy a trónörökös Szegeden ekkor, Makón amakkor, ^Mezőhegyesen meg ismét más, pontosan megjelölt időben fog tartózkodni, addig a valóság az, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg jöveteléről, arad- és csanádmegyei utiprogramjáról hivatalosan még semmi bizonyosat nem tudnak. Az természetesen már megállapított • olog, hogy a zárógyakorlat szeptember nyolcadikán kezdődik. Szeptember nyolcadika és tizenkettedike között tehát Mezőhegyesen lesz a trónörökös, de azt, hogy mikor érkezik meg, ezideig nem adták az illetékes katonai és polgári hatóságok tudtára. Mezőhegyesen és környékén természetesen már szeptember első napjain megjelennek a rend és a trónörökös személyes biztonságának megóvására a megerősített csendőrség mellett a fővárosi rendőrségtől kivezényelt detektívek és már szeptember 1-től kezdve olyan ellenőrzés alatt áll, olyan aprólékosságig menően rendbe lesz szedve Mezőhegyes, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy a trónörökös bátran és biztonságban érkezzen meg főhadiszállására. Ez azonban csak látszólag van igy. Aki ismeri és tudja, hogy milyen bonyolódott intézkedéseket kiván, milyen percre kiszámított programot igényei egy-egy olyan fogadtatás vasúti, közigazgatási és rendészeti lebonyolítása, aminő a trónörökösé lesz Mezőhegyesen, az fogalmat alkothat arról a zavarról és kétséges helyzetről, amelyben most Ferenc Ferdinánd bizonytalan időpontra várható érkezését lesik. Jól értesült helyen pedig ugy tudjuk, hogy a trónörökös katonai irodája legfeljebb huszonnégy órával a megérkezés előtt fogja tudtul adni Mezőhegyesre, hogy Ferenc Ferdinánd külön vonata mikor érkezik. Ebben az utolsó huszonnégy órában kell aztán az ideges várakozásban kimerült hatóságoknak az érkezés és fogadtatás tervét gyorsan rendbehozni. Hogy miért tartják ennyire titokban, vagy miért határozzák el csak ily késedelmesen a trónörökös utjának idejét, arra nincsen magyarázat. Hogy mennyire bizonytalan ós meghatározatlan még a trónörökös dólmagyarországi utjának programja, azt megvilágítja az a tájékozatlanság, amelyben arra nézve vannak katonai és polgári hatóságok egyaránt, hogy mely községekben, városokban fordul majd meg Ferenc Ferdinánd. Mezőhegyesen okvetlenül megjelenik, mert hiszen ott lesz a főhadiszállás. Az is bizonyos, hogy rövidebb tartózkodásra Szegeden is megfordul a főherceg. Makón, a legutóbbi hirek szerint csak az állomáson lesz kurta fogadtatás, a városba már nem be megy a trónörökös. Itt emiitjük meg, hogy minden intézkedést megtettek már. És érdekes az is, hogy csendőröket szállítanak a vasutak néhány nap óta arra a területre, ahol a délmagyarországi nagygyakorlatokon a vezérkar, Ferenc Ferdinánd trónörökös és kisórete keresztül fog vonulni. Megerősítik a csedőrőrsöket Csongrád-, Arad- és Csanádmegyében, nagy előkészületek folynak Mezőhegyesen, ahol szobákat alakitanak át, egész épületeket rendeznek be vadonatujonnan, hogy méltó főhadiszállást teremtsenek a trónörökösnek. Ártatlanul az Ördög-szigeten. — Egy francia légionárius szenvedései. — (Saját tudósítónktól.) A francia szocialista újságok pár nap óta erős izgalommal irnak egy Rousset nevezetű munkáslegény borzalmas sorsáról, amely a francia katonai igazságszolgáltatás ujabb szerencsétlen áldozatát az atrikai legionáriusok csapatában érte s amely sokban emlékeztet a nevezetes Dreyfuss-esetre. A tényállást most nem kisebb jelentőségű ember, mint Camille Pelletou, a volt francia gyarmatűgyi miniszter hozza nyilvánosságra a Matin cimü lapban. Rousset János szegény munkásember gyermeke, 12 éves korában vesztette el négy testvéreivel együtt a családfentartó apát. Az anya nem volt képes öt gyermekét eltartani és ismételten a bűn útjára és a börtönbe kerültCsak természetes dolog volt, hogy a Rousset fiu sem maradt meg a becsület utján és amikorra a katonai szolgálat ideje elérkezett, már többszörösen büntetett előéletű volt. A francia katonai szokás szerint ezért Rousset a legionáriusok afrikai csapatába sorozták be. Ezekben a csapatokban, amelyeket francia köznyelven „biribik"-nek csúfolnak, olyan a legénység bánásmódja, mely csúfja a humanizmusnak. Röviddel Rousset szolgálatba léptetése után történt, hogy a század tisztjei és őrmesterei Roussetnek egyik Aernoult nevü bajtársát halálba kinozták. A tisztikar minden lehetőt elkövetett, hogy az esetet a nyilvánosság előtt eltitkolja, de Rousset, mint a katonai vizsgálóbizottság koronatanúja, súlyosan terhelő tanúvallomásokat tett vétkes tisztjei és felebbvalói ellen, amelyek alaposan kompromitrálták a tisztikart. Sőt Rousset arra vetemedett, hogy amikor észlelte, hogy a katonai hatóságok az ügyet eltussolni igyekeznek, az esetet megirta egy tekintélyes francia hirlap szerkesztőségének, amely azt a nyilvánosságra hozta. Ettől fogva Rousset élete a légióban pokollá változott. Fölebbvalói minden lehető uton-módon kinozták és kaptak az alkalmon, hogy végleg megsemmisítsék. Ez az alkalom csakhamar kínálkozott. Egyik bajtársát földerítetten módon, ismeretlen tettesek meggyilkolták ós a büntettességet a katonai vádhatóság, annak dacára, hogy az áldozat halálos ágyán Pousset ártatlanságára tett hitet, mégis Roussetre kenték. Gyilkosság miatt husz évi gályarabságra Ítélték el és Cayenne-be, az Ördögsziget szomszédságába küldték, ami egyértelmű a pusztulással, a biztos halállal. Bár az elitélt váltig hangoztatta ártatlanságát, sőt többrendbeli jelenség a vádlott javára szólt, mégis könyörtelenül az ördögszigeti gályákra hurcolták a boldogtalan delikvenst. Az eset szomorú hősének személye nem keltett ugyan a francia közvéleményben jelentősebb mozgolódást, migis a francia katonai bíráskodásnak a Dreyfus ügyből még élénk emlékezetben levő hírhedt módszere újólag forrongásba hozta a francia antimilitarista köröket. Fokozza a közvélemény elégedetlenségét az a fölismerés, hogy a gyarmati csapatokban nem csupán a „biribiknél", hanem a légionáriusokkal is hasonló a tisztikar és a feljebvalók bánásmódja a legénységgel. Egyes szabadelvű és kivált a radikális lapok heves kifakadásokat intéznek a hadvezetőség ellen, a irancia hadseregben divó katonai kegyetlenkedések miatt. Az ügy jelenlegi állásában valószínűnek látszik, hogy a Rousseteset fölött nem fognak egykönnyen napirendre térni s az még sok port fog fölverni. Egy felújított Dreyfuss-eset van elkövetkezendőben. Főznek a katonák. — Tábori konyha az Oroszlán-utcában. — (Saját tudósítónktól.) Katonvilág van Szegeden. Olyan a város (kepe, mint egy uniformisba bujtatott tartalékos. Az utcákon hemzseg a sok katona. Már egészen megszóktuk, ihogy a tábornok nem valami csodaszerü tünemény és hogy a piros stráf ott a nadrág mindkét ágán osak közönséges posztó. Az aranygalléros tiszt nem valami ritkaság, a snájdig fiatal törzstisztekkel már megbarátkozott az aranygallérra szomjas női társadalom. A katonavilág valami különös mázzal vonja be ezt a várost. Most olyasféle katonaváros vagyunk, ahol az uniformisok óriási tömege mindent ellep, alhol a civil ember csak csöndes és szerény nézője annak a pompás játéknak, amit katonásdi cimem ismerünk. Bizonyos az, hogy ennek a katonai világnak igen sok érdékessége van. Nemcsak a külsőségek, az a bizarr Szin, amelyet a katonaság együttesen, alkot, a lázas készülődés, fegyelem, hanem sok apró epizód a katonaság belső életéből is izgató, vonzó témája a közvéleménynek. Ilyen példáid az a tábori konyha, amelyet az Oroszlán- ós Bajza-iuteák szögletében, a Politzer-ház előtt rendezett be hirtelenében a parancsnokság. Ennek a tábori konyhának a csodájára jár mostanába a félváros. Nyilt utcán, mozgó tűzhelyeken főznek a katonák. Reggel ott főzik a kávét, délelőtt trancsirozzák a búst, este készítik a tésztái Ez a menü: Reggel öt órakor:' kávé. Délelőtt tizenegy órakor: leves, marhahússal és főzelék. Este hót órakor: tészta. Ötszáztiz póttartalékos részére főz nyolc szakács, három mozgó tűzhelyen vagy, ahogy a katonák nevezik: konder-en, a hozzávaló bádogvödrökkel és más segédeszközökkel. A 'katonaszakácsok polgári foglalkozásukban pékek vagy cukrászok. Naponkint, százharminc kilo maiihahuist főznek a katonáknak, mindegyikre jut huszonöt deka. A húst és minden más ételnemüt, mielőtt az főzésre kerülne, megvizsgálják a törzsorvosok. Mielőtt pedig az étel kiosztásra kerülnie, több törzstiszt és ezredorvos megízleli. Miután mindez megtörtént,. a póttartalékosok húszas turiusokban csajkákkal a mozgó konyha elé vonulnak, alhol pontosan megkapják a re.sziö'ket A tábori konyhában szombaton délelőtt ETABLISSEMENT i páats i VI., ANDRÁSSY-UT 54. SZ. «» montmartreI BUDAPESTED! EGÉSZ ÉJJELEN NYITVA!