Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-03 / 151. szám

388 DÉLMAGYAR ORSZÁG 1912 junius 29. Az urak egyáltalán mindent el akarnak pusztítani, ami nem nekik kedvez. Végül majd lyukat fúrnak a föld közepébe, mint a Petőfi rapszódiájának hőse. A véderőtörvények, a király és Schönaich. — Egy királyi kihallgatás részletei. — (Saját tudósitónktól.) Schönaich — ezt q nevet már kezdték elfelejteni a nmmarchiában. A voÉt hacUigyüiiniszter hossz il hónapok óta teljesen visszavonult életet élt. Egy politikus életéhein pedig nagy idő, ha néhány hónapiig nem szerepel. Politikai és magas katonai körökben nagy feltűnést kelt most az iá rövid félhivatalos jelentés, hogy Schönaich Ferenc háró volt közös hadügyminiszter vasárnap külön .kihallgatáson volt a királynál. A feltűnést ínég növeli az az ujabb hir, hogy az audiencia több mint egy órahosszat tartott. Ritka eset, hogy egy nem aktiv államférfiú külön kihallgatáson jelenik meg a királynál és még inkább szokatlan, hogy egy volt hadügyminisztert épen akkor hallgat meg a király, mikor egy nagyfontosságú katonai politikai kérdés — a véderőreform ügye —- van napirenden. Jól informált helyen >a következő magyarázatot fűzik ehez a kétségtelenül érdekes audienciához: A véderőtörvények ugy Ausztriában, mint Magyarországon tető alá jutottak, Éveken át tartó nehéz munka gyümölcse ez az eredmény és kétségtelen, hogy e munkáért elismerés illeti a véderöjavaslatok alkotóját: Schönaich báró volt közös hadügyminisztert. Ha eltekintünk a véderő javaslatoknak Ausztriában és Magyarországon való politikai vonatkozásaitól és azokat csakis katonai és szodiáJiis szemponthói vizsgáljuk, akkor minden, ami a reformban üdvös, elsősorban Schönaich munkája. A kétéves katonai szolgálák legbuzgóbb előharcosa volt Aiifficnbergrnek az elődje. Mielőtt megkezdett müvét befejezhette volna, egy személyi differencia eltávolította őt magas polcáról. Sohönaicknak mennie kellett, nem tárgyi okokból, nem érdemli dolgok miatt, hanem egy személyes konfliktus .következtében. [Legmagasabb körökben most, hogy a véderőjiavaslat a Lajtán innen és tíil elintéződött, fölmerült .az a gondolat, hogy a volt hadügyminiszter érdemeit valamiképen meg kell jutalmazni. Schönaich bukása idején egy alig S a Költő leborult az asszony elé és megragadta a karját. Es a eSqdás asszony megszólalt és bánatos hqngou tmondá: — Oh, Költő, osalódiol bennem. Futni akartam elŐJed, mert limádlak. Tüdődre, ki vagyok én? Az ép .nevem: Szenvedés. N,em adhatok, nej'kjed mást, mint fájó, szivet, borús gondola.tok^t és. kino$ emlékeket. Isten veleu. Inq megtalálod a rég keresett künqset, nincs immár semmi szükséged reám- Élj 'boldogul. És. a csodás alak eltnqu Az orkán permetegesővé csillapult) melynek, szitáló vonalain át enyhe napsugarak omlottak a költő felé. E percben, kissé távolabb, a föld mélyébei roskadt alak vánszorgott fel nehéz kövekkel megrakottan. Amint feltekintett, leejtette terhét és kezeit, összecsapva kiáltotta.: — Költő, óh bpldog halandó ott állasz a szivárvány alatt! — KH? ... ... — s a Költő .felriadt ábrándjáfoóL Révetegen körültekintett s aztán lehanyatlott, a földre és zokogott. — Oh, bár sohse jöttem volna a világra. Akkor nem gyötörnének ez iszonyú kínok! A Bölcs pedig álmélkodva mondta: — Oh, a balga! Ott vau lábali alatt a .nagy kincs és nem is tud róla. Felfedeztem előtte és siránkozik. Hm. hm! Ezek a költők . . . ezek a költők. két soros qideg királyi kéziratot kapott bucsuzóul, mert m erős kéz, mely őt eltávolította, útját állta .annak is, hogy valami melegebb elismerést kapjon. A vasárnapi audiencia kétségtelenül kiinduló pontja egy expiáló akciónak, melynek az a célja, hogy a volt hadügyminiszter is megkapja a maga jutalmát a dinasztia és .a monarchia érdekében tett szolgálataiért. Politikai körökben főkép a kétéves szolgálat behozatalát tartják Schönaich főérdemének, mert tudvalevő, hogy sokan, igy elsősorban Conrad háró volt vezérkari főnök, a két éves szolgálat elejtése mellett voltak és csaik Schönaich és hívei vitték keresztül ezt a reformot. Nagy érdeklődéssel várják, ftogy lesz-e valami folytatása az audienciának. A magyar tornászcsapat oiympia! szerepléséről. — Kiküldött tudósitónktól. — Stockholm, junius 29. Rólunk, tornászokról, idő előtt megjelent már egy ismertető cikk a Pesti Hírlapban, mindamellett szükségét érzem, hogy a szegedi sajtóban csapatunk jelenlegi formáját külön is ismertessem. Az emiitett cikk itt-ott többet mondott, mint amennyit szabad lett rolna. Ugyanis a magyar reprezentatív tornászcsapatnak nagyszerű szereplést jósolt, holott nyilvánvalóan beismerte, hogy olimpiai csapatversenyben tornászaink elsőizben vesznek részt. Kár volt annyi sok szépet irni rólunk, mert lia rossz -eredményt érünk el, az bizonyos, hogy a közönség bírálata nem ismer kíméletet. Pedig a bírálatnak .njincs semmi alapja, hiszen a külföldi tornászok tudását még soha se volt alkalma, látni és megbecsülni, hogyan bírálhatja akkor meg a mi munkánkat azokéval szemben. Tudvalevő dolog, hogy hazánkban a tornát csak az utolsó években kezdték .a sportemberek jobban felikarblni, mig a nyugati államokban már hoszszu idő óta iizik és fejlesztik más-más irányban. Mig .nálunk a kísérteti munka folyik, addlig most az olimpiádon két .nemzet: a svéd és a német tornarendszere fog versenyre kelni. A lapokból még a télen értesülhettünk, hogy a német tornászok milyen harcot indítottak az iránt, liogy a német tornarendszer bemutatására az olimpiai bizottság a megszokottnál több időt engedélyezzen s miután csak 15 perccel hosszabbították meg a gyakorlatok bemutatásának időtartamát, ezért kimondották, hogy a versenyen egyáltalán, nem. vesznek, részt. Természetesen ezzel növekedett a mi esélyünk, mert a mi csapatunk a német rendszeri-e kiirt csapatversenyben vesz részt. Megállapitható tehát, liogy a német tornarendszer kudarcot vallott, mielőtt azt bemutatták volna. Mi következtethető ebből? Az, hogy a magyar torna nem helyes utón indult el. TudriMllik a németek a megállapitott időtartam alatt bemutathatták volna rendszerüket, azonban előre sejtették vereségüket. Erős a hitem, hogy rövid idő mnlva a magyiar tornarendszer nagy átalakuláson megy át. Elsősorban közeledni fog a svéd rendszerihez, tehát a szertorna mindinkább háttérbe szorul. Ezzel szemben az atlétika jut több szerephez. Olyan rendszernek kell tehát kifejlődné, mely a test minden tagját foglalkoztatja és egyúttal fejleszti. Hogy ez most nem igy van, bizonyítja a magyar tornászcsapat által bemutatandó előirt gyakorta tany.ag, mely a következő: négy tagszabadgyakoriat tizenhat ütemre, három buzogánygyakorlat harminckét ütemre, korláton, nyújtón két ós lovon egy lengési gyakorlat, — a nyújtón erővel kombinálva — végül .a lovon terpeszétugrás. Ebből látható, hogy a test alsó része a csípőtől lefelé, nem égen van Igénybe véve. Sajnos, a fejlődésben az átmenet lassan történik majd ineg. Pedig sokáig nem szabad követnünk ezt ia rendszert/ ha azt akarjuk, hogy egyenes, sngártermetüek és testünk minden részében egyformán erősek legyünk. De most ezidő szerint az a fontos ránk nézve, bogy mégis milyen formában van a magyar reprezentatív tornászcsapat, mely hétfőn délután indul