Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-16 / 162. szám

ELÖFSZETESI AR SZE6EDER 7 ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egée ívre . & 24'— íéiévre . . . R 12*— | egész évre , R 28*— félévre . . . R 14-— negyedévre . R 6*— egy hónapra R V— negyedévre. fi 7*— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. J Egyes szám ára 10 fillér. Jízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=j fiorona-uíca 15. szám t=a íaáspesti sierkesztőség és kiadóhivatal IV., s=s Ir'árosház-ntca 3. szám TELEfüN-SZAM: Szerkesztősei 305 e:„ Wöii vatai 434 Intpruiban íin Budapesti szerkesztőség leieton-szánts 128—12 1912 Ifi. évfolyam, I62. szám Kedd, julius 16 A beteg ellenzék. A szövetkezett ellenzék a tegnapi vasárnapon is folytatta a nópgyül'ésezést. Többnyire olyan helyekre mentek, amelyeknek a neve csakis efféle tatárjárások alkalmával lát nyomdafestéket. Nem érdemel senki szekundát a földrajzból, aki nem tudja, bog}' hol fekszik például Öcsa vagy Chinora. Az Isten háta mögött fekszik. Ami egyrészt azért jó, mert bizony nem fölösleges óvatosság Justhéktól, ha a magyarok Istenének immár csak a háta mögött űzik kisded játékaikat és nem kerülnek a szeme elé. Másrészt pedig azért jó, mert Öcsán és Chinorán a nyilvánosság ellenőrzése nélkül beszélhetnek akármit a tiszteletükre összegyűlő sokezernyi tömegnek. Ezt a numerust se számolja utánuk senki. Azokban a félreeső falvakban még bátran emlegethetik a milliárdos ujabb katonai terheket, a kormány sorozatos hazaárulásait, a munkapárt közeli feloszlását, az egyesült ellenzéknek ellenállhtatlanul bódító erejét, valamint azt, hogy Justh Gyula felmondotta a királynak a titkos, tanácsosságot. Hadd lássa őfelsége, mikéntboldogul ily jeles ur tanácsa nélkül. S'ok mindent el lehet még mondani e falusi népgyűlések homályában, ami már nem állja meg a nagyobb nyilvánosság kellemetlen napvilágát. Sok minden ráfogható a lapokban a chinorai népgyűlésre, amit előkelőbb vidéki központok hasonló tüntetéseinél kockázatos megcselekedni. Valószinü, hogy Károlyi gróf urék ezért .vetik magukat inkább félreeső falvakra. Jobb is nekik most ilyen búvóhelyeken keresni enyhet a kudarcokra, amelyek az utóbbi napokban sürü egymásutánban érték őket. Csúnya felsüléssel végződött a „gyilkosnak" tervezett támadás, melyet a kormány ellen a hadügyminiszter követelései címén intéztek. Köznevetségbe fulladt szörnyű felháborodásuk, melyet a (hivatalos lap egy sajtóhibája miatt igyekeztek a közönségbe átplántálni. Úgynevezett légből kapott koholmánynak bizonyult az a híresztelésük, hogy a munkapárt vezéregyéniségei közöft nézetkülönbségek támadtak és hogy nemsokára az egész párt feloszlik. Ellenben mindegyre szaporodik ama törvényhatóságok száma, amelyek bizalmat szavaznak a kormánynak. Alig múlik nap, hogy az ország különböző pontjairól ne jönne hire ujabb munkapárti szervezkedésnek. De olyan nap nincsen, mely ne hozna hírt egyenetlenkedésről, bomlási tünetekről — az ellenzéki táborban. Egyszer azt jelentik, hogy a pártvezetőségek terrorizáló levelekkel szorítják akcióra a húzódozó elvtársakat. Majd nyiltan fenyegetik kizárással azokat, akik különvéleményt mernek nyilvánítani. Károlyi gróf egyesítési törekvései máris csődöt mondottak. A szociálisták egész hangosan tiltakoztak a „Restitució in integrum" jelszava ellen. Mit akarnak restituáíni? — ké'rdi a Népíszuvfi; mert. az osztályparlaiment restituálásához nem járulunk hozzá. Ugyanez a .tiltakozás hangzik a demokraták táborából. Ha a szövetkezett pártok, ugyond a Világ, a mai parlamentet akarják restituáíni, erre ma nem vagyunk hajlandó segítséget adni. Benn az ellenzéki pártok kebelében ugy az ősszel követendő magatartásra, mint különösen a választójogra nézve eltérő nézetek küzködnek egymással. Kivülről a, szociálista, a polgári demokrata és a nemzetiségi szövetségesek ostromolják az „egyesült" ellenzéket, számon kérve a támogatás fejében pazarul ontott ígéreteket. Még csupán abban értenek egyet, hogy közösen támadják a kormányt és a munkapártot. Azonban minden más fontos kérdésben; nyilvánvaló a bomladozásuk. Ilyen állapotban leledzik az ellenzék, mely vasárnaponként kikél budapesti betegágyából és vidékre megy és ma a törhetetlen egység jelmezében, napoleoni. föllépéssel fog zászlót bontani — Ócsán. Éjféli párbaj. Irta SZEKULA JENŐ. Szegifi Gyókó, titeli várkapitány rettenthetetlen bátorságáról és hősiesen végigvívott párbajairól volt nevezetes. Tulaj donképen Jakabnak hivták és magyar nemes sarja volt, de ő Gyókónak irta a nevét, ráoosan — igy bivták a katonái is — hozzátéve a neve ntán a vitéz jielzőt ji®, ami nemcsak; a rangja után járt. ki neki, hanem elkövetett bőstettei is méltóvá tették erre. Hét hadjáratban vett részt és száztizenhárom ütközetben. Krecsevoban az arcát vágta keresztbe vad tatár kardja, Eski-Ságrán ólomgolyót lőttek ia szive alá a menekülő janicsárok — balkarját eltemette a Eigómező! De ő életben maradt tűzön és vizén fcertsztül, bátorsága csak nőtt és élesedett a veszedelmeken át, mint a kardvasra szikrázó tűzben. S vén napjaira visszavonult ide a imezei várba, összeguibózva, (mint a siin ;a rozsvetésben, s vitéz szokásaival, amikből nem tudott) egészen kivetkőzni, a 'béke idején l sem, nem létező ellenség helyett a környék békés' lakóit rémítgette. f j i. 5 •»« i — Rettenetes ember ez a Szegfi! — mondogatták ia parasztok és ijedten kitértek szekereikkel, ha a kapitány szikár alakja, fakó Paripája hátán feltűnt az országúton. Hatalmas testi erejének és hősies 'bátorságának a hire terjedt, növekedett falvak és városok határán tul is azon módon, ahogy a kapitány egyre fogyott kedvben ós erőben és mindjobban, összeesett. Mert már csak romja volt önmagának. Egy elszántabb bóresfiu is elbánhatott volna vele. Megmaradt félkezével, mivel hajdan lovat tudott felemelni, most kanalat is reszketve emelte a szájához. Zivataros időben bezárkózott a szobájába, mint az őrült futkosott föl-alá és sirni, orditami tudott fájdalmában. A régi sebek ilyenkor gyuladtak ki njra, koponyáján égni kezdett a 'beékelt ezüst, szivét összeszorította a fájdalom, s a combrostjaiba ékelt ólom, amit nem tudtak műtéttel eltávolítani, a villámos ég minden keserű gyötrelmét átvitte az idegekre. De nem sirt, nem jajgatott, összeszorított ajakkal rohant föl-alá a szobában, mert még önmaga előtt .is szeretett félelem és fájdalom nélkül való lovag gyanánt szerepelni. Ilyenkor még a kisasszony lányát sem bocsátotta magához, aki hasztalanul dörömbölt az ajtón, hogy a kapitányt borogassa, ápolja. — Ne bánts Daniea! — kiáltott iki. — Kutya bajom sincs. Katona vagyok és nem kisaszszony. 1 " Danicánalk keresztelte a leánytrácosan — hogy ezzel is kifejezést adjon pandúrjai iránt érzett hűségének. (Mert katonáit rendszeresen a szerb határvidéken toborozta.) Daniea magas, sudárnövésü hajadon volt, eladósorban, az anyja temetőben porladozott régen s ő meg ugy élt itt oz elhagyott mezei várban, mint valami elvarázsolt királykisasz| szony. A sáncárokban, mit benőtt egészen a sárga kökörcsin és a gyermekláncfű, pulykákat tenyésztett, a hegyes karók mellé, mikkel a törököt ijesztgették régen, rózsafát kötözött. A szeges latorkerités partján árván virágzott a napraforgó. j Kérője nem igen akadt, ha jött |is, annak is hamarosan kiadták az útját. Vagy neki nem tetszett az illető, vagy az apja zavarta el, aki ugy vigyázott'a leányra, mint a tűzokádó sárkány az aranykincsre. Legutóbb is járt náluk egy Polit Ivo nevű újvidéki fiatalember. Szép, leányos arcú ifju. Az apja dúsgazdag lókereskedő. Az ifju is rendes, nem duhaj, nem korhelykedő, nem kártyás; más szülő talán két kézzel kapott volna az alkalmon, de a pandurkapitány lehordta, elkergette. — Anyámasszony katonájának látszol, öcsém — mondta kevélyen. —[Nem való hozzád katonaleány. Az ifju busán utazott haza. S mintha Daniea is fogyott, sápadozott volna azóta. Ábrándozva állott az ablak mellett órákhosszat s a messze Dunát nézte, amely Újvidék felől kanyargott erre. — Gyermekszerelem — mondta a kapitány egykedvűen, ahogy este magányos szobájában sírdogáló leányát megpillantotta, # A kapitány egy reggel dühösen pattant fel az ágyából. Lovas futár levelet hozott neki. A levél sértő, kihívó hangja mód nélkül fölboszantotta. Polit Ivo |irta, a kikosarazott