Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-20 / 166. szám

t912 Hl. évfolyam, 166. szám Szombat, julius 20 ffiipenti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged. sss Korona-utca Í5. szám i—> •wsaptsti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., «sa Városház-utca 3. szám =3 SLŐFÍZETESI AR SZE6EDEN egész evre . R 24'— félévre . . . R 12'negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2* Egyes szám ára 10 fillér. | ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: | egész evre , R 2S-— félévre . . . j negyedévre , R 14"— fi ?•— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztéses 305 cí •üadóhívati S3t interurbán Budapesti szerKesztőseg -eleton-száma 125—12 Tisza a választójogról. Tisza István nyiilt levele valóságos kincsesháza az adatoknak, érveknek és igazságoknak. A közelmúlt parlamenti eseményeinek muridén mozzanatára lelünk benne uj és találó nézőpontokat, tényekkel .megalapozott argumentumokat, .melyek a többség nemzeti harcát igazolják/ ' Hatalimias apparátussal megszerkesztett munkálatában Tisza István egyebeik közt végérvényesen leszámol egy politikád mesével. Bebizonyítja, hogy teljesen és tökéletesein valótlan a szövetkezett ellenzékinek az a fáradhatatlanul hirdetett állítása, hogy az ellenzéki pártok megegyeztek volna egy komoly választójogi tervezeitben, melyet a miniszterelnöknek prezentáltak. Enneik a legendának eloszlatása talán a legjobbam fog fájni az ellenzéknek. Hiszen erre a taktikai fogásra alapították egész akciójukat, ennek az alapján igyekeznek elhitetni az országgal, hogy a békés kibontakozás nem rajtuk mult. Tisza István kíméletlenül leleplezi ezt a „választójogi munkálatinak" minősített tákolimáinyt és bebizonyítja, milyen példátlan ledérséggel hányták össze a tervezetükét, ímelyet ők maguk is már az első percben oly kevéssé tartottak komolynak, hogy annak még elvi alapjaihoz sem ragaszkodtak. Már Beöthy Pál kimutatja azt nagyérdekü beszámolójában, hogy a szövetkezett ellenzék nagyon csekély változtatással a Kristófíy választójogi tervezetét tette magáévá. Ugyanazét a Kristófíy ét. akit épen ezért a javaslatáért a legjobban megbélyegeztek. Kristófíy 2,600.000 polgárnak akarta megadni a, választójogot. Ebben a mai ellenzék a magyarság érdekeinek hazaárulássizámba menő, feláldozását látta. Most pedig ugyanezek a pártok, sőt ugyanazok a férfiak közel három millió választót akarnak kreálni. Ennyit kreál a tervezetük. Igaz ugyan, hogy ők csak 2,400.000 választóig akartak eljutni. Ki is jelentették, hogy ha számításuk alaptalanságáról meggyőzödnek, hajlandók valahol, valahogy akkép módosítani tervezetüket, hogy ,a választók száma ezt a, numerust meg ne Kariad ja. Tisza István már most két igen súlyos kérdést intéz az ország előtt a szövetkezett ellenzék pártjaihoz. Az egyik igy hangzik: Minő fcvialiíikálbatatlan eljárás az, mely nemi a választók kategóriáit vizsgálja, rneily nem azt nézi, kik azok, akiknek veszély nélkül adhatunk részt az ország korimányzásábain, hanem találomra doh oda egy számot és jogot ad boldognak-boídogtalannák, mig ez a szám ki nem telik? Az ország joggal várhatja azt, hogy egy olyan hatalmas és messze kiható jelentőségű reform, aminő a parlament reformja, elvi alapon készüljön és joghoz segitse azokat, akik erre az összes tekintetbe veendő körülimlnéyeiknél fogva érdemesek. Mit tartson tehát egy olyan munkálatról, amely az elvi alapot ledéren negligálja és számokkal operál, számokról alkuszik és szántókkal akar port hinteni a nemzet szemébe? Bizonyára azt, amit Tisza István, aki leplezetlenül kimondja, hogy itt a felelősségérzetnek és a politikai beszámithatóságnak megdöbbentő hiányával állunk szemben és hogy az ellenzék a párttaktiika igényei és a fellobbanó szenvedély sugalmazása szerint a nemzet legszentebb érdekeivel játékot üz. De nem kevésbé jogosult és nem kevésbé súlyos vád az ellenzékkel szemben Tisza Istvánnak másik kérdésé, mely igy szól: Ha a nemzet elleni merénylet volt Kristófíynak 2,600.000 választós javaslata, hogyan találjunk most egyszerre megnyugvást a 2,400.000 választós javaslatban? Tehát olyan javaslatban, mely körülbelül sziintéu odáig megy el, mint a Kristófíy tervezete? Még sokkal nehezebbé teszi a feleletet erre a kérdésre az ellenzék számára saják múltjának az a ténye, hogy a miikor kormányon voltak, a Kristófíy numerusát a magyar nemzeti érdek védelmének Egy régi csárdáról. Irta KRÚDY GYULA. Valami őszi hangulatot keresek, amiben jól elszomorodhatnék; olyan édesen, szépen, mlint tavaly ilyenkor és mindig, amióta az eszeimet tudom, hogy szomorú voltam ós boldog. Tavaly a ligetet jártam, mint egy vén, komor zsivány, pipáztam és Mari néninél ebédeltem egy pokoli kis csárdában, ahová a fiákerosok jártak a (környékről és a Stefánia-uton laktam egy pajtában, ahol a sarokban meghúzódtam minden cókmókommal a pókhoz hasonlóan. .Igy tesz az ember, ha nagy munkába akar fogni, mondjuk regénybe, szándarabba vagy bőskölteménybe . . . Az eszméket szépen elfeledtem és csak Mard néninek a kosztjára emlékezem, a kis csárdára, ahol egy sarokba meghúzódva siller bort ittam délutánonként, minden délután . . . Biztosan tudtam, hogy a zajgó nagyvilág, ami az Aréna-uton tul él és dolgozik, már régen elfelejtett. Mari nénlire senki sem gondolt, mert Mari néniről senki sem tudott a környékbeli fiákkerosokon kivül. Az udvarra kellett bemenni, aztán balra megnyomni az üvegajtó kilincsét, az ajtó melletti 'kii® réztáblára zöld .szőlőfürtök voltak pingálva. Egyéb semmi. A mogorva, csendes Mari néni, aki a poharakat megtöltötte, nem sokat törődött a. világgal. Délutánonként nem beszélt hozzám, ma nagyon jó kedve volt, de csak rövid, szakgatott szavakban beszélt. Ki egy pohár jó bort akar inni, az ugy is idetalál. Lumpok, korhelyek ide ne jöjjenek, mert he nem eresztem őket. iEz nem korcsma . . . Csak olyan hely' ez, ahol egy pohár jó bort lehet inni. Lesimított szürke hajával, egyenes derekával és felgyűrt ruhája karjával ugy tett1 vett a házban, mintha senkivel sem törődnék. Legkevésbé a vendégeivel. Ha jönnek, lm nem jönnek. Kosztot is csak egyedül nekem adott, a lakószobában ültem a kopott ripszdiványon és a görbelábú asztalon a töredezett poreellán-fignrák között egy asztalkendőn ebédeltem; ugyanott ittam sillerbort is, miig Mari néni odakünn járt' a hosszú asztal mögött, liol a fiákkeresek a jó pöhár bort felhajtották. Hát igy békében és csendességben élhettünk volna. A kedvemre kiibusultam magam a rossz idő miatt. Ugy beleszoktam a hallgatásba, liogy már azt kellett gondolnom, hogy elfelejtek beszélni. Mari yiéui is hallgatott. A fiákkeresek, ha jöttek, csak csendesen beszélgettek, tudták, hogy Mari nénli nem szereti a lármát, meg aztán nem is szabad kiabálni, miután itt korcsma nines, engedély nincs, semmi sincs, csak szőlőfürt a réztáblácskán az udvar sarkában. Aki megérti a titkos útmutatást, az borivó ember és nem bántja Mari nénit. 1. Egyszer ősz elején valami lármás embert találtam a Mari néni korcsmájában. Zömök, fekete ember volt ez és deres szakálla bozontosán csüngött le. Apró, fekete egérszemei pedig fürkészve nézegettek körül e békés helyen. Mari néni némileg sápadtabb volt, .mint máskor. Az ilyen, mindig egyforma, komor öregasszonyokon hamar észre lehet venni a változást. De munkáját nyugodtan végezte; tett-vett, mint máskor és tnélyen hallgatott, helyette eleget; beszélt az ember. Különösen az urakat, szidta és a nagy tőkét. Elikseredve ismételgette siiriin: — Te Mari, te nem is tudod, iriilyen cudarul bántak el a szegény emberrel. Neked szerencséd van, még a finánc is elkerül. Mari néni nem szólt semmit. Jöttek a tfiák'kerosok és az ember nyomban barátságot kötött velük. Koeintgatott a poharakkal és kínálgatta egynómelyiket. Mari riénii lesütött szemmel mérte a bort és hallgatta is, nem is az ember beszédét. Estefelé már részeg volt a polgár, mert egész nap ivott. Dülöngőzött, azután pénzt kért Mari nénitől. Mari néni szó nélkül adott neki; a polgár káromkodott erre minden ok nélkül és elment a kávéházija, mlint ezt fenyegető hangon kijelentette.