Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-04 / 128. szám

19lá junius 4. DÉLMAOYARORSZÁQ 5 ügyészség intézkedésére a rabkórházba akar­ják száli'tani A rabkórházban azonban nincs hely és igy ideiglenesen a Csillagbörtön egyik külön cellájában helyezték el Jutkovi­csot. KUN JÓZSEF (Saját tudósitónktól.) A magyar iroda­lom gyászol: Kun József meghalt. A ma­gyar irodalom örökéletű névsorában egy név után ott áll megint: Elvégeztetett. írunk és sirunk, ha öntudatunkra csap, hogy holnap ravatalon találkozhatunk csak Vele. Kun Józseffel, a szegedi poétá­val. Aki olyan szürkén járt-kelt ebben a szürke városban, mintha emberi szelleme volna a magyaros és vidéki szerénység­nek. Aki annyi lelkesedéssel járt előttünk, fiatalok és öregek előtt, hogy néha lelkes­nek találtuk ezt az ifjú és öreg várost, igen, lélekkel teljesnek az egész világot. S aki annyi szeretettel ölelte e kis magyar­ságot, mintha egyéb szeretet se volna e nagy világon. Ismertük, szerettük, nagyrabecsültük. A lelke nehezen nyilt meg, akár a misztikum világa, de amikor megnyilt, láthattuk, mennyire átlengte a legnagyobb, mi em­bernek adatott, a Művészet. Ugy járt itt közöttünk, mint a szelid álomlovag, aki tul van az Óperencián, még a titkok biro­dalmán is, akinek országa nem e világból való . . . Mert megszépült, mert művé­szivé vált, amihez csak hozzáfogott. Ember volt, a szó tökéletes értelmében. Nagyszivü. Tanára a felsőipariskolának. Qyámolitója a fiataloknak, akiknek csak művészi törekvésük volt. Szelíden és el­nézően hunyt szemet a hibáknak és látás­ra vezette a hibázókat. Iró volt. Költeményei végtelenül egy­szerűek, tiszták valának, egy-egy gyöngy­szemek a magyar nyelv örökszép rózsa­füzéréből. Esztétikus volt. A szépet, igen, a szé­pet, mindig ezt látta és mutatta. Kritikai tanulmányai értékesek és mintaszerűek. Mutatják, mennyire türelmesnek köll len­nünk a gyöngébekkel s milyen lelkesnek a lelkesek iránt. Az agya ölte meg, a vére, az idegrend­szere. Tehát az, ami annyi széppel szem­ben reagált. Vasárnap még Újszegeden sétált és örvendezett, hogy ime, kinyíltak a rózsák. Hétfőn pedig agyszélhüdés tört rá az életért reszkető életére. Kedden pe­dig .. . már a ravatalán sóhajtanak a le­tört rózsák. Szeged társadalmában talán mindenki .is­merte Kun Józsefet. Szinte a, szerénységével vált ki az emberek tömegéből. És akik érdek­lődtek iránta, bámulattal láthatták, micsoda intellektuel és mennyire művészi véna. Évek óta egyik vezetője volt a. szegedi művészeti mozgalomnak, különösen, ha. képzőművészet­ről és fiatalokról volt szó. Szinte atyai szem­mel nézett jóságos kék szemeivel és aggódott nagy szivével. A polgári életben tanár volt. Az állami felső ipariskola egyiik főnöke. Mostanra ké­szítette el növendékeit a vizsgák és az élet szárpára. Sokat dolgozott/mert a könnyebb eszüekét és hanyagabbakat külön órákban is ekitatta, intette. Munkabírása meglepő volt. Pedig sokat betegeskedett. A .negyvenegy esztendős férfi barátai előtt nem egyszer bevallotta, hogy aggnak érzi magát, olyan fáradt. De ilyenkor föl is sóhajtott: — Olyan jó élni, igen, csak­hogy élünk . . . Szervezete egyre gyöngült, amiinek oka az volt, hogy évekkel ezelőtt kinzó gyomorbaj támadta meg, iaz befolyá­solta aztán az idegrendszerét is. Szabad idejében sokat sétált. Igy vasárnap Újszegeden rótta az utakat és leste, miiként illatoznak a rózsák. Az elmúlt napokban irta egyik ujjongó versét, .amely a Délmagyar­ország-han jelent meg. Májusi sétán, — ez a cim ós imiigyen örvendez: Szikrázó fényben, kint a Tiszaparton, Megbűvölt szemmel andalgók a tájon. Hol izzó szineket csillant az alkony. Lombfátyolát most bontja a tavasz, Nincs egy fakó folt az egész határon, A vén föld újra színes, ugaras. ...Amint megállok, két karom kitártam, Egy szin vagyok az égő szinözönben, Egy zönge és zengő harmóniában! Gyönyörű sorok és tragikusak, .ha a halálá­ra gondolunk. Hisz már halott! Hétfőn támadt rá, orozva, a saját vére. A déli órákban kedvesen szólt a feleségének, két kicsi fiának, majd a fejé­hez kapott, leszédült. Orvosért kiáltottak. Rögtön megérkezett az ugyanott, a Holtzer­palotában lakó Bernáth József dr, majd Illés dr, ezredorvos is, de mindnyájan konstatál­ták, hogy agyszélhüdés .támadta meg Kun Józsefet és hogy menthetetlen. A délutáni órákban eret vágtak rajta, mindent elkövet­tek megmentésére. Nem sikerült. Éjszaka ti­zenegy órakor csöndesen és anélkül, hogy pillanatra eszméletre tért volna, meghalt. Kun József Budapesten született, az 1871. esztendőben. Kiss Józsefnek, az európai nevű költőnek volt az unokatestvére. Az ősz költő rajongással szerette a „kis öcscsét". Kun a fővárosban járt iskolába, majd a szegedi ál­lami felső ipariskolába nevezték ki tanár­nak. Szegeden megismerkedett Szabó Jakab dr ügyvéd leányával és feleségül vette. Há­zasságából két fiúgyermek származott. Mint poéta, országos nevet szerzett. Amikor a Kék hegyek cimü kötete megjelent, fővárosi és vidéki lapok, az egész magyar sajtó ünne­pelte. Külön irányt és külön egyéniséget je­lentett az övé. Versei az Uj Idők-ben és A Hét-ben jelentek meg, nem egy a Délrnagyar­országban is és más napilapban. Sok költe­ményét azonban ki se adta. Igy csak a jóba­rá'tai tudták, hogy lefordította Wilde legna­gyobb költeményét, a Readengi fegyház bal­ladáját, csodálatos nyelven, klasszikus tömör­séggel. Fordított németből és franciából. De kiváló volt mint esztétikus is. Modern szel­lem, radikális fölfogás, mégis szelid jóakarat, lelkesség és szeretet jellemzik ilyen irányú munkáit. Mint kritikus is jónevet szerzett. Különösen a Képzőművészetben volt szakértő. Jóidéig ő volt a Szegedi Képzőművészeti Egyesületnek is a lelke, de mások veszeke­dése miatt nem fejtbetett ki annyi eredményt, amennyit akart és érdemelt volna, tehát le­mondott vezetői állásáról, A szegedi fiatal piktoroknak mindig mecénása volt, buzdí­totta őket és mindent elkövetett az érdekük­bén. Levelezésben állott magyar és külföldi írók­kal, művészekkel. Egész gyűjtemény akad már ilyen hagyatékából. És képzőművészeti gyűjteménye szintén nagyon érdékes. Sok be/ fejezett és félbenmaradt dolga, tanulmánya maradt íróasztalában. Mert emberfeletti munkásságot fejtett ki, annyi ősi hittél, olyan rajongással, .amilyenre csak a Művészet igaz apostola képes. Mert az volt. És ez az ítélet marad meg emléke glóriájának. föezőfi Vilmos sajtópöre. — A szegvári választás utójátéka. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi törvény­szék juniusi esküdtbirósági ciklusa ma vette kezdetét egy érdekes sajtóper tárgyalásával. A perben Mezőfi Vilmos, volt országgülési képviselő, az országos 48-as szocialista párt elnöke .szerepelt főmagán vádlóként, a vádlott pedig Horváth Antal mindszenti .nyomdász volt. Az általános képviselőválasztásokkor Mezőfi ugyanis Mindszenten lépett fel Palla­vicini János őrgróf, munkapárti jelölttel szemben, akit meg is választottak képviselő­nek. A választást természetesen erős harc előzte meg, amelynek hevében egy sértő és rágalmazó röpirat jelent meg Mezőfi ellen, aki a röpirat szerzőjét ezért följelentette nyomtatvány utján elkövetett becsületsér­tésért és rágalmazásért. Ámde az előzetes vizsgálat során nem bírták megállapítani, hogy ki a röpiratnak a szerzője. A felelőssé­get tehát a vád áthárította Horváth Antal nyomdászra, aki a röpiratot készítette. A mai árgyalást délelőtt 9 órakor nyitotta meg Pókay Elek főtárgyalásii elnök. Mezőfi Vilmos nem jelent meg személyesen a tár­gyaláson, hanem Kormányos Benő dr ügy­véddél képviseltette magát. A vád képviselő­jének kérelmére az elnök felolvastatta a „Felhívás a szegvári választókerület polgá­raihoz és polgárnőihez" cimü röpiratot, a melyben az inkriminált kitételek a 'követke­zők: — „A Mezőfi-párt vezetősége csupa dolog­keriilő, facér mesterlegónyből, íródeákból, ügyetlen fiskálisból áll. Érdekszövetség ez, mely a ti bolonditástokból él és még akar élni sokáig." — „Mezőfi rajtatok, keservesen összekuporgatott filléreitekből élősködő, uras­kodó, pezsgőző, benneteket Pesten kerülő." A röpirat többi kitételei iís hasonló sértése­ket tartalmaznak. Ezek felolvasása után Hor­váth Antal vádlottat hallgatta ki a bíróság. Horváth vallomása során tagadta, hogy a röpiratot ő irta volna, hanem Magyart An­tal mindszenti gazdálkodót nevezte meg szerzőnek. Mivel Medgyesi azonban időközben kivándorolt Amerikába, kénytelen volt a fe­lelősséget ő vállalni, mert így intézkedik a sajtótörvény. Medgyesli időközben visszatért, Amerikából és most már nem hajlandó a röpiratért a következményeket vállalna. Mezőfi jogi képviselője mindazonáltal fen­tartotta a vádat, miire a becsatolt kéziratokat vizsgálták meg, amiből kitűnt, hogy tényleg nem Horváth kézírása. A vád- és védbeszédek elhangzása után az esküdtek ítélethozatalra vonultak vissza és „nem bünös"-nek mondot­ták ki a vádlottat. A bíróság az esküdtek verdiktje alapján félmentette a vádlottat, mivel kitűnt, hogy tényleg a röpiratnak nem ő volt a szerzője. Mezőfi mostan Medgyesii el­len fog sajtópert indítani. lile vBjyen™:::HbIIm és tavi! | (Széchenyl-tér 2. sz.) kész férfi- és gyermekruha raktárát, § | valamint angol szöveteit és uri szabóságát föl nem keresi. | § Szigorúan szabott árak! -- Telefon 258J

Next

/
Oldalképek
Tartalom