Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-17 / 163. szám

6 UELMAU Y A h'ÜtfSZ Aü 1912 julius 17. ket kapott az izgalomtól, végre elfoglalhatta helyét. Siófokra érve, a fiatalember tovább kellemetlenke­dett az asszonynak, aki végre ráunt a dologra s el­mondta fiának a történteket. 3. A mi most következik, a/ már a Teiepi-vendóglö­ben történt s drámai gyorsasággal bonyolódott le. Az úrinő. fia egy budapesti kereskedő, G. N. kér­dőre vonta az ifjút, Sz. Gy.-t, amire ez sértően vá­laszolt. Erre elcsattant az első pof, amit még egy­néhány követett. Nagynehezen azután szétválasztot­ták a feleket. Igy történt az idei első pofozkodás Siófokon, .leiéül annak, hogy a szezon valóban sze­zon és Siófok most már büszkén tekinthet a hullámzó Balaton felé . . . — A feleség, mint „bírságolási alap". Amrika a feltalálások hazája. Ott termett a leg­újabb találmány: a feleség, mint bírságolási alap. Él­tek ott Newyorkban egy férj meg egy feleség. Bír­ságolási viszonyban éltek. A férj szerkesztett egy büntetőrkodekszet és a feleségét egy-egy hibáért pénzbírságokkal sújtotta, ilyenformán: odaégett sült: öt korona. Levélhordóval való beszélgetés: husz ko­rona. Hiányzó gomb: öt korona. Ezeket a lelemé­nyes pénzbírságokat azután be is hajtotta a fele­ség' magánvagyonától. Természetesen igyekezett minél alaposabb, es tömegesebb büntetéseket feltalálni a jó férj. Az asszony végre is megunta a dolgot, váló­pert indított és, a férj hibájából ki is mondták a vá­lást. De a válás kimondása után a feleség ismét csak odaborult férje vállára — mint gyenge viola szál — és kijelentette, hogy a birságok dacára sem tudott nélküle élni. A férj azután kellő büntetést sza­bott ki a jogtalan válási szándék miatt és a birság lefizetést után megbocsátott. És ez igy van rendén. Mert ez a férj, aki a házasságnak egészen uj pers­pektívákat nyitott — igazán nem érdemli meg, hogy a feleségét elvegyék tőle. Mert tessék csak meggon­dolni, milyen jótétemény lesz az a házasságok csend­jére és békéjére nézve, ha a newyorki példa köve­tökre talál. És fog találni. Nincs többé veszekedés a házaséletben, nincsenek többé repülő tányérok, ösz­szezuzott bútorok, lioszuból megcsalt házastársak. Ha az egyik házasfél hibát követ el, a másik nem nyúl a lenti közönséges és lejárt müveletekhez. Nem csapdos se ajtót, se tányért, hanem — bírságol. Nyu­godtan, csendben, minden viszály nélkül bírságol. Tessék elhinni, ez az intézmény biztosítja a nyu­godt, zavartalan házaséletet és én azt hiszem, igen üdvös lenne ez elveket intézményesen elősegíteni -azzal, hogy törvénybe iktatjuk a fenti alapokon nyugvó házassági kódekszet. Csak egy baj van: ha férjnek és feleségnek együttvéve nincs egy árva fü­lérjük sem. miből fogják ezt a bírságot behajtani és behajthatatlanság esetén, mire fogják átváltoztatni? 11— Szerencsejáték : fauíomatákkal. Buda­pesten az automaták nagyon elterjedtek az utóbbi időben, pedig különösen sok olyan automata van for­galomba, amely nyerészkedésre, véletlen esélyekre van alapítva és alkalmas arra, hogy sokakat a ha­zárdjáték szenvedélyére csábítson. A biróság eddig mindig felmentette az úgynevezett ügyességi-automa­ták vállalkozóit és bérlőit, még pedig azzal az indo­kolással, hogy az automaták nyerési esélyei nem a véletlenen, hanem kézi ügyességen múlnak. A bíró­ságok ez ítéletével szembehelyezkedik azonban a 901—64.573. számú belügyminiszteri rendelet, amely eltiltja mindazokat a szerencsejátékokat, amelyek pénznyerésre vannak berendezve. Már pedig egé­*szen kétségtelen, hogy ezek az automaták kizárólag pénznyerésre és tudatlan, hiszékeny emberek meg­tévesztésére irányultak. A budapesti rendőr főkapi­tányság ezeknek a mizériáknak most azzal fog vé­get vetni, hogy elkobozza az automatákat és eljá­rást indit a vállalkozók és a bérlők ellen. — Milliós kártérítés. A román belügymi­niszter automobilja Krajovánál nemrég ne­kiment a gyorsvonatnak ós az összeütközés­nél Gilot francia publicista életét -vesztette. A publicista Parisban élő családja tegnap a bukaresti törvényszéknél kártérítési pa­naszt nyújtott be s kerek egy millió frankot követel a belügyminisztertől, akinek söffőr­je vigyázatlanságból a balesetet okozta. — A fehér szin. Mint valami mozgó hó­mező, olyan ilyenkor nyáron a nagyvárosok esti asz­faltja, a fürdők strandja, a kirándulóhelyek vendég­lőinek terrassza. A fehér szin tombol a női teste­ken, ahova a szem ellát, csupa fehérség csillámlik: nem volna csoda, ha egy lelkes nő-barát, aki szí­vesen és sokat jár oly helyekre, ahol sok a nő, meg­kapná a sarki utazók betegségét: a hires kőbeteg­séget, mely a tulsok fehér szin eredménye szokott lenni. Ez azonban csak szerencsétlen kivétel volna; általában nem veszélyes dolog s az eleven hóme­zőkön legelésző szem legfölebb a sok szépségtől va­kul meg. Bár az idén különösen erős a fehér szin áradozása, azúrt tnégis minden nyár felszínre hozza a fehér blúzok és szoknyák tömegét. Látszik, hogy a nők különös örömmel öltik magukra a fehér szint, a tisztaságnak és ártatlanságnak ezt a jelképét. S ez érthető is, ha -az ember meggondolja, hogy a nőt vakoni ösztönszerű, mondhatnám nemi hajlam tereli a fehér s főleg mosott fehér ruhának kultuszára. Ha ' a két nemet, a férfit és a nőt, a világosság és a sö­tétség szempontjából összehasonlítjuk, akkor nyil­vánvaló, hogy a nő a világosabbik fél. Nem szól ez ellen az, hogy ép ugy vannak barna nők, mint szőke férfiak. A női ideál azért mégis a világosabb, an­gyali jelleg. S ezt szeretik a nők az öltözködésük­ben kiemelni. Mig a férfiben megvan a hajlam a sö­tét szinii öltözködésre, a nő mindig, minden sze­zonban szereti a világos színeket. A fehér szin nyári kedvelése aztán ennek a hajlamnak a legszélsőbb kicsucsosodása. Tudjuk különben, hogy a nő mindig kultuszt tiz valósággal & tiszta fehérneműből, az alcoruháből, amely a finom nőnél drágább és érté­kesebb, mint a felső. S ez a tudat ad aztán a nyári fehér felső öltözködésnek valami kedvesen pikáns jelleget, mivel a szemérmes levetkezettség s meg­hitt otthoniasság képzeteit idézi elénk. — Az aranybányászok hóhéra. Néhány hónappal ezelőtt Oroszországból a Léna vidékéről borzalmas vérengzés hirét vitte szét a táviró a vi­lág minden részébe. Az aranybányászok fellázadiak az őket kizsákmányoló lénavidéki bányatársaság el­len, a társaság katonai segítséget kért és a kato­nák 400 munkást, köztük számtalan asszonyt és gyermeket agyonlőttek. A kegyetlen vérfürdőt Tres­tenkov százados rendezte, ő vezényelt tüzet a ka­tonáknak az asszonyok és gyermekek ellen. Nagy botrány lett a vérengzésből, a kormány vizsgálatot indított és ez a vizsgálat most lesújtó eredményt hozott. Kiderült, hogy a vitéz Trestenkov rendes já­radékot huz a lénavidéki aranybányatársaságtól, de nem veti meg más vállalatok vesztegetőpénzeit sem. A kapitányt tegnap átadták a büntető bíróságnak. Siaptöke és tarSaiékok: 172 millió Betéti állo­mány 1911 végén 368 miilió Takarék­betéteket a mindenkori pénz­viszonyoknak meg­felelő kamatozás mellett betéti köny­vekre és pénztár­jegyekre a Pesti Magyar részére Szegeden átvesz Ilf B. MIKSA bank- és váltóüzlete Széchenyi - tér 2., mely cégnél a betéti könyvek és a pénz­tárjegyek vissza is fizettetnek. — Udvarló a kéményben. Kacagtató tör­ténet esett meg Hajdúnánáson, mely akár­milyen » okozatnak is beillenék. Szabó Gyula asztalossegéd, aki liajdimánáson, Csontos Gábor hajdúnánási asztalosmesternél van al­kalmazásban s özvegy