Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-17 / 163. szám

1912 iiiliná 17. DÉLMAGYARORSZÁG b Önöknek, ahonnan is megtanulhatjaK. kérem, }j0gy miként kell bánni nőkkel és hogy tulajdonképen bájos végtelenül és nem nevetséges az énekes, akit kilendít nyugalmából a felesége betegsége, a feleségéé, aki bét év óta a más felesége, — de az övé volt egyszer — és bogy férfias és előkelő az a gesztus, a mellyel Toselli válófélben levő nejét elkísérte betegségében és amellyel sorsában résztvesz. A Friss Hírek és A Nap. A Friss Hírek, hát ez egy szegedi lap, kérem szé-pen. Becsületes, önzetlen, nívós, komoly és . . . igazán mit mondjunk még? Na — semmit. Mert majd megmondja A Nap. Ez a fővárosi, sőt országosan ismert lap ugyanis észrevette már, mint dolgozik a szegedi, vidéki és íönnebb jelzőzött úgynevezett lap. Mert A Nap legutóbbi számában megjelent egy cikk. Ez a cime, a kitűnő, találó, szóval Nap-stilusu cime: BÜHÜHÜN! Ugyebár, már a cim is érdekes. De milyen, fiát még a cikk! Az még szenzációsabb. Egyszerűen jellemzi azt a szegedi friss lapot, amelyről fönnebb annyi szép jelzőt halmoztunk. Na de olvassuk csak, mit ir A Nap. Szórói-szóra ezt: Egy szegedi lapból olvassuk ki ezt a rejtelmes rejtelmet: Képzeljék, uraim, a kabaré női alkalmazottai nem a fizetésükből élnek, hanem egyébből? Na de ilyet, mondjuk mi, győjjün a rendőrség, mondja a szegedi lap. Mit mondanak önök? Még semmit, ugyi? De aztán van a dolog tovább is, mert a szegedi Vigszinpad-kabarénak (igy hijják a bünbarlangot, hah!) egy áldozata is van Szabados Katica művésznő személyében. Az történt ugyanis, hogy gonosz hóhérok, férjfiak, kéjvágyó gonoszok, azt kívánták, hogy Katinka menjen fel az asztalra és ott tánccal foglalkozzék. Kató elkeseredve és zordon lélekkel lépett az asztalra, s ott táncot ropott, sötétet és keményet. Am leesett az asztalról és a bokáját kificamította. És élet és halál között hebegett (vagy lebegett?) otthon, egyszerű kis lokáljában s kérte a kabaré-igazgatóját, bizonyos Schönfeld Jenőt, hogy küldje már meg azt a gázsi-hátralékot, a 75 koronát, ami még az ehavi fizetéséből járt neki. A kabaré-porkoláb azonban csak harminc koronát küldött neki, noha tudva van a szegedi közvéleményben, hogy ez a Schönfeld tizenkétmillió dollárt tart elrejtve a baltimorei angol-bank páncélszekrényének bal a) fiókjában. Katus tovább-haldoklott és ujabb gázsirészietet kért. De, mint olvassuk, már-már öngyilkosságra gondolt. Borzalom! A direktor tízkoronás részletekben törlesztette adósságát, s ezzel a kétségbeesés küszöbére vonszolta Katrincát. És igy tovább a botrányok egész tömkellege. Legszebb a dologban, hogy a leleplező cikk után ugyané lapban a következő nagybetűs hirdetést olvassuk: ELŐLEGES JELENTÉS ! E hó 16-án kezdi meg felleg rozál a Vigszinpad-kabaréban, a 4 estére való vendégjátékát. Nos, nos, nos, mondjuk mink, leleplezés és hirdetés együtt? Különös elegy. Elfogadható-e a bühühünben fogant pénz ama fertelembarlangtól a hirdetés fejében? A dolgot egyelőre nem bocsátjuk népszavazás elé, mert a parlament még nem foglalkozott vele. Mint halljuk, Berzcviczy Albert az interparlamentáris konferencia elé hurcolandja a minden izében szörnyű esetet. Eddig van. Legalább A Nap-ban eddig. Mit Írjunk még? Semmit. Mert a jóból is megárt a sok. Igen. még az ilyen jj viccekből is . . . NAP!_HiREK Felhő Rózsi vendégszereplése. (Saját tudósítónktól.) A szegedi publikum nemrégen dédelgeteft szubreft primadonnája, Felhő Rózsii, négy estére vendégföllépésre szerződött, .a Vigszinpacl kabaréba. Felhő Rózsi szereplésének hírére zsúfolásig megtelt a kabaré nézőtere. Hat évig volt a szegedi színház primadonnája, sok-sok forró, tapsos estén harsogták a nevét: Felhő . . . Felhő... Azóta, már eltelt egy esztendő. Háromszázhatvanöt nap — végtelenül nagy idő a színészetben. Sikerek születnek, sikerek tűnnek. Kihűl a forró esték emléke, uj nevet harsognak a zsúfolt széksorok.- És Felhő Rózsii, mintha tegnapelőtt vagy tegnap zokogta el volna a búcsúzó szavakat a kárpit előtt: •— Köszönöm, liogy bat bosszú esztendeig olyan jók voltak hozzám • • • A közönség pedig zsúfolásig megtöltötte a kabaré széksorait és tapsolt és ujjongott és fölharsogott, a név: Felhő . . . Felhő . . . épen ugy, mint a színházban, tegnap . . . A Délmagyarország munkatársa a föllépése előtt beszélgetett Felhő Rózsival. — Ugy-e, nem is gondolta, — mondta megható kedvességgel — bogy újból viszontlátom magukat . . . Szegedet . . . Négy napig a vendégük leszek. Azt olvasta, hogy leszerződtem? — Igen, Krecsányihoz, Temesvárra. — Ez igaz, de most egy kjis liiba esett a -dologba. Nagyon szeretem Nagyváradot és Erdélyi, .a. nagyváradi direktor is fölajánlotta a szerződést. Meg is fizetné a vinkulumot Krecsányinak. De nagyon bajos dolog. Ha nem Krecsányiról lenne szó ... — Hány évig köti a szerződése Temesvárra? — Egy évre szól a szerződésem. Ha máskép nem leliet, liát majd az egy év után megyek Nagyváradra. A kőrösparti város nagyszerű hely . . . — Nini, a haja . . . vörös? Igen, ugy-e furcsa? Párlisi vörös. Szép és érdekes. A csengetyüszó megszakitotta a beszélgetést. Következett Felhő Rózsi száma. Gyorsan fölsietett a színpadra ós a következő pillanatban már szétlibbent a függöny és összeverődtek a pihent tenyerek: Felhő! . . . Felhő . . . Percekig tartott az ováció. Felhőnek könny csillant meg a szemében, meghatottan megköszönte az üdvözlést ós a következő pillanatban már énekelt, finom és ötletes dalokat, Felhő Rózsi jól ismert művészetével. Vége-hossza nem volt az ujrázásoknak, nagy volt a siker, épen ugy, mlint a színházban, tegnap . . . — Személyi Iiir. Gerliczy Ferenc báró, Szeged első kerületének országgyűlési képviselője, családjával együtt külföldre utazott. A képviselő szeptember elején tér haza. — A temesvári hadtestparancsnok távozása. Temesvárról jelentik, hogy Seefranz Antal táborszernagy, a 7. hadtest parancsnoka, kedden elutazott Temesvárról. Az illetékes katonai hatóságok a távozó hadtestparancsnokró1 a következő szűkszavú jelentést adták ki: Seefranz Antal táborszernagy ur őekszcelvioiája, hadtestparancsnok és vezénylő tábornok ma családjával együtt tizennégy napi szabadságra Vehles-be ment üdülés céljából. Távolléte idejére hivatalos teendőit barensfeldi Rhemen Adolf báró altábornagy látja el. Ez a hadtestparancsnoki napiparancs érkezett. meg a szegedi ezredekhez is. Uj hadtestparancsnoknak elsősorban Pflanzler Boltin Károly altábornagy nevét emlegetik, aki jelenleg a törzstiszti iskolák főfelügyelője. Másodsorban a mór emiitett Terstyanszky altábornagy, pozsonyi gyalogsági hadosztályparancsnokról van szó. Ujabban Horthstein Lolhár lovagnak, a ragnzai 16-ik hadtest parancsnokának ós Kraguljevic lovag gyalogsági tábornoknak nevét emlegetik. A kinevezés — hir szerint — még e hét folyamán megtörténik. — Szerb támadás. Temesvárról jelentik: Egy idő óta gyakran történnek az Áldnnán, a szerb batáron, kellemetlen incidensek. A szerbek minden idegen katonát kémnek néznek is inzultálják. Legutóbb egy vadászhadrtagy és