Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-27 / 108. (172.) szám

250 250 DELMAGYARORSZÁG 1912. julius 28. belügyminiszteri utasításban foglaltak alapján a következőket rendelem: 1. A koleragyanus megbetegedési esetek görcsök, hányás, hasmenés) el nem titkolandók, hanem a tiszti főorvosi hivatalnak haladéktalanul bejelentendők. 2. Fokozott figyelem fordítandó az utcán;, terek, házak és azok környékének tisztogatására, a mértékletes életmódra, valamint arra, hogy sem a Tisza, sem pedig a belterületen kutak vizét ivási eéIonra ne használjuk és nyers gyümölcsöt liámozatlanul ne egyenek. Hasonlóképen kerüljök olyan élelmicikkel élvezését is, melyeket nyersen szoktak elfogyasztani (például saláták stb.). Ilyen élelmi cikkeket az egyszerű lemosás az esetleg rajtuk tapadt betegségokozó csiráktól nm tisztit meg és igy élvezésük kerülendő. Bái- a Tisza folyó fertőzöttség© ezideig meg nem állapíttatott, mégis vizének fürdési célokra való használata óvatosságra int, miért is saját érdekében tesz a közönség, ha fürdés alkalmával a víznek szájbavételétől már is tartózkodik. 3. Elrendelem, hogy a piacon az élelmi cikkek (hus, kenyér, kifli, zsemlye, vaj, túró, sajtok, gyümölcsök, savanyu káposzta stb.) csak tiszta edényben vagy kosarakban, tisztán mosott és 'lehetőleg fehér lepellel leborítva áruitassanak s az illető cikkekből fedetlenül csak olyan áruba nem boesájtlható kis részlet hagyható szabadon, amely csak arra szolgál, hogy a vevő közönség lássa, hogy az elárusító mit árusit. 4. Tilos a tej és tejtermékek elárusitásának, ós elbírálásának az a módja, hogy a vevő ujjával nyúljon a tejfeles edénybe, s annak jóságáról igy győződjék meg. Hasonló képen tilos a mérő edénybe öntött tej kóstolása is. A vevő a magával hozott kis edénybe kérheti a megkóstolandó élelmi cikk beöntését s ez által ugy magát, mint másokat is megkímél a bajtóL I i 5. Ugyanez áll az élelmiszerek elárusitására nézve, a vendéglők és a kávéházaikban is, amennyiben ezen helyeken is tilos a süteményeket és gyümölcsöket fedetlenül és oly módon árusítani, liogy azok bárki által öszszefogdoshatók legyenek. Ha kiki csak annyi sütményt kap, amennyit kér, akkor elesik a lehetősége a most divó rossz szokásoknak. A vendéglősöket, korcsmárosokat és kávéház tulajdonosokat az ételek, italok, edények és eszközök tisztaságára külön is felhívom. 6. Betiltom a péksüteményeknek házakhoz nyi'lt, illetőleg be nem borított kosarakban való szállítását is. 7. A most folyó építkezésekre való tekintettel felhívom ezen hirdetmény utján az építkezési vállalkozót, hogy munkásaik részére árnyékszók ékről gondoskodjanak, s azok használatát a munkából való elbocsájtás terhe alatt kötelességökké tegyék, valamint az alant felsorolt fertőtlenítő szerekkel való fertőtlenítésre is ügyeljenek. • 8. Fertőt/lenitő anyagokul ugy árnyékszékek, mint pöcegödrök és csatornák fertőtlenítésére alkalmasak: a) a mésztej (egy rósz mész és 4 rész viz); h) 5 százalék karbolsav oldat, mely az elkészités céljából felhasználandó vízzel jól összekeverendő. Végül figyelmeztetem a lakosságot, hogy a 'koleravész alkalmával hirdetni szokott óvszereket ne használják, mert azok csak megtévesztésre valók, hanem betegség esetén azonnal orvosi segélyt vegyen igénybe. Szeged, 1912. évi julius hó 26-án. Dr. Lázár György polgármester. Pekáry Ferenc dr. Szegeden. Pekáry Ferenc dr. miniszteri tanácsos, a budapesti államrendőrség helyettes főkapitánya pénteken este