Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)
1912-06-05 / 129. szám
1912 III. évfolyam, 129. szám Szerda, junius 5 DÉLMAGYARORSZÁG KSzponti szerkesztését és kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: 9 TELEFON-SZAN: «=a Rorona-utca 15. szám 1=1 egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— egész évre R 28— félévre . . . R 14-— | Szerkesztései 305 c=i rV'adóhivatai »36 Baéepesti szerkesztSség és kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2 — negyedévre. R 7-— egy hónapra R 2.40 Interurbán 305 c=a Városház-utca 3. szám • Egyes szám ára 10 BUér. Egyes szám ára 10 fillér. 4 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Megszavazták a véderot. óriási jelentőségű Magyarországra a Ház határozata. Az egy évnél hosszabb ideig tartó, meddő obstrukicót teljesein kivégezték. A parlament ma, végre: megszavazta a véderöreform javaslatát. Az ellenzék tombolt, aminthogy a legvéresebb szájú cikkeket is irják egyes ellenzéki lapok. Megvádolják Tisza Istvánt hazaárulással, gyilkossággal talán. Hogy miért? Mert Tisza gróf életre keltette az alkotmányunk igazságait, megmutatta annak igazi szellemét. Mert Tisza, mint elnök, nem volt hajlandó eltűrni tovább, hogy megbénítsák Magyarországot minden téren, csak azért, mert husz-harminc képviselő nincs egy nézeten a többséggel és a magyar nemzettel. Tisza István gróf már a Ház határozata után, az ülés felfüggesztése közben megmagyarázta eljárásának korrektségét: — Nem adtam meg a szót senkinek, aki a házszabályokhoz jelentkezett, nem vettem figyelembe a zárt ülést kérő ivet, mert a tárgyalás komolyságán akartam őrködni és nem voltam hajlandó többé megengedni a házszabályok kijátszását, — mondotta Tisza István. — Minthogy a zaj foyton tartott, én folytattam munkámat. Feltettem szavazásra Szepesházy indítványát (a párhuzamos ülések tartására vonatkozólag), mit a többség elfogadott. Azután megkérdeztem, akar-e valaki szólani a vé\derőjavaslathoz? Minthogy senki sem jelentkezett, feltettem a kérdést szavazásra; — elfogadja-e a Ház általánosságban a véderőj'avaslatot? Azután feltettem a kérdést: — Elfogadja-e a Ház általánosságban és részleteiben a véderőjavaslatot harmadszori olvasásban is? A többség felállott, erre elfogadtattam még a napirendet és az ülést felfüggesztettem, hogy a jegyzőkönyvet hitelesíthessem. Igy történt. Igen, igy történt. Tisza István ismételten hivatkozott arra, hogy a lelkiismerete tiltakozik az ellen, miszerint tovább is tűrje a lehetetlen állapotokat. Különös, hogy Tisza Istvánnak kellett figyelmeztetni az ellenzéket, hogy lelkiismereti kérdés is az, amit közel másfélév óta müvei. Hát olyanok voltak ezek az obstruálók, hogy csak anarchiát néztek, minden mellékgondolat nélkül? Hát a lelkiismeretük pillanatig se parancsolt megállj-t? Nem. Még az utóbbi napokban se, holott Lukács László miniszterelnök világosan megszabta, miféle reformokat kész keresztül vinni. S a miniszterelnök szintén lelkiismereti kérdiést csinált az egészből. A többség is, hiszen minden cselekedete arra vallott. S az ellenzék? Nem volt már se lelkiismerete, se igazi józan esze, mint ellenzéknek. Csak anarchiát akart, erkölcstelen és meddő obstrukciót. Semmi egyebet. Korszakalkotó Tisza Istvánnak és a többségnek mai határozata, erős föllépése. Korszakalkotó azért, mert kijelölte a helyes irányt. Mert megmutatta, hogy Magyarország alkotmánya nem technikai obstrukció fegyvere, hanem a munka segítsége. Mert bebizonyította, hogy Magyarország törvényhozó házában annak kell történnie, amit a többség akar. Tehát: amit a magyar nemzet akar. Erőszakos intézkedés árnyalatát természetesen belemagyarázhatják az ellenzékiek és azok, akik fölületesen ítélnek. De az igaz valóság mégis az, mindig, a história perspektívájában is ez marad, hogy: az erőszakot másfél év óta alkalmazta egy parlamenti töredék, mellyel el kellett bánni: békével, ha lehetett volna és harccal, mikor másként nem lehetett. Meg kellett próbálni mindenképen. Át is estünk rajta. Hogy aztán botrányos jelenetek következtek, hogy az ellenzékiek közül nem egy olyan dühöngést rögtönzött, amihez a Lipótmező szerencsétlenei ártatlan józanok, hogy rendőröket kellett kivezényelni a parlament folyosóira, — mindez csak az ellenzék nívójának jellemzését adta. Igen, tökéletesen jellemezte! A parlamenti fordulat pedig eldöntött egy régi harcot. Eldöntötte, ki az erősebb, az igazságnak győznie kell. Még ebben a megtépett, szegény országban is győznie kell! . , ; A mai nagyjelentőségű eseményekről ezeket a részleteket jelentjük: RENDŐRÖK A HÁZBAN. A képviselőházat kedden délelőtt valóságos rendőrgyürii vette körül. A rendőrök igazolás nélkül senkit sem bocsájtottak a parlament épületébe. Az országház előtt Baksai és Makis rendőr felügyelők vigyáztak a rendre, a folyosókon pedig Beniczky és Pavlik felügyelők csapatai őrködtek arra, hogy tettlegesség ne történhessék. Az úgynevezett nagy krazaton nem volt senki. Oda tilos volt a belépés. Egyedül az előkelőségek karzatán ültek néhá-4 nyan. A Házban csendőrség is volt elhelyezve. A csendőrök a parlament pincéjében Diószeghy főhadnagy vezetésével vártak az esetleges parancsra. Egyébként Budapesten ezidő szerint 1200 csendőr van. Kedden reggel is megérkezett egy ötszáz legényből álló csapat. A főváros helyőrsége készenlétben van. Minden katona 40—40 éles töltést hordoz magánál. Az államrendőrség tisztviselői kedden parancsot kaptak, hogy szerdától csak egyenruhában szabad az utcákon megjelenniük. AZ ÜLÉS ELŐTT. Az ülés megnyitása előtt már népes volt a folyosó. A munkapárt teljes számban megjelent a Házban, az ellenzék tagjai közül mintegy tizennyolcan hiányoztak. Az ellenzék elhatározta, hogy a tegnapi házhatározatot szóba hozza az ülésen, azt házszabályellenesnek és törvénytelennek fogja kijelenteni és ha az elnök nem engedi meg napirend előtt a fölszólalást, akkor névszerinti szavazást és zárt ülést fog kérni és ha ezeket sem rendelik el, akkor óriási zsivajjal fogja megakadályozni a tanácskozást. Közben Tisza István gróf elnöktársaival tanácskozásra vonült vissza. Csakhamar hire terjedt, hogy az elnökség ma, utoljára nem akadályozza meg a házszabályvitát. Lukács László miniszterelnök tiz órakor érkezett a Házba. Nyomban visszavonult Tiszával tanácskozni. A tanácskozás eredménye az volt, hogy Tisza hajlandónak nyilatkozott az ellenzéknek a házszabályvitát megengedni. Az ellenzék a folyosókon mindenféle