Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-26 / 107. (171.) szám

912 lil. évfolyam, !07 szam Péntek julius 26 &&*ponti szerlteszlojie a Kiadóhivatal Szered, Korona-utca 15. szám c—i IvMpesti awrHesztösós ós Kiadóhivatal ÍV., «e=t Váresház-utca 3. szám 1=3 ELŐflZETESl AR SZEGE8E11 eaósz ént . R 24-—- félévre . , . R siíflycdévre . í\ 6-— eey hónapra f! Eflyes 37im ára 10 fillér. ELÖFfZEThSl AR VIDÉKÉN: Hisz évre , R 28'— télévre . . . R 14'— negyedévre. fi V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: SzcrKesztósev 305 ft.adóhivatal J3í interurbar 305 Ndapestiszerhesztösep teletonrjjtani 128—12 A politikai helyzet. (A közel jövő aiakülasa. — Az ország szava, mini parancs. — A munkapárt és kormány győzelmi politikája.) Fáradtan elpihen a politika. Utolsó nagy fellobanása Tisza és Andrássy vi­tája volt, melyben mellékes volt a>z an­gol példa, bármennyire előtérben is ál­lott s lényeges nem is a mult, hanem a 'közeli jövő politikai alakulása. A 'tehe­tetlenségnek abban a nagy csöndjében, amelyben az ellenzék az ország nyugodt felfogása folytán kényszerült s amelybői csak itt-ott hallatszik ki egy-egy vásott politikai rikoltozás, valóban nincs is más kérdés, ami komoly emléket komolyan foglalkoztasson, mint a közel jövő kér­dése. Terve, gondolata erről csak a kor­mánynak és a munkapártnak van. Az el­lenzék az izgalmak okúiban világgá do­bott néhány izgató jelszónál egyebet nem tud mondani a jövendő alakulásról. Ahányan megnyilatkoznak, minden alka­lommal másként beszélnek. Ha komoly politikus ellenzékivel ál­lunk szemben, akkor néhány elméleti és jogi fejtegetésen felül semmi konkrét ter­vet, semmi politikailag számbavehető gondolatot nem kapunk. Ép igy van ez az ellenzéki sajtóban is. A kérdés konk­rét tárgyalása elől kitérnek; arról — mondják — majd az ősszel lesz szó. Ez a kitérés bizonysága .annak, hogy az éjleftiz éknek a közel jövő aiaku­IdphVtii riézve semmi tüniasztó pontja nincs. Csalk ez a teljes bizonytalanság a mtagyarázajta annak a jelenségnek is, hogy az ellenzék köréből a legellentéteseb hangok hallatszanak. Az egyik uj, egy­séges pártailaikulást hirdet, a másik párt­követeléseknek fenntatrását hangoztatja. Az egyik kormányképes politikát java­sol, a mnásiik minden szavával és tettével halóimra dönti a kormányképességet. Fe­jeket kiván az egyik, fejjél, sőt fej nélkül sem békül a másik. S amig a, vezetők és a komolyan számbajövŐk igy egymási cáfolják, mu­latságos kisérőjelenségképen a „köztár­saság" bontogatja ki nem zászlaját, ha­nem az asztalteritöjét, jelzéséül annak az asztaltársasági jellegnek, amellyel ez a mozgalom! ékes. Az ellenzéknek kár ez­zel a gyerekséggél kacérkodnia, hacsak izgatás okából is: a politikai önképzőkör világánál (magasabbra ez a mozgalom soha sem fog emelkedni. Mert ha mégis megtörténnék a furcsa eset, hogy nagy­györgyétk politikai szerepet álhitanának, tán épen az ellenzék gyűlésein, attól ma­ga az ellenzék döbbenne meg a legjob­ban. Nem igen fogunk csalódni abban a föltevésünkben, hogy ezeket a politikai sihederségeket az ellenzék igyekezni fog magától mielőbb elhárítani, hacsak amúgy is nagyon megviseli politikai ko­molyanvehetőségét végleg kockáztatni nem akarja. Ismételjük, ez s egyéb hasonló mu­latságos és torz jelenségek mind csak tünetei annak a tehetetlenségnek, amely­ben az ellenzék leledzik. Azzal tisztában van már, hogy az országot megmozgat­nia nem sikerült. Népgyülései lanyhák és néptelenek, csak egy-egy ősi ellenzéki fé­szekben mozgalmasabbak. A törvényha­tóságok fórumán wepvesak at obsttukciát, hű{tam ü\z egész ellenzéki politikát m$g­döbbmíő kudarc érte. Nyiit titok ugyanis, hogy a béke­tárgyalás utolsó napjaiban az ellenzék vezető köreinek egy része taktikai számí­tásból szoritotta a tárgyalásokat a