Szegedre érkezett. A miniszteri tanácsos avidék rendőrségének szervezetét tanulmányozza Pekáry dr. két napig időzik Szegeden. Gromon Dezső. (Saját tudósítónktól.) Az élet mindjobban uniformizálódik, az érdekesen kiszögelő egyéniségek mind ritkábbak lesznek s mindjobban eltűnnek a multak homályában. Ma szürke a világ s a nyüzsgő nagytömegből csak kivételes jelességekkel, belső nagy értékekkel, ritka szellemi adományokkal lehet kitűnni. Azelőtt, még nem is olyan régefi, ez máskép volt. Azelőtt nem volt ennyire nivelláló az élet. Azelőtt, kivált az érdekes egyén a sokaságból, csak azért, mert akár helyzeténél, akár szereplésénél, föllépése sajátosságainál vagy csak külső megjelenésénél fogva is érdekesnek, a közönségestől és a köznapitól elütőnek találtatott. Gromon Dezső érdekes ember volt, feléje szállt az érdeklődés mindenütt, valahol csak megjelent. Daliás, szép férfiember volt, jóságosan, vidáman tekintő szempárral. Eredeti és mindig következetes, sajátosan egyéni, mégis ízléses és elegáns az öltözködésében. Kivételes kalap, speciális nyakkendő, külön kiállítású és szabású nadrág. A cipőnek is mindig harmónizálnia kellett az egész viselettel, amely egy nap sem volt olyan, mint a másik, mégis jellegzetességre mindennap ugyanaz maradt. Az arany karperec sohasem került le Gromon Dezső kezéről. Ezek mind olyan vonások, a melyek ma már teljességgel divatjukat multák, s már csak a régi időknek egy-egy utolsó mohikánja ragaszkodik ehhez s XV. Lajoskorabeli rokokóra emlékeztető különös, választékos öltözködéshez. De nem csak ezek a külsőségek tették érdekessé és széles körökben, igy a főváros utcáin is népszerűvé Gromon Dezső alakját. Jó ember volt s minden izében gavallér. Nem affekíáltatía a gavallérságoí, vele született a bőkezűség és a nagyúri hajlam. Gazdag ember volt, hatezer holdas bácskai uradalomnak birtokosa: elköltötte anélkül, hogy valójában számot tudott volna adni róla, miként és mire. A birtokát kezelte vagy kezeltette, ugy, a hogy a nagyurak szokták. De semmi különös, költséges passziója nem volt. Nem volt kártyás, nem volt hazárdjátékos. Gáláns kalandjai voltak, de azok nem kerültek pénzébe, legalább nem oly mértékben, mint a hogy némely módosabb szatócs elkölti szeretőire vagyonát és jövedelmét. Gromon Dezső vagyonát a jósága, a gavallórsága, nagylelkű segitő készsége, az élet gondjaival való nemtörődése, vidám ós gondatlan életfelfogása emésztette meg. A honvédelmi minisztériumban, a ho^ két évtizedet meghaladó ideig szolgált, mint államtitkár, őszinte szivvel gyászolják Gromon Dezső elhunytát. Könnyezve emiitik, milyen nemeslelkü fölebbvaló, a tisztviselői karnak mily derék barátja és segitője volt. Nem lehetett hozzáfordulni oly kérelemmel, a melyet ha máskép nem lehetett, ne teljesített volna. Sőt boldog volt, ha jót tehetett, ha örömet okozhatott, ha váratlanul, meglepetésszerűen boldoggá tehetett valakit. Tömérdek példát tudnak erre. Beszélik a többek között a következőt: Egyszer a Kossuth Lajos-utcán sétálva, látja, a mint egy honvódbaka valamelyik ékszeres bolt előtt állva, vágyó szemmel bámulja a sok drága fényes holmit. Gromon melléje állt s megkérdezte : — Ugy-e szép? — Bizony szép! — felelt á baka. — Hát aztán mi tetszik magának a legjobban ? — kérdezte Gromon. — Ez ni! — felelte a katona s egy aranyórára mutatott. — No, várjon, — mondotta Gromon. j Bement a boltba, megvette az aranyórát, s odaadta a meglepett bakának, a ki persze azt sem