Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-28 / 109. (173.) szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. julius 28 Gaál szenátornak igaza van, amikor fejleszteni akarja a szegedi rendőrséget és Somogyi Szilveszter dr főkapitánynak is igaza van, amikor a tanács nagy jóakaratára öszszecsapja a tenyerét. Mert a szegedi rendőrség szervezete, épen ugy, mint más vidékivárosban, nagyon hiányos és a tanács fukarságig fajuló költségkíméléssel akasztja meg a rendőrség fejlesztését. Bizonyos az, hogy a rendőrség létszálba nem felel meg a lakosság számarányának és a város arányainak. A bűnügyi osztály szervezete pedig tehetetlenül hézagos. A bűnügyi osztályt -rryanis Szegeden egy rendőralkapitány, két osztályjegyző és hat detektív képviseli. A bűnügyi kapitánynak egy irnok segédkezik. A bűnügyi osztály tagjainak a kihallgatásoknál még irnok sem áll a rendelkezésükre. No és te hat detektív. Néha egy bűnügy is föltétlenül megkívánná tiz-tizenöt detektív agilis munkáját. A bűnügyekben most két vagy három detektív teljesít- szolgálatot. A „többi" a íeszortját intézi. Néhány héttel ezelőtt gyanús haláleset történt Alsóvároson, a nyomozásban negyven rendőr segédkezett. Az egész környéket ki kellett hallgatni. Ugyan mit tud ilyen esetben két vagy három detektív? (Még ma is titokzatos a haláleset.) A bűnügyi osztályban imulaszthatatlan az állandó inspekció. Megtörtént legutóbb, hogy egy bonyodalmas és súlyos bűnügyben eg\ detektív ót óra hosszat várt a nyomozást vezető rendőrtiszt viselnie, hogy referáljon a nyomozásról. Hátha abban az esetben nyomban intézkedni keltett volna? Ujabb kihí'lgatásr. eszközei n, megakadályozni valakinek a sz kését vagy más irányban kiterjesztem a nyomozást? A napokban ügyeletes szolgálatot te'tesiíett egy rendőrbiztos. Egy vidéki városból táviratot kapott, bűnügyben. Abban az ügyben a szegedi rendőrséggel már táviratváitás történt, természetesen a bűnügyi osztály A vörös bankár. Irta: SZEKTA JENÖ. A tSesér kibámult az ablakon a finoman szitáló esőbe, amely szinte eltemette egészen a szemközti íőzsdepalota hatalmas körvonalait. Viharvert galambok tollászkodtak az egyptomias pillérek alatt. A tőzsér sóhajtott s csak bámulta a szűnni nem akaró zivatart, nem a filozóf merengésével, vagy a költő rajongásával, hanem mint üzletember, aki azt latolgatja, hogy mennyi kárt, vagy hasznot tartogat számára az idő. Mint főnöke a Kovács és Társa gabonabizományos cégnek, amelynek nagy érdekeltségei voltak zabban és kukoricában, most különösen lebilincselte a figyelmet az előtte lezajló természeti tünemény, amely érdekesebb volt a számára bármily szenzációs szinházi előadásnál. Becsöngette a titkárát. — Hogy zárult a kukorica? — kérdezte. — Nyolc és féllel, — felelte a hivatalnok. — Különös, — mormolta a bizományos s megsimogatta sötét vörösbe játszó szakálát, amelybe világos ezüstszálak is vegyültek. — Igen, esett a jég, hetekig tartó szárazság volt, csenevész tengeri termett, e miatt szökik az ára egyre följebb, mintha sólyomszárnyakon vágtatna előre. Csalódottan csóválta a fejét. — Hozza be a postát, — mormolta szórakozottan. De sürgönyt hoztak. Ezt bontotta föl először. Halálsápadt lett. Az üzleti gond egy pillanat alatt elpárolgott az agyáról. Dermedt arccal bámult a táncoló betiikre. Kétszer, háromszor is el kellett olvasrészéről. A rendőrbiztos fölbontotta a táviratot, de fogalma sem volt arról, hogy milyen ügyről lehet szó. Mit cselekedhetett mást, félretette a táviratot és másnap reggel átadta a bűnügyi osztály vezetőjének. Kerületi orvos sem teljesít ügyeletes szolgálatot a szegedi rendörségen. Nemrégen öngyilkosság történt, za ügyeletes rendőrtiszt öt kerületi orvosnak is telefonált, de eredménytelenül.! Végre egy orvos szívességből megjelent a helyszinen és konstalálta a halált. De nemcsak a bünügyi osztály szervezete hiányos. A kihágási és köz igazgatási ¥észtprtfSm is bajok véimk. A segédszemélyzetet is aránytalanul nagy munka terheli. Hogy a javadalmazásról is szó essék, fölemiitjük, hogy a rendőrségen mindenki panaszkodik és kesereg az éh-tér miatt és ugy várják a drágasági vagy akármilyen pótlekot, mint a Messiást. 6yöz a forradalom. — Résen áli Bács. — (Saját tudósítónktól.) A törökországi válságban megtörtént az első döntés: az uj kormány a katonai liga pártjáiyi állíMt, föloszlatja a parlamentet s a fölkelő albánok minden- kívánságát teljesiti. Ez az eddig uralkodó uj-török párt teljés véreségét jelenti. Mivel nem valószínű, hogy az eddig kormányzó párt könnyű szívvel bele fog nyugodni a változásba. Törökország válsága tulajdonképpen csak most ipg kezdődni azzal a küzdelemmel, melynek az uj-török párt és a katonai párt között ki kell törnie. Valószínű, hogy a küzdelemben a hadsereg lesz az erősebb és igy a török válságból nenizeúközi bonyodalom \nem \származik. Azonban a nagy politikában semmi sem bizonyos, — gondolja Berchtold gróf, külügynia, mig megértette egészen a szörnyű hirt, amely jéggé fagyasztotta a vért az ereiben. A sürgöny csak nyolc szóból állott. Igy hangzott: Lánya halálán van. Látogassa meg azonnal. Margittai Krisztina. Kábultan tekintett körül. Tán csak gonosz lelkek incselkednek vele. Margittay Krisztina a főnöknője volt egy előkelő vidéki nevelőintézetnek, ahova csak nagyrangu és kiváltságos családok gyermekeit vették fel. Csak nagy utánjárás és előkelő *irak befolyása révén sikerült itt elhelyezni a különben dúsgazdag bankár leányát. De ő, aki magára nem sokat adott, a Wesselényi-utca egy piszkos műhelyében szivta magába az első világosságot, mégis büszke volt rá, hogy egyetlen gyermeke grófkisasszonykák között nevelkedik. — Magdolna! — sóhajtotta elborultan, nevén szólítva és hivogatva a gyönyörű gyermeket, aki e pillanatban teljes frisseségében megjelent vak és fölizgatott képzeletében. — Te voltál a szivem királynője. S most te is elhagysz. Hát van lelked? Magdolna! Kábultan temette az arcát a tenyerébe. — Keveset törődtem a gyermekkel, — keveset, — sóhajtatta önvádlóan. — S szegény most meghal, idegenek között, talán nem is láthatom többet. Pedig dehogy is nem törődött vele,, dehogy is. Hajnali négy órakor kelt föl és késő éjszakáig törte magát poros Íróasztala mellett: szegényen élt mint valami napidijas, fogához verte a garast, hogy valamikor minden kincset ennek a tizenhárom éves csöppségnek artába elé tehesse. És most haldoklik. —> Hát lehetséges ez! Alig három hónapja, hogy utoljára látta, akkor még tiszta volt, üde és szép, miniszter, aki, mint alább közölt táviratunk jelenti, eddigi szándékát megváltoztatva, nem megy Karlszbádba nyaralni, hanem Kai tcnleuígebenten tölti a nyarat. Kaltenleugetgefcen csak félórányira van Bécstől, innen a a külügyminiszter minden nap bemehet a hivatalába és résen lehet, ha a török válság hullámai netalán tulcsapnának a török birodalom határin és nemzetközi beavatkozást tennének szükségessé. A törökországi eseményekről ma a következő táviratokat kaptuk: A KATONAI LIGA GYŐZELME. Konstantinápoly, jul. 27. A kormány elhatározta, liogy minden lényeges pontban teljesiti a katonai liga kívánságait. Ennek következtében a török képviselőházat mái1 a legköéflebbi 'apókban fel fogják oszlatni, A kormány elhatározta azt is, hogy az albánügyek rendezésében a legmesszebbmenő engedékenységet fogja tanúsítani. URAK A FÖLKELŐK. Üszküb, jul. 27. A prisztinában összegyűlendő fölkelők 'száma egyre szaporodik és ma már huszonöt ezernél is többen vannak. Mult éjjel ment keresztül a városon az a különvonat, amelyen a speciális küldöttség utazott. Minden további csapatszállitást megszüntettek. Az uj kabinet állandóságában itt nem biznak. Üszküb, jul. 27. Hasszán bég, volt prisztinai képviselő, aki a fölkelők élére állott, fölszólította a Kaka|nik mellett lévő török csapatok parancsnokát, hogy tartózkodjék minden előnyomulástól; a prisztinai táviróhivatal főnökének pedig megtiltotta, hogy hivatalos sifferes táviratokat továbbítson. mint a frissen fakadó mezei rózsa. Hajában csokorba kötött szalag, ahogy a növendékleánykák viselik. Milyen ennivaló volt, milyen kedves, — Magdolna! — kiáltott föl újra, de a hangja zúgott, mint a vérétvesztett oroszláné, haragosan, hogy összefutottak a hivatalnokai. — A menetrendet! — hörögte kábultan s eszelős mosollyal zuhant vissza a székébe. * Egy óra múlva már vonaton ült. Aratás után volt már s a letarolt mezők fölött fekete madarak szállingóztak. Komor és sivár kép! A_ tőzsér megtörölte verejtékes homlokát. . — Az anyja talán jobban gondját viselte volna, — suttogta, — ha élne szegény. A vágtató telegráfpóznák gyprsaságával, mint a vetitett képek, tűntek el előtte immár céltalan és sivár életének az emlékei. Gondok között lezajlott ifjúsága, az első siker, széditő utja a milliók felé s nősülése. Egy kedves szőke leányt vett feleségül, aki azonban meghalt fiatalon, huszonegyéves korában; tüdővészben. — Csak idejekorán oda ériek! — mormogta sápadtan s ugy találta, hogy a vonat ólmos lassúsággal cammog előre. Kitekintett az ablakon. Az ut tengeriföldeken vitt keresztül. Ez egy pillanatra lekötötte a figyelmét, föltámadt benne az üzletember s a vetés jóságát latolgatta. Nini! A kukorica egész rendes. Nem olyan rossz, ahogy a tőzsdei vészhirek regélték. — Milyen szép! — szólott öntudatlan elragadtatással, utitarsai felé fordulva. Két nő ült a szakaszban. Ezek érthetetlenül mosolyogtak össze.