Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-28 / 148. szám

1912 III. évfolyam, 148 szám Péntek, junius 28 Stzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, n—i Korona-utca 15. szám crs Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ei Városház-utca 3. szám cm ELŐF1ZETESI AR SZEGEDEM egész évre . il 24-— félévre . . . R 12' negyedévre , R 6-— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 Bllér. ELŐFIZETÉS! AR VIDEREN: egész évre R 28*— félévre . . . R 14'— negyedévre . R v— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. | TELEFON-SZÁM: I Szerkesztőseg 305 c=> tv,adóhivatal 836 interurbán 305 i Budapesti szerkesztőseg teleton-száma 128—12 Taktikázás. Tizenkilenc szavazattöbbséggel napirendre tért a szegedi közgyűlés az „egyesült" Kelemen-Becsey-Kószó-féle bizalmatlansági inditvány fölött. Lehetséges, hogy van olyan munkapárti, aki ezen eredménnyel beéri, — én ezek közé épenséggel nem tartozom és a közgyűlés képe alapján most már határozottan merem állitani, hogy az a határozott, valóban meggyőződésből eredő, egyedül helyén való elleninditvány, — „amely szerinit a szegedi munkapárt is elkerülhetetlenül szükségesnek tartja a parlamenti tanácskozási rend és a határozatok meghozatala lehetőségének visszaállítását, ennélfogva helyesli az ezen cél elérésére egyedül rendelkezésre állott módot," — feltétlenül sokkal nagyobb és fényesebb többség által fogadtatott volna el, különösen akkor, ha a yezetőség pártunk tagjai iránt több bizalommal viseltetnék, annak magas intelligenciájából kétségtelenül kifolyó helyes meggyőződését nem vonná kétségbe és nem félne attól, bogy e szent meggyőződésnek majd nem mer kifejezést adni, vagy pláne attól, hogy a döntő csatától elszalad, ha akkor rögtön nem szavaznak, amikor együtt vannak. Ezen végzetes, a tényleges erőviszonyokat fel nem ismerő kunktátori taktikázás az utóbbi években döbtő pillanatokban már kétszer meghiusitotta a párt kétségtelen győzelmét és megakadályozta azt, hogy a tegnapi közgyűlésen sokkal nagyobb többséggel és valóban lelkesedéssel megtegye a szegedi munkapárt is azt, ami feltétlen kötelessége e pártnak mindenütt az országban, tudniillik az országos munkapárt és ainnak kiváló és érdemes vezérei körül csoportosulni és azok támogatását oly határozottan kimondani, hogy az ország valódi véleménye igy kifejezésre jusson és a komédiázó ellenzék még jobban tudatára ébredjen annak, hogy ezaz ország másodszor nem ül fel nekik és a zenepojácákat a wurstelpraterbe utalja, fenhangon helyeselve, hogy az ily magaviseletet az ország szentélyében, a parlamentben nem türi. De nemcsak a szavazatok száma, nemcsak a pusztán védekezésre irányuló fellépés, hanem a vita lefolyása sem volt a közgyűlésen a munkapártra kielégítő. Pálffy Dániel talpraesett szónoklata nagyobb figyelmet érdemelt volna, de egy szóval sem tért ki a Kelemen Béla által oly ügyesen csoportosított tényekre; pedig ha valamikor, ugy ezulttal a pusztát és megdönthetetlen tények egyszerű felsorolása tisztára 'megsemmisítette volna az ellenzék soha még ily gyenge pozícióját és megszülte volna azt a lelkesedést, amely szükséges egy oly messzekiható győzelem kivivására, amely különösen ezúttal kívánatos volt azért, hogy a parlamenti munkapárt által elért óriási eredményeket mi, a párt vidéki szervei, végérvényesen megalapozzuk és biztosítsuk. Régen nyomják már ezek a gondolatok a lelkemet, de a tegnapi nap után már bűnnek tartanám azoknak kifejezést nem adni és rá nem mutatni arra, hogy szép dolog az a taktika, de azért a világtörténet csak azt bizonyltja, hogy nagy eredményeket csak erős, határozott akarattal, meg egy dózis merszszel lehet elérni. Szeged közgyűlésének többsége határozottan munkapárti; az első választókerület többsége határozottan szabadelvű. Mindkettőt csak bölcsen ugyan, de határozottan