Stockholmba. Miután tagja vagyok a csapatnak és két. hét óta állandóan együtt dolgozok a többiekkel, talán némileg helyes ítéletet mondhatok tudásáról akkor, amikor itthon utolsó tréningjét is befejezte. Tizenhat emberből áll a csapat. Tagjai kíilenc egyesületből valók. Tehát úgyszólván kilenc féle fegyelemhez és stílushoz szoktak eredetileg. Most mindegyiknek egyformán, egy stílus szerint kell dolgoznia. Csak tornászember tudja elképzelni, hogy milyen nehéz egy csapatot ágy és ilyen körülmények közt előkészíteni. Egyszerre négy embernek kell a szereken dolgozni, persze egyöntetűen. Ösz óta folyik a munka szakadatlanul. Két hét óta naponta .két órán át. Gondolható tehát, hogy milyen kimerültek vagyunk most. Szinte nem is lehet a csapat munkáját ezúttal elbírálni, mert senki sincsen szokott kondíciójában. A gyakorlatok épen ezért hol jól, hol pedig rosszul sikerülnek. Csak az utolsó órán volt kielégítő az összmunka. Most az a kérdés, hogy julius negyedikéiig mennyire tudja a csapat magát kipihenni, amikor Stockholmban az ut után az első próbát tartja ineg. Mindannyian bizunk, hogy akkorrd már újra teljes erőben leszünk. A siker pedig elsősorban attól függ, hogy kik vesznek ínég részt. Tudomásunk szerint ott lesznek az olaszok és a franciák. Az olaszok .klasszisokkal jobbak, mint mi, a franciák szintén. Talán a szabad- és buzogánygyakorlat megy majd jobban, mint az olaszoké, vagy a franciáké. Hogy mégis szükség volt arra, hogy a magyar ' tornászcsapat kimenjen Stockholmba, az természetes. Hiszen nemcsak győzni kell odamennünk, hanem tanulni is. A tornászokra pedig egyelőre ez a feladat vár. De hátha mégis . . . ébred fel .a remény a szivemben — nem merem folytatni, mert attól félek, hogy szomorú lesz szereplésünk fináléja. HEBCZEG ISTVÁN. Külföldi hangok. A Pal Mai Gazette legutóbbi szániában Holland Artür, a budapesti tudományegyetem angol tanára válaszol ennek az újságnak egy budapesti tudósítására, amelyben a többi között az foglaltatott, hogy Magyarország polgárháború küszöbén áll. ¥olland professzor, aki nemrégiben utazott el Budapestről Angolországba, kifejti, hogy személyes tapasztalat alapján igen határozottan megcáfolhatja a Pal Mai Gazette hiradását. Magyarország. soha- sem. volt távolabb a polgárháborútól, mint a jelen pillanatban. A közvélemény túlnyomó többsége helyesli a házelnök akcióját, melyet a két esztendei stagnáció után elért eredménynek, a képviselőház munkaképességének munkabiztositása igazol. Tisza István gróf hivatkozhatik az angol parlament 81-ik évi precedensére, mely szerint Parnellt s 34 társát az angol képviselőházból eltávolították. A polgárháboru teljesen abszurd is volna, miután a népnek nincs miért küzdenie, helyreállván a politikai világban a rend és a nyugalom. — A Deutsche Tageszeitunk mely tudvalevőleg Németország egyik legelterjedtebb és legtekintélyesebb lapja, a magyar képviselőház elnapolása alkalmából érdekes és tárgyilagos képét adja a magyar politikai helyzetnek és többek között ezeket mondja: A parlamentben már egészen tarthatatlanokká vált viszonyok egyenesen kény szeritették a kormányt, hogy végre-valahára elhatározó tettre szánja el magát és oly energikus módon csináljon tabula rasat az obstrukcióval, hogy ez bizonyára-hosszú időn bel ül nem fog életre kelhetni. Az ellenzék Tisza István gróf elnöknek bámülatrainiéltó energiája és rettenhetetlensége folytán teljesen elvesztette a játszmát és ugy látszik, Magyarország lakosságánál is igen erősen megfogyott befolyása és tekintélye. Ez egyik legutóbbi vasárnapon is világosan látható volt. Az ellenzéki képviselők nem kéve-