Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-13 / 160. szám

6 DELMAGYARORSZAG 1912 julius 12. 1859-ben születeti a nógráduiegyei Kosdqn. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten, Vá­con és Kecskeméten végezte; 1877-b,en a ke­gyestaniitórepdbe lépett és a teológiát Nyit­rán a rend hittudományi főiskolájában, egye­tenp tanulmányait pedig a budapesti tudo­mányegyetemei) yégezte, aliol 1887-ben bölesé­szetdoktori oklevelet nyert. Tanárt pályáját a rendi veszprémi [gimnáziumában kezdte meg, ahol szeretetreméltó modorával és buzgó ta­nári munkásságával osztatlan elismerésben részesült. Volt tanítványai még must iis hálá­san emlegetik a kitűnő tanár lelkes irodalmi előadásait, szelíd és tapintatos bánásínódját, amellyel a szülők tiszteletét is kiérdemelte. Két évig tanított, még Vácott, két évig Szege­den majd kilenc évet töltött Magyar Gábor ol­dala mellett, mint rendfőnöki titkár, 1906-ba:n pedig rendi kormánytanácsossá választatván, hősé|ges alkalma nyilt értékes pedagógiai és kormányzatú tapasztalatait a rend konzis'z­tóriumában a testület .szellemi és anyagi javá­ra fordítani. A rendfőnök meg-választása után a nagygyűlés elvégezte a: rendkormány tag­jainak megválasztását. A régi kormánysegé­dek közül Papp János, [Mülner Pál és Pálmai Miklós előrehaladott korukra való tekintettel eddigi állásuktól való fölmentésüket kérel-, mezt ék, amit a nalgygyüéis hosszú és buzgó, szolgálataik hálás elismerésével fogadott el. Kormánysegédekké választattak: Fekete End­re, Farkas József, Vámos Károly dr, Tóth, Gyö'rgy dr, Szölgyémy János, Jászai Rezső dr, ós Takács József, kormánytanácsosokká pedig Acsay Antal dr, Szinger Kornél dr és Prónai Antal dr. Az ujoncnövendékek mesterének és, a huszonnégy házfőnöknek megválasztása hol­nap délelőtt folg megtörténni. — A kiigazított törvény. Ismeretes, hogy a honvédség bűnvádi perrendtartásáról szóló törvénynek 46-ik szakaszát hibásan közölte a hivatalos lap. Mára már intézkedtek ennek a hibának kijavítása iránt. A hivatalos lap mai száVna a következő sorokat közli: Hibaigazítás. A „Budapesti Közlöny" folyó évi julius hó 9-én megjelent 152. számában közzétett 1912. évi XXXIII. törvénycikk 46. szakaszában nyomdahiba van. Ugyanis a 46. szakasznak a „Budapesti Közlöny"-he,n megje­lent első 'bekezdése ekként szól: „Az ügyészi tisztet és helyetteseit az illetékes parancsnok jelöli ki, a honvéd ügyészt és helyetteseit, ha törzstiszti rendfokozatot viselnek, őfelsége, egyébként a hadügyminiszter nevezi ki". A kérdéses törvénycikk első bekezdésének hite­les szövege ez: „Az ügyészi tisztet és helyet­teseit az illetékes parancsnok jelöli ki, a hon­védügyészt és helyetteseit, ha törzstiszti rend­fokozatot. viselnek, őfelsége, egyébként a hon­védelmi miniszter nevezi ki." — Leszállott a bányába az angol király Londontól jelentik: Tegnapelőtt délután tör­tént meg először, hogy egy angol király le­szállott egy szénbánya mélyébe. Az angol királyi pár ugyanis lement automobilon a bányához, ahol az emberirtó robbanás tör­tónt ós a király a bányászok rendes liftjén le­szállott a szerencsét lenség helyétől alig két­száz méternyire levő Elzekar-tárnába. A ki­rály kíséretében volt a yorki érsek, Beres­ford lord és néhány udvari hivatal nőik. A k i­rályt leszállás előtt a lift kezelője kivallatta, nincs-e nála valami könnyen gyúló tárgy, (mint például gyújtó. Nem volt nála semmi, die az érsek zsebében volt egy skatula gyújtó és ezt is elvették tőle. A király és kísérete ötvenöt másodperc alatt lejutott háromszáz lábnyira a .föld alá, hol villamos bányászlám­pát. adtak át neki. Kezében a lámpával be­járta a földalatti istállókat, azután sokszor mélyen meghajolva, bejárta az alacsony fo­lyosót, amely fél mérföldnél hosszabb. Az egyik helyen, ahol két bányász épen izzadva dolgozott, a király maga is csákányt, fogott a kezébe. Kevés idő alatt kis rakás puha sze­net bányászott, die a mellette levő kemény szén kibányászásával sehogy sem tudott bol­dogulni A király az általa kivágott szénből egy darabot elvitt magával emlékül. — A minapi bányakatasztrófának sokkal több ál­dozata van, mint eddig hitték. Tegnap este jelentették, hogy még tizenhat holttest van a bányában. A halottak száma nyolcvanhét, Attól elállottak, hogy a halottakat egy sirba temessék. — Ifjúsági előadás. A szegedi rókusi ifjú­sági egyesület műkedvelő gárdája julius 20-án este félkilenc órákor előadjia Herczeg Ferencnek A kivándorló cimü szinmüvét. Ez i alkalommal bnesuzik a szegedi közönségtől a dimszerepben az egyesület sok éven át buzgó tagja, Sálvo Hugó, akit az eperjesi isdinház igazgat ósága társulatának tagjai sorába szerződtetett. — Josipovics a horvát alkotmányról­Több 'bécsi lap megírta legutóbb, hogy Hor­vátországban az ősszel helyreállítják az alkot­mányt és elrendelik az uj választásokat. Ez ügyben a N. Fr. P. egyik munkatársa Josi­povies Géza horvát miniszterhez fordult föl­vilálgotsitásért, aki kijelentette, hogy vala­mennyi mértékadó tényező azon lesz, hogy mihelyst a horvát viszonyok megengedik, a királyi biztost fölmentsék állásától s a bán kinevezése és a horvát országgyűlés egybehi­vása által az alkotmányos állapotot helyreál­lítsák Horvátországban. Hogy tz bekövetkez­zék, ezt kiVáomia kell mindenkinek a legsür­gősebben, aki csak barátja Maigyarország és Horvátorsjzág jó viszonyának. IMos't azonban, amikor <a politikusok nagy része és az összes mértékadó tényezők a (fővárostól távol tartóz­kodnak, kissé korai az idevonatkozó híreszte­lés. — A szabadkai sueabadkőimvesek palotája A szabadkai Alkotás-páholy egyemeletes palotát akar építtetni a Bem-utcában. Az épület tervét a .páholy beadta a város taná­csához, a tanács azonban az épiitő-bizottság javaslata ellenére az építési engedélyt nem adta meg, mert az. épület főhoinlakzatára csak hatvan centiméter magas ablakőkat mutat a tervrajz, ami szépészeti szempontból kifogás alá esik. A páholy ia határozatot megfelelj­l>ezte a tanácshoz azzal, hogy az épület görög stílben készül, mely nem ismer magas abla­kokat. A fellebbezésben kétségbevonja a pá­holy a. közigazgatásnak azt a jogát, hogy a művészeti szempontokat bírálat tárgyává tegye és illetve ,a művészetet didigálja. A közigazgatási bizottság csütörtökön délután tárgyalta a felebbezést és hosszabb vita után ugy döntött, hogy utasította a tanácsot, hívja föl a páholyt a főhomlokzat külső kiképzési terveinek bemutatására és azután uj határo­zatot hozzon. — A kihajtott ing. Az idei nyár uj divatot hozott a férfiak száhiára: a, kihajtott irjget. Az alacsony galléron, a lehajtott galléron, sőt a gallér nélküli ingen is túltesz ez a for­ma, mely lehet praktikus, vag ykellemes, de — legalább a mi galléros állapothoz szokott szemünkben — esztétikusnak ném mondható. Ma, még csak szórványosan .látni ezt a divatot, de lehet, hogy sok követője fesz. .A kihajtott ing puha kelméből készült, lehajtható gallérja van, melyet azonban nem gombolnak össze. Sőt az inget sem gombolják he egészen a, nya­kig, hanem a mellén, mintegy tiz centiméter­nyire' a nyaktól, van a legfelsőbb gomb. Innen kezdve az ingmell két szárnyát kihajtják, a. puha [gallér pedig ráhájlik a kabátra. Elvégre szemérmetlennek nem nevezhető az a férfi, aki a, melléből megmutat egy háromszögletű da­rabolt, de — ismételjük: talán a szokatlan volta teszi — férfiatlannak látszik, s ezt még fokozza a kabátra hajló pongyola gallér. Ha a csónakban, vagy a versenypályán félmezte­len férfit látunk is, vagy ha a matróz kivá­gott ingben sétál véigig az utcán, nincsen benne semmi különös, de az ilyen mezítelen mellű férfi után visszanézünk. Érzik ezt a divat „út­törői" is, a bizonyos formasággal toldják meg a viseletüket. Leveszik a kalapjukat, Snin'tha jelezni akarnák az elviselhetetlen meleget,. ami mentsége az ő Mvágottságuknak. Azt hisszük, az idei nyárral el i'S múlik ez a divat, s megmarad a keblek érvényesülésénél? sza­badsága továbbra is azoknál, kiknél ez't min­denféle kor és divat szívesen látta: a höl­gyeknél. — Messina. A külföldi lapok az utóbbi id<5„ ben több izben azt irták, hogy az olasz kor/ má.ny nagyo.n keveset törődik a három (évvel ezelőtt glpusztult Messina felépitésével és da­cára, hogy a világ minden részéből sok mil­liót küldtek a messinaiak felsegélyezésére Messina még ma is romokbaai hever. E vád ellen most hosszú és a külföldi isajtóhoz inté­zett cikkben tiltakozik a „Giornale de, Lavori Publici e della Strade Ferrata" (A közmun­kák és 'vasutak lapja) cimü olasz kormány­lap és sorra elmondja, mi történt eddig Mes­sina felépítése körül. Eszerint nyomba,n a földrengés után megállapították, hogy Reg­gio és Messina azonnali újjáépítése két okból nem lehetséges. Egyrészt ez késleltette volna a hajléktalan hátramaradottak azonnali el­szállásolását, másrészt pedig tanulmányozni kellett a különböző építési rendszereket és a talajviszonyokat, ihogy egy ujabb hasonló ka­tasztrófa minél kevesebb veszedelemmel jár­jon. Ennélfogva a városokat csak ideiglene­sen építették ifet és az összes lakosokat barakk­épületekben helyezték el, amelyeket most las­sankint állandó jellegű épületekkel fognak ki­cserélni. Összesen 37 ezer fiarakképitményt ál­lítottak, aínelyek mind ínóder.n kényelemmel vannak berendezve. A beépitett terület 1,685.000 négyzetméter és az állam eddig kilencven­nyolc millió lírát költött, anélkül, hogy ezt valaki az országban megérezte volna. Hogy az újjáépítés serényen halad előre, bizonyítja az, a tény is, hogy Me-ssina lakosságának szá­mú, amely akatasztrófa következtében hatvan­ezerre csökkent, azóta ismét 75.000-re növeke­dett. Ily nagymérvű szaporodás nem történik lakhatatlan városban — irja a citált újság, amely ezeken az adatokon kivül azután még felsorolja azokat a nevezetesebb.olasz szemé­lyiségeket, akik Messina újjáépítése körül na­gyobb érdemeket Szereztek. — Mascagni szerelme. Rómából jelentik Néhány római lap ih diszkrét diszkrécióval megírta, hogy egy' ismert nevű ola-sz zene­iszerző, akii toscanai származású, családja hátrahagyásával elutazott Rómából. A szö­hanforgó zeneszerző, kinek nevét nem árulták .el a lapok, nem egyedül utazott, hanem ma­gával vitte útitársnak a. Theatro Costanzli egy csinos kóristanőjét, kivel együtt Paris­ba utazott. A római társaságot, amelynek ,a Paterno-pör után ujabb szenzációkra volt szüksége, kellemesen lepte meg ez a bir és nem tellett néhány órába, hogy az estilapok már meg is irták, ki ez a toscanai szárma­zású zeneszerző, aki több gyermek atyja. Nem más, mint az illusztris Pietro Mascagni, a világhírű komponista, iáki azért szökött meg Rómából, mert felesége nagyon brutális volt vele. Ez nem is csoda, mert a deresedő Mascagni az, utóbbi időkben már münden tit­kolózás nélkül szövögette bizalmas viszo­nyát a kőristan/övel. Mascagniné dühös lett, néhányszor megverte az urát, aki nem birta ezt a 'disszonanciát és elutazott' Rómából. — Megadóztatják a kövéreket. A Pi reneus-hegyekben van egy község, ahol font­számra és kilószámra méri kaz adót. Aki 135 fontnál kevesebbet nyom, adómentes. 135—200 fontig tizenkét frank a fontadó ós igy tovább. És ezt az adót, ezt a nagyszerű és célszerű adót a boldog község lakói nem akarják elfo­gadni, sőt egyenesen lázonganak miatta. Pe­dig mi, akik valamelyest értünk hozzá, — két­szer kuktunk el boldogult Mariskánál pénz­ügytanból — tisztelettel kijelenthetjük, hogy ennél üdvö.sebb, célszerűbb adókulcs még nem létezett kerek e világon. Mert mit jelent ez? Gsak azt, hogy az állani mindenkit egyéni súlya szerint becsül meg és aki ezután virilis akar lenni, annak direkt hizókurát kell tar­tani. A régi magyar megyegyiilések jelszava volt: Vota non numerantur, sed ponderantur. (A szavazatok nem számláltatnak, hanem mérlegeltetnek.) Hát ez történik itt is. Épen, ezért sürgősen javasoljuk, hogy nálunk is b» kell hozni ezt. a kitűnő adókapukulcsot. Mert mi lenne, ha ezt behoznák? Az, hogy a legna-

Next

/
Oldalképek
Tartalom