Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-05 / 129. szám

1912 III. évfolyam, 129. szám Szerda, junius 5 DÉLMAGYARORSZÁG KSzponti szerkesztését és kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: 9 TELEFON-SZAN: «=a Rorona-utca 15. szám 1=1 egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— egész évre R 28— félévre . . . R 14-— | Szerkesztései 305 c=i rV'adóhivatai »36 Baéepesti szerkesztSség és kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2 — negyedévre. R 7-— egy hónapra R 2.40 Interurbán 305 c=a Városház-utca 3. szám • Egyes szám ára 10 BUér. Egyes szám ára 10 fillér. 4 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Megszavazták a véderot. óriási jelentőségű Magyarországra a Ház határozata. Az egy évnél hosszabb ideig tartó, meddő obstrukicót teljesein ki­végezték. A parlament ma, végre: meg­szavazta a véderöreform javaslatát. Az ellenzék tombolt, aminthogy a leg­véresebb szájú cikkeket is irják egyes el­lenzéki lapok. Megvádolják Tisza Istvánt hazaárulással, gyilkossággal talán. Hogy miért? Mert Tisza gróf életre keltette az alkotmányunk igazságait, megmutatta an­nak igazi szellemét. Mert Tisza, mint el­nök, nem volt hajlandó eltűrni tovább, hogy megbénítsák Magyarországot min­den téren, csak azért, mert husz-harminc képviselő nincs egy nézeten a többséggel és a magyar nemzettel. Tisza István gróf már a Ház határozata után, az ülés felfüggesztése közben meg­magyarázta eljárásának korrektségét: — Nem adtam meg a szót senkinek, aki a házszabályokhoz jelentkezett, nem vet­tem figyelembe a zárt ülést kérő ivet, mert a tárgyalás komolyságán akartam őrködni és nem voltam hajlandó többé megenged­ni a házszabályok kijátszását, — mon­dotta Tisza István. — Minthogy a zaj foyton tartott, én folytattam munkámat. Feltettem szavazásra Szepesházy indítvá­nyát (a párhuzamos ülések tartására vo­natkozólag), mit a többség elfogadott. Az­után megkérdeztem, akar-e valaki szólani a vé\derőjavaslathoz? Minthogy senki sem jelentkezett, feltettem a kérdést szavazás­ra; — elfogadja-e a Ház általánosságban a véderőj'avaslatot? Azután feltettem a kérdést: — Elfogadja-e a Ház általános­ságban és részleteiben a véderőjavaslatot harmadszori olvasásban is? A többség fel­állott, erre elfogadtattam még a napiren­det és az ülést felfüggesztettem, hogy a jegyzőkönyvet hitelesíthessem. Igy tör­tént. Igen, igy történt. Tisza István ismételten hivatkozott arra, hogy a lelkiismerete tiltakozik az el­len, miszerint tovább is tűrje a lehetetlen állapotokat. Különös, hogy Tisza István­nak kellett figyelmeztetni az ellenzéket, hogy lelkiismereti kérdés is az, amit közel másfélév óta müvei. Hát olyanok voltak ezek az obstruálók, hogy csak anarchiát néztek, minden mellékgondolat nélkül? Hát a lelkiismeretük pillanatig se paran­csolt megállj-t? Nem. Még az utóbbi na­pokban se, holott Lukács László miniszter­elnök világosan megszabta, miféle refor­mokat kész keresztül vinni. S a miniszter­elnök szintén lelkiismereti kérdiést csinált az egészből. A többség is, hiszen minden cselekedete arra vallott. S az ellenzék? Nem volt már se lelkiismerete, se igazi jó­zan esze, mint ellenzéknek. Csak anar­chiát akart, erkölcstelen és meddő ob­strukciót. Semmi egyebet. Korszakalkotó Tisza Istvánnak és a többségnek mai határozata, erős föllé­pése. Korszakalkotó azért, mert kijelölte a helyes irányt. Mert megmutatta, hogy Magyarország alkotmánya nem technikai obstrukció fegyvere, hanem a munka se­gítsége. Mert bebizonyította, hogy Ma­gyarország törvényhozó házában annak kell történnie, amit a többség akar. Tehát: amit a magyar nemzet akar. Erőszakos intézkedés árnyalatát termé­szetesen belemagyarázhatják az ellenzé­kiek és azok, akik fölületesen ítélnek. De az igaz valóság mégis az, mindig, a his­tória perspektívájában is ez marad, hogy: az erőszakot másfél év óta alkalmazta egy parlamenti töredék, mellyel el kellett bánni: békével, ha lehetett volna és harc­cal, mikor másként nem lehetett. Meg kel­lett próbálni mindenképen. Át is estünk rajta. Hogy aztán botrányos jelenetek kö­vetkeztek, hogy az ellenzékiek közül nem egy olyan dühöngést rögtönzött, amihez a Lipótmező szerencsétlenei ártatlan józa­nok, hogy rendőröket kellett kivezényelni a parlament folyosóira, — mindez csak az ellenzék nívójának jellemzését adta. Igen, tökéletesen jellemezte! A parlamenti fordulat pedig eldöntött egy régi harcot. Eldöntötte, ki az erősebb, az igazságnak győznie kell. Még ebben a megtépett, szegény országban is győznie kell! . , ; A mai nagyjelentőségű eseményekről ezeket a részleteket jelentjük: RENDŐRÖK A HÁZBAN. A képviselőházat kedden délelőtt való­ságos rendőrgyürii vette körül. A rend­őrök igazolás nélkül senkit sem bocsájtot­tak a parlament épületébe. Az országház előtt Baksai és Makis rendőr felügyelők vigyáztak a rendre, a folyosókon pedig Beniczky és Pavlik felügyelők csapatai őr­ködtek arra, hogy tettlegesség ne történ­hessék. Az úgynevezett nagy krazaton nem volt senki. Oda tilos volt a belépés. Egye­dül az előkelőségek karzatán ültek néhá-4 nyan. A Házban csendőrség is volt elhelyezve. A csendőrök a parlament pincéjében Dió­szeghy főhadnagy vezetésével vártak az esetleges parancsra. Egyébként Budapesten ezidő szerint 1200 csendőr van. Kedden reggel is meg­érkezett egy ötszáz legényből álló csapat. A főváros helyőrsége készenlétben van. Minden katona 40—40 éles töltést hor­doz magánál. Az államrendőrség tisztviselői kedden parancsot kaptak, hogy szerdától csak egyenruhában szabad az utcákon megje­lenniük. AZ ÜLÉS ELŐTT. Az ülés megnyitása előtt már népes volt a folyosó. A munkapárt teljes számban megjelent a Házban, az ellenzék tagjai közül mintegy tizennyolcan hiányoztak. Az ellenzék elhatározta, hogy a tegnapi házhatározatot szóba hozza az ülésen, azt házszabályellenesnek és törvénytelen­nek fogja kijelenteni és ha az elnök nem engedi meg napirend előtt a fölszólalást, akkor névszerinti szavazást és zárt ülést fog kérni és ha ezeket sem rendelik el, ak­kor óriási zsivajjal fogja megakadályozni a tanácskozást. Közben Tisza István gróf elnöktársaival tanácskozásra vonült vissza. Csakhamar hire terjedt, hogy az elnökség ma, utoljára nem akadályozza meg a házszabályvitát. Lukács László miniszterelnök tiz óra­kor érkezett a Házba. Nyomban visszavo­nult Tiszával tanácskozni. A tanácskozás eredménye az volt, hogy Tisza hajlandó­nak nyilatkozott az ellenzéknek a házsza­bályvitát megengedni. Az ellenzék a folyosókon mindenféle

Next

/
Oldalképek
Tartalom