Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)
1912-07-28 / 109. (173.) szám
1912 Ui. évfolyam, 109. szám Vasárnap julius 28 IV) • ilzponti szerkesztőség ét kiadóhivatal Szeged, n Korona-utca 15. szóm e=a löíapesti szerkesztőség es Kiadóhivatal IV., «=a Városház-utca 3. szám ELŐPIZETESi AR DZEtiEDEh egész évre . S. 24'— félévre ... fi 12' negyedévre . fi 6'— egy hénapra fi 2" Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VÍDEKEN: egész évre , fi 21'— félévre ... fi 14'— negyedévre . fi 7'— egy hónapra fi 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. I TELEFult-SZAiá: Szerkesztőse? 305 clí a.adőhivaia) 83» Interurbáíi 305 u Budapesti szerKesztőseg telefon-száma 128—12 A vidéki rendőrségek áliarnosifása. Fiatalnak ép nem mondható a kérdés, amelynek eldöntése előtt a belügyminiszter a helyzetet közvetlenül tanulmányoztatja. Kell-e, lehet-e államosítani a vidéki rendőrséget? A szükség kérdése, ugy látszik nem vitás. Pekáry Ferenc, miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium- kiküldöttje, aki sorra látogatja a vidéki városok főkapitányságait és a ki e járatban Szegedre is eljött, arról szerez tapasztalatokat, hogy mennyire vibető keresztül ez a feladat. Szegednek nem felel meg teljesen a mai rendőrségi szervezet. Ez bizonyos és hozzátehetjük, — éppen ezért kellene államosítani. Hogy a rendőrség nem felelel meg, ennek nem a vezetők és a tagok az okai. Hanem az, hogy némely tekintetben milyen elmaradt viszonyok jellemzik az egész ügyet. Például, hogy százhúsz rendőr vigyáz százhúszezer ember közbiztonságára. Ez olyan faktum, hogy megbénít minden egyebet. Aztán a rendőrök mindent csinálnak sokszor, kivéve a rend őrizését. Még kézbesítenek is. Még pihenő napokhoz se jutnak. Még a bejelentő hivatal helyett is ők izzadnak. Aztán annyi a hiba, a baj, hogy mind elsorolni se lehet. Különben mindenről információt szerez Pekáry Ferenc. És ép a nagy és sokoldalú igények, a melyeket a közönség joggal támaszt a rend örséggel szemben és amelyeknek egyedül jóakarattal, kötelességtudással és ambícióval eleget tenni nem lehet, —- teszik kívánatossá, hogy a rendőrséget államosítsák. A rendőrséget, hogy modern biztonsági intézmény legyen, mai állapotából fejleszteni kell. A fejlesztések költsége pedig felül van a vidéki városok teherbírásán. Hiszen eddig is főként, a rendőri kiadások növekedése unszolta a vidéki városokat, hogy az államtól kárpótlást kérjenek azokért a kiadásokért, amelyeket az állam helyett végzett, az állam hivatásába vágó teendők ellátása okoz. Ha pedig az állam a rendőrség fentartását a maga hivatásába vágónak elismeri, akkor azt vegye mindjárt a maga kezébe. Ha a közigazgatás államosításának könyvtárakra menő irodalma van, erről a részlet-államositásról is iveket lehetne megtölteni. Itt a föntiek mellé csak néhány érvet mondunk el a kérdés aktualitása alkalmából. A vidéki rendőrséget azért is államosítani kell, hogy teljesen független legyen azoktól, akikkel hivatása közben összeütközésbe kerülhet. Lehet-e a rendőrhadnagy, fogalmazó, vagy ate kapitány teljesen erélyes és tárgyilagos, például egy olyan ügyben, a mely egy várósatyát, vagy annak közelállóját érinti, — amikor ennek a városatyának szavazatától függ az ő előmenetele ? Hiszen egyes városokban máris panaszok hallatszanak, hogy az ügyvéd-városatyák ez utóbbi minőségüket túlságosan kihasználják a rendőrség hatásköréhez tartozó ügyek megszerzésére. Ezt pedig inkonpatibilitás nem szünteti meg, csak a rendőrség teljes függetlenítése. Az is az államosítás mellett szól, hogy igy az egész vidéki rendőrség egy testet formálván, abban sokkal több terve és reménye van meg az előmenetelnek és igy ez a pálya a tehetséges, képzett elemeket sokkal jobban magához fogja vonni, mint eddig. A nyomozó szolgálatot pedig különösen tökéletesebbé teszi, ha az egyes vidéki rendőrségek nem különálló szervek lesznek, amelyeknél szinte kollegális szívességtől függ, mekkora ügyszeretettel teljesitik egymás megkeresését, hanem katonai fegyelemmel dolgozó, egységes intézményhez fognak tartozni. Az ellenérvek, amelyeket általában az államosítás ellen szoktak felhozni, a rendőrség államosítása ellen alig szólhatnak. Hogy az államosítás a kormányhatalmat növelné és hogy ez azt „nemzetellenes" célokra használhatná föl. A rendőrség különböző politikai időket élt át és a hivatása mindig egy maradt: rendet, biztonságot teremteni. Akár hatvanhetes volt a többség, akár darabont-kormány volt, akár koalíciós. A rendőrségek nem állhattak semminő politika szolgálatába, viszont köteleségük volt minden rendzavarást megakadályozni, akármilyen politika szolgálatában történt az. Egy helyen történt ennek ellenkezője: Debrecenben, a Kovács Gusztáv főispán installációján. Ott is lejött a királyi biztos, eki a katonákkal pótolta, amit a rendőrség elmulasztott. Ez az érv tehát nem szólhat az államosítás ellen, amely két okból is sürgős. Egyrészt az ország közbiztonságát van hivatva európai színvonalra emelni; másrészt pedig megszabadítja a vidéki városokat egy olyan tehertől, amelyet, a reájuk háruló ujabb szociális és kulturális föladatok mellett, úgyse birnak el sokáig. Százhúsz rendőr százhúszezer lakóra. — Pekáry Ferenc dr. figyelmébe. — (Saját tiidósitórúhtól.) A budapesti állaimrendőrség volt helyettes főkapitánya, Pekáry Ferenc dr belügyminiszteri osztálytanácsos Szegedre érkezett és szombaton már tanulmányozta a rendőrséget. Pekáry dr országos körútját e'ddig az a vélemény kisérte, hogy az a vidéki rehdőrÉégfk áUüinos'itdsának az előkészítése. A miniszteri kiküldött megcáfolta ezt a véleményt. Pekáry Ferenc dr különösen a vidéki rendőrségek büniigyi osztályát tanulmányozza. A büniigyi szervezet ugyanis a legfejlettlenebb a vidék rendőrségénél. Annyira fejletlen, hogy sürgős intézkedésre van szükség. Ezért járja most sorra a vidéki városokat a miniszteri osztálytanácsos. Pekáry Ferenc 'dr pénteken ,este nyolc órakor érkezett Szegedre Temesvárról. Szombaton reggel kilenc órakor fölkereste a városházám Somogyi Szilveszter dr főkapitányt, aki Szakáll József dr bünügyi kapitánnyal együtt megszakította a szabadságát. A miniszteri osztálytanácsos hosszasan tárgyalt a főkapitánnyal és Szalay József dr helyettes főkapitánnyal. Ismertették a rendőrség szervezetét, .a tisztikar és a rendőrség létszámát, a bünügyi osztály szervezetét, a kerületek beosztását és az egyes reszortok ügyforgalmát. Pekáry Ferenc dr délelőtt fölkereste Gaál Eridre dr kulturtanácsost, aki most Lázár György dr polgármestert helyettesíti. — Hát bizony fejlesztésre szorul a mi rendőrségünk — mondta melankolikus mosolygással a kultuszszenátor. — Az a szerencséje a főkapitány urnák, hogy mindent megszavazunk neki, amit csak kér. Somogyi Szilveszter dr összecsapta a kezét: — No, de ilyet mondani! Ugy kell valamit kikönyörögni. — A jó isten nagyon jó hozzátok, — vágott közbe Pekáry Ferenc dr — hogy nagyobb baj nincs nálatok. Mert bizony százhúsz reridőr édes-kevés százhúszezer Uttípsu városban. Budapesten minden tizezer emberre harminc rendőr esik. Ez a minimális létszám. Szegeden is a lakosság számarányánlak megfelelően háéorriszáztvatvan rendőrnek kellene szolgálnia a köz-, vagyon- és személybiztonságot. Különösen ha a rendőrséget kézbesítésre és irodái miínkákru is fölhasználják.