és céltudatosan kell vezetni, hogy az utolsó évek egyenesen lesújtó eseményei ne ismétlődjenek és a párt mindannyiszor a legfényesebb eredményeket elérje. Remélni és hinni akarom, hogy ez ezúttal igy lesz. Wimmer Fülöp. A józanság utján. Tisza István gróf elnök ünneplésével ért véget a Ház üléssorozata. Őszig nem lesz ülés. Ősszel aztán újra megkezdődik a parlamenti munka, —- az ellenzék segítségével vagy4 a nélkül. De megkezdődik és dolgozni fog a Ház. Már pedig mindenekelőtt ez a fontos. Az ellenzék két tagja v'égre férfiasan beismerte, hogy az a pózoló, hatásból egyre vesztő jelenetezés, amelyet a képviselőház előtt nap-nap után rendeztek, politikának, törvényhozói működésnek nem nevezhető. Szinte kár, hogy ennek az alkalma a mai nappal, legalább egy időre megszűnt. Ha folytatták volna, ha ennek a komédiának üres, értéktelen volta még jobban lett volna érezhető, talán m'ég többen akadnának az ellenzéken, akik más eljárás követését sürgetnék. Kelemen Samu és Giesswein Sándor a parlamentben és a politikában eléggé szélső ellentétet jelentenek, hogy a véleményük találkozását figyelemre méltassuk. Másrészt mdndakettö a komoly parlamenti vitákban az ellenzék legjobb, tudással és alapossággal kiváló tagja, akiknek véleményét az ellenzék se veszi súlytalannak. Kelemen Samu Szatmárit vasárnap egyenesen, nyíltan állást foglalt a kába jelszó, a lehetetlen követelés ellen, amelyet a népgyűléseken mint teljes komolyságot adnak be a hallgatóságnak. Megmondta: arra gondolni, hogy az elfogadott és a szentesitett törvényeket visszacsinálják, meg nem történtté tegyék, — képtelenség. Giesswien Sándor pedig egy mai nyilatkozatában mondja ki, hogy az ellenzéknek, ha kötelességét teljesíteni akarja, a parlament ülésein részt kell venni. Ha illetéktelen személyekről és illetéktelen oldalról nem fogadta vona meg a tanácsot: most az ellenzéknek két igazán illetékes, két különböző frakcióhoz tartozó férfiú ad megszívlelni való, józan tanácsot a jövőre nézve. Akánmi a véleménye az ellenzéknek junius 4-éről, az ellenzék tá^ vollétében elfogadott törvényjavaslatokról: a harcot ezek ellen, vagy más miatt csak a parlamentben és tegyük hozzá: csak parlamenti eszközökkel lehet folytatni. Ha az ellenzék egy része sippaldobbal és egyebekkel a maga kizáratását provokálja, a másik része pedig nem megy be a parlamentbe azért, mert a kizártakat se engedik be: ezzel a haza javára semmi üdvöset nem követnek el. lis nem iratkozhatnak be a nemzet történetébe hősökül és alkotmány-megváltókul azzal se, hogy az Országház-kávéházból fölvonulásokat rendeznek a rendőri kordon, elé, közjogi szólamokat és gorombaságokat csapkodva a rendőrtisztek fejéhez, a kik sem az egyikkel, sem a másikkal nem tudnak imit tenni. Az pedig hihetetlenül primitív logikára vall, hogy az ellenzék mindazt, ami nála nélkül történik a parlamentben, meg nem történtnek tekinti, el nem ismeri és a maga távollétében azok törvényességét csökkenti, vagy épen megsemmisíti. Giesswein Sándor azt mondja, hogy. akármi történik a politikában, a közgazdasági élet nem szünetelhet egy percre se. Ugy van és nem szünetelhet a társadalmi, a kulturális élet és a nemzeti tevékenység egyéb része, akármennyire bojkottálnák azt az ellenzék tagjai. Zola A háboru-ban megirja, hogy a mialatt Sedánnál a döntő csata folyt, a harctér szomszédságában egy öreg ember nyugodtan szántott a földjén. Mert ha háború van is, a búzát be kell vetni és majdan le is aratni. Pusztán nem maradhat a föld. Akármilyen ádáz háború folyt a politikai harcmezőn, az ellenzék nem képzelheti és nem szuggerálhatja a népnek, hogy mindaddig, amig az ő leveretését jóvá nem teszik, nem történhetik a nemzet szántóföldjén semmi. Történhetik és történik is; csak az q kérdés, hogy az ellenzékkel, vagy a nélkül-e. Mindenki egyetért abban, hogy jobb. ha az ellenzékkel,