Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-13 / 160. szám

" 1912 julius 14. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Kint voltunk az Amerikai Parkban. Kint nézelődtünk éjfélig, éjfél után pedig bejöttünk a Nagykörútra. Félkettő lehetett, amikor a Dohány-utca sarkára értünik. Itt találkozpi.nk Schwarz Johannával, aki behívott lakásába mind a kettőnket. Én leültem a szobában az asztalhoz, a bátyám pedig lefeküdt a leánynyal. Néhány perc múlva észrevettem, hogy a bátyám fojtogatni kezdi a leányt. grre odaugrottam én is az ágyhoz és a zsebkendőmet belenyomtam a leány szájába. A leáiny még néhányat hörgött, azután élettelenül terült el az ágyon. Erre gyorsan összekapkodtuk a leány ékszereit, a gyűrűket lebuztuk az ujjáról, a függőt kitéptük a füléből, azután menekültünk. A szoba ajtaját Kivükől bezártam én és a (kulcsot egy közeli ház pUneéjébe do(btam. iMásnap az ékszereket egy hordárral elzálogosittattuk százhatvan koronáért, az aranyat pedig egyheöntve eladtuk. A rendőrség Rosenfeld Kálmán vallomása után mégegyszer kihallgatta bátyját, Rosenfeld Lajost, aki ismét tagadott, de amikor elótáxtáik öcscsének beismerő vallomását, akkor ő is megrendülve vallotta be a gyilkosságot. NflP!_HIREK Az alezredes leánya. Irta LÉVAI MIHÁLY. A cini ugy hangzik, mintha egy Ohnetregénynek lenne a cirne s egy süldő leányoknak való, érzelgős történet következnék utána.. Pedig nem beniczkynébajzalenke téma az, amelyről itt szó lesz. Ez maga az élet, a rideg, valóság, aminek a 'megírásához, a méltó jellemzéséhez egy Gorkij ereje és élettapasztalata kell. A főhős egy mártír. Csak a töviskorona, hiányzik a fejéről, a megadással szenvedők örökös mosolygása ott van az arcán. Az igazT ság, becsület mártírja Haertl Adolf, a munkácsi alezredes, aki feláldozta magát, az 'egész, élete minden munkásságát, minden törekvéséi; a családjáért, ámelyik nem is a családja. Ha az emberi becsületességről, korrektségről szobrász valaha plasztikus képet akar faragni, hátam vésheti a maga márványába Haertl Adolf alakját. Örökösen mosolyog s a mosolyában benne van a szive egész jósága. Még ilyen mosolyt ne'm is láttam. Katonán legkevósbbé. El se tudom képzelni ezt a nagyszerűen jó embert, mikor egy katonáját lecsukatja, megbünteti, Pedig azt mondják róla, hogy kiváló katona, amilyen az egész 'magyar-osztrák hadseregben nincsen kettő. Eszes, szorgalmas, tanult katona, kiváló tervező és végrehajtó koponya, bátor ember. Szóval meg volt benne minden kellék ahhoz, hogy a magyar-osztrák ármádiában tábornok — ne lehessen. Egyszerűbb, közvetlenebb embert is ritkán láttam nála. Az aranygalléros, nagyszerű mundérban órák hosszat elpepecsel a kertben. Egyenként szed le minden hernyót a fáról,, megsimogat minden rózsát, 'maga eteti, itatja a malacait, borjait, a gyerekei tizenkét ^macskáját. Az ilyen ember csak mártírrá lehet. Valahol, valamerre kell, hogy összeütközzék a mai társadalommal. Ezzel a társadalommal, amely esak hazudja, hogy mai, hogy modern, kogy halad a korral, a kulturával, pedig alapjában véve elavult, ósdi, se nem humánus, se nem idealista, önző, száraz, haszonleső és könyörtelen. Vörösesszőke a haja, akár az apjáé, a szeme kék, az álla kerek. A kék szemekről azt. szokták irni, hogy ártatlanul kékek. Ezek, a Haertl Lujza szemei, nem olyanok. Ezek acélkemények, csupa energia, csupa határozottság, kom°ly meggondoltság. Csak rá kell nézni és "yomban látja az ember, hogy a hadtestpar«ncsnokság — inkább erőszakosan, mint akaratlanul — téved, nagyon téved. Ez a leány ne'm hisztérika, nem könnyelmű teremtés. Ez a leány becsületes, mint az apja, elszánt, akár az apja. Ez a leány m'er. Van benne bátorság, hogy helytálljon magáért, ha kell a húgáért, az apjáért. Jó iskolába járt, jó helyen tanult: a Haertl Adolf nevelése. —; Hát, most majd irodába megyek! — igy mondta. Olyan egyszerűen mondta, mintha arról beszélt volna, hogy a roisz keztyüjét kidobja az ablakon, hogy egy elfakult rózsacsokrot bedobjon a tűzbe. Kimondta, meg is teszi. A Haertl-vér már ilyen. Amit egyszer mondtak, annak vállalják minden következményét, de megcsinálják. Irodába fog menni s el fogja temetni a mai ragyogó ifjúságát, -szépségét poros akták közé, dohos termekbe, meg fogja görbíteni hattyunyakát száraz, vérfagyaisztóan száraz, komoly Írások mellett. Haertl leány. Kimondta, megteszi. Mondott mást is. — Egyetlen egyszer voltam életemben bálban! Ezt se sok lány mondhatja el 'magáról. Azt, hogy sohasem volt, azt inkább, de hogy egyszer volt é.s többé nem ment el, hogy önként, a saját maga elhatározásából, saját önakaratából le tudott mondani mindarról, ami egy fiatal leánynak az öröm, az élet, a legnagyobb boldogság, amire akkor kezd készülni, amikor az első gyerekcipőket levetette s aminek az említését akkor is érzi, amikor ősz a haja, amikor a saját maga. szépségére már saját maga is csak alig- emlékszik, ezt ik csak a Haertl alezredes leánya képes megtenni. Munkács. A sikság közepén tör égnek egy domb, annak a tetején, akár egy királyi korona, ragyog a napfényben a vár. A monda azt tartja róla, hogy a dombot nem a természet alkotta, hanem a hunok hordták össze a homokot olyan magasra, elesett vitézek porladó csontja fölé. A tetején a vár már akjtor is ott állott, amikor Nagy Lajos király vonult el erre hódító seregével Lengyelország felé. Aztán lett a Hunyadiak vára, a Jagellóké, Thököli Imréé, majd Zrínyi Ilona lakott bene. Majd az osztráké lett és Kazinczy Ferenc raboskodott benne. Azután — azután pedig bemeszelték. Csúnya fehér mázzal .kenték be a gyönyörű freskókat. Azóta olyan furcsa, olyan különösen a vár. Eégi, ősi falak, amiket vadonatújra mázoltak fehér festékkel. Alatta a város épen olyan, miut fölötte a vár. Újdonatúj mezben csupa ócskaság. Közénkori szokások, középkori felfogások, egy csomó ember, aki allonge-parókát kellene, hogy viseljen és spádét hordjon az oldalán s mégis amerikai cipőben jár. A város? Ugyan miért a város? Disznók henteregnek, tehenek legelnek az ut szélén s a korzó végén tér haza esti harangszóra a gulya. Csupa földszintes ház, olyikat vályogból verték; kertek, gyümölcsfák. Az egész városban se színház, se kabarét, se 'hírlap, semmi, ami modernséget, ami kulturát jelent é>s ebből a városból inidtotta meg egy szép leány ökle a legmodernebb, a legfenomenálisabb kulturmozgalmat, a legigazabb harcot az emberek jogáért, a harcot az ódonság, az elavult felfogások, a megrokkant társadalom ellen. Egy harcot, amely arra van hivatva, hogy győzelemmel végződjék, mert azzal kell végződnie és egy uj korszakot, egy uj világot teremtsen a megrobadthelyébe. — A király vadászaton. Ischlből jelentik : A király ma délután pompás időben újra hajtóvadászatra indult. Négy órakor nyílt kocsiban egyedül kocsizott az ebenseei uton Landwiosba N. Jocher erdész házáig, ahová félőt óra'kor érkezett. Innen gyalog ment Böhm udvari tanácsos, a vadászatok vezetője, Jocher erdész és komornyikja kíséretében a negyedóráig tartó dombos uton vadászállásra. A hajtás báromnegyed öt óra.kor kezdődött. Egy óra hosszat időzött a felség vadászállásán, de lövésre nem került a sor, mivel a szarvasok a hajtás alatt ellenkező irányban visszaszöktél!. Az uralkodó hat óra tájban visszatért. Az ut mentés várakozó közönség lelkes ovációban részesítette a felséget, aki a köszöntést barátságosan viszonozta. Félhét. órakor az uralkodó visszaérkezett az ischli villába. Mindenki, aki látta az uralkodót, megállapította, hogy kitűnő színben van. — Tábornoki ülés — Boroevics mellett. Budapestről jelentik: A munkácsi eset után Boroevics hadtestparancsnok nyomban jelentést tett az illetékes parancsnokságnál a vele történt incidensről és kérte maga. ellen a becsületügyi eljárás megindítását. Ez meg is történt. Három tábornokot bíztak meg, egy elnököt, egy előadót és egy jegyzőt az ügy megvizsgálásával. Ez a hármas bizottság kihallgatta az altábornagyot, aki részletesen elmondotta az affér előzményeit és lefolyását. Jegyzőkönyvbe vették előadását, továbbá megvizsgálták hivatalból azt a viszonyt, melyben Hártel családjával van. A vizsgálat; erejdiményéncil részletes jegyzőkönyviben számoltak be a. kiküldött becsületbírósági: bizottságnak, mely ma alakult meg Budapesten, Matuska Alajcs altábornagy elnöklésével. A jegyzőkönyvet Mellion vezérkari ezredes vezette. Heggel kilenc órakor (kezdődött m,eg a. tárgyalás a tiszti kaszinó dísztermében szigorúan zárt ajtók mögött. Az előadó ismertette a kiküldött hármas bizottságnak eredményét, a munkácsi tisztü vacsorán történteket és azok előzményeit és ezek után a bíróság elé a következő kérdéseket intézte: — Sértést követett-e el Boroevics Szvetozár altábornagy a tiszti állás ellen, vagy pedig megsértette-e Hartel Lujza a tiszti állás méltóságát? Délben félegyíkor ért véget a tárgyalás. A tábornoki ülés mint bcsületbiréság meghozta a döntést. Értesülésünk szeriint a tábornoki ülés, mint becsületbíróság nem talált a katonai állásra sértést abban, hogy Boroevics Szvetozár Hartel alezredestől, családi állapotára való tekintettel, nyugdíjaztatásának kérését kívánta. Abban a tényben, hogy Hártel Lujza inzultálta az altábornagyot, nem lát sértést a katonai állás méltóságán ós magának a ténynek elbírálására természetesen a polgári bíróságot tartja illetékesnek. lA döntést felterjesztik a kabinetirodához, mert végső fokon a király fog hozzászólani az ügyhöz. — Pozsony hozzájárulása az egyetemhez. Pozsonyból jélentik: Mikor a pozsonyi egyetem ^létesítésére vonatkozó tárgyalások folytak a kultuszminiszter és a város között, Pozsony városa többek között arra kötelezte magát, hogy három millió koronával járul hozzá az egyetem felállításának költségeihez. A három millió a létrejött megállapodás szerint az egyetemekről szóló törvényjavaslat szentesítése alkalmával fizetendő be az állampénztárba. Minthogy a szentesítés már csak napok kérdése, Brolly Tivadar polgármester elnöklésével a pénzügyi szakbizottság ülést tartott, amely ugy határozott, hogy a város intézzen felterjesztést a kultuszminiszterhez és kérje ki engedélyét ahoz, liogy a szóbanforgó bárom millió koronát Pozsony városa egyelőre községi kötvényekben bocsássa a kormány rendelkezésére és ez alkalommal a város arra kötelezi magát, hogy a községi kötvényeket bármikor teljes névértékben beváltja. — A piaristák uj rendfőnöke. Magyar Gábor a piaristák kiváló rendfőnöke, betegsége miatt nyugalomba vonul't. Magyar Gábor, hosszabb ideig volt a szegedi városi főgimnázium igazgatója s Szegedről került fel Budapestre .diszes pozíciójába. Tizenhárom évig kormányozta a piarista rend ügyeit. Magyar Gábor nyugalohnba vonulásával megüresedett. a rendfőnöki állás. A piarista-rend nagykáptalanja ma töltötte be a pozíciót Hénap Tamás dr-ral, aki a rend kormánytanácsosa volt. Hénap is több évig volt Szegeden, mint tanár és közkedveltségnek örvendett. Később felkerült Budapestre, mint tanár, majd rendfőnöki titkár lett, azután a rend kormánytanácsosa s most a kegyesrend főnöke lett. Hénap Tamás dr, az uj rendfőnök