Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-26 / 107. (171.) szám

4 DELMAGYAR ORSZÁG 1912 julius 21 NAPI_HIREK Ezerötszáz Kérő! — Ez aztán rekord! — 1. Nemrégiben egy kansasi újságban egy apróhirdetés jelent meg; ilyesféle: Bfow Klára„ (Missouri állam) férjet keres. Neifi szabad sem nyugatamerikainak, sem parasztnak lenni. És erre az apróhirdetésre megmozdult a világ. Akár a1 Missisipi, vagy a Missouri, ugy zuhogtak alá a iházassági ajánlatok. Jöttek Európából, jöttek Ázsiából, jötték Attikából, Polinéziából! Ausztráliából, áz ezután felfedezendő világrészekből, sőt talán még a holdból is jött egy házassági ajánlat. 2. összesen csekély ezerötszáz házassági aijánllat érkezett. Ezerötszáz bátor és bős ember nyilatkozott késznek a házassági rabigát bárm ely percben, nappal ugy, mint éjjel a bájos özvegy kedvéért és javára a nyakába venni. Volt közöttük szegény és gazdag, volt köztük egyszerű pór és nagyszerű nemes, 66 a Harvard egyetemen, 33 a Yale egyetemen, 13 pedig az oxfordi egyetemen járt. Ám a íhirdető özvegynek egysem konveniált és igy a vig özvegy kénytelen lesz továbbra is özvegy maradni. (Ha csak nem ir ki egy uj pályázatot, a melyben enyhíti a pályázat feltételei^ mert igy borzasztó szigornak. 3. Pótlás. Nem ezerötszáz házassági ajánlatot kapott, hanem ezerötszázegyet, őszintén megivalíom, az ezerötszázegye'diket — éni küldtem Utóirat. Jaj, maja elfelejtettem megírni, hogy az apróhirdető özvegynek van vagy tizenöt milliója. Hát ezért. - A Délmagyarország sztrájkja. Ez a negyedik szám immár, mely nem a rendes oldalszámmal és tartalommal jelenik meg. Mint már olvasóinknak bejelentettük, a Délmagyarország szervezett nyomdaszemélyzete — külső és felsőbb utasításra — sztrájkba lépett. Minden lehetőt elkövettünk, hogy ennek dacára is megjelenjünk. És csak hálával látjuk, hogy olvasóink serege elnézéssel tart ki mellettünk ezekben a napokban. Ma már az a helyzet, hogy rövidesen teljes lesz a létszám és ismét a rendes tartalommal, oldalszámokkal köszönthetjük olvasóinkat, azzal az önérzetes tudattal, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik, annál inkább, mert minden oldalról csak szimpátia kiséri munkánkat. — A Dugonics Társaság meghívása. A Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesüle t augusztus 20-án ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. A jubilláris ünnepséget nagy fénnyel ünneplik meg íg.lón s ez ünnepségre Szeged hatóságát és a szegedi Dugonics-Társaságot is meghívták. — Pekáry Ferenc országos körútja. Pekáry Ferenc dr mfíniszteri tanácsos pénteken Szegedire érkezik. Pekáry Ferenc nemirógen még a főváros államrendőrségének a helyettes főkapitánya volt, onnan nevezték ki a belliig y m in isz tér kun uj osztályának az élére. A minisztert tanácsosnak az a megbízatása, hogy tanulmányozza és készítse elő a viidéki városok rendőrségének reorganizálását. Pekáry most országos körutat rendez a -vidék rendőrségének tanulmányozására. Ez az ut a rendőrség államosításának az előkészítése. A vidéki városok már éviek óta sürgetik a rendőrség ál'lamositását és a kormány most egyöntetű intézkedést akar. Pekáry Ferenc dr tanulmányozza a rendőrségek szervezetét, az ügybeosztást, a rendőrség létszámát, fizetési osztályokat és a legésység kiképzését. A miniszteri tanácsos már hat hete uton van. Eddig már Győr, Komárom, Szentendre, Baja, Szabadka, Újvidék, Zenta, Pari csóva, Verséé, Karánsebes és Lugas városok rendőrségét tanulmányozta. — Az óváintézetek államosítása. Megiituk, hogy az állaim végre „megkönyörült" Szegeden és kezébe veszi elhanyagolt kásdedávóügyiin'ket. Rövid híradás jelezte az állam föltételeit, mely szerint a. város építi az óvodákat, illetve gyermekmenhelyeket és az állam gondoskodik azok fen tartásáról. Igy röviden oem látszik az az ajánlat reánk hátrányosnak, de a mai tanácsülésen kiderült, hogy ennél több áldozatot kiván Szegedtől az állam. Mert nemcsak az óvóiskolák épületeit és azok telkeit, hanem az összes föntartási költségeket Szeged tartozna továbbra is viselni. Nevezetesen még csak az épületek javitásli költségeit, a tüzbiztositási dijait, sőt még a személyzet nyugdíj járulékát is Szeged fizetné. Eltekümitvie attól, hogy hat év alatt 12 óvó iskolát, illetve gyermekmenhelyet kellene építtetni, ami enyhe számitás szerint átlag 50,000 koronába, összesen tehát 600,000 koronájába kerülne a városnak, a fömtartási költségek is aránytalanul nagyobb összeget tesznek kii, mint amennyi a törvényben megállapított 20% lenne és igy az eredeti ajánlat, mint kiindulási alap is kedvezőbb volt a városra nézve a tárgyalások folytatására. Remélhető, hogy a tárgyalások során, amelyen Kacskovics mlimiszteri tanácsos is jelen lesz, Szegedre nézve kedvezőbb feltételek fognak kikerülni. — Szabadságról. Baneth Samu dr. kerületi tiszti orvos ma szabadságáról haza érkezett és megkezdte rendeléséi. — Házasság. Neu Ernő és Feldmann Renée julius 24-én házasságot kötöttek. —• Büchler Rózsi és Donáth Jakab julius 30-ikán tartják esküvőjüket az orosházi zsidótemplomban. — A Zsslinszky-ügy csendőrei A Zsilinszky-fiuk ügyének budapesti tárgyalásán nagy feltűnést keltett két csendőr, Fejős József és Fekete József, akik Kurtz Antal vizsgálóbíró ós Jankovich Tihamér csabai járásbiró ellen súlyos vallomást tettek. A két biró azonnal fegyelmit kórt maga ellen és arra is meghatalmazást kértek, hogy bűnvádi feljelentést tehessenek a csendörök ellen. Gdbory József dr, a gyulai törvényszók volt elnöke a fegyelmi vizsgálat során megállapította, hogy a csendőrök alaptalanul vádaskodtak s ehhez képest a fegyelmit be is szüntette. Intézkedet arra vonatkozólag is, hogy a két csendőr ellen katonai büntető eljárás induljon. A békéscsabai csendőrlaktanyában hetekkel ezelőtt lefolytatták a kihallgatásokat, mikre a hadbiró Jankovich járásbirót és a járásbíróság több hivatalnokát is megidézte. Az ügy aktái nemrégiben újból visszakerültek Békéscsabára, ahol egy hadbiró ujabb kihallgatásokat eszközölt a tényállás végleges megállapítása érdekében. Döntés tehát csak pár hónap múlva lesz, mert a kényes ügyben óvatos lassúsággal jár a vizsgálat, melynek valószínűleg az lesz a vége, hogy az egész Aehim-gyilkolásban a két csendőr büntetődik. — Uj bérszékek Szegeden. Szeded város közgyűlése szerződést kötött Szepesi Sándorné budapesti vállalkozóval, mely szerint annak jogot adott 200 uj bárszéknek a szegedi köztereken való felállítására. A belügyminiszter ma leiratban értesítette a várost, hogy a közgyűlés határozatát jóváhagyta. — Gazdasági ismétlő iskolák Szegeden Scossa Dezső tanfelügyelő átiratban kérte a tanácsot, hogy a régen óhajtott és ehezképest gyakran hangoztatott terv megvalósítása érdekében rendeljék el az ismétlő iskolák teljesen gazdasági jellegűvé való átváltoztatását oiymő'dcn, hogy azokban kizárólag gazdasági szaktanárok végezzék az oktatást. — A Felsőkereskedelmi iskola telke. A kereskedelemügyi miniszter ina leiratban kérte Szegd közönségét, hogy az állami felsőkreskedélmi iskola mellett levő üres telket a felső kereskedelmi iskola céljaira engedje át. — Párbaj helyett mészárlás. Föltűnést keltő párbaj történt Nagyváradon. Nagyvárad társadalmának két .tekintélyes tagja előbb piszoly elé állította egymást, majd pedig kardpárbajban vagdalkoztak, de ugy, hogy súlyosan megsebesültek mind a ketten. A mészárlásnak sajnálatos előzményei vannak. A két féfi ugyaniig egy-egy nagyváradi sportegyesületben vezetőszerepet visz és tisztára sportügyből összepafozködtak. A mult hót valamelyik délutánján történt, hogy a Sport-tér football-pályáján dr. Szeghalmi Sándor nagyváradi ügyvéd, a NSE válaszmányi tagja és jegyzője és Lakatos Béla főreálliskolai tornatanár, a NiAC művezetője szembetalálkoztak. Valamelyik részről sértő megjegyzés röppent el, aminek kölcsönös kéridőrevonás; majd gyors tettlegesség lett a. következeién ye. Az affért békés uton nem tudták elintézni A segédek között egy ideig folytak a béketárgyalások, de az ügy végre is fegyveres elégtételadás útjára terelődött. Háromszori golyóváltással piszt oly párbajban állapodtak meg a segédek. A pisztolypárbaj tegnap délli 12 órakor a Bóné-kut mellett ment végbe. A pisztolypárbaj során Lakatos nem élt a fegyverhasználat és lövés jogával. Szeghalmi Sándor háromszor sütötte el fegyverét, de a golyók egyike sem talált. Az eredménytelen végű piisztolypárbag a sport-téri pavillon nagytermében kardpárhajjal folytatódott, A feltételek: ne'róz lovassági* kardokkal, végkimerülésiig. A .jeladásra Lakatos Béla azonnal támadt és hevességének tulaj donitható, hogy a homloká n meglehtősen nagy vágást kapott. Sérülése nem idézett elő harcképtelenséget, A párbajt folytatták. Következő összecsapásnál mind a két fél egyszerre szenvedett súlyos sérülést. Lakatos Béla a mellén kapott, vágást, amit az orvos tizenkét öltéssel varrt be. Ugyanakkor ő is súlyos csapást inért ellenfelére: Szeghalmi Sádor dr jobb karján, könyökön felül az összes izmokat átvágta, Az ellenfelek sebeit orvosaik bekötözték és mindkettőjüket kocsin szállították haza lakásaikra, ahol jelenleg ápolásban és orvosi kezlésben részesülnek. — Híresztelések a partfürdőről. Az alábbi sorok közlésére kértek fel bennünket: Tekintetes Szerkesztőség! A szegedi partfürdő nem szorul védelemre, csupán a köz érdekében báorkodom a tekintetes szerkesztőséget megkérni, hogy levelemnek helyt adni kegyeskedjék. A „Friss Hírek" hétfői számában közölt partfürdő elleníi kirohanás késztet engem arra, hogy ahhoz a cikkhez némi kommentárt fűzzek. Amennyiben igaza van a cikknek, hogy tényleg megvágtam a lábamat egy üvegcseriépben, mely sebemet a partfür'dlőn levő — Varró ur ajándékozott — mentő'Szekrényban elhelyezett szerek segélyével rendbe hoztuk. Abban azonban téved a nevezett újság szerkesztője, hogy hol vágtam meg a lábamat. Ugyanis a dolgot sem én, sem egy másik sebesült ur nem róhat ja fel a partfürdő rovására, mert a partfürdő előtti part kitisztítva s amennyire csak lehet, tisztán tartva áll a közönség rendelkezésére. Hanem a fürdőtől távolabb, a Bertalan-emlék és a kőgát közötti rósz nem tartózik, a fürdő körébe. Az a rész tisztátalan, tele szeméttel, ott törénnek a bajok. Ott is hamenroz a jókedvű fiatalság — s bizony, nem első eset, hogy az éles kövek ós a Tisza árjából kisodort üveg és egyéb éles dolgok megsebezték a fütkározókat. Velem is ott történt a baj — mlidőn a part sekélyes részén a. viz mélyebb részére merészkedtem. A viz ralatt az iszapban rejlő üveget nem láthatja ember — s bizony ráléptem — s megleh'tősen elvágtam a sarkaimat. Ami pedig a közlekedés veszélyességét illeti, mondhatom, a „szalonnával