meg nem egyezés irányába. Egészen szabadon beszéltek arról, hogy bele kell kénysze­ríteni a mtinkapártoií a<z „erőszak" al­kalmazásába, mert akkor a mlunkapúrt újra megbukott, újra lejárta magát, épen ugy, mint annak idején a szabadelvűért. Ki volt kalkulálva, mi minden fog történ­ni ez esetben. És egyben érthetővé teszi azt a nagy csédódást is, mely az ellenzéki pár­tokat érte. Mert mindabból, amit akkoriban az „erőszak" következményeként emleget­tek és reméltek, semmi sem- következett be. Nem bomlott meg a munkapárt, sőt egységesen végezte el feladatát; nem for­dult meg az ország; a törvényhatóságok nem álltak kötőinek, sőt még olyan me­gyékben is vereség érte őket, amelyekben máskor tombolt az ellenzéki szellemi. Nem számithatnak semmi resfitució in inte­grumra abban az értelemben, hogy a szentesitett törvényeket visszacsinálják, vagy újra approbáíjáík. Az is lehetetlen, hogy a letört obstrukciót újra kalászba hajtsák akármiféle szituációnak erősza­kolásával is. Tudatában van ennek a va­lóságunk minden komtoly ellenzéki poli­tikus s egy percig sem áltatja magát az­zal, hogy a népgyűlési frázisokat komo­lyan el is higyje. Tetézi a csalódást Andrássy állás­foglalásai. Mert bárha gróf Andrássy Gyula egyre igen élesen különíti el ma­gát Tiszától és a munkapárttól, bárha hangsúlyozza a közöttük fennálló ellen­tétet, mig a Justhélktó! öt elválasztó 'kü­lönbségiek ezúttal színtelen ecsettel van­nak odavetve; mégis a végeredmény az, hogy Andmdsy nem csc&tiiikazotí de el­lenzékhez s a munkapártnak csak teljes győzelmét nem ismeri el. De magát a győzelem fényét — kacsák a\ risjztyg&sét is — elismeri. Ne,m alkarunk vitázni a tel­jesség vagy részlegesség kérdéséről s beérjük azzal, bogy a győzelem ténye el van ismerve némelyek által nyíltan, má­sok által hallgatólagosan, az ország ál­tal több ellenőrizhető megnyilatkozáson kivül pedig abban is, hogy az ellenzék legvadabb izgatására sem reagál. És ez a lényeges: a győzetem ténye, — mert a közel jövő pőltiikci sfcitiiciójáwifk eg dla­peh kell kialakulnia. Szegedi eíokészüleíeK a had­gyakorlatokra. — A paigármester intézkedései. — (Saját tudósítónkból.) Lázár György dr polgármester a közelgő Szeged-vidéki' hadgyakorlatok idejére tett intézkedéseiről a következő jelentést adta ki: A m. kir. belügyminiszter 4529/912. szá­mú leirata szerint 1912. szeptember 7-től, szeptember 12-ig bezárólag ö császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd főiherceg ur magas jelenlétében Békéscsaba, Szeged és Temesvár között nagyobb hadgyakorla­tok fognak .tartatni. A hadgyakorlatok szintere északról Sztmtes, Békésösaba és Gyula, 'keletről Kis­jenő, Píinkotei és Lippa, délről Temesvár, Uámkikinda, TiszPhógyes és Tiszaszáit­Miklós, nyugatról pedig a Tisza folyó által határolt terület lesz Ő császári és királyi fenség Mezőhegyesem fog. taMózlfrdni. A kereskedelmi miniszter ur pedig a f. évi 49327/912. számú leiratában arra hi­vott föl, hogy a hadgyakorlatok szinterébe eső és a mérnökséggel már közölt területen belül levő közutakat jó állapotba helyeztes­sem, utmutató táblákkal elláttassam és a köz utakon létező összes műtárgyak nehéz járó­müvekkel való közlekedésre is alkalmasokká tétessenek s a beterített, de be nem járt ka­vics lehetőleg lehengereltessék. Ezen rendeletek végrebajásául: 1. Már intézkedtem a kapitányi hivatal utján abban az irányban, hogy a hadgya­korlatok lefolyását a! néző közönség az el­lenfelek között levő területen, valamint az egyes csapatoknál és törzseknél ne zavar­ják; .különösen pedig, hogy a katonai pa­rancsnokságokat ilyen irányú intézkedései­ben közegei által teljes erélylyel támogas­sák. 2. Tudomásul veszem a kapitányi hava­tal jelentését, mely szerint az átvonuló ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom