Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-05 / 129. szám

2 DÉLMlAG Y AiR OR SZÁG 1912 junius 5. valótlan híreket terjesztett. Igy azt híresztelte, hogy Návay Lajos kilépett a nemzeti munkapártból. Ezt a hirt fővárosi tudósítónk ellőtt maga Návay Lajos cáfolta meg, aki kijelentette, hogy lelkes és kitartó tagja marad továbbra is a pártnak. AZ ÜLÉS KEZDETE. Tisza István gróf pontban féltizenegy óraikor megjelenik az elnöki emelvényen és megnyitja az illést. Rögtön felpattan Holló Lajos és elkiáltja magát: — A házszabályokhoz kérek szót! Elnök: Melyik szakaszhoz? Holló Lajos: A 203. §-hoz! Elnök: Most nincs szó a 203. szakasz alkalmazásáról, tehát nem adhatom meg a szót. (Nagy taps .a munkapárton, zaj halfelől.) Percekig tart a lárma. A Justh-párton egyszerre ugranak valamennyien és kórusban kiáltják: — A házszabályokhoz kérünk szót! Eitner Zsigmond felszalad az elnöki emelvényre s letesz Tisza István gór elé egy ivet, amelyben zárt ülést kérnek. Tisza István gróf rá se néz az írásra. Az ellenzékről torkuk szakadtából kiabálnak: Zárt ülést! Zárt ülést! Justh Gyula: Tessék elrendelni a zárt ülést! Elnök: Justh Gyula képviselő urat rendreutasítom! Justh Gyula: Tessék elrendelni a zárt ülést! Elnök: Másodszor is rendreutasítom! 'Justh Gyula: Engem ugyan akár hetvenszer is rendreutasíthat! Holló Lajos: A házszabályokhoz kérek szót. Az ellenzék erre óriási .lármát csinál. Egyes képviselők a padokat kezdik döngetni, IBatthyány Pál sipot vesz elő és belefúj. A Kossuth-pártiak is csatlakoznak Justh híveihez s ők is kórusban kiáltják: — A házszabályokhoz! Zárt ülést! Kállay Uhui az asztalfiókot verdesi a pattokhoz. Barabás Béla a házszabályok füzetét csóválja és egyre kiáltozza: — Kérek szót! Tisza István kezével legyint felé, hogy üljön le. Idegenben. Irta CSEHOV ANTAL. Vasárnap délután. Kamisov földbirtokos ur az ebédlőben ül a gazdagon teritett asztalnál s kedélyesen falatozik. Az ebédet hiven megosztja azzal az öreg, simára borotvált s egy kissé modoros franciával, akit Champogne urnák ihivnak. Ez a Champogne ur valamikor a Kamisov-gyerekek nevelője volt, jé modorra, helyes párisi kiejtésre és táncra, tanította őket. Később, mikor Kamisov ur gyermekei megnőttek s hadnagyságig vitték, Champogne a házban maradt és olyanféle szerepet vitt, mint egy férfipesztonka. Az egykori nevelő urnák nem voltak .bonyodalmas kötelességei. Mindössze az volt a dolga, liogy szép ruhában járjon, jó parfümöt használjon s figyelmesen hallgassa Kamisov ur fecsegését. Azután ehetett, 'ihatott, .alhatott. Ezenfelül pedig semmi más dolga nem volt. Mindezekért teljes ellátást kapott és bizonytalan összegű fizetést. Kamisov eszik s mint rendesen, most is a nyelvét tornáztatja. — Au, meghalok! — mondja, miközben a szemét törülgeti, melybe a mustáros sonka könnyeket csalt, — Au! A fejébe meg a hátába nyilallik az embernek. A ti francia mustártokból egész üveggel zabálhat az ember, mégsem ríkatja meg az embert. — Némelyik ember a francia, más ember pedig .az orosz mustárt szereti, — felel Champogne ur szelíden. — Senki sem szereti a francia mustárt, legMEGSZAVAZTÁK A VÉDERŐT! Tisza István gróf ekkor áthajol az emelvényen és szólni kezd. Szavait a nagy lárma miatt alig lehet hallani. Beszédében arra figyelmezhette az ellenzéket, hagyjon föl már egyszer eddigi viselkedésével, amely veszedelembe dönti az országot. Kijelentette az elnök, hogy lelkiismerete nem engedi meg, hogy a parlament idiejének elrablásához hozzájáruljon és fölteszi a kérdést: megszavazza-e a Ház általánosságban a véderőjavaslatot. A munkapárt erre fölállott, az ellenzék egy része kiment a teremből és az elnök kihirdette a határozatot, hogy a javaslatot általánosságban megszavazták. A nagy zajban az ellenzék először nem tudta, miről van szó. Amikor Apponyi Albert megtudja, hogy a véderőt szavazták meg, felugrik és teljes erejéből kiáltja: — A házszabályokhoz kérek szót! Most már minden rend felbomlik, az ember a saját szavát sem érti, olyan hallatlan nagy a tombolás. Egymásután ugrálnak föl az ellenzéki padokról Kállay Ubul, Eitner Zsigmond, Kun Béla, Ábrahám Dezső, Barabás Béla s mindannyian rekedtre kiabálják magukat: — A házszabály ókhoz! A házszabályokhoz! Tisza István gróf nem is néz erre az oldalra, csak tovább beszél. A munkapártiák pedig minden mozdulatára figyelnek, lesik ajkáról a szót. Közben a kormánypárti fiatal képviselők, csupa hatalmas alak, odagyülekeznek az elnöki emelvény köré, ellepik a lépcsőket s testőrséget alkotnak, ne hogy valaki a baloldalról feljuthasson Tiszához. Közben az elnök rendreutasította Kun Béla, Ábrahám Dezső Képviselőket, akik feléje kiabáltak. feljebb a franciákat. A franciák pedig mindent megesznek. Patkányt, békát, .svábbogarat ... brr! Magának például azért nem izlik ez a sonka, mert orosz, de ha kisütött üvegcseréppel kínálná valaki s ráfogná, hogy az francia ótei, .akkor maga 'azt is jó étvágygyal enné... Mert maga azt hiszi, hogy ami orosz, az mindjárt rossz. — Én? Dehogy hiszem. — Ami orosz, az utálatos, laimi francia, az — oh, c'est trés joli! Maga azt hiszi, hogy Franciaország a legszebb ország .a világon. Én pedig ... nos igen, én azt hiszem ... Franciaország? Egy kis folt a földgömbön. Küldené csak oda a mi rendőrfelügyelőnket, egy hónap alatt visszakéredzene, mert nem is tudna abban az országban megfordulni. Az egész országot be lehet járni egy nap alatt... Ha itt minálunk a kapu elé áll az ember, csupa végtelenséget lát. Aztán utazik... utazik ... — Igen, uram, Oroszország nagy ország. — Aha! Maga azt hiszi, hogy a franciánál nincs is különb ember a világon. Tanult, okos nép! La civilisátion! Igen, a franciák mind tanultak, mind müveitek... ez igaz ... A francia sohasem követ el illetlenséget, mindig jókor kinálja meg a hölgyeket szókkel, a rákot nem eszji villával, nem köp a padlóra és mégis hiányzik .belőle valami... Valami, amit nem tudok kifejezni... Egyszer azt olvastam, hogy mesterséges eszetek van, könyvekből szívtátok, mi pedig az eszünkkel együtt jöttünk a világra... Ha az orosz embert jól kjitanitják s bele öntik a Szinnyey-Merse jegyző olvassa a javaslat egyes szakaszait. A munkapárt néma csendben figyel s mikor a jegyző egyegy szakasz olvasását befejezte, egyszerre felkel az egész jobboldal és szavaz. Majd hatalmas taps és éljenzés kerekedik. Az egyes szakaszok fölött folyik a szavazás. A Ház többsége ezenközben általánosságban és részleteiben is megszavazta a véderőjavaslatot, mire az elnök az ülést felfüggesztette. TISZA ELMONDJA AZ ÜLÉS LEFOLYÁSÁT. Amikor Tisza elhagyta az elnöki emelvényt; a folyosóra ment ki, ott a munkapárti fiatalság percekig egetverő éljenzéssel és or'kánszerü tapssal ünnepelte. A hírlapírók ugy a baloldali, mint a jobboldali karzatról kisiettek s Tisza köré gyülekeztek, megkérdezvén tőle, hogy tulajdonképen mi történt, mert semmit sem hallottak a fülsiketítő zajban, csak látták, hogy az elnök folyton beszél és a munkapárt folyton feláll és leül. — Mikor az ülés megnyitása után Holló Lajos és Justh Gyula, majd iaz ellenzéknek úgyszólván minden tagja felállott helyéről, hogy a házszabályokhoz kérjen szét, én általános figyelmeztetést intéztem az ellenzékhez. Azt mondottam: Szálljanak végre magukba, álljanak meg azon a borzalmas lejtőn, melyre önmagukat és az egész országot juttatták. Ebben a pillanatban nagy zaj támadt az ellenzéken, amely percekig szakadatlanul tartott. Én a zaj dacára folytattam beszédem és hivatkoztam arra, hogy Andrássy Gyula gróf az obstrukciót a legveszedelmesebb klotürnek bélyegezte és Andrássy Gyula érveivel akartam bizonyítani, hogy husz ember akarata nem uralkodhat a Házon. Hallották-e szavaimat, vagy se, nem tuíudományt, akkor különb, mint száz francia professzor. — Talán... — mondja Champogne kedvetlenül. — Semmi talán! Csak ne fintorítsa el az .arcát. Én igazat beszélek. Az orosz ész találékony ész, csakhogy elnyomják. Az igaz, hogy nem ért a heneegéshez. Kitalál valamit, aztán összetöri megint, vagy odaadja játszani a gyerekeknek. A francia pedjig kicifrázza s ellhenceg vele a félvilágon. A Jónás kocsis nemrégiben olyan embert faragott fából, hogy madzagon kell ráncigálni • s mindjárt bókol... Lássa. De azért Jónás sohasem hencegett vele. Különben is ... nekem nem tetszenek a franciák! Én nem magáról beszélek, ,én általánosságban mondom. Erkölcstelen népség! Persze külsőre olyanok, mint az emberek, de olyan életeit élnek, mint a kutya... Teszem azt, a házas életük. Ha nálunk megnősül valaki, az a feleségével él, nálatok meg itudja isten, mit csinálnak. A férj egész nap a kávéházban lebzsel, az aszszony meg száz franoiát invitál magához vendégségbe s azokkal kacérkodik ... — Ez nem (igaz! — pattan föl Champogne, aki már nem birja ezt a beszédet. — Franciaországban nagyrabecsülik a családi életet. Ismerjük ezt a családi életeit. Nem szégyeli magát, mikor ilyesmit védelmez? Az embernek pártatlanul kell Ítélni: iAkji disznó, az dfisznó... Ti pedig ... Hálás vagyok a né-) ímetek iránit, hogy ugy elpüföltek benneteket ... Hálás vagyok... Az isten áldja meg őket érte.