Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-16 / 162. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 julius 16. és Chiiiorán. Vájjon maddig birja ezt az egészségtelen megerőltetést? A legérdekesebb, hogy közben a kormány mindent megtesz, hogy. őszre elkészítsék a választójog tervezetét egész annyira, hogy a képviselőház elé terjeszthessék. A belügyminiszteri államtitkár,, Németlhy Károly, a mindenkori választójogi reformtervezetek kodifikátora, a belügyminisztérium törvényelőkészítő ügyosztályának referenseivel két hét óta a központi statisztikai hivatalban tölti a délelőttöket. Minden nap tiz órakor megjelennek ia statisztikai hivatalban, Vargha Gyulával, a hivatal igazgatójával bevonulnak a tanácsterembe és délután két óráig lázas munkát végeznek. Hónuk alatt lepediőnyi táblázatokkal futkároznak a fiatal fogalmazók és hordják ki-be a statisztikát. A miniszterelnök utasította Néimethy államtitkárt, hogy még a nyáron készitse el a választójogi reform törvényjavaslatát. A statisztikai hivatal junius közepén elkészült az összes idevágó munkálatokkal (legutoljára maradt a vá-. lasztók és. nemválasztók foglalkozási statisztikája), megtörtént a megállapodás a reform vezető elveire nézve és most keresik, hogy a statisztikai adatok miképen fedig s igazolják ezeket az elveket. Mivel pedig egy-egy részletnél fölmerül a szüksége annak, hogy azonnal uj számításokat végezzenek, a kodifikátor áttette hivatalát a statisztikai hivatalba, ahol Vargha Gyula és a kiválasztott statisztikusok nyomban (megejtik a számításokat és beállítják a kombinációkba az uj adatokat. A munka gyorsan folyik s belőle ennek a résznek elbben a hónapban el kell készülnie. • Ez faktum. És akkor jöhet vidékre az ellenzék holmi frázisokkal. A kormány a választójogi reforminal válaszol az őszszel. S hogy aztán az országnak mi lesz a válasza, azt is tudjuk. És azt hisszük, az ellenzék is sejti. Az Ipar evolúciója. (Saját tudósítónktól.) A 'középkorban épen ugy az ipar adta meg a városoknak a városi jelleget, mint ima; a 'különbség csak az, hogy a középkor ipara kézműipar volt, (a mai városok pedig a gyáriparnak többé-kevésbé fejlett gócpontjai. A kézműiparról a gyáriparra való áttérés azonban a városokra nézve mégis igen, jelentékeny változást hozott magával s ez a változás épen a városok keletkezésének, kialakulásának, növekedésének fontos körülményeivel vannak összefüggésben. Azok a hatalm'as áramlatok, amelyeknek gyűjtőneve a vidék elnépesedése s a vidék lakosságának a városokba való tódulása, mind az iparra vezethetők visza s annak a nagy differenciálódási folyamatnak a jelenségei, 'amelyeknek feladata az, hogy az ipari népességet az. őstermelés által (nyújtott anyagból kiválassza. Bizonyos ugyanis, hogy a vidék népének 'a városokba való tódulása ideiglenes természetű jelenség; csak addig tart, mig az ipar egészen ki nem fejlődik s mig népességében is meg nem állapodik. Mert ma még az ipari munkásságnak igán nagy része a mezőgazdasági népességből soroződik, ez az állapot azonban nem tarthat sokáig. Fejlett iparú államokban a viszonyok már abban az irányban is konszolidálódnak, hogy az ipari népesség szaporodása 'kielégíti áz ipar szükségleteit. Cs'ak átmeneti állapot lelhet az, hogy a mezőgazdaságból élő néposztályok termeljék az ipar népességének jelentős részét; ha ez az állapot idültté válnék, előbb-utóbb a mezőgazdáság népének kimerülésére s igy az ipar és a mezőgazdaság fokozatos elsatnyulására vezetne. De ennek a most tapasztalható heves népárarnlásnak nem is pusztán >az a feladata, hogy az ipari 'népesség hiányait pótolja, hanem az, hogy az ipari népességet önmagából kiválassza. Ennek a folyamatnak a feltételei 'azok a kerésetbeii különbségek, amelyek ma a mezőgazdaság és az ipar viszonyai között fenn állanak. Természetes, hogy a (népességnek az iparhoz való özö'nlése ma még nem hajlam dolga s nem is a tehetségé, vagy rátermettségé, hanem anyagi okoknak következménye. A keresetbeli különbség valósággal elemi erővel működnek s az ország népességének egész struktúráját átalakítják. Ezek a különbségek 'azonban az iparnak s a mezőgazdaságnak megállapodásával és kifejlődésével el fognak tűnni s ugy áll majd egymás mellett ez a ! két foglalkozási ág a maga zárt népessé! gé'vel és zárt működési körével, mint két I különálló, de egyformán 'hatalmas, egyformán fejlett és szükséges szervezet. S akkor majd a népáramlások törvényei is mások leszinek; természetes, hogy sohasem lehet ezeknek a területeknek tökéletes elzártságáról beszélni; a népesség bizonyos arányú keringő áramlása feltétlenül kell ahoz, legalább eddigi tapasztalataink szerint kell, hogy mind a két szervezet egészségesen fejlődhessék tovább. Magyarország most van a legélénkebb változások közepén. A népesség megoszlása már valamivel kedvezőbb, illetőleg valamivel előbbre jutott, a fejlődésben: az ország 19,254.559 főnyi népéből 4 millió 891.174 lakik törvényhatósági jogú, vagy rendezett tanácsú városokban és 10.000-nél több lelket számláló községekben. Azt természetesen mem tudhatjuk, hogy hol fog az átalakulás megállani s hogy egyensulyozódik nálunk az ipar közt és a mezőgazdaság között az arány. A népesség megoszlásának és a nemzeti vagyon kétfelé tagolódásának arányD-üíWW" • - kérő. Párbajra hivta ki a rettenthetetlen kapitányt. — Ön anyámasszony katonájának nevezett — irta o többek között — én pedig önt gyávának tartom és ezt a szemébe vágom — vén madárijesztő! Ha mégis lobo gegy parányi férfias vér az ereiben, ám tegyünk próbát. Jöjjön ki ma éjfélre a tiszaparti ódon malom mellé, én várni fogom lóháton s ott add)ig lövöldözünk egymásra, mig valamelyikünk a fűbe harap. — Hallatlan vakmerőség! — sziszegte a (kapitány, /ahogy a levelet végigolvasta, Igy még nem irtak neki. Ez a fickó vagy bolond, vagy pedig el van tökélve!a halálra. Egyenesen a vesztébe róhan. A kapitány hires lövő volt. Á cikázó fecskét levitte pisztolylövéssel. ' A levélhez utóirat is volt csatolva. S hangzott ekópen: — Nyereglámpa mellé tűzzön ki zöld lámpát. Az ón nyergemen p|iros lámpa lesz. Hogy a sötétben is nyugodtan célozhassunk. — Ez őrült — dobogta a kapitány sápadtan. De kikivás volt. S erkölcséhez tartozott, hogy elf ogadja. Kissé izgatott s talán sápadt is, hogy késő este az istállóba sietett s fölkantározta Babám nevü sárga kancáját. — Hová mégy, apám? — (kérdezte Dandca aggodalmasan. — Cserkészni — mondta az öreg vállvonogatva, —- Nem tudok aludni. A nyeregkápa mellé töltött pisztolyt s berozsdásodott mordályokat tűzött. A kardját is felkötötte. Kfi tudja, nem lesz-e arra is szükség. — Azután vigyázz magadra, hogy meg ne hűlj, — mondotta Danioa leányos gonddal. — Ne félts. Danioa ma csodálatosan szép volt. Szeme különös izgatott fényben sugárzott. Orcája piros volt, mint a bazsarózsa. De az apa nem vett észre semmit. .— Aludj nyugodtan, leányom — mondotta, ahogy bucsuképen szájon csókolta a leányát. A vén katona hangja,,amely máskor éles és rikácsoló volt, mint a felrobbanó puskaporé, most lágy volt és dallamos és majden szomorú. Az öregedő hős 'lelkét megmagyarázhatatlan balsejtelmek nyűgözték le. Cudar, zivataros idő volt az éjszaka. Megindult a feneketlen és sötét országúton. Az árokpartji nyírfák szomorúan zúgtak és siránkoztak a kísérteties éjféli szélben. A kapitány fázósan gombolta össze a dolmányát. — Ez _a tizenharmadik párbajom lesz — suttogta babonásan. Kiért a tisztásra a malom mellé. Sötét volt, alig lehetett látni. Az ódon szélmalom fehér kereke ijesztően integetett feléje, mintha valami óriási kisértet hadonászna a karjával. A kapitány összerázkódott s keresztet vetett magára. Az ellenfél már ott volt. A liomály eltakarta az alakját, csak a piros lámpát s a fehér kalapját lehetett kfivenni. — A bolond — mondotta a kapitány — fehér süvegben jött el, pedig az most kitűnő célpont Néhány pillanatig farkasszemet néztek: egymással. — Halló! — kiáltott a kapitány. — Halló! — felelte az ellenség. A kapitány lehajolt a lósörényre. Célzott és lőtt. Nem talált. Néhány pillanat múlva az elelnfél lövése dördült el. Nem talált az sem. Igy öv üldöztek egymásra percekig, sikertelenül. A kapitány fölemelkedett a nyergében, sokáig célzott, lőtt, a piros üveglámpa csörömpölve hullott a földre, az olaj tovább égett a fűben kísérteties lángolással. — Találtam — suttogta a kapitány sápadtan. í Néhány pillanatig m«g várt, az ellenfél semmi életjelt sem adott magáról. — Ugy látszik, meghalt — gondolta a pandurvezér. — Megnézem. Szélgyorsasággal rohant a lobogó olajlámpa irányában. Odaért. Düfiös megdöbbenéssel borkant vissza. ,, • ÜA'ls Üres karó volt a földbe szúrva — begyére kalap tűzve s oldalán lámpa, mit levitt a kapitány golyója.