tudta, álmodik-e, vagy ébren van. Ezek voltak a Gromon Dezső passziói s ezek magyarázzák, hogy barátai, a kik közelről ismerték, véghetetlenül ragaszkodtak hozzá, s most; hogy elhunyt, könyes szemmel állják körül elhagyatott ravatalát. Bonyodalmak Gróf Árpád dr. építkezése körül. (Saját tudósitönktöl.) Ismeretesek azok a bonyodalmak, melyek Gróf Árpád dr három emeletes bérházának építkezései körül támadtak ós -amelyekből fegyelmi és rágalmazás': pör keletkezett. Ezzel a bonyodalmak még nem értek véget, mert a mérnökség szerint az építkezés módja még mindig nem kifogástalan és Gróf Árpád dr ellen kihágásért vizsgálatot indítanák. s A szegedi mérnökséghez különben ma névtelen följelentés érkezett, mely igy szól: A Gróf Árpád-féle építkezésen, a harmadik emeleten lévő kecskelábas állványt tessék kérem megvizsgálni, amelyek egymás tetején három sorban vannak felállítva összekapcsolás nélkül és a pallérjának joga sincs építeni. Állványdeszka is hiányzik legalább ezer darab. Igy szól a névtelen följelentés, melynek vétele után a mérnökség vizsgálatot folytatott, amely nagyjában megá'llapitotta a névtelen följelentésben foglaltakat. Polczner Erős osztálymérnök ugy nyilatkozott, liogy Gróf Árpád dr ellen kihágás cimén is kérik a vizsgálatot megindítani, mert tűrhetetlen, — úgymond, hogy valaki, légyen az bárki is, kapzsiságból, néhány száz korona megtakarítása szempontjából egész sereg ember életét veszélyeztesse, különösen pedig iskolás gyermekek életét; mert megjegyzendő — és ez szorosan hozzátartozik ennek laz építkezésnek a jellemzéséhez, hogy ott legalább 30—40 vakációzó, fejletlen iskolás gyermek végez súlyos napszámos munkát. Nem volt alkalmunk meggyőződni, ennek a súlyos vádnak abibeli igazságáról, hogy tényleg ilyen nagyszámban vannak-e ott fejletlen kis fiuk foglalkoztatva. Mindenesetre kivánatos lenne, hogy az erre illetékes hatóság, nevezetesen az iparfelügyelő ebben az irányban vizsgálatot tartson. Szegedi tornász az Qiympiádon. — Elismerő levél. — (Saját tudófitónktól.) A stockholmi olimpiádon nagy meglepetés volt a magyar tornászcsapat diadalmas szereplése. A magyar tornászok kiküldetése az utolsó napokig kétséges volt, mert nem bíztak az indulás sikerében. Az olimpiádon a magyar tornászcsapat fényesen rácáfolt a kedvezőtlen kritikára. A magyar szineket olyan elismeréshez juttatták a tornászok, amelyet a legnagyobb optimizmus sem remélt. A csapatversenyben második helyre került a magyar tornászcsapat. Nagy pontkülönbséggel maga mögött hagyta Angliát és Németországot, a magyar tornászat mesterét. A szereplés nagy lelkesedést keltett és az eredmény kihirdetése után folyton érkeztek Stockholmba az üdvözlő táviratok. Budapesten nagy ünnepléssel fogadták a tornászokat, akik olyan váratlan dicsőséget szereztek a magyar sportnak. A válogatott tornászcsapatban. Herczeg István a Szegedi Tornaegyesület tagja is szerepelt, akit a Délmagyarországban közölt sportcikkeiből ismer a közönség. Az ünneplésből a szegedi tornásznak is kijut a dicsőség. A Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége a következő elismerő levelet intézte Herczeg Istvánhoz : Tisztelt Tagtárs Ur! Az 1912. évi stockholmi V-ik Oliinpiászou a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége reprezentatív tornász-csapata által elért siker alkalmával Önt, mint csapatunk egyik buzgó tagját szivünk egész melegével üdvözöljük és a Szövetség nevében legteljesebb elismerésünknek adunk kifejezést.