Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-28 / 148. szám

2 DÉLMAGY ARORSZAQ 1912 julius 2. főként ha az ellenzék komoly ellenőrző és bíráló munkájára komoly erőket akar érvényesíteni; ha azonban ellenzék nélkül (történik mindez, akkor a közvélemény csak az ellenzéket vádolhatja kötelességszegéssel, hivatásának félreismerésével. Örvendetes és a jövőre nézve biztató jelenség, hogy az ellenzékben, a terrorizmus és meggyanusitás ellenére, amely minden, az obstruktorokétól eltérő véleményt fogadni szokott, két ember a józanság Ítéletét kimondta. Mától kezdve, amikor a képviselőház nyári szünidőre megy, egész az őszig, bizonyára megszaporodik a számuk, meg a szavuk súlya, hóditó ereje is. Ezzel a reménnyel mindenesetre jobb, vigasztalódottabb hangulatban lehet a szünet leteltét, az őszi politikát bevárni. A képviselőház ülése. — Tisza István a békéről. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma tartotta nyári vakációja előtt utolsó ülését, ma hirdették ki azt a királyi kéziratot, mely az országgyűlést szeptember 17-ig elnapolja. A királyi kézirat felolvasása s az ülés berekesztése előtt Tisza István gróf az elnöki székből rövid, de fölötte érdekes és nagyjelentőségű beszédet mondott, amely bizonyára nem fog hatás nélkül maradni a politikai helyzet jövő eseményeire. Tisza megemlékezett arról a parlamenti küzdelemről, melynek eredményeképen sikerült a képviselőház nyugalmát és munkaképességét helyreállítani. Hangoztatta, hogy ezt az eredményt nem lehet többé kockára vetni és veszedelembe sodorni, mert nem egy pártnak, hanem a nemzetnek jelentenek ériéket. Végül reményét fejezte ki, hogy a parlamenti vakáció után a szenvedélyek hullámai végleg lecsillapodnak s pártkülönbség nélkül mindenki hozzá fog járulni a békés megoldás létesítéséhez s ezzel a nemzet jövőjének biztosításához. Tisza gróf a beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — Éri" annak a reménynek a kifejezésével zárom szavaimat, hogy ha majdan ősszel visszajövünk, hogy kipihenve s alefolyt eseményeket végig' gondolva felvegyük az ujabb parlamenti működés fonalát, akkor igenis, a közélet összes tényezőinek minden melléktekintet, minden szenvedelem, minden az elmúlt küzdelmekből meríthető bárminő jogosult keserű emléket félretevő hazafias tevékenysége meg fogja találni a nyugodt, eredményes, sikeres parlamenti működésnek azokat a föltételeit, amelyekre a magyar nemzetnek égetően szüksége van. A munkapárt tagjai a beszéd után fölállottak s sokáig igy éljenezték Tiszát. Az I ülés ezzel Véget ért. (Elnöki bejelentések.) •Az iilés öt perccel féltizenegy óra előtt kezdődött meg. Tisza István elnöki bejelentéseket tett. Közölte a Házzal, hogy nagyatádi Szabó István lemondott bizottsági tagságairól, továbbá hogy a miniszterelnök átiratban értesiti a Házat, hogy V. Ferdinánd halálának évfordulóján ünnepélyes gyászmise lesz, továbbá hogy Cserny Károly összeférhetetlenségi esetet jelentett be. Az összeférhetetlenségi bizottsághoz utasították. Bejelentette továbbá az elnök, hogy a főrendiházban legutóbb tárgyalt összes törvényjavaslatokat elfogadták. Ezek szentesités végett őfelsége elé terjesztettek — mondotta. Tisza István gróf : _A miniszter ur kiván szólalni. Lukács László, mint belügyminiszter, terjesztette ezután elő jelentését iSzentlőrine községnek Kecskemétbe való bekebelezése tárgyában. — Ismét a miniszterelnök ur lciván szólani — mondotta Tisza. (A királyi kézirat.) Lukács László miniszterelnök ekkor igy szólott: — Van szerencsém a legfelsőbb királyi kéziratot bemutatni. Kérem felolvasását. A királyi kéziratot a terembiztos vitte fel az elnöki emelvényre. Tisza István felvágta a borítékot, majd Vermes Zoltán jegyző olvasni kezdte a király következő leiratát; Mi I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztriai császár, Csehország királya stb. Magyarország apostoli királya. Hü Magyarországunk és Társországai Zászlósainak, egyházi és világi Főrendéi nek és hü képviselőinek, akik általunk 1910. évi junius hó 21-re Budapest székesfővárosunkban összehívott országgyűlésen e'gybegyülvék Királyi üdvözletünket! Kedves híveink! • Magyar minisztériumunknak előterjesztésére a jelen országgyűlés üléseit folyó hó 27-ik napjától folyó évi szeptember hó 17-ík napjáig ezennel elnapoltnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsben, 1912. évi junius 24-én. Ferenc József s. k. Lukács László s. k. — A legkegyelmesebb királyi kézirat hódoló tisztelettel tudomásul vétetik — jelentette ki Tisza — és a főrendiházhoz küldetik át, — Javaslom a tisztelt Háznak, hogy a királyi kézirat értelmében legközelebbi ülését szeptember 17-én délelőtt 10 órakor tartsa. Napirendjére