Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-23 / 144. szám

1912 III. évfolyam, 144. szám Vasárnap, junius 23 gSzponti szerkesztősén és kiadóhivatal Szened, ca Rorona-ntca 15. szám t=i ísiapesti szerkesztősén és kiadóhivatal £=i Városház-utca 3. szám IV.. ELŐFÍZETES! AR SZEGEDEft efiész évre . R 24"— főiévre . . . R nenyedévre. R 6*— egy hónapra R Enyes szám ára 10 fillér. 12-­2­ELŐFIZETÉSI AR VffiERER: enész évre R 28'— íélévre . . . R 14-— nenyedévre . R 7'— eny hónapra R 2.40 Enyes szám ára 10 fillér. TELEFÖN-SZAM: Szerkesztősen 305 cd iPadóhivatai m Interurbán 305 Budapesti szerkesztősen teleton-száma 128—12 A karhatalom törvényessége a renitensek ellen. Az ellenzék pártszózata, amelynek ha­misságairól fölösleges külön is foglalkoz­ni, különös nyomatékkal azt emeli ki, hogy törvénytelenül hurcolják ki a kizárt kép­viselőket. Egyébként is az ellenzéki agi­táció a fősúlyt arra veti, hogy Tisza Ist­ván gróf házelnök az első kivezettetése­ket a mentelmi bizottság meghallgatása nélkül, a maga hatáskörében rendelte el. Ezt nevezi törvénysértésnek, holott az 1948:IV. törvénycikk erre határozottan jogot ad a képviselőház elnökének. Ám az ellenzék pártos elfogultsággal vádolja Tiszát, Lukács Lászlót, a munkapártot és mindenkit, aki erre a törvényre hivatko­zik. De vájjon mit szól ahoz a tudomá­nyos, minden politikai érdekeltség, sőt a későbbi események sejtelme nélkül való, tehát elíogufataln törvénymagyarázathoz, amely igy szól: „ha a képviselő az elnök intelmeive! vagy a Ház határozataival szemben az engedelmességet megtagadja, ügye 24 f óra alatt -leendő javaslattétel végett a mentelmi bizottságihoz utasittatik. A mentelmi bizottság javaslata ilyenkor ünnepélyes bocsánatkérésre, a jegyző­könyvi megrovásnak a hivatalos lap­ban és az illető képviselő választókerü­letében falragaszok által közzétételére, sőt ismétlés esetén határozott tartalmú idöleges'kizárúsra szólhat; s e javasla­tok felett a Ház vita nélkül egyszerű szavazással határoz. A kizárással súj­tott képviselő a parlament minden mű­ködésétől a kizárási időtartamra távol­mar adni köteles". A törvény és házszabály különben köz­ismert rendelkezéseinek ez összefoglalása Rmety Károly dr egyetemi tanár „A ma­gyar közjog kézikönyve" (1900) cimü munkájában van, amelyben a magyar közjogi professzora ez összefoglalást a kö­vetkező nevezetes jegyzettel egésziti ki: „Ha egy képviselő ellen rögtöni intéz­kedés szükséges, az elnök esetleg kar hoza­talommal is eltávolítani jogosult". E nevezetes tétel, amelyet közjogi tu­dományunk egyik legkiválóbb képviselője, a koalíciós házszabályszigöritás legerő­sebb ellenzője, von le törvényből és ház­szabályból, amelyet tanit és hirdet köny­vében és a katedráról: ez a tétel az, ame­lyet a Ház elnöke a gyakorlatban alkal­mazott. „Rögtöni intézkedés szüksége" —- vagyis ha nem labet bevárni a mentel­mi bizottság 24 óra multán való jelenté­sét, ha egy vagy több képviselőt a tanács­kozás rendje és csendje érdekében azon­nal el kell távoiitani — karhatalom alkