Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-13 / 160. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 julius 13. -ikiníél föl akarta jeleníteni a cimboráit. Csak nagy nehezen tudták őt r-ábirini arra, bogy a följelentéstől álljon el, amit egy „vtigaszivás" ellenében történetünknek most már jókedvű bős© meg b tett. . A fák össizoszámláláeából tebát nem lett semmi, de azért, a városházán még napok múlva is uAv-etini fognak, ha szóba kerül a dolog. Lajos és Johanna. — A dohány-utcai gyilkosság. — (Saját tudósítónhtól.) Schwarz Johanna borzalmas hajnali pásztorórája, Budapestnek az utóbbi időkben egyik legrejtelmesebb szenzációja, rövidesen megszabadul a rejtel­mességétŐl. Tegnapról-inára .a rendőrség ke­zébe került a titokzatos szürkeruhás fiatal­ember, akinek a nyomozását hetekig gátolta a rendőrség politikai elfoglaltsága. Mindenki ugy beszélt róla, mint aki régen tul van árkön-bokron, aki fütyül mindéin nyomozásra. És egy ékszerésziuas, Kratzl Ottó ügyessége révén ma már őrizet alatt van Rosenfeld, Lajos, a szegedi származású, züllött nyom­dász-segéd. A toizonyitékdk egyre torlódnak körülötte. Rosenfeld még folytatta a taga­dást, de már maga sem -bízik a hazárdjáték­ban, itt-ott- lázit -a konokságán. Alibit iga­zolni nem tud, az állításai ingadozók, ellent­mondóak, a szembesített leányok, zálogosok ráismernek, ominózus szürke nadrágja is elő­került. Az őrizet alatt levő Rosenfeld nem bírta sokáig -a bizonyítékokkal való viasko­dás!. Még ma vallott. Lassankint megtörött. Előbb az öesose vallott rá terhelően, majd ő is beszélt és elmondta a gyilkosság borzal­mait. Általában az a rendőrség véleménye, hogy ilyen elvetemült gonosztevővel alig volt még dolga. A gyilkosság ujabb, mai részleteiről eze­ket jelenthetjük: (Hogyan züllött el Rosenfeld?) Tanúkihallgatásokkal telt el az éjszaka a főkapitányságon. Kórody M. Béla rendőr­kapitány Buch Terézt hallgatta ki elsőnek, Rosenfeld volt vadházastársát. Szimpatikus, szép leány, -egy gyermeke van Rosenfeldtöl, aki pár évig szorgalmasan, józanul élt mel­lette, aztán elzüllött S akkor Bueli Teréz kiadta az útját. Vallomásából kiteregetőzik a rablógyilkos biográfiája addig a kanyaro­dásig, amelylyel mindörökre otthagyta a be­csületes életet. — A Madách-utca 32. számú házban lak­tam négy -évvel ezelőtt a sógoromnál, Passz­ler Józsefnél. Egy házban lakott velünk Ro­senfeld Lajos is, Reisz Géza nyomdásznál, a második emeleten. Rosenfeld elkezdett udva­rolgatni nekem, pár hét múlva megkérte a kezemet, ígérte, hogy elvesz s addig ostro­molt, mig 1909 januárjában közös háztartás­ra léptem vele. A Népszinházsutca 21. számú házban vettünk lakást. Boldogan éltünk, Ro­senfeld szépen keresett és pontos, szorgal­mas, józan volt. Komolyan elakart venni, a VIII. kerületi anyakönyvvezetőségen kl is voltunk hirdetve, a katonaságtól megszerez­te a nősülési engedélyt. Időközben besoroz­ták, a nősülési engedély érvényét vesztette és Rosenfeld hallani sem alkart a házasság­ról. Pedig -közben megszületett Olga leá­nyunk. Rosenfeld folyton kimaradt, soha szombaton este haza nem jött, pénzt alig adott. Sírtam, könyörögtem, de nem javult meg. Dolgozott a Pátriánál, onnan rövidesen a Népszavához ment, majd A Nap nyomdá­jába. 1910 őszén tüdőhuruitot kapott a sok iumpolástól, ott hagyta a munkát és a mun­kásbetegsegélyző-pénztár Tátraházára küldte : szanatóriumba. Én is vele voltam. Egy hó­nap múlva hazajöttünk és hogy jó levegőn lakjék, Budalfbkon vettünk ki egy klis lakást. Rosenfeld itt folyton lumpolt, napokig el­maradt. Egy napon beállított hozzám Polyák Jó­zsef asztalos, akit még a Madách-utcai ház­hói ismertünk és elmondta, hogy feleségének ékszerei eltűntek. A tolvaj csak Rosenfeld lehet, mert abban az időben csak ő járt a lakásban idegem. Megdöbbentem, azonnal be­jöttem Polyákkal Budapestre, két napig ke­restük Rosenfeldet s harmadnap a Kálvin-' téren akadtunk rá. Épen Budáifokra készült. Szemére hánytam a lopást, miire ő bevallotta, hogy az ékszereket ellopta. A zálogcédulákat ideadta nékem, én pedig átadtam Polyáknak. Az nem elégedett vele, hanem följelentette Rosenfeldet, akit lopásért el is ítéltek négy hónapi fogházra. Ö fölebbezett és szabadlábon hagyták. Mikor láttáim, -liogy Rosenfeklen nem leliet segíteni, már tolvaj lásig züllött, kiadtam neki iaz útját. Ha találkoztunk is -azután, esak hi­degen beszélgettem vele, mintha idegen lenne . . . A szerencsétlen Buch Teréz vallomása köz­ben föl-fölzokogott, párszor sirógörcsbe esett. — A gyermekem apja rablógyilkos lett? á, istenem! — zokogta, a vallomása végén pedig elájult. Detektiv-ek vitték haza lakására. (Géza rendbe jön.) Detektivek fölhozták Szolnokról a rablógyil-, kocs öccsét, Rőten féld Kálmánt, aki nemrégi­ben szegődött fogtechnikusnak Szegő Armand, dr budapesti fogorvoshoz. Krecsányi Kálmán detektivfelügyelő kihallgatta. Rosenfeld Kál­mán a következőket mondta el: — Májusban eljött hozzám Lajos, pénz nél­kül volt. Adtam neki lakást. Többször voltain -együtt a-ele kávéházban. Egyik este hivott, menjek vele a Mu nk ács y - k á v éh á z b a, ott bemiu-, tat e(gy nőt, akit ő nagyon szeret. Elmentünk.! A kávéházban feltűnt nekem, bogy a nők mán-, dig Gézának szólították, engem pedig per technikus mutatott be. Átmentünk a Meteor­kávéházba ós egyéb helyiekre. Mindenütt ő fizette á cechet. Együtt akartunk fölmenni az •emiitett nőhöz, Papp Júliához, de a nő ebbe. nem egyezett bele a fivérem egyedült ment föl vele. Ili vér cm azelőtt is mellette, hogy van aranyórája' és gyűrűje, de Polyákék zá­lofgban tartják, amig a tőlük ellopott ékszere­ket vissza nem 'téríti. Junius tizenötödike és huszadika között már láttam nála- egy órát és gyürüt. Azt mondta, a gyürüt -százötven ko­ronáért vette részletfizetésre s hogy most mái-, rendbe fog jönná, van keresete, pénze. , Ros-enfelk Lajos erre az órára és gyűrűre Atonatkozólag azt A'allotta a rendőrségen, hogy, a gyiirü zálo|gcéduláját 'megvette valakitől, s egy Rákóczi-uti zálogházból vá-lto'tta ki. Az óráról, melyet állítólag Polyákéknak adott zálogba, Polyákék nem tudnak semmit. Az Er­délyi-utcai lakáson, ahol Rosenfeld lakott, mii-, előtt Kálmánhoz ment lakni, nem emlékeznek sem arra, hogy órája lett volna, sem, hogy ér­téktárgyai voltak. , (BészélnJek a lányok.) , • Á Dohány-utca 47. számú ház sziik, sötét ud­varán egyébről sem esik szó a lányok közt, mint a- Schwarz Jolánról és a pasasáról. Ok ilyen minőségien einle/getik csak az elfogott Rosenfeld Lajost. Maga a tulajdonosnő holt­biz-onyosra veszi, hogy [Rosenfeld bűnös. • — Az Ida, a Weisz Ida, -határozottan ráis­mert, — mondja. -— Most is a főkapitánysá­gon van, kihallgatják. Idát kértem meg ak­kor hajnalban, hölgy vigyázzon a házra ide­lenn, míg én kicsit lepihenek. Azt mondja, ne­gyed ötkor jött be a pasas Schwarz Jolánnal •és jól az arcába nézett. Ö volt az, a Rosenfeld •Lajos, Girardi-kalapban. Az Idának nagyon, jó emlékezete van, nem mondaná, lia nem tudná. Hiszen egy embernek az életéről van szó. Különben a Böhm Mariska d-s látta Ro­senfeldet, csakhogy az nem merne rá meges­küdni, nem emlékszik rá határozottan. Külön­Icn nagyon gyanu-s firma volt ez a Rosenfeld. Szerette a pénzt, kártyázott, lóversenyekre járt, ettől kitelhetett. A szó aztán Schwarc Jolánra fordult, a meg­gyilkolt perditára, aki bolondja volt az ék­szereknek, amiig a halottjuk nem lett. — Nem csoda, hogy azt a Jolánt meggyil­kolták. Folyton magán hordozta az ékszereit, S aztán nem, válogatta meg a ye-ndégeit, a lég­ii; ezitlábasabb stricit Is átölelte, felhozta, ha két koronát szátmatolt nála. Nem aludt se éj­jel,-se nappal. Sokat veszekedett a pasasaival, •a lányok nappal nem tudtak aludni tőle, az­ért egy másik szobát akartam adni neki a ifo­lyo'só végén. Akkor azt -mondta: — Oda nem költözök, ott még meg is gyil­kolhatnak! — Na hallja, ha valaki magát meg akarja •gyilkolni, (itt i-s végez magával! — mondtam neki. Ugy is lett. Pedig az uj kakásban nem lehetett volna baja, mert a takarítónő ott aludt volna az előszobában. — Eh, fojtani a legkönnyebb, — -mondják a lányok körülötte s a nyakukon mutatják a módját,, — csak igy tesz az emberrel a pasas és vége vau. Különben a -sokat kereső Jolán ellen még mindig antipátiával vannak. Snasz A-olt, mondják, ponto-san fizetett, de gavallér soha­sem volt. Legalább háromezer forintot elkül­dött haza Egerbe az anyjához. — Ugy Számitott, hogy még az ősszel meg­marad ebben az életben, aztán hazamegy, ott házat vesz és él a pénzéből. Hát elküldték szépen. Egyik leány a Jolán jellemzésére elmondja, hogy óriási plörőzhen ment -az orvosi vizitre is, azzal a kijelentéssel: — Legalább legyen egy kis becsülete az em­bernek az orvos előtt. Különben pedig a -szerencsétlen, naiv leá­nyok most erősen borzadoznak, az (akasztófát emlegetik Rosenfeld de! kapcsolatban is már előlegezik az akasztott embernek kijáró rész­vétet is. Mint egy vérszagu, sö-'tét titokzatra néznek a Rosenfeld sorsára ezek a leányok, •akik a -szerelmen kivül eső dolgokról való tu­datlanságukban -azt is megkérdezik: — Ugy-e, nem leisz baja Idának a főkapi­tányságon. (Rosenfeld a, tettes!) Krecsányi detektivf önök főkapútányhelyet­tesnél m-a két lány jelentkezett. Az egyiket Idának, a másikat Rózsinak hívják. A két? lájnyt már- tegnap szembesítették Rosenfeld­del, de akkor egyik sdm ismert rá. Ma azután önként jelentkezett s jegyzőkönyvbe mondták, -hogy könnyíteni akarnak lelkiismeretükön. Tegnap csak azért jnem vallottak, mert féltek, hogy sok bajuk és futkosásuk lesz. — Határozottan felismerem Rosenfeldben azt az egyént — mondotta Ida — -aki a Igyil­koSiSág estéjén is vele sétált a Dohány-uteá­ban. Ugyanilyen értelemben vallott Rózsi is. Ma délbc-n Kertész Mórral is szembesitetftk Ro­senfeldet. Az ékszerész határozottan felis­merte benne azt -az egyént, aki a márkiz-gyü­rüről szóló zálogcédulát el akarta adni. Teg­nap még Kertész sem merte- ráVnondani, hogy Ro-senfeld ,az a fiatalember, aki nála járt, de ma jól megnézte és határozottam felismerte. (Vall a gyilkos öcscse.) Délután Rosenfeld Kálmánt, a gyilkos öcscsét hallgatta -ki a rendőrség, aki szenzá­ciós beismerő vallomást tett. Eleinte konokul tagadott és miiről sem akart tudni. A rendőr­tisztviselő fel is vette tagadó vallomásáról a jegyzőkönyvet, -de amikor Rosenfeld Kál­mán a iki-hallgatás után távozni akart, rá­szólt a rendőrtiszt: — Maga itt marad! Holnap is ki fogjuk hallgatni. A fiatal bűnös erre elsápadt és remegve kérdezte: -! — Talán nem gyanúsítanak engem is? — De igen, — szólt a rendőrtiszt, sőt már bizonyítékok is vannak maga ellen, legjobban teszi tehát, ha azonnal bevall mindent. Rosenfeld Kálmán erre a rendőrtiszt ©lé lépett és a következő részletes vallomást tette: (Ketten gyilkoltak!) — Január 21-én este, bátyámmal, Lajossal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom