Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-25 / 145. szám

1912 junius 25. DÉLMAGYARORSZÁG 5 tekintése, délután 3 órakor elutazás Leipzig­ba, ahol a diákok julius 3-án a muzeumokat, könyvbörzót. Rosengartent, nagyobb vállala­tokat, julius 4-én képtáralkat, szőrmeáruihá­zakat, a Broekhaus kiadó eég könyv,nyomdá­ját és vállalatát tekintik meg és délután el­utaznak Dresdenbe. Itt julius 5sén muzeumo­kat, Barburg és Vogei esokcláöégyórát, a sörgyárat nézik meg ós este 7 órakor Wienhe utaznak. Julius 6-án muzeumok, a vár, ,a börze, julius 7-én az Osztrák-Magyar 'Bank és a. telefonközpont megtekintése után el­utazás Budapesten, át Szegedre. Természetesen ez a bemutatott kép csak vázlat az ügyesen összeállított programból. Nem irtrtk ki részletesen ja. programpontokat: a, város tanulmányozása, a kereskedelmi is­kola meglátogatása stb. Ezekben az iskolák­ban 1—1 előadási órát végig hallgatnak ,a tanulóik-. .A tanulmányi kirándulókat külön­ben mindenütt a kereskedelmi iskolák fogad­ják, kalauzolják- A kirándulás iiit-enzivitásá­ban nagy segítséget nyújtanak az egyes váro­sokban székelő konzulátusok is. A politikai helyzet. Népgyűlések és az ország népe. — Ap­ponyi és a választójog. — Letárgyalta a Ház a javaslatokat. (Sajéit tudósít ónktól.) Az ellenzék va­sárnapi népgyülései az érdeklődés teljes hiánya mellett folytak le és a beszédek végnélküli áradatát a gyér .számban je­lenlevő hallgatóság hideg közöny­nyel .fogadta. Az el In ezeknek szemmellát­hatólag .sikertelen marad az erőlködése, hogy ellenállása mellett az ország rokon­szenvét fölkeltse. A legrosszabbul Apponyi Albert járt Jászberényben, ahol hallgató­ságának egy része állandóan arról tuda­kozódott, hogy ujabban a szövetkezett el­lenzék miért hallgat a választójogról, Ap­ponyi sértődötten jegyezte meg, hogy nem azért adta a gondviselés a hangját, hogy neveletlen embereket túlkiabáljon. Apponyínak -ez a kijelentése arról látszik tanúskodni, hogy a nemes gróf és hallga­tósága között nem lehetett valami nagy érzelmi harmónia. Áz ellenzék lelkesedésének fokozására az a kinos leleplezés se lehet nagyon al­kalmas. mely a képviselőház szombat', ülésében történt. Az ogolini vasutjavaslat tárgyalása során Beöthy kereskedelmi mi­niszter és Heltai zlőadó aktászerüleg iga­zolta. hogy amikof a mai ellenzék kormá­nyom volt, közel 230 millióért akarta egy bankcsoporttal megépíteni azt a vasutat, melynek megépítését ma ugyanazon bank­csoport több mint 100 millióval olcsóbban is vállalja. Az ellenzéki sajtó mélyen hall­gat az esetről abban a tudatban, hogy itt nincs mit szépíteni, az ellenzéki képvise­lők pedig abban a téves hitben vannak, hogy fütytyel, sippal és zenebonával, vagy a katonakordon előtt rendezett ko­médiákkal ezt a^ felette kompromittáló ügyet a közvélemény előtt eltussolja. Szinte példátlan eset, hogy az állam Va­gyonának ilyen hallatlan elpocsékolásával vádolnak politikusokat, akik még csak nem is védekeznek. A képviselőház ma letárgyalta mind­azok a törvényjavaslatokat, melyeket a kormány a nyári ülésszak előtt még mun­karendjébe fölvett. Igy megszavaták ma az 1912. évi ujoncjutalék megajánlására szóló javaslatot s az egyesek adótörvé­nyek végrehajtásáról szóló törvényjavas­latokat is. A Ház holnapi illésén már csak e javas­látok harmads •.;:'! olvasását fogják elvé­gezni. Szerdán a főrendiház tart majd ülést, hogy letárgyalja a Ház által elfogadott javaslatokat, csütörtökön vagy pénteken aztán a Ház átveszi a főrendek üznetét, intézkedik a javaslatoknak szentesítése alá leendő terjesztéséről s ugyaekkor fölol­vassák majd azt a királyi kézirtot, mely a Ház üléseit az őszig elnapolják. Az elnapolás azért történik királyi kéz­irattal, hofy a renitenskedő ellenzék ido-, közben össze ne hivathassa a képviselőhá­zat s ez által zavart ne okozhasson. Nyolcszáz ember haíafó a fiiagara folyamban. (Saját tudósítónktól.) A kulturvilágnak gyászos ás újra részvétes eseménye van. A- Kitérnie borzalmai után uj reménysége­ket jelentenek ezúttal tijra Amerikából. Newyorkból érkezik a kábeljelentés, hogy vasárnap, mintegy ezerkétszáz em­berből álló sereg kirándult a Niagara kör­nyékére, s mikor a Niagara hídján állva 1 gyönyörködtek' a természet pazar szépsé­gű csodájában, a rettentő magasságú ha­talmas, láchid óriási robajjal leszakadt