Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-16 / 138. szám

10 DÉEMAGYARORSZÁQ 1912 junius 16 •versenyeken. Felváltva szorongtak egymás mellett a kupola és pagoda alakúak, a lapos négyszögleteseik s a rojt-diszes félgömbök. Anyagjuk udhéz selyem, mousselin, esápke, voile-ninon, hímzett vászon és minden más anyag, ami csak egyáltalán e célra felhasználható. AVASS' SZÍNHÁZBAN Ma vasárnap VilágsSágerf regénye. Erkölcsdráma a főúri világból három felvonásban. Közkívánatra! Eredeti helyszíni felvétel. Valamint a teljesen uj műsor. Előadások szombaton 6, fél 8 és 9 órakor, vasárnap délután 3 órától este 11 óráig Tánc! UJ tánctanfolyam veszi kezdetét délután 5 7-lg és este 8—H-ig Kunerth Sándor tánctermében Petőfi Sándor-sugárut I. sz. Beirtatkozási dij 4 korona. BBBBBBBBBBBBBBBBB KÖZIGAZGATÁS x Szeged májasban. Szombaton délután tartotta rendes havi ülését a város közigazgatási bizottsága. Az ülésen Lázár György dr polgármester elnökölt. Az egyes szakelőadók tették meg az ülésen rendes jelentéseiket, amelyekből kitűnt, hogy az egészségügyi viszonyok normálisak voltak az elmúlt hónap folyamán, az adózás rendes volt, bár a pénzügyigazgatóság több esetben engedélyezett részletfizetési kedvezményt és gyakrabban adott halasztásokat, a fogházakban a rend, fegyelem, élelmezés, egészségi állapot kifogástalan volt, szökési eset nem fordult elő és járványos állatbetegség nem fordult elő a városban. Az egyes jelentéseket hozzászólás nélkül vette tudomásul a bizottság. Az ülés után a gyámi felebbvitel tartotta meg rendes havi ülését, amelyen folyó ügyeket tárgyaltak. TUDOMÁNY. IRODALOM • Somlyó Zoltán oj versei. A költő első verseit, amelyek Dél van címen Szegeden, a derék fiatal Árvay kiadásában jelentek meg, még védeni kellett elfogult és dühös támadások ellen, amelyek közt valósággal gyalázok is akadtak. Ez az első könyv csupa kiforratlanság volt és sok modorosság, amelyre valósággal szenzációsan jöttek Az átkozott költő versei, a második kötet, amely éretten, kiforrottan, erővel és zengéssel teljesen mutatta ezt a mindenképen érdekes, uj poétát, akiről most már Kosztolányi Dezső mondta, hogy ő irja ma a legszebb magyar szerelmes verseket. Északra indulok, ez Somlyó Zoltán mostani uj verseinek könyveimé. Ez uj kötet még gazdagabb és ma már biztos művészettel revelálja Somlyó Zoltán lelkét, egy morbil, fanyarsággal és keserűséggel átitatott, de a mélyén csupa finomságot és mohón lázongó szépségvágyat rejtő, olykor megejtően zengő kagylóleiket. Valóban, a végtelen távlatok és mélységek mámora, bánata és szerelme zeng ebben a beteg, de nemes kagylóban, Somlyó Zoltán férfias, de mégis könynyes és panaszos lírájában. Abszolút líra ez már. Aki a versenyekben a külső nüanszokon és bravúrokon kivül még lelket, egyéniséget, élményt, a szenvedés és az igazság mélységeit is keresi és akarja: annak őszintén ajánljuk, olvassa el és vegye szeretetébe Somlyó Zoltán értékes, harmadik verseskönyvét. Igaz poéta igazi verseit fogja kapni. A könyvet különben Tevan igen artisztikus gonddal adta ki és pedig Békéscsabán. (j.) női-* férfi- és gyermek-különlegességek a tavaszi idényre nagy választékban érkeztek és legjutányosabb árban váss sárothatéH ss f ezelőtt Gyéres M. Mártonnál ttiVúl L Szeged, Tisza-szálló mellett. KÖZOKTATÁS Poétikai tanításom kis tükre. Irta JUHÁSZ GYULA. III. A Urához értünk. A íliriikus költőről kell beszélnünk, akit első sorban a maga lelke érdekéi, aki első sorban a maga érzéseit fejezi ki. Bennünket is kell érdekelnie, ez az első, amit a lírikus költőtői követelünk mi olvasók. Ki érdekel igazán bennünket! Aki valóban kiváló, .aki különb, mint mi, mint a többiek, a sokaság. Akiben a nagy érzések és mély gondolatok különös varázsa van, egyszóval: a költői egyéniség. A nagy lírikus tehát nagy ember, bennünket gazdagító sziv és szellem, a kire örömmel és méltán hallgatunk. „Minden lélek értékes" — tanítja az evangélium, rneny•nyivel értékesebb és érdekesebb tehát az erős érzésekkel és képzelettel megáldott valódi llirikus. Hiszen ő nemcsak érzéseivel és képzeletével válik ki, de ezek művészi, eredeti kifejezésével is. A nagy lírikus varázsának rtitkia ez: ő mindnyájunk élményeinek — öröm és bánat, emlék és remény — örök és egyetemes kifejezést, hangot, formát tud adni. Mindnyájan érezünk — szépet és jót, — emberek vagyunk —de a költő a mii nénia és sokszor öntudatlan érzéseinknek méltó hangot ad. Minden érzés formát keres, minden érzésnek megvan 'a maga végérvényes, kifejező formája. A költő ezt megtalálja, az igazi lírikus ezt megleli, mint ahogy a szobrász Michelangelo a márványból már kiérezte a jövendőben kibontakozó (idomokat. Igy válik dallá, ódává vagy elégiává a költő érzése, az érzés benső lényege szerint. Egyes nagy költők állandó,, mintegy temperamentumukban rejlő érzés módjának egyes lirai formák felelnek meg. Az ilyen lírikusok, ha más műfajban fejezik is ki érzéseiket, lényegében ide lis beleviszik uralkodó formájuk egyes sajátosságait, Exempla lucent: Petőfi első sorban dalköltő. Azzá teszi őt a pillanat hatásaira erősen és hevesen reagáló vérmérséklete, élményeit azon melegében formába öntő szókimondó lelke. Petőfi a valódli, Goethe legnemesebb értelmében vett „alkalmi költő", verseli (első sorban dalai) az igazi — ugyancsak Goethe értelmében vett — alkalmi versek. Epikája is — épen legszebb részleteiben — lírai természetű: balladáiban csupa szenvedély, a nagy alanyiság ereje forr az epikus felszín mélyén. Itt a tanár összeveti A király eseküje cimü patetikus lendületű, úgynevezett balladáját Arany objektív vízióval megalkotott V. Lászlójává!. Utal arra, hogy a lírikus Petőfi mennyire egyénli rokon és ellenszenve szerint választja ki és alkotja meg epikai hőseit is: János vitézt mennyi szeretettel kiséri utján, Lehel vezér előszavában mennyire a lírikus beszél. A tipikus ódaköltők Berzsenyi és Vörösmarty. Minid a két nagy költőnek a legmagasabb és legmagasztosabb — olykor a régi prófétákra emlékeztető — ihlet embere, költészetük állandó fehér izzása a lendületnek: ódai természetű lelkek. A nemzetnek vagy az emberiségnek szólaniak, vagy a nemzet és emberiség nevében beszélnek. „Hallgassatok, most a viliág beszól" mondja egy helyen Vörösmarty. Számukra tehát az óda a lényegüket legtökéletesebben kifejező forma. Lelkük bora az óda kelyhében ragyog a legszebben. És ime, Vörösmarty mikor eposzt dr is, mint a Zalán futásában látjuk, az óda hangján kezdi. Az Előhang Vörösmarty legszebb lirai darabjai közé illik és Berzsenyi szinte kizárólagosan ódákat ír.*) • Tompa viszont, a méla, merengő és lemondó Tompa az igazi elégikus. Arany nyugalmas szemlélődésének is ez a lirali forma felel meg leginkább, még ia Széchenyi emlékezete (ez az aere perennius költemény) is elégián kezdi és csak lassan, méltóságosan bontakozik ki e hangulatból az ódai lendület. Mikor a tankölteményhez és általában a reflexiós költészethez jutunk, a tanár határozottan fölveti a problémát : az érzésen klivül lehet-e más hangköre a lírának? A gondolat hogyan válhatik költészetté? Egyszerű és határozott legyen a felelet: ha érzéssé válik és egyedül ez által. A puszta gondolat a tudomány (körébe vág, de a nagy és mély gondolat — ha egyéni élmény, ha a költő átélte, átérezte, igy érzéssé finomulva, művészi formába törhet. Ilyen forma az ars poétika, ia Horatiusé, Boileaue, Arany Jánosé.**) Vallomás: ez a valódi ars poétika, az Aranyé különösen! Az öntudatos költő ebben mintegy bitet tesz a maga művészi hitvallása mellett, vallomást tesz arról, hogy a költészetet minek tekinti. Igy válik f gondolat érzéssé, az elvont eszme egyénivé. És itt az alkalom, (hogy a tanár — Vojtina Ars politikája révén — a költészet valódi .rendeltetését éreztesse, kiemelje. Induktív módon, egy magyar remek példa alapján, minden'esztétikai felhőkakukkvár mellőzósevel. *) A tanár utal Berzsenyi egyhúrú, Vörösmarty százhiangu ódaköltészetére. **) E három a poétika egyéni és — természetesen — korszakos különbségelit érdekesen kiemelheti a tanár.