Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)
1912-07-17 / 163. szám
6 UELMAU Y A h'ÜtfSZ Aü 1912 julius 17. ket kapott az izgalomtól, végre elfoglalhatta helyét. Siófokra érve, a fiatalember tovább kellemetlenkedett az asszonynak, aki végre ráunt a dologra s elmondta fiának a történteket. 3. A mi most következik, a/ már a Teiepi-vendóglöben történt s drámai gyorsasággal bonyolódott le. Az úrinő. fia egy budapesti kereskedő, G. N. kérdőre vonta az ifjút, Sz. Gy.-t, amire ez sértően válaszolt. Erre elcsattant az első pof, amit még egynéhány követett. Nagynehezen azután szétválasztották a feleket. Igy történt az idei első pofozkodás Siófokon, .leiéül annak, hogy a szezon valóban szezon és Siófok most már büszkén tekinthet a hullámzó Balaton felé . . . — A feleség, mint „bírságolási alap". Amrika a feltalálások hazája. Ott termett a legújabb találmány: a feleség, mint bírságolási alap. Éltek ott Newyorkban egy férj meg egy feleség. Bírságolási viszonyban éltek. A férj szerkesztett egy büntetőrkodekszet és a feleségét egy-egy hibáért pénzbírságokkal sújtotta, ilyenformán: odaégett sült: öt korona. Levélhordóval való beszélgetés: husz korona. Hiányzó gomb: öt korona. Ezeket a leleményes pénzbírságokat azután be is hajtotta a feleség' magánvagyonától. Természetesen igyekezett minél alaposabb, es tömegesebb büntetéseket feltalálni a jó férj. Az asszony végre is megunta a dolgot, válópert indított és, a férj hibájából ki is mondták a válást. De a válás kimondása után a feleség ismét csak odaborult férje vállára — mint gyenge viola szál — és kijelentette, hogy a birságok dacára sem tudott nélküle élni. A férj azután kellő büntetést szabott ki a jogtalan válási szándék miatt és a birság lefizetést után megbocsátott. És ez igy van rendén. Mert ez a férj, aki a házasságnak egészen uj perspektívákat nyitott — igazán nem érdemli meg, hogy a feleségét elvegyék tőle. Mert tessék csak meggondolni, milyen jótétemény lesz az a házasságok csendjére és békéjére nézve, ha a newyorki példa követökre talál. És fog találni. Nincs többé veszekedés a házaséletben, nincsenek többé repülő tányérok, öszszezuzott bútorok, lioszuból megcsalt házastársak. Ha az egyik házasfél hibát követ el, a másik nem nyúl a lenti közönséges és lejárt müveletekhez. Nem csapdos se ajtót, se tányért, hanem — bírságol. Nyugodtan, csendben, minden viszály nélkül bírságol. Tessék elhinni, ez az intézmény biztosítja a nyugodt, zavartalan házaséletet és én azt hiszem, igen üdvös lenne ez elveket intézményesen elősegíteni -azzal, hogy törvénybe iktatjuk a fenti alapokon nyugvó házassági kódekszet. Csak egy baj van: ha férjnek és feleségnek együttvéve nincs egy árva fülérjük sem. miből fogják ezt a bírságot behajtani és behajthatatlanság esetén, mire fogják átváltoztatni? 11— Szerencsejáték : fauíomatákkal. Budapesten az automaták nagyon elterjedtek az utóbbi időben, pedig különösen sok olyan automata van forgalomba, amely nyerészkedésre, véletlen esélyekre van alapítva és alkalmas arra, hogy sokakat a hazárdjáték szenvedélyére csábítson. A biróság eddig mindig felmentette az úgynevezett ügyességi-automaták vállalkozóit és bérlőit, még pedig azzal az indokolással, hogy az automaták nyerési esélyei nem a véletlenen, hanem kézi ügyességen múlnak. A bíróságok ez ítéletével szembehelyezkedik azonban a 901—64.573. számú belügyminiszteri rendelet, amely eltiltja mindazokat a szerencsejátékokat, amelyek pénznyerésre vannak berendezve. Már pedig egé*szen kétségtelen, hogy ezek az automaták kizárólag pénznyerésre és tudatlan, hiszékeny emberek megtévesztésére irányultak. A budapesti rendőr főkapitányság ezeknek a mizériáknak most azzal fog véget vetni, hogy elkobozza az automatákat és eljárást indit a vállalkozók és a bérlők ellen. — Milliós kártérítés. A román belügyminiszter automobilja Krajovánál nemrég nekiment a gyorsvonatnak ós az összeütközésnél Gilot francia publicista életét -vesztette. A publicista Parisban élő családja tegnap a bukaresti törvényszéknél kártérítési panaszt nyújtott be s kerek egy millió frankot követel a belügyminisztertől, akinek söffőrje vigyázatlanságból a balesetet okozta. — A fehér szin. Mint valami mozgó hómező, olyan ilyenkor nyáron a nagyvárosok esti aszfaltja, a fürdők strandja, a kirándulóhelyek vendéglőinek terrassza. A fehér szin tombol a női testeken, ahova a szem ellát, csupa fehérség csillámlik: nem volna csoda, ha egy lelkes nő-barát, aki szívesen és sokat jár oly helyekre, ahol sok a nő, megkapná a sarki utazók betegségét: a hires kőbetegséget, mely a tulsok fehér szin eredménye szokott lenni. Ez azonban csak szerencsétlen kivétel volna; általában nem veszélyes dolog s az eleven hómezőkön legelésző szem legfölebb a sok szépségtől vakul meg. Bár az idén különösen erős a fehér szin áradozása, azúrt tnégis minden nyár felszínre hozza a fehér blúzok és szoknyák tömegét. Látszik, hogy a nők különös örömmel öltik magukra a fehér szint, a tisztaságnak és ártatlanságnak ezt a jelképét. S ez érthető is, ha -az ember meggondolja, hogy a nőt vakoni ösztönszerű, mondhatnám nemi hajlam tereli a fehér s főleg mosott fehér ruhának kultuszára. Ha ' a két nemet, a férfit és a nőt, a világosság és a sötétség szempontjából összehasonlítjuk, akkor nyilvánvaló, hogy a nő a világosabbik fél. Nem szól ez ellen az, hogy ép ugy vannak barna nők, mint szőke férfiak. A női ideál azért mégis a világosabb, angyali jelleg. S ezt szeretik a nők az öltözködésükben kiemelni. Mig a férfiben megvan a hajlam a sötét szinii öltözködésre, a nő mindig, minden szezonban szereti a világos színeket. A fehér szin nyári kedvelése aztán ennek a hajlamnak a legszélsőbb kicsucsosodása. Tudjuk különben, hogy a nő mindig kultuszt tiz valósággal & tiszta fehérneműből, az alcoruháből, amely a finom nőnél drágább és értékesebb, mint a felső. S ez a tudat ad aztán a nyári fehér felső öltözködésnek valami kedvesen pikáns jelleget, mivel a szemérmes levetkezettség s meghitt otthoniasság képzeteit idézi elénk. — Az aranybányászok hóhéra. Néhány hónappal ezelőtt Oroszországból a Léna vidékéről borzalmas vérengzés hirét vitte szét a táviró a világ minden részébe. Az aranybányászok fellázadiak az őket kizsákmányoló lénavidéki bányatársaság ellen, a társaság katonai segítséget kért és a katonák 400 munkást, köztük számtalan asszonyt és gyermeket agyonlőttek. A kegyetlen vérfürdőt Trestenkov százados rendezte, ő vezényelt tüzet a katonáknak az asszonyok és gyermekek ellen. Nagy botrány lett a vérengzésből, a kormány vizsgálatot indított és ez a vizsgálat most lesújtó eredményt hozott. Kiderült, hogy a vitéz Trestenkov rendes járadékot huz a lénavidéki aranybányatársaságtól, de nem veti meg más vállalatok vesztegetőpénzeit sem. A kapitányt tegnap átadták a büntető bíróságnak. Siaptöke és tarSaiékok: 172 millió Betéti állomány 1911 végén 368 miilió Takarékbetéteket a mindenkori pénzviszonyoknak megfelelő kamatozás mellett betéti könyvekre és pénztárjegyekre a Pesti Magyar részére Szegeden átvesz Ilf B. MIKSA bank- és váltóüzlete Széchenyi - tér 2., mely cégnél a betéti könyvek és a pénztárjegyek vissza is fizettetnek. — Udvarló a kéményben. Kacagtató történet esett meg Hajdúnánáson, mely akármilyen » okozatnak is beillenék. Szabó Gyula asztalossegéd, aki liajdimánáson, Csontos Gábor hajdúnánási asztalosmesternél van alkalmazásban s özvegy Liszkai Józsefnénál lakik, — nem veti meg az italt, Julius 6-án este Csontos .József nevü barátjával vacsora után elmentek egy vendéglőbe és ott körülbelül éjféltájig hat. üveg sört kebeleztek be. Ekkor hazafelé mentek. Meg is érkeztek szerencsésen, Szabó Gyula azonban nem .feküdt le. Eszébe jutott, hogy neki látogatást kellene tenni a szomszédos Spitzer Miksa cselédjénél a 16 éves Bartus Birinel. Szabó -Gyula tehát ellindult Spitzerókhez. Egyszerűen átugrott a kerítésén s pár pillanat múlva ott állott a leány ablaka előtt. Bekopogtatott a konyhaajtón. Választ azonban nem kapott. Tovább is dörömbölt ott, de műiden eredmény nélkül. Ebbe az állapotba seíliogysem tudott, belenyugodni. Elhatározta, hogy mindenképen bejut ® leányhoz. Előbb az ablakot vett? szemügyre, de az vasrácsosai volt ellátva. Hirtelenében az az eszme villant át az agyán, hogy bemászik a kéményen. A gondolatot tett követte. Létrát támasztott a padlás fel járatához, onnan a háztetőre. Onnan pedig egyenesen lábhal be a kéménybe. Lassan kúszott befelé a szűk nyíláson. Azonban csak fél métert tudott lefelé ereszkedni és azután megakadt. Meg sem tudott moccanni. Beszorult a kéménybe végérvényesen. Nem tudott kievickélni a koromhinárból, amelybe tökéletesen beleragadt. Mit tehetett mást? Jajgatott, segítségért kiabált. De nem hallotta senki. Szabó Gyula két teljes óra hosszat vergődött a kéményben, amikor aztán Illyés Miklós és Vitéz László, két korán kelő iparos fent a háztetőd észrevették. — Huzz-anak ki, — rimánkodott a kéménybeszorult szeladon. — Igen ám, de könnyebb ezt mondani, mint megtenni. Meg a jámbor emberek is azt hitték, liogy valami betörővel van dolguk, mert hát épen nem a legjobb helyen járt őkelme. Mégis hozzáfogtak a kiszabadításhoz, mikorra már felébredt, az egész ház népe. Kötelet kötöttek Szabó Gyula lábára, a derekára, de nem boldogultak. -Sokáig nem lehetett tanakodni s nézni az alaposan kiéménybeszorult látogató kínlódását: nem folyamodhattak máshoz, mint a kémény bontásához. Le kellett azt. bizony bontani félig, hogy Szabó Gyula egészen kijuthasson belőle. Mikor ez megtörtént, akkor pedig két rendőr nyakoncsipte és bekísérték a rendőrségre. — Négymilliós csőd. Boroszlóból jelentik: A néhány héttél ezelőtt csődbe jutott Knappé é-s Thomas nagykereskedő cég passzívái négy millió márkát tesznek ki, amivel szemben az aktívák összege úgyszólván semmi- A céget szerencsétlen tőzsdejáték tette tönkre, melyet ipari papirosokkal űztek. A cég főnökei nemrég gyors egymásutánban hirtelen meghaltak, az egyik öngyilkos lett, ,a másik véletlenül összecserélte orvosságát sztrichninnel. — Betörés, mozifölvétellel. Ravasz betörést követtek d a napokban rendőri asszisztenciával Londonnak egyik vagyonosabb elemek által lakott városrészében. Három betörő jelent meg az egyik lefüggönyözött félemeleti lakás előtt, melynek gazdái valahol a tenger mellett nyaraltak. A betörők közül kettő annak rendje és módja szerint fölfeszitette az ablakokat, bemászott a szobába s szépen batyuba kötve az értékesebb holmit és az utcára eresztette le kötélen a tárgyakat, amiket végül hatalmas automobil mélyében rejtettek el. A harmadik betörő ezalatt valami bizonytalan kinézésű feketeszekrényen forgatott egy fogantyút, olyan mozdulatokkal, mintha itt készülne Pathé-Éréresék legújabb mozifölvétele. A javamunka közben éles fütty hangzott el s megjelent két londoni rendőr, revolverrel, a kezében. A rendőrök elkiáltották a szokásos szavakat: — Hands up! (Föl a kezeket!), a betörök azonban kedélyesen nevetni kezdtek s megkérték szépen a konstablereket, hogy ne zavarják őket a munkájokban. „A Wertern Film Company" emberei