egy zászlós bárom katonával kirándulást rendezett az Alduna partjain. Csónakra ültek és nyugodtan eveztek a magyar határon, amig egyszerre magával ragadta őket a Duna sodra és a csónakot átvitte a túlsó partra. A szerb oldalon rájuk lőttek és kényszeritették őket, bogy szálljanak partra. Azután a kaszárnyába vitték és négy óráig vallatták őket. Csak nagy nehezen tudtak azután szabadulni. Egy német tiszt, aki csónakon kirándulást tett az Aldunán, hasonló módon járt. Haptákba állították ós egy szerb közlegény pofonütéssel fenyegette, az, esetre ha nem áll haptákba. Az ügyben megindult a diplomáciai eljárás. — Sztrájkoltak az aratók a Pallavicini birtokon. Pallavicini őrgrófék Szeged környéken lévő hatalmas kiterjedésű uradalmában többszáz aratómunkás a napokban sztrájkba lépett, mert az uradalom intézősége a szerződési föltételeket megsértette. A munkások ugyanis takarmány beszállítására és összegyűjtésére is vállalkoztak napi hat korona bérért. Az uradalom azonban a kaszálást gépekkel végeztette s a munkásoktól ennek dacára is követelte a széna összegyűjtését, de kevesebb bérért. A munkások erre nem voltak hajlandók és inkább az aratást is abbahagyták. Az uradalom a dorozsmai főszolgabirósághoz fordult segítségért. A főszolgabíró azonban a munkásoknak adott igazat. Igy aztán az uradalmi intézőség kénytelen volt a sztrájkolókkal alkudozásba bocsátkozni s azoknak minden követelését teljesíteni. Erre a munkások újra munkába álltak. — Szegedi tanárok — a nemzetközi kongresszuson. A nemzetközi kereskedelmi oktatásügyi egyesület ezidő szerint Antwerpenbe, a szervezet közgazdasági nemzetközi kongresszusára, amely tanfolyammal van egybekötve, Zichy János gróf miniszter Ferenczy Lajos volt szegedi, Bálás Márton, Rácz Manó és Bartsch Sándor szegedi tanárokat is kiküldötte. — Adomány. Leközöltük mai lapunkban Grünau Poldinak a budapesti artisták nevében hozzánk intézett levelét, amelyben jelezte, hogy a szerencsétlenül járt Szabados Katica részére harminc koronát elküldtek a Délmagyarország címére. A pénzt ma megkaptuk és rendeltetési helyére juttattuk. — A roszkei templom tornya. A most épülő röszkei templom tervezetét, a városi mérnökség készítette. Mindennek dacára, nem lehet még tudni, hogy bűnös könnyelműség, vagy hanyagság következtében-e. a templom tornyának súlya alatt a boltivek meghajlottak és a templom tornya, több méter hosszaságban és néhány centiméter szélességben megrepedt. Biró Benő helyettes főmérnök ezt bejelentette a tanácsnak. A repedt toronyban négy vasrudat fognak elhelyezni, ami megakadályozza a további repedést. — Siófokon eldördült az első pofon 7. Hiába, nincsen szebb és' előkelőbb dolog, mint a hagyományokhoz való ragaszkodás. Abbáziában például minden évben legalább egyszer megjelenik a cápa, Siófokon viszont a pofon. Egy csattanós nyakleves nélkül a szezon nem is szezon. Már-már neheztelöen és reménytelenül néztünk Siófok felé, mig végre csütörtökön fölavatták az évadot. Aki adta, egy tekintélyes fővárosi kereskedő. Aki kapta, egy ifju, aki most tett érettségit. 2. Budapesten kezdődött a dolog. A* Déli vasúti pályaudvar indulási oldalán egy hölgy akart az egyik kupéba felszállni. A kupéban épen egy hely volt üres, azaz. hogy egy felöltő ieküdt rajta. Az asszony kérdezősködésére kitűnt, hogy a kabát egy fiatalemberé, aki azonban nem volt hajlandó eltávolítani az übercihert, sőt durván nekitámadt az úrnőnek és pofonokat igért neki. A kinos jelenetnek az útitársak vetettek véget. Az urnő, aki közben sirógörcsö-