Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-26 / 107. (171.) szám

2 DELMAGYAR ORSZÁG 1912 julius 21 tonaság Újszegeden teljesen és kizárólag .az ártézi kutak vizére lesz utalva és a vizszolgáltatási berendezésekre vonatkozólag a mérnökség által bemutatott költségelőirányzatot további sürgős intézkedés végett a város tanácsaihoz átteszem. 3. Ugyancsak intézkedtem a közegészségügy! érdekeik megóvása tekintetéiben a kapitányi íhivatal és a t. főorvos ur utján abban az irányban, ihogy járványos betegségek továbbterjedésének eleje vétessék s e végiből a rossz ivó vizet szolgáltató kutak tudomásul hozassanak; .azok a házak, amelyekben fertőző ;betegek vannak, feüsmerhetőleg megjelöltessenek és a hadtest-parancsnokságok, esetleg pedig a működő csapatok legközelebbi parancsnokai a járvány betegségek fellépéséről haladéktalanul értesitessenek. 4. A mérnökség által .az ujszegedi alsótiszaparti macadam-ut és a burkolatlan utcáik kocsi futjainak rendezésére bemutatott költségelőirányzatot ugyancsak sürgős intézkedés végett átteszem a város Tanácsához. 5. Az újszeged!—szőregi műúton a Csaná'di- és Vedres-utcák összetorkolásánál levő faáteresz csatorna előzetes alku utján leendő kicserélési munkálataira az útügyi költségvetés VIII. cimén rendkívüliekre fölvett hitel terhével 180 korona a mezei dülőutak elegy engetése és kijavítására pedig az útügyi költségvetés III. cim 4. rovatán fölvett hitel terhével 300 koronát engedélyezek és ezen munkák i'dejében való elvégzésével a mérnökséget bizom meg. Szeged, 1912. évi julius hó 22-én. Dir. Lázai- György polgármester. Puskaporos merényleíak szezonja. — A szegedi eset. — (Saját tudósitönktöl.) Az utóbbi időben a monarchiában több katonai lőporraktár fölrobbantására történt kísérlet. Katonai körökben nagy izgalmat kelt a tömeges merénylet és annál föltűnőbb, hogy most Szegeden is történt ilyen eset. Csütörtökön hajnalban a Gedó-kert környékén levő katonai lőporraktár körül gyanús alakok ólálkodtak. A katonai őrszem távozásra szólította föl az idegeneket, akik azonban nem reagáltak a fölszóllitásra. Az eredménytelen fölszóllitás után a katona a gyanús alakok felé lőtt, a golyó azonban a töltésoldalba fúródott. A lövésre elmenekültek az idegenek. A katonai hatóság nem vette valami tragikusán az esetet, amit a következő fölvilágositása igazol : Valóban történt incidens a lőporraktárnál de ennek a legcsekélyebb jelentőséget sem lehet tulajdonítani. Az ilyen eseteknek most van a szezonja. Arra vetődtek részeg emberek, az őrnek pedig bármely esetben is kötelessége a fölszóllitás. A fölszóllitásra nem távoztak és erre lőtt az őrszem. Ez kötelessége, akár merénylőkről, akár pedig részeg emberekről van szó. A katonai parancsnokság nem indított vizsgálatot az ügyben. Érdekes, hogy az utóbbi hetekben titokzatos kezek egyre-másra kísérelnek meg merényletet a puskaporos tornyok ellen. A rejtélyes támadások sorát, junius 7-én a wöllersdorfi katonai lőporraktár felrobbantása nyitotta meg. A rettenetes detonáció amelynek igazi oka máig sincs kiderítve, nyolc embert sújtott halálra, közel százat sebesített meg többé-kevésbbé súlyosan és óriási rombolást vitt véghez a körülfekvő épületekben. Junius 10-én, az első robbanás után három napra, ujabb detonáció rázta meg az egész környéket és óriási dörrenéssel levegőbe repült a blumai mezőn a 4. számú lőporos toronyhoz tartozó mérőbáz, senkinek sem lehetett többé kétsége az iránt, hogy itt tervszerűen végrehajtott merényletek történtek. Ezt a föltevést megerősítette a mérőház előtt posztoló katona vallomása is, aki éjféi felé egy tisztisapkás idegent látott a közelben ólálkodni. Az őr rákiáltott, de az idegen az őrség jelszavával felelt. A dolog azonban mégis gyanús volt az őrnek, utána indult, mire az ismeretlen futni kezdett. Az őr üldözőbe vette és ekkor történt a robbanás. A nagy légnyomás földhöz vágta az őrt és mire magához tért, a relytélyes idegen már nem volt sehol. Néhány perc múlva katonai automobilon indultak a keresésére, de nem tudták megtalálni. A katonai és polgári hatóságok nagy eréllyel azonnal széleskörű vizsgálatot indítottak meg, amely azonban mindmáig, semmi pozitív eredményt fölmutatni nem tudott. A közönség már csaknem napirendre tért a dolog fölött, amikor a rákövetkező héten arról jött hir, hogy a zimonyi puskaporos torony körül éjszakánkint gyanús idegenek settenkednek, akik már két izben rálőttek az őrszolgálatot teljesítő katonákra. Katonai körökben ekkor már érthető izgatottsággal tárgyalták a rejtélyes támadásokat. Illetékes helyen előbb az ország izgatott hangulatával akarták összefügésbe hozni a merényleteket, majd arra a meggyőződésre jutottak, bogy a titokzatos támadók háta mögött egy velünk feszült viszonyban álló ország áll. A hadügyminisztérium a hadtestparancsnokok utján bizalmas rendeletet küldött az összes ezredek parancsnokságához, amelyben felhívta a figyelmüket a gyors egymásutánban megismétlődött merényletekre és szigorúan meghagyta az ezredparancsnokoknak, hogy a hatáskörükbe tartozó lőporos tor-' nyokra és szertárakra fokozott éberséggel ügyeltessenek és minden gyanús jelről rögtön tegyenek kimerítő jelentést a hadtestparancsnokságnak. » —-— Uan-e meg jobbágyság Magyarországon ? — A herceg ás a mészégetők. — (Saját tudósitönktöl.) Méretekben impozáns a Különleges bonyodalmakban fölötte gazdag úrbéri pör készülődik most Aradmegyében. Egyelőre még a kezdet stádiumában van, de a szegény ágrisi mészégetők erősen reménykednek, hogy községük volt földesurával, berceg Sulkovszky Józseffel immár harmincnégy esztendő óta elkeseredetten folytatott nagy csatájuknak ezt az utolsó szakát is diadalmasan megvívják. A különös háború 1878. év óta tartja izgalomban a község lakóit s kérdés: vájjon a végét a mai generáció is meg fogja-e élni. Sulkovszky József, a hercegi familia bielitzi ágának feje aradmegyei terjedelmes birtokait nagybátyjától Dietrich Jánostól örökölte. Földesura volt hajdan Ágris községének is, amelynek lakosai egyheted-rész dézsmát tartoznak neki fizetni. És megtörtént itt a furcsa eset, hogy — noha 1848-ban az úrbéri terhek megszűntek — a jámbor ágrisi mészégetők még harminc éven át fizették a dézsmát. A község történetében kiváló szerepe volt Bogdán Györgynek, aki erélyesen tiltakozott lépten-nyomon a hercegi adó ellen s 1878ban sikerült a községbelieket rávenni, hogy a dézsma fizetését tagadják meg. Ezóta senki a hercegi pénztárba egy fillért sem fizetett be. A herceg a bírósághoz fordult, azt vitatva, I hogy az ő földesúri jogai Magyarországon I most is érvényben vannak ; hogy az ágrisi mészégetők a dézsmát most is kötelesek beszolgáltatni. A pörpatvarnak első része a borosjenői járásbíróságnál indult meg s oenrie alperesképpen csupán Bogdán György szerepelt. A perben azonban sohasem döntöttek érdemben, mert a nagyváradi Ítélőtábla a mult század nyolcvanas éveiben föloldotta az alsó bíróságnak a herceg keresetét elutasító Ítéleteit s uj eljárást rendelt ei, melyet azonban le nem folytattak. Körülbelül két évtizeden át szélcsönd volt. Ekkor azonban a iámbor ágrisi mészégetők valamennyien egy szép napon megkapták a herceg keresetét, mely az 1878. óta lejárt összes részleteket követelte rajtuk. Ezek pedig jókora summát — fejenkint tiz-huszezer koronát — mutattak. A pörben az aradi királyi törvényszék ítélkezett. A herceget keresetével elutasította s a perköltségekben elmarasztaltaA földesúri jogait vitató herceg nem nyugodott meg az ítéletben s a kérdésben felsőbirósági döntést provokált. Dr. Králitz Lajos, a hercegi uradalmak gondnoka hatalmas íölebbezóst adott be, hogy a törvényszék ítéletét változtassák meg. Hangoztatta, hogy az ágrisi mészégetők dézsmája nem oly természetű szolgáltatás, amelyet a régi uribéri viszonyokkal összefüggésbe lehet hozni. A nagyváradi ítélőtábla minapi tanácsülésében döntött el az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta ; kimondva, liogy ágrisi mészégetők már nem kötelesek dézsmát fizetni volt földesuruknak. A táblai Ítéletet most közölték a pörös felekkel s hírlik, hogy a herceg abbanhagyja elavult jogaiért a sikertelen küzdelmet; annál is inkább, mert a dézsma-kérdésben a kúriai gyakorlat is teljesen harmonikus. De az ő megnyugvásával az úrbéri háborúnak ujabb szaka veszi kezdetét, mely valóban érdekesnek Ígérkezik. Most a herceg lesz az alperes s a mészégetők ugyanis a táblai Ítéletből megértették hogy az urbériség Magyarországon még 1848-ban merszünt s megtudták azt is, hegy elődeik 1878-ig olyan szolgáltatásokat teljesítettek a hercegi uradalomnak, a milyenekre kötelesek nem lettek volna. E tartozatlan fizetések miatt akarnak most pert indítani Sulkovszky herceg ellen, a kitől a harininS esztendei dézsmát visszakövetelik. • Herczel tanár bárósága. - A professzor nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes és örvendetes hirt közölt a fővárosi „Az Újság" ma reggeli száma. A hir szerint Herczel Manó dr. egyetemi tanárnak a bárói cimet adományozta a király. A hir nagy meglepetést keltett országszerte, de különösem itt Szegeden. Herczel Manó dr ugyanis szegedli származású, atyja évtizedekiig Szegednek egyik legnépszerűbb, légül íresebb orvosa volt. A jól megérdemelt kitüntetésről igy irt Az Újság: >A magyarországi orvossebészi kar büszkesége, aki a külföldön is hirt és becsületet szerzett a magyar orvosi tudománynak, rendkívüli kitühtetésben részesítette a királyi kegy. Arról értesülünk ugyanis, hogy őfelsége Herczel Manó dr egyetemi tanárnak ,a bárói cimet adományozta. Fokozza a kitüntetés jelentőségét az a tény, hogy ma reggel József királyi herceg személyesen viitte meg a nagy sebésznek,a kitüntetés hírét, hogy elsőnek gratnláliaisson néki a legmagasabb elismerés megnyitvaníliásához. Hogy mennyire rászolgált Herczel Manó dr. e legfelsőbb kitüntetésre, azt teljesen igazolja az a tény, ihogy ma országszerte ugy ismerik, mint a legkitűnőbb sebészt, .aki nemcsak a műtétek tekimikájának páratlan mestere, de mint diagnosztikus és tudós iis a legelső sorban áll. Az a sok ezer beteg, akinek mély tudásával, páratlan orvosi intuícióval s feltétlen biztos kezével egészségét ós életét mentette meg, áldva emlegeti nevét, mely immár két évtized óta a szenvedők és kétségbeesettek reménye. A törhetetlen bizalom, mely tudásához fűződik, számtalanszor megnyilatkozott abban is, hogy a legmagasabb s legtehetősebb