Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-16 / 138. szám

1912 junius 16 DELMAQYARORSZÁG 11 '{A naturalizmus művészietlen voltát lehet itt különösképen kiemelnünk.) IV. Venio nunc ad fortissimum: a drámához . értünk. Itt a tauár első dolga kikérdezni a 'tanítványait: ismerik-e és hogyan, ia színhá­zat? Milyen darabokat lláttak? Ezek alapján és ezekre épitve beszélünk azután a drámá­ról, mint a költői fejlődés legmagasabb csú­csáról, az emberi és művészi öntudat legna­gyobb erőpróbáját kívánó műfajról. A nagy dráma a nagy akarat és jellem müve, erős öntudat alkotása. A dráma akkor jelenlik meg minden korban és minden nemzetnél: mikor a fejlődés dele­Jőjén van. Homérosz és Pindarosz után jön a három nagy görög tragikus. Rómában meg se tud születni az igazi nagy dráma, pedig a nagy éposz és lira már megvolt. A keresz­tény drámának századokig kell Shaikesperre várnia, a magyarnak is Katonára. Különben is, a dráma mintegy magában egyesíti a többi műfajokat. A görög tragédia kardatai lirikus részek, a hírnökök elbeszélései: epikusak. Sophokles Oedipus királyát kell néznünk: -anyaga a monda (epika) kórusa a legmélyebb és legzengőbb antik lira. Azonkivül lis: a dráma színpadot kiván és ehez nagy és fogékony közönséget, mert a dráma a leginkább stilizált műfaj (erről mindjárt beszélünk): mindezek részben tech­nikai (szinpad), részben szellemi (stilizáltság), de mindenképen magasabbrendü fejlettséget követelnek. Miiért mondottuk, hogy a dráma a leginkább stilizált forma? Nézzük a mi nagy nemzeti tragédiánkat: Katona Bánk bánját. íme: a költő egészen mellőzi az elbe­szélést, a leírást, a többi műfajoknál meglevő magyarázatot, egész személyiségét megtagad­va, eltűnik előlünk: a puszta drámai forma ál'l előttünk: emberek beszélgetése (a dialó­gus) révén játszik előttünk az egész költe­mény. Mindez a színpadon, az idő és tér szo­ros keretei között, csupán a döntő esemény, élő embereik — (színészek) 'előadásában. Ez a megjelenítő közvetlenség és az, hogy egy nagy tömeg nézi, amelyet az érzések és gon­dolatök közössége kapcsol össze (a színpadi játék szuggesztiója): ez adja meg ia dráma magy nevelő hatását. A Schiller értelmében vett moralische Anstalt, a valódi művészetet hirdető színház nagy hivatását emeli itt ki a tanár. (Utalhat ugyancsak Schiller gyönyörű versére: Die Kraniehe des Ibykus vagy a Hamlet nagy jelenetére a színpadra a szín­padon.) A magunk életére nézve irányító példákat, emberismeretünkre fontos jellemeket látunk, akaratot és küzdelmet a drámában, kiváló egyéniségek tisztító hatású erőfeszítéséit a tragédiában, (az arisztotelészi katharsist szé­pen be lehet mutatni Shakspere Július Cae­sar jának három vezető hősében: Caesarban, Brutus és Oassiusban) fonák jellemek ko­mikus kudarcát a komédiában. Itt a Peleskeíi nótárius maradiságánük komikuma, melilé ál­lítva Bacur Gazsié, igen találó és tanulságos (amellett magyar) példa lehet. (A tragikum elemeit Rákosi Jenő művészi felfogása sze­rint lehet igazán megértetni.) A (középfajú drámáról beszélve nemzeti szempontból szeretetteljes tanulmány tárgya lehet, a magyar népszínmű, A tanár kiemeli, hogy a magyar népszínmű drámai formá­ban fejezte ki a múlt század negyvenes éveinek demokratikus törekvéseit: a színpadon han­got adott a népnek, iaz elnyomott jobbágy­nak, hőssé tette a népet, mely Katona Bánk­jában, mint Tiborc, Kisfaludy Károly vígjá­tékaiban, mint környezet, csupán (és több­nyire komikus) statisztaként szerepelt. Ebben áll a népszínműnek, mint magyar műfajnak, jelentősége és Szigligeti érdeme. Igy fejlő­dött ki, mint önálló műfaj és később — nagy Egyéniség és éltető korszellem nélkül — ezért vált sablonossá. Gárdonyi Géza iBorát — e gyönyörű magyar idillt — mint e műfaj leg­tisztább, legtökéletesebb jelenségét mutatjuk be, kiemelve, hogy Gárdonyi mennyire és mily finoman érezte a magyar paraszt igaz drámái küzdelemre kevéssé alkalmas vérmér­sékletét, életfölfogását és igy a népdráma he­lyett kedves, derűs népingjátékot alkotott. V. A tanár az év végén fölveti a végső kérdést: Foglaljuk össze az egészet és kérdezzük: mit ad tehát nekünk a poétika, mivel gazda­gítja lelkünket, mire készít elő? Szemponto­kat ad, amellyel megítélhetjük a költői alko­tásokat és ezzel gazdagítja lelkünket, hiszen az emberi .lélek legdúsabb birodalmát, a köl­tészet tágas és gazdag Ophir-országát fedezi fel és hódítja meg számunkra; olyan gazda­godás ez, amely miinden fáradságra érdemes, pedig e fölfedező és hódító ut nem kiván mást tőlünk, csupán szerető figyelmet és nem ad egyebet, mint igaz és maradandó gyönyörű­séget. * Szinte fölösleges ezek után megjegyeznem, hogy az egyes műfajok tárgyalásánál a ta­nár, mint az egyedül célravezetőt, az induk­tív módszert aLkalmazza végig. A költői mü­vek, mint az élő és éltető emberi lélek alko­tásai: organikus müvek, amelyekre nem le­het a dedukció merev ós általános kaptafáját húzni. Ugy kell szemlélni és tanulmányozni őket, mint pompás és gazdag kivirágzásait az emberi széllemnek és ki az ilyen virágot sze­reti, az lelketlen herbáriumcsináló nem lehet! Hogy ennek az egyedül célravezető és le­hetőleg sokoldalú, az alkotások mélyére ható induktív eljárásnak mintegy tipikus példáját mutassuk — e részlet tükrében az egészet szemléltetve — nézzük, .hogyan tárgyalja a tanár az epikus formának egyik igen egyéni jellegű fajtáját: az idillt. A tanár mindenekelőtt elolvas — részben olvastat — néhány jellemző idillt. Egyet Theokritostól, egyet Vergiiiustól, egyet Pető­fitől és Aranytól. Olvasás közben — ez állandó eljárása — figyelmezteti tanítványait a költe­mények feltűnőbb nyelvi, stílusbeli és zenei, ritmusbeli szépségeire .A. görög .idill plasz­tikus egyszerűsége, a görög vers szabályos szépsége mellé állítja Petőfi és Arany gyöke­resen népies nyelvi jelességait, versük ma­gyaros muzsikáját. A négy költő lényegében azonos témája mellett milyen különböző ver­seik egyéni hangja. Például Theokritos ter­mészetesebb, nyersebb, férfiasabb, mint a sze­líd, mélázó, gyöngéd érzelmeket kedvelő Ver­gilius. Petőfi és Arany egyéniségének frap­páns ellentéte a Téli esték és a Családi kör összehasonlitásából is kivehető. Ezek után Zrínyi egy idilljét olvassa a tanár és tanít­ványaival megbeszéli a hasonlóságot és ellen­tétet a görög és római id'illköltő és Zrínyi között. Itt röviden és érdekesen el lehet in­tézni az utánzás és eredetiség problémáját, e találó példa alkalmából. Már most jönnek a műfajit megállapító kérdések. Miről énekelnek ezek a különböző korokban élő és különböző egyéniségű köl­tők? A falusi, mezei, szóvál a természeti élet­ről, eunek szépségeiről. Két dolog lényeges itt: a faluról énekelnek és dicsérik azt. Mi­kor jelennék meg ezek a versek, ezek a lau­des ruris? Mindegyik költő városban ólt, nagy, legtöbbször tul finomult műveltség ko­rában, távol a mezőtőtl, de vágyakozva annak szépségei után. Mi az uralkodó ezekben a költeményekbeu? A nyugalom, a dolgok és emberek 'békéje. Mi­lyen módon fejezi ki ezt legjobban, legmeg­felelőbben a költő? Természetesen a leírással, ezen a legegyszerűbb epikai módon. A képzelet és érzés egyesülnek itten: a sze­retet és vágy érzése mintegy megszépíti ez egyszerű jelenségeket és így a fantázia ap­rólékos gonddal színezi ki képeit. (Mellékesen a relizmus problémá ját is lehet itt,— példák .kapcsán — érinteni mintegy.) Vannak tehát költemények, rövidebb, epikus nyugalommal leíró költemények, ame­lyek — a müveltseg bizonyos fejlettebb fo­kán — (görög és római városi élet, régi er­kölcsök hanyatlása, elfinomultság, a magyar polgári és városi élet kifejlődése) az egysze­rűbb, természetes falusi élet távoli és óhaj­tott szépségét, örömeit éneklik meg: ezek az idillek. (Vége.) Ki lesz a városi felsőkereskedelmi igaz­gatója? Szombaton délben járt le a pályázat a városi felsőkereskedelmi iskola igazgatói ál­lására. Négy pályázó van: Derszib Béla és Ditrói Nándor dr, az állami felsőkereskedelmi iskola tanárai, Nyáry György turócszentmár­toni állami felsőkereskedelmi iskolai tanár és Gréiner János pozsonyi tanár. II iegnyl! II • • liüiyl ÍS«! I Í * 5 Is ni junius hóban Kárász-utca 11 • • * | i 15. sí. éii (Of. Boltom-1! —— 8 8 • n • • fi ház).iiiiililimialegmíivészitih fi s • = a B 8 8 8 S fi modernhépehfnqnahhészülni. j[ 1 8 | a 8 2866 S S •-"""—*""""""••••"•: URÁNIA SZÍNHÁZ. A legnagyobb nyári sláger! Sherlock Holmes és a fekete álarcosok bandája. Detektivdráma két felvonásban. Benares, India szt városa. Látványos. Egy mozifölvétel miatt. Bohózat. Az UtOlSÓ CSÓk. Dráma. A ciokoládé revolver. Amerikai vígjáték. Vasárnap d. u. 4 órától este 1 l-ig. Fentartott helyeket telefonértesítésre lefoglal az igazgatóság. Borolin nevü szerével igen szép szolgálatot tett, mert a makacs idült reuma, melyet Bosz­niában szereztem s mely különösen jobb karom izületeiben befészkelődött, már hetek óta újból kellemetlenkedett. Kiváló szerének köszönhe­tem, hogy kétheti használata után karomat megint használni tudom. Fogadja ezért kiváló tiszteletemet és bálás köszönetemet. Budapest (Csillaghegy), 1910 január hó 15-én. BÖHM PÉTER s. k. mín. tanácsos, tábornok a honv. minisztériumban. mi junius lián Km-ulta

Next

/
Oldalképek
Tartalom