Liszkai Józsefnénál lakik, — nem veti meg az italt, Julius 6-án este Csontos .József nevü barátjával vacsora után elmentek egy vendéglőbe és ott körülbe­lül éjféltájig hat. üveg sört kebeleztek be. Ek­kor hazafelé mentek. Meg is érkeztek szeren­csésen, Szabó Gyula azonban nem .feküdt le. Eszébe jutott, hogy neki látogatást kellene tenni a szomszédos Spitzer Miksa cselédjénél a 16 éves Bartus Birinel. Szabó -Gyula tehát ellindult Spitzerókhez. Egyszerűen átugrott a kerítésén s pár pillanat múlva ott állott a leány ablaka előtt. Bekopogtatott a konyha­ajtón. Választ azonban nem kapott. Tovább is dörömbölt ott, de műiden eredmény nélkül. Ebbe az állapotba seíliogysem tudott, belenyu­godni. Elhatározta, hogy mindenképen bejut ® leányhoz. Előbb az ablakot vett? szemügy­re, de az vasrácsosai volt ellátva. Hirtelené­ben az az eszme villant át az agyán, hogy bemászik a kéményen. A gondolatot tett kö­vette. Létrát támasztott a padlás fel járatá­hoz, onnan a háztetőre. Onnan pedig egyene­sen lábhal be a kéménybe. Lassan kúszott be­felé a szűk nyíláson. Azonban csak fél mé­tert tudott lefelé ereszkedni és azután meg­akadt. Meg sem tudott moccanni. Beszorult a kéménybe végérvényesen. Nem tudott ki­evickélni a koromhinárból, amelybe tökélete­sen beleragadt. Mit tehetett mást? Jajgatott, segítségért kiabált. De nem hallotta senki. Szabó Gyula két teljes óra hosszat vergődött a kéményben, amikor aztán Illyés Miklós és Vitéz László, két korán kelő iparos fent a háztetőd észrevették. — Huzz-anak ki, — rimánkodott a kémény­beszorult szeladon. — Igen ám, de könnyebb ezt mondani, mint megtenni. Meg a jámbor emberek is azt hit­ték, liogy valami betörővel van dolguk, mert hát épen nem a legjobb helyen járt őkelme. Mégis hozzáfogtak a kiszabadításhoz, mikor­ra már felébredt, az egész ház népe. Kötelet kötöttek Szabó Gyula lábára, a derekára, de nem boldogultak. -Sokáig nem lehetett tana­kodni s nézni az alaposan kiéménybeszorult látogató kínlódását: nem folyamodhattak máshoz, mint a kémény bontásához. Le kel­lett azt. bizony bontani félig, hogy Szabó Gyula egészen kijuthasson belőle. Mikor ez megtörtént, akkor pedig két rendőr nyakon­csipte és bekísérték a rendőrségre. — Négymilliós csőd. Boroszlóból jelentik: A néhány héttél ezelőtt csődbe jutott Knappé é-s Thomas nagykereskedő cég passzívái négy millió márkát tesznek ki, amivel szemben az aktívák összege úgyszólván semmi- A cé­get szerencsétlen tőzsdejáték tette tönkre, melyet ipari papirosokkal űztek. A cég fő­nökei nemrég gyors egymásutánban hirtelen meghaltak, az egyik öngyilkos lett, ,a másik véletlenül összecserélte orvosságát sztrich­ninnel. — Betörés, mozifölvétellel. Ravasz betö­rést követtek d a napokban rendőri asszisztenciá­val Londonnak egyik vagyonosabb elemek által la­kott városrészében. Három betörő jelent meg az egyik lefüggönyözött félemeleti lakás előtt, melynek gazdái valahol a tenger mellett nyaraltak. A betörők közül kettő annak rendje és módja szerint fölfeszi­tette az ablakokat, bemászott a szobába s szépen batyuba kötve az értékesebb holmit és az utcára eresztette le kötélen a tárgyakat, amiket végül ha­talmas automobil mélyében rejtettek el. A harmadik betörő ezalatt valami bizonytalan kinézésű fekete­szekrényen forgatott egy fogantyút, olyan mozdula­tokkal, mintha itt készülne Pathé-Éréresék legújabb mozifölvétele. A javamunka közben éles fütty hang­zott el s megjelent két londoni rendőr, revolverrel, a kezében. A rendőrök elkiáltották a szokásos sza­vakat: — Hands up! (Föl a kezeket!), a betörök azonban kedélyesen nevetni kezdtek s megkérték szépen a konstablereket, hogy ne zavarják őket a munkájokban. „A Wertern Film Company" emberei

Next

/
Oldalképek
Tartalom