és a rajta levő óriási embersereg 800 tagja a morajló zuhatagos mélységbe esett. A le­zuhant 800 ember túlnyomó része oda­veszett. A katasztrófa részleteiről kapott jelen­téseink a következők: SZABADKŐMŰVESEK KONGRESZ­SZUSA. Az Amerikai Egyesült-Államokban a szabadkőművesség nagyon el van terjed­ve. Minden intelligensebb ember, önálló :iparos, kereskedő tagja egyik vagy másik szabadkőműves páholynak; — vagy ahogy ők nevezik: Mason-logde-nak és odd-fel­low-legde-nak, amelyeknek minden város­ba nvan páholyuk. A szabadkőművesek most nagy gyűlést tartottak Buffallöban, ebben a szép, nagy és virágzó városban, melynek közelében van a világ egyik legpazarabb természeti csodája: a Niagara-vizesés. AVILÁG LEGNAGYOBB VÍZESÉSE. A Niagara vízesés csodájára még Eu­rópából is átmennek sokan, annál inkább keresik azt fel az amerikaiak és statiszti­kai kimutatás szól arról, hogy évenként átlag két millió idegen keresi föl a ,,Nia­gara-Falls-tJ két amerikai nemzet sokat vitatott büszkeségét. Ünnepnapokon a kiránduló vonatok szá­zai röpitik olcsó pénzen a kirándulók óri­ási tömegeit a nagyszerű látványosság színhelyére, ahonnan boldogan ,,Good thank, l'have seen Phis too" (Hál' Isten, ezt is láttam) sóhajtással távozik az ame­rikai. miután tele szívta magát a hatalmas vizzuhatag fölött párázó,' ózondus levegő­vel és gyönyörködött a vízesés félelmete­sen impozáns tömegének hatalmas roba­jában. A NIAGARA FOLYÓ. Csak természetes, hogy a Buffaloban kongresszusra összegyűlt szabadkőmivesek • sem mulasztották el, hogy az egv órányi távolságban fekvő Niagarához kirándulja­nak. Buffalónál még hatalmas, széles medrii folyó a Niagara és igen jól hajóz­ható is, azonban Rufíalóttól kezdve csak külön csatornán,, az Erié csatornán, amely •a tenger nagyságú Michigan-tavat köti ossza az Erié tóval. E tavak és csatornák mentén hatalmas, virágzó városok van­nak, mint Bufíaló. Detroit, és Cleveland, a legnagyobb amerikai magyar város, me­lyek közt élénk vizi forgalom van. A Niagara folyó Buffalótól néhány mér­földnyire már rakoncátlankodni kezd. Szik lés, lejtős medrén szakadozva, zúgva fo­lyik alá a vizáradat a magas partok kö zött. A Niagara-vizesésnél egyszerre, mintha elvágták volná a folyó medrét, megszakad a talaj és mintegy kilométer széles, körívben, mint hatalmas meredek sziklafalon zuhan alá a hatalmas folyó egész vizáradata. Képzeljük a Dunát, hogy folyásában megszakad a medre, és egész szélességé­ben ,50 méter mélységbe zuhan le az árja ^honnan azután folytatódik a folyam, csakhogy persze annyival mélyebben. A LEGSZEBB TÜNEMÉNY. Káprázatos szép tünemény a víz vad alázuhanása, melyet az élelmes jenkik gyönyörűen értékesítettek a maguk javá­ra, mert a vízesés erejét részben ipari üzemekre használnak föl, anélkül hogy so­kat rontottak volna a természet buja szép­ségén, de az idegen forgalomból is jelen­tékeny anyagi hasznuk van, aminek ékes bizonysága a vízesésnél, a folyó mindkét partján épült két tündéri szépségű város. Mind a két városnak ugyanaz a neve, mint. a vízesésnek: Niagara-falls" csakhogy az egyik város az Egyesült-Állaimokhoz tar­tozik, a másik pedig már Kanadában van. Két hatalmas ország vitatja magának a Niagara vizesést és közülök a kanadai a boldogabb, mert az ő területén nagyobb az esés. A Canadian-falls hatalmas-félkör alakú vízesés, amiért ,,Horse-choe-faIIs"­nak (lópatkó-esés) ;is nevezik, mig az egyesült-Államok oldalán, az „Amerícan­falls" csak mintegy 60—70 méter széles­ségű. A LEGNAGYOBB LÁNCHÍD. A kiállitás is szebb, impozánsabb a ka­nadai oldalról és aki már megnézi a viz­esést, azt nem mulasztja el, hogy át ne sétáljon a kanadai oldalra, ahonnan az: egész, hatalmas zuhatagot áttekintheti­Nem nagy fáradták átsétálni a Niagara­hidon, a másik országban, csak annyi mint Szegedről-Ujszegedre. Igaz, hogy ez az egyetlen hid Amerikában, amelyen híd­pénzt keillett fizetm. Kellett, — mert már nem kell. Leszakadt.a hatalmas-hidóriás. mely a maga nemében majdnem olyan csodája volt a technikának, mint a Nia­"gara a természetnek. A hid kanadai - végén egyenruhás, szí­gom bácsik, kivándorlási biztosok fogad ták a kirándulókat,-sanda szemmel tekint­ve szét, hogy nines»e köztük, akit nem is annyira a vízesés érdekel és nem kirán­duló száhdókkal.qaegy át, hanem ott akar

Next

/
Oldalképek
Tartalom