Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-25 / 145. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 Junius 28. letelepedni, kijátszva Kanada kormány­zóságának a bevándorlást korlátozó na­gyon szigorú 'intézkedéseit. Már maga a hid is egyik elsőrendű ki­látó állomás. Nem ment ott át senki, anél­kül, hogy meg ne állt volna és neki tá­maszkodva a hid karfájának, percekig ne gyönyörködött volna a vizesés pazar pompájában. Feledhetetlen az a látvány, amely Innen nyillott: az alázuhanó hatal­mas vizzuhatag, melynek moraja mérföl­dekre elzúg, és amely döbbenetet kelt a szívben. Az alázuhanó viztömeg megtörik az alant kiálló sziklákon s a viz párázata szálló, fehér, füstszerü ködbe vonja az egész zuhatagot, amelyen napsütéses szép délutánon gyönyöiü, teljes félkörű szivár­ványt, pazar szines hidat alkot a nap fénye. Ahid maga is hatalmas alkotás. Olyan magas, mint a vizesés, mintegy 40— 50 méter magas. Ezt tartották a világ leg­nagyobb lánchídjának, melynek fesztávol­sága nagyobb, mint a budapesti Erzsébet­hidé. A vizben nincs pillér, csak a két par­ton merednek az amerikai felhőkarcolók­hoz hasonlatos magasságú hidfők, melyek az egész hatalmas ivü hidat tartották. A KATASZTRÓFA. Ez a magas, óriási hid szakadt be a raj­ta átvonuló szabadkőművesek óriási se­rege alatt. Rettenetes, irtózatos robaj, mely túlharsogja a zuhatag átható tompa morajlását. Egy rémes, őrjítő, szivfa­gaysztó sikoly, ezer ember egybeolvadó, vészkiáltása. Nyolcszáz ember zuhan alá a tajtékzó, örvényes mélybe, ahonnan alig van szabadulás. Csak nagyon keve­seknek, kivételesen szerencséseknek sike­rül fölkapaszkodni a Niagara szemlélésére szolgáló egyetlen kicsi , hajóra, a „Maid of misf'-re (köd leánya): A vizbezuhant 800 •ember közül csak alig kétszáznak sikerült megmenekülni, ezeknek is csak többé-ke­vésbbé súlyos sérülésekkel. Hamarjában nehéz megállapítani, de ugy tűnik föl, hogy ez a katasztrófa túl­szárnyalja a Titanic ktasztrófáját is. Nem­csak az áldozatok számát tekintve, de azt a borzalmas körülményt, hogy mig a ten­geren valamennyire mindenki számit a ka­tasztrófa eshetőségére, itt erre a szeren­csétlenségre nem számithatott senki. Nem hihették, nem gondohatták, hogy a Nia­gara-Bridge", amely évtizedeken át köz­vetítette a két ország forgalmát, egyszerre ilyen borzalmas módon fogja fölmondani a szolgálatot. Az egész világ érdeklődése most Ame­rika felé fordul, várva az ujabb híreket, /melyek a katasztrófa részleteit fogják el­mondani. A nemzeti munkapárt értekezlete. Az országos nemzeti munkapárt ma este ér­tekezletet tartott. Az értekezleten ia tagok nagy számban vettek részt. Megjelent a mi­nisztereken kivül Tisza István gróf házel­nök, Jankovich Béla alelnök, Khuen-Héder­váry Károly gróf és Návay Lajos is. A kép­viselők felköszönt öttéik Lukács László mi­niszterelnököt, és Beöthy László kereskedelmi minisztert névnapjuk alkalmából. Az érte­Vcezlet után pártvacsora volt a Hungáriában. A DMKE fejlődése. — Két uj internátust építenek. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt tartotta meg a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület rendes igazgató­sági ülését az egyesület Boldogasszony-sugár­úti székházában. Mielőtt az ülés részleteiről beszámolnánk, kénytelenek vagyunk e tudó­sítás előzményeiről néhány szót szólni. A Délmagyarország egyik munkatársa ma délután inégy órakor megjelent a DMKE fő­titkári hivatalában, hogy ia tegnapi ülésnek lefolyását a legautentikusabb forrásból meg­tudj a és erről a közönséget, feadatához ké­pest Informálja. A DMKE főtitkári hivatala előtt tudósítónk egy negyed óráig csöngetett, míg végre jött egy igen udvarias szolga, ki beboosátotta tudósít ónkat azzal, liogy ő (a szolga) nem volt odahaza, más pedig nem nyit ajtót. Odabent a hivatal egyik elegáns helyiségében ült Zsiros Mihály főszámvevő, aki azonkívül, hogy a DMKE-t reprezentálja üres óráiban .az alábbi szellemes beszélgetes' • bocsátkozott tudósítónkkal, akii még be sem mutatkozott és még azt se mondta, hogy mit kiván: — No, Maga is azért jött, hogy megírjam magának a tudósítást? — Pardon, — szólt tudósítónk — erre nem igen van szükség. Azért jöttem, hogy a teg­napi ülésen történtekről felvilágosítást, kér­jek. — Hogy is ne, — szólt Zsiros dühösen, he­lyéről felugorva — lesheti, inig én tőlem kap felvilágosítást. Különben se kíváncsi senki azokra a vad dolgokra, amit az újságírók összefirkálnak. Menjen Perjéssy elnökhöz, majd az ad felvilágosítást. — A tanácsaira nem vagyok kíváncsi — felelte tudósítónk. — És jobb lesz, ha maga megy Perjéssy elnök urlioz, mert igazán szük­sége van önnek egy kis felvilágosításra — az illemtanból. Tudósítónk erre isarlkon fordult és eltávo­zott | E párbeszéd legobjektivebb közlése után pedig azt kérdezzük a DEMKE elnökségétől és igazgatóságától, hogy egy közmüvelüdési egyesület, mint tarthat egy ennyira műve­letlen egyént főtisztvtiseilői minőségben? — aki még azt sem képes kapiskáini, hogy az újságíró nem privát passzióból megy a moró­zus hivatalnok urakat molesztálni, hanem a modern hírszolgálat és a közönség becsületes informálása teszi hivatásává, hogy az olyan olyan főszámvevői méltóságokat ia délutáni szundikálásban megzavarja. Aki ennyire nem járatos még a knltura legelemibb utjain, az igazán nem képzelhető el egy kultúregyesület vezető tisztségében. És ha valaki dgy tárgyal az újságíróval, ki­ről annyit tán mégis tudhat, ihogy ügyes­bajos dolgait nyilvánosság elé viszi, hogy érintkezik az olyan emberrel, aiki hivatalos dologban fordul hozzá ós nem bir sehol se pánaszszal élni. A legkomolyabban felhívjuk a DMKE vezetőségét, liogy Zsiros János fő­számvevőt bocsássa el minél előbb állásából, mert ha nagyon jól számol is, mégis szégyent hoz az egyesület közművelődési részére. * Vasárnap délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg a DMKE igazgatósági ülését Perjéssy László ügyvezető alelnök. Dániel ernő báró elnök levélileg mentette ki elmaradását. A megnyitás után íaz elnöki előterjesztés követ­kezett, amely részletesen beszámolt mindazon ügyekről, amelyek az előzetes igazgatósági ülés óta foglalkoztatták a DMKE vezetőségét. A DMKE aradi internátusát átadta az Aradi Tanító Egyesületnek és ott befektetett tőkéjét részben a makói internátus, részben pedig a Zomborban létesítendő internátus céljaira fordlitja. Jelentést tett arról is az elnökség, hogy a DMKE a kitűzött oélja elérésének érdekéhen, arra törekszik, hogy minél több városban in­ternátust létesítsen és ez által imagát az egye­sületet is fejlessze. Debrecen most arról érte­sítette íaz egyesületet, hogy saját költségén egy internátust épít fel és rendez be, amely­nek kezelését és vezetését a DMKE-re bizza. Az igazgatósági ülés ezt örömmel vette tudo­másul. Az elnöki jelentés megemlékezett arról a törekvésről is, amely azt célozza, hogy az egyesület Budapesten, a dél magyarországi egyetemi ifjak részére szintén internátust állítson fel. A jelentés elmondja, hogy ebben íaz ügyben minden lépést már megtettek és a kormány támogatása lehetővé iteszi, hogy a terv mielőbb megvalósuljon. Azokról :a tár­gyalásokról is beszámolt az elnökség, amely a szegedi felső ipariskolával kapcsolatban egy szegedi ujabb internátus felállítását ter­vezi. A jelentés ultolsó része ia DMKE fiókjainak és ifjúsági könyvtárainak .működéséről szá­molt be. Az igazgatósági ülésen az alábbiak voltak jelen: Perjéssy László, Becsey Károly dr, Barcán Edre (Makó), Janovích Gyula (Zombor), Ma­gyar József ór (Makó), Palócz László, Gallo­vich Jenő (Budapest), Szecső Vilmos (Buda­pest), Gombkötő Antal (Lúgos), Weiner Miksa, Szmollény Nándor, Fülöp Zsigmond dr, Straubert Gyula, Scossa Dezső, Újlaki Antal, Turóczy Mihály dr, Rázsó Sándor dr (Debrecen) Lövész Anltial, Vass Károly, Fe­kete Ipoly, Hauser R. Sándor, Szivessy Ti­bor, Ottovay Károly, Ujj József dr, Bnaus­wetter Ottó, Tóth József, Dőry Pál, Kovács János, Perjéssy Mihály, Szász Hugó dr, Prokisch Ferenc, Jedlicska Béla dr. NAPI_HIREK Toluaj a polgármester hálószobájában. (Saját tudósitónktól.) Érdekes szövegű táv­iratot kapott hétfőn délután a szegedi rend­őrség. Nagybecskerekről jelentették, hogy Perizics Zoltán dr roagylieesikereki polgármes­tert meglopták a — hálószobájában. Vasárnap este kilenc és tíz óra között tör­tént a nagybecskereki polgármester kaland­ja. A szolid életű podeszfa este kilenc órakor lefeküdt, a ruháját székre rakta. Amikor már elaludt a polgármester, váratlan vendé­ge érkezett. A vendég szokatlanul óvatosan sétálgatott a, polgármester szobáiban. Senkit nem értesített az érkezéséről. Még a cseléde­iket sem. Sőt óvatosan kerülte a bárkivel való találkozást. Lábujjhegyen járt, a város első polgárát a világért sem akarta fölébreszteni az álmából. A lakásban sötét volt A vendég nem óhaj­totta a csillárok fényözönót, sokkal szeré­nyebb világítással is megelégedett. Gyufát gyújtott.. Nem egyet, sokat, amíg be nem ta­lált — .a polgármester hálószobájába. És mi­után megnyugvással tapasztalta, hogy a pol­gárok mestere milyen pompásan alsziik, hoz­zálátott a munkájához. Nagyon zajtalanul működött. Csupán puha tárgygyal foglalatos­kodott. Igy például kikutatta a polgármester kabátjának ia belső zsebeit. A vendég indisz­•krét kíváncsisága kielégülést tálált, A kabát belső zsebében ugyanis egymáshoz simult négy pompás hölgy — az Osztrák-Magyar Bank finom papirosán. És még egy százkoro­nás /arany is jól .találta magát ia polgármester zsebében. Az osztrák aranyon őfelsége neve alatt ikörmöcbányai Schwarcz ur neve is ékes­kedett, A váratlan vendég a „talált, pénzzel" meg­elégedett és anélkül, hogy egy diarab ékszer­hez is nyúlt volna, ia szokott óvatossággal el­távozott. Tizenegy óra tájban egy szolga észrevette, liogy valaki kiisurrant a polgármester házá­ból. Utána iramodott, de a gyanús idegen el­tűnt az éjszakában. A szolga föllármázta a házat és igy hamarosan kitűnt, hogy tolvaj járt a polgármester szobájában. Az esetről a- nagybecskereki rendőrség

Next

/
Oldalképek
Tartalom