tűzze ki a királyi leirat újból való meghirdetését, azután a további teendőkről való határozást. (Éljenzik a királyt.) A képviselők az elnöki enunciációt éljenzéssel és helyesléssel fogadták. — Az elnökség felhatalmazást kér, — folytatta Tisza, — hogy őfelségének augusztus 18-íki születésenapján szerenesekivánatait kifejezze. Kazy államtitkár felállott helyéről s ugy kezdte a királyt éljenezni. A munkapárti képviselők szintén felállottak, éljenezték a királyt és tapsoltak. — Hátra van még a jegyzőkönyv hitelesítése — mondta Tisza. — Az ülést felfüggesztem. A munkapárti képviselők erre újra felállottak és éljenezték Tiszát. (Tisza beszéde.) Tisza István gróf a jegyzőkönyv hitelesítése után a következőket mondotta: — T. Ház! A mai ülés teendői is be lévén Egy asszony mesél. Irta Jules Lemaitre. — Az én kis .történetem, — így kezdte Latanief/né, — hízelegni fog ugyan az önöík férfiúi hiúságának és ha végighallgatták, nagyon fogják sajnálni, hogy inem keleti nőt vettek feleségül. De én jószívű vagyok, feláldozom (magamat s női .testvéreimet s mégis elbeszélem. Kölcsönös viszonyunkon ez ugy sem fog változtatni; a férfi viszonya a nőhöz s a nőé .a /férfihoz, vagyis helyesebben mondva, a .férfi ellen ugyanaz marad. Figyeljenek! Elkezdem! Műkor férjein, Latamief tábornok, Szamarkand kormányzója volt, sok utánjárás után sikerült engedélyt kapnom, hogy meglátogassam a ikbán /törvényes feleségeit. Bizony isten, nem emlékszem rá, hogy hivták a kbánt, s az se jut eszembe, vájjon turlkomán, kirgiz, íizbek volt-e vagy sarte tádzsik vagy gátbaOdalenn a fajok meglehetősen egymásba olvadnak. Sokiat utaztam életemben, /az emberi neminek olly sok fajtáját volt .alkalmam látni, liogy ma már, nem csoda, ha összetévesztem őiket. A klián, akli lehet, hogy csak aikslolku volt, pompásan festett; íliosszu, fehér szakálla majdnem az övéig ért. Mintha az Ezeregyéjszaka egyik .bölcs 'nagyvezére elevenedett volna meg az ember előtt. A leghitványabb rablásokkal szerezte óriási vagyonát; éveken át rendszeresein fosztogatta és zsarolta a bemszülött turk»mán lakosságot. Valahol kinn ia steppén voltaik gyönyörű fehér /nemezből vont sátrai, kincset érő ménesei és juhnyájak Nyáron ott tartotta a rezidenciáját. Télen Szam/arkan/dban lakott, egy iromba házban. Ide mentem, hogy meglátogassam öt feleségét. Annyi bizonyos, hogy a khán nem épen /szívesein adta cmeg /az engedélyt; de a /kormányzónak még sem tudta megtagadni. Az volt a meggyőződése, hogy az /európai nők haszontalan fecsegései megrontják ia keleti nők jellemét s ártalmas léhaságolkat oltanak beléjük. A khán háza régebben medresz volt. Csupasz és komor volt, mint egy erőd. Tudják, ugyebár, hogy a, medresz teológiai főiskola; iáikkor virágzottak, /amikor még Mekka, volt /az Izlaim szive s ia feje Szamarkand. Sok tudományt tanítottak ott: matematikát, /asztronómiát, metrikát s valamiféle filozófiát is, a mely valószínűleg nem volt sokkal ostobább, mint az európaiaké. A kapun .belépve, egy bájos, kissé tu'lpazar diszü, imórstilii udvarba jutottam — nagyon /nyúlánk /oszlopok képezték a folyosókat s a színeket is vastagon rakták fel — s innen rögtön bevezettek a hárembe. Pompázatos volt, tenlint az illik egy gazdag, hatalmas ur .asszonyainak lakosztályához. Bennünket, európaiakat, mindig újra meg újra ámulatba ejt, ha ia keleti házak csupasz, fehér falain belül oly csodásan berendezett szobákat látunk, puha szőnyegekkel, /aranyhímes szövetekkel, óriási tükrökkel, cizellált .ezüstfüstölőikkel s zománcos drágaköves edényekkel. Mindez .a pom}>a és fény olyan eldugott, bogy /mindig .a tündérmesék kincsére kell gondolnunk, .amelyet ©gy igénytelen fadoboz mélyén rejtettek el. A kbá.n feleségei szőnyegeken guggoltak, vagy vánlkosdkon heverésztek. A legidősebb, Zetulbe fogadta s vezette /körül az nr vendégót; erősen benne vo/lt már ,a negyvenben; jól •rt rmett, du* ido/mu. Villogó, fekete szemei egészen belesüpedtek arca zsirpárnáiba. Fiatal korában Mtünő szép lehetett. Most is igen megnyerő benyomást tett. Valamit beszólt oroszul, én meg egy kicsit törökül s igy valahogy megértettük egymást. Az öt asszony közül még kettő ugyancsak diszes köntösbe bujtatott zsirgömböc volt. De ia legfiatalabbak, — picike, tizenkét-hizenötéves jószágok — elbájoltak nagy, fekete szemükkel, rózsás ajkukkal s kecses .idomaikkal. Testüket bosszú, vörös ing födte, melyet /a derekukon sál kötött át s a terem szögleteiben ugy fickándoztak, mint apró majmok, vagy mókusok. Zetnbe megmutatta nekem barbár ékszereknek olyan csodálatos gyűjteményét, .aminőhöz fogbatót sem ezelőtt, sem /azóta nem láttam; egyes darabok bizonyára még Dzsingisz ikhán korából származtak. Ezeket az uniku-