Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-16 / 162. szám

1912 juluis 16. DELMAGYARORSZAQ 7 vettük észre, hogy Lajos ott áll még és a leánynyal beszélget. Mikor Lajos látta, hogy megálltunk és várunk rá, elbúcsúzott a leánytól. Elkísértük Freyberget a Népszin­ház-utcába és az Aggteleki-utcánál elvál­tunk tőle. Végigmentünk az utcán, azután a Hársfa-utcán keresztül a Barcsay-utca felé mentünk haza. A ház előtt, ahol laktunk, La­jos igy szólott: — Eredj fel a kloroformért. » Neon kérdeztem, minek kell, felmentem és a szekrényből kivettem azt a fehér iivegees­két, amelyben a kloroform volt. Lementem és Lajossal a körút fele tartottunk. Az uton Lajos elmondta, hogy mit akar a zsebken­dővel. — Annál a leánynál, —mondta — ak|iivel beszélgettem, sok ékszert láttam. Nekem csak tiz koronám van. Ebből lakást is kellene fizetni, mert kilakoltatnak. Akárhogy is, pénzt kell szereznünk. Felmegyünk mindket­ten ahhoz a leányhoz. Ott én enyelegni fogok vele. Te addig kloroformot öntesz a zsebken­dődre 'és avval letakarod az arcát. A többit én majd elvégzem. Elvisszük az ékszereit. Én nem vetettem semmit sem ellene. Ma­gamnak sem volt pénzem, pedig kellett volna sok. Az Erzsébet körúton ott láttukSdhwarz Johannát. Lajos vásárolt husz fillérért nas­polyát. Ekkor hozzánk jött Johanna. Nem tudom, hogy ki kezdte a beszélgetést, Johan­na, vagy Lajos. Hamar megegyeztünk. VÉGÜNK VAN: SIESSÜNK! A körutró.1 nem messze levő Dohány-utcai ház ka­pujánál a leány becsengetett. Egy fiatalember nyi­tott kaput. Johanna ridiküljéből kivett egy kulcsot és evvel kinyitotta szobája ajtaját. Rögtön, ahogy a szobába ért, blúzát és szoknyáját levetette. Öráját, láncát és a gyűrűit magánhagyta. Lajossal a divánra iilt. Enyelegni kezdtek. Én elővettem a kloroformot és a zsebkendőmre öntöttem. Ekkor kellett volna Johanna arcút letakarnom vele, de nem volt 'bátorsá­gom. Kezeim remegtek, a térdeim megcsuklottak, szédültem, Lajos felült, Johanna is. Beszélgettek, tré­fálkoztak. Egyszerre Lajos felugrott, torkon ragadta Johannát, ugy hogy a hüvelykujjaival szorította a nyakát. A leány ülő helyzetéből hátraesett. Lajos megszólalt: — Végünk van, siessünk! Ekkor én is odaugrottam és leterítettem az arcát a kloroformos kendővel. Jobb kezemmel az orrát és a száját összeszorítottam. Igy is hallatszott a kendő alól a nyöszörgés?. — Mi lesz? — mintha ezt mondta volna. A lábával és a kezével izgett-mozgott, vergődött. Talán védekezni akart. Szabadon levő balkezemmel leiogtam a ballábát. Lajos még mindig szorította a leány nyakát. Addig maradtunk igy, amig éreztük, hogy . a leány egész teste hideg. Ezután láttunk hozzá a kifosztásához. Mikor az egyik gyürüt lehúztam az ujjáról, éreztem testének dermesztő, fagyos hideg­ségét. Különös, iurcsa érzés volt. Ugy hiszem, rövid ideig tartott a küzdelmünk. Lajos ugyan azt mondta később, hogy sokáig. Mikor végeztünk, Lajos felöl­tözködött. Az ajtóhoz léptünk, ekkor vettük észre, hogy egész idő alatt nyitva volt. Kinyitottuk még előbb az ablakokat, hogy a kloroform szaga eltűn­tön. Kimentünk. Lajos bezárta az ajtót és a kulcsot zsebébe tette. Lenn megint a fiatalember nyitott ka­put. A Rókus-kórház felé tartottunk. Folytonosan irányt változtatva kiértünk a Baross-utcába. Igy egy épülő házba dobtam az üres kloroform-üveget. Lajos is ledobta a kulcsot, de hol és mikor, nem tudom. Megnéztem a zsebórámat: félkettö volt. A körúton haladtunk, majd mellékutcákon át egész hazáig. Egy szót sem szólottunk egymáshoz az egész ut alatt. A rettenetes tettre azért határoztam el magam, mert nem volt pénzem. Mint kisegitö dolgoztam dr Kalinowszkynál. Mehettem volna Temesvárra is ál­lásba, de nem volt útiköltségre pénzem. Mentségem­re szolgálhat, hogy eddig soha semmilyen bűnt nem követtem el. Tizenhároméves koromban árvaságra jutottam és azóta gyámolító nélkül élek. A MÁSIK GYILKOS. • Eddig tartott a vallomása, amelyet vasár­nap tett Kálmán. Minden esep részletéről be­számol a rablógyilkosságnak. Lajost is ki­hallgatták tegnap. Ő még mjindig cinikus, nyugodt. Csaik rövidesen válaszol a rendőr­tisztviselő kérdéseire. Ugyanazt mondta, mint Kálmán. Most már teljesen egyezik a vallo­másuk. Délben egy órakor állott elő a tolonokoesi, amely elszállította a bűnösöket az ügyészség fogházába. A Délmagyarország fővárosi munkatársa látta a két Rosenifeldet, amint Leszállottak a kocsiba. Mindkettőjükön meg­látszik a két utolsó nap nyoma. Lajos sápadt, az arca megfogyott. Móg|is fölemelt fővel jött ki. Mintha a világ legártatlanabb embere volna. Semmi sem bántja, semmi sem érdekli. Egy pár percig állottak a főkapitányság ud­varán. Nyugodtan nézett körül. Nem érzi rémséges bűnének súlyát, Kálmán egészen más. Sápadt arcát a föld felé tartja. Föl sem mer pillantani. Nagyon kezes és amint a rendőrök valamit mondanak nek|i, sietve megteszi. Előbb őt vezetik a zöld kocsihoz. Föl sem pillant. Föllép a hágcsóra, mély só­haj hagyja el ekkor ajkiát. Utána Lajos lép­ked büszkén. Érthetetlen ennek az embernek a flegmája. Talán a fogházban majd megtö­rik. NYILTTER. E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. A fogak ápolására legjobb a Gerle-féle > ára 70 fillér Kapható Szeged, • ars KÍGYÓ sís­SZINHAZ, MŰVÉSZET * A Színművészeti Akadémia értesítője. Az Országos Színművészeti Akadémia értesítője most jelent meg Latabár Kálmán titkár szerkesztésében. Az értesítő elején közli az emlékbeszédet, amelyet Czakó Pál II. éves növendék mondott el Egressy Gá­bor fölött arcképének leleplezése alkalmából. Ezután a lefolyt tanévről szóló hivatalos jelentés következik, amelyből kiemeljük a következőket: Felvétetett a tanév eleién összesen 58 növendék, még pedig 32 nő és 26 férfi. Ezek közül az előkészítő osztályba járt harminchárom növendék, az első akadémiai osztályba tizenhat növendék, a második akadémiai osztályba pedig tiz növendék. Az intézet uj tanárául kinevezte a kultuszminiszter dr Sebestyén Károlyt, aki a dra­] maturgiát, esztétikát és költészettant adta elő, továbbá Csiky Jánost, aki a hangképzést és éneket tanította. Az akadémia növendékei részt vettek Gabányi Árpád és Helvey Laura bucsuiinnepélyein, Alszeghy Kálmán jubileumán. Az intézet igazgatósága felhívást intézett a vidéki színigazgatókhoz, valamint a szinügyi bizott­ságok tagjaihoz, amelyben azt kérte, hogy az Aka­démia nyilvános vizsgálati előadásai iránt érdeklő­dést tanúsítsanak és azokat meghallgassák. Az ér­deklődés felkeltésének tulajdonitható az az ered­mény, hogy több végzett növendék hamarosan szer­ződéshez is jutott. Igy Almássy Endre, a szegedi szín­ház igazgatója szerződtette Gyöngyössy Terézt nai­vának és Unghváry Kálmánt: Várkonyi Mihály a kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződött, Pető Pált Zilaghy Gyula, a debreceni színház igazgatója szer­ződtette, Éried Aladár pedig Nádasssy József szabad­kai színtársulatához szerződött. Az iskola növendékei huszonhárom gyakorlati előadást tartottak az év fo­lyamán. Az értesítő köszönettel emlékszik meg azok­ról a vendéglősökről és kávésokról, akik ingyen ét­kezéssel segélyezték a növendékeket, valamint a fő­városi színházak igazgatóiról is, akik szabadjegyeket adtak az Akadémia növendékeinek. A jövő tanévben az első akadémiai osztályba husz növendék léphet át. Az iskola növendékei között több ösztöndíj és segély­dijat osztottak ki. A jövő tanévre az uj növendékek felvétele szeptember 11., 12. és 13. napján történik, a folytatólag beiratkozóknak pedig szeptember 14-én kell jelentkezniük, mindenkor délelőtt 8—5-ig. * Szerződtetések. Krecsányi Ignác abuda— temesvári társulathoz szerződtette Szepessy Aranka koloaturénekesnőt. — Sziklai Kornél szeptember­ben jnduló Grand Gnignol-szinháznak tagjai közé szerződtette Fehér Gyulát, a kolozsvári Nemzeti Színház volt jellemszinészét. Barta á§?@sf©« g sa B OGMUTERME Klgyó*utca l.sz. (Keleti-palota). Elsőrendű munkája el­ismert és a londoni nem­zetközi kiálli­iáson arany­_ érmet nyert. Készít szájpadlás nélküli foga­kat s arany koronákat is. 2456 KÖZIGAZGATÁS Nyári munkarend. , (Saját tudósítónktól.) A nyár a közigazgatás mun­kaszaka. Amit télen indítványoznak és elhatároznak a város rendezésére, a világítás, kövezés, csatorná­zás fejlesztésére vonatkozólag, azt mindég nyáron hajtották végre. A tanács most állította össze a sür­gősebb természetű nyári közigazgatási teendőket. A közúti hidat ki kell javítani. Erre a célra húszezer darab fakocka szükséges, amelyeknek beszrzését a tanács elrendelte. A beszerzési ár 6500 korona. • A ragálykórház céljaira a városi gazdász kibértelte a régi helyiségeket. A tanács kiutalta a fölemelt bér­leti összeget. — A Rudolf-tér északi oldalát és az Attila-utcát az idén aszfaltozzák. A tanács hétfőn el­rendelte a munkák végrehajtását. _ A szegedi gazdák küldöttségben kérték a polgár­mestert és a főkapitányt arra, hogy az öt szérűskert mindegyikében két-két tűzoltót állítsanak őrnek a cséplés ideiére. Az intézkedés szükséges volna, mert majd minden évben tüz üt ki a szérűskertekben. De mivel a városnak mindössze 28 tűzoltója van, nem lehet ezek közül —. a fölváltásra is számítva — 20 embert nélkülözni. A tanács azt tervezi, hogy jövőre majd önkéntes tűzoltókat, vagy más fölfogadott em­Tete'°" SaSSC Zll'T^ Mrössy József vendéglőjét a]akit5a 870. nagyérdemű közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztánkezelt buckái borokkal kiszolgálni: az igen t. iparos és vidéki urak pártfogását kérem tisztelettel (Vár-utca, főpostával szemben) átvettem és azt ujonan át­megnyitottasw. — Főtörekvésem lesz a 9298 Kálmán Gyula vendéglős fOSStt Minden szerdán és pénteken halpaprikás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom