Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-23 / 144. szám

"1912 junius 19. DELM AG Y ARORSZAG 299 SZÍNHÁZMŰVÉSZET A szinész szuggesztiója. (Saját tudósítónktól.) Egy művészetben sem játszik az antoszuggesztió olyan nagy szerepet, mint épen a /színészetben. A szinész, aki a naga szellemi képességeivel a költő által megalkotott egyéniségbe kell magát beleképzelnie a sajátk énjét a lehetőség határain belül belesvinnie, a testiséggel lépésről-lépésre nehéz harcot kell folytatnia. Saját reális valója gyakran olyan akadályokat állit elé, melyet csak egy uton tud legyőzni: a szuggesztióval. És Pit az eszközt a kosztüm, dekoráció és 'világítás utján tudja elérni. Ismerünk színészetet, akik csupán az öltözetükkel, mihelyt a szinpadra lépnek, elénk tudják képzelni annak az alaknak egyéniségét, akit ábrázolnak. Az olyan nagy színészek, mint Mittericurzer, I gainz vagy Matkowsky öntudatosan nemcsak a kosztümökkel, de magával a testtartással és | hanghordozással is hü jellemképeket tudtak aüni. A színpadi dekoráció fejlődésével a szug| gesz ti ó eszközei is megerősödtek; a sceneria plasztikusabb lett, nem elégszik meg csupán a jefképezéssel, hanem a valóságot próbálja nyújtani és igy érthető, hogy a inai előadó Isokkal könnyebben tudja teljes illúzióba rinI ihatni a közönséget, Azonban a színház csillajgai még mindig elégedetlenek és uj meg uj eszközök utján kutatnak, hogy a valóság látIszatát fokozni tudják. Legalább az amerikai Iszínpadi nagyságoknál ez igy van. Egy ameIilkaí szaklap igen érdekes példákkal szolgál lerre. " / " A Szivárvány cimii nagysikerű darabban a hősnek egy képet mutatnak, amely élveszett, itizernyol: éves gyermekét, kis baba korában ábrázolja. Ez a miniatürkép, amelyet csak a Sziliész lát ét amelyriék a nézők legfeljebb a keretét figyelhetik meg, valóságban is gyermekkép és But Chattertqn színésznőt, aki, a darabban a lány szerepet; játsza — ábrázolja kis gyermek • korában. A híres szinész. Henry llfillér. kijelentette, hogy nem volna képes ugy pltalálni a megfelelő hangot, ha nem volna a yalÓ9ágos fénykép és semmi fáradtságot nem' kiméit, hogy "ezt a képet megszerezze. Lengyel Menyhért Taifun-jában — ezt is hmerikai lap írja — nemcsak nagy gondot íorpitanak a kosztümök valódiságára, de dr Toperamo szpmélyesitpje megtanult japánul írni p olvasni és a' darabban is igy írja a mikadópoz szóló jelentését. Igy természetesen a toll artása is teljésen hü és eredeti. Az is érdekes, hogy Sonnenthal, a Henschel fuvaros tanulmápyozása és betanulása közben gombócokat pett, hatalmas parasztkanállal. Á legteljesebb realizmust azonban a nagy hmerikai szinházdirektor, Dávid Belasco érte jl- Ö ridegnek találta a hátsó fal dekorációIát és ezért egyszerűen megépíttette. Ha a hátiérben kert van, ugy ő tényleg egy szép kertet prkirozhatott. A' szinész a valóságban lát[atja az ablakon keresztül, amiről beszél. A Telefonösszeköttetések is tényleg a valóságban lolynak le, a kapcsolást is szabályosan végzik. 1 Az igazi nagy Szinész azonban ilyen pontos |s7közökkel nem igen szokott élni. Ezek az itt •elsorolt esetek csupán a színpadi művészet süpdését jelentik, illetve azt, liogy kevés a fanfáig — színésznél és közönségnél. , T efjyeliiii egy mozi-felvétel miatt. NagyFftdi tudósitónh írja: A színtársulat tagjai "tó-színdarabot játszottak s a szerzői utasítás (érint, az utcán történtek a felvételek. Az (fik jelenet — a darab meséje szeuint — "gyvárad közeléaen, a nyilt vasúti pályán íszódik le. Az utolsó kocsi nyitott lópcsőzen a két főszereplő, Kabos Gyula és Gózon jjúa színészek ingujban leültek kártyázni, fek közben összevesztek, mire Kabos ledobta partnerét, a vonatról. (Természetesen az egész csak játék volt.) A nagyváradi állomás forgalmifőnöksége most szigorú vizsgálatot indított Ü mindazok a vasutasok ellen, akik a vonaton szolgálatban voltak. Egy csomó vasutast már ki is hallgattak s a fegyelmi vizsgálatot folytatják. Mindezt azon az alapon, hogy „menetközben a kocsiról leugrani tilos" s az ilyen esetekért a szolgálatban levő vasúti tisztviselőket is teljes felelőség terheli. A kihallgatot vasutasok azt állítják, hogy sem előzetes, sem utólagos tudomásuk a le- és felugrásról nem volt. A'VASS' SZÍNHÁZBAN Ma vasárnap Különleges műsor. A válás meglepetései. Komikus sláger 2 felvonásban. A végzetes Igen megható dráma, Valamint a teljesen uj műsor. Előadások szombaton 6, fél 8 és 9 órakor, vasárnap délután 3 órától este 11 óráig. A török szigetek kérdése. (Saját tudósi tónktól.) Sir Greynek az olaszok flotta-akciójára vonatkozóan az angol képviselőiházban tett ama kijelentése révén, hogy Anglia Ciprus birtokbavételéért csupán Törökország ázsiai területének integritását biztosította, előtérbe jutott az a kérdés: mi sors vár az olaszok által már megszállott és ezután elfoglalni szándékait török szigeteikre? E kérdés nemzetközi jelentősége sokkal nagyobb, mint Tripolisz és Bengázi ügye. Az afrikai tartományok tekintetében Európa tudvalevően teljesen szabad kezet adott Olaszországnak, az Égei-tenger török szigeteinek elfoglalása ellenben nem volt a háborút megelőző diplomáciai tárgyalásoknak és megállapodásoknak tárgya. Bódosz és a többi apróbb sziget okkupálása olyan nóvum, 'melylyel a nagyhatalmaknak most utólag kell foglalkozniok. Eddig a porta és az európai közvélemény is abban a nézetben volt, hogy az olaszok csupán presszió-gyakorlás végett terjesztették ki akciójukat az Égei-tengerre. Törökországban mindenki meg volt győződve és általában még ma is azt remélik, liogy az ántánt-hatalmak, főleg Anglia, a Földközi-tenger egyensúlyának megóvása miatt nem tűrhetik el, hogy Itália az afrikai partokon kivül még az Égei-tengeren is megvesse a lábát. A remény, mint mondám, még nem oszlott el, de a bizonyosság már nem oly erős a törökökben. Sőt másokat is nyugtalanítani kezd az d körülmény, hogy az olasz soviniszta sajtó beleszuggerálja honfitársaiba az okkupalt szigetek végleges elfoglalásának szükséges, voltát. Amennyire ismeretes a nagyhatalmak álláspontja a keleti kérdésben, nagyon kevés a valószínűség, hogy akár Rodoszt, akár más szigetet az Égei-tengerben Qloszország megtarthasson magának. Csak addig maradhat ott, mig a béke meg nem köttetik. Ámde az ideiglenes okkupáció is oly helyzetet teremteti, hogy csaknem föltétlen bizonyossággal megjósolható: a hatalmak kénytelenek lesznek, talán még a háború befejezése és a szigetek kiürítése előtt, beleavatkozni ez utóbbiak sorsába. Á helyzet ugyanis a következő: A szigetek lakossága, mely nyolcvan százalékban görög, leplezetlen örömmel fogadta az olasz flotta megjelenését és szivesen kezére jár az okkupáló csapatoknak, mert azt reméli, liogy. a háború után egyesülhetnek Görögországgal. Rodoszt nem kellett volna a török helyőrségnek oly hamar föladnia, ha a bensziilött lakosság el nem árulja az olaszoknak, hogy hol vannak elrejtve a lövőszer- és élelmezési készletek. A megszállott szigeteken a „vének tanácsai" már előlegezik az elszakadás tényét, amennyiben kihirdették, hogy ezentúl nem török, hanem görög posta bélyegeket kell használni. Szinte fölösleges megemlíteni, hogy ezt a hazaáruló mozgalmat erősen szítják Aténből s a pánhelién agitátorok, miként Számoszban láttuk a mult héten, az olaszok protekciója alatt teljes szemérmetlenséggel működnek. Mi fog azonban, történni, ha az olasz-török háború véget ér és Itália nem tarthatja meg birtokában a szigeteket? Miltiádesi és Leonidasz korcs utódai mar' most alapos félelemmel gondolhatnak arra, . hogy a törökök, ha ismét visszaállítják tény-, leges uralmukat a szigeteken, egy-két szót fognak majd váltani azokkal, kik a hazaárulásban tündököltek. És a .törököktől valóban nem lehetne rossz néven venni, ha bizonyos megtorlással fognak élni. Ami azonban emberileg természetes, sőt jogos is, azt a politika és a diplomácia rendesen perhorreszkálja. Él lehetünk rá készülve, hogy mihelyt odáig érik a helyzet, hogy a békeföltételek megvitatásra fognak kerülni, a szigetek lakossága — Görögország és Itália által támogatva — könyö rögni fog Európának: ha már nem egyesülhet Görögországgal, legalább nemzetközi protekció alá kerüljön és oly autonómiái nyár jen, aminővel Számiosz sziget bír. Török szempontból ez a kívánság veszedelmet jelent, mert a múltnak tapasztalatai bizonyítják, hogy mindazon területei az ozmán birodalomnak, melyek autonómiát nyertek, idővel végleg elszakadnak a birodalomtól. De a kétségtelen veszedelem ellenére Törökország aligha lesz abban a helyzetben, hogy a szigetek óhaját visszautasítsa. Tisza István-féle elszánt és népszerűséggel nem törődő államférfi, ki képes legyen rábírni a többséget a dilemma megoldására minden érzelmi melléktekintet félretételével, sajnos, ezidő szerint nem akad Törökországban. Energiátlan öregek és jobbára opportunista ifjak kezében van az ozmán birodalom és a török nemzet sorsa, kik csak a holnapot látják és egyforma fatalizmussal várják: történjék az, aminek történni kell! RONA ERNŐ REDŐ**-. ES&UJtfiEJU JfiLOUStA HCPEtl£ftZ&- éS VÁSZON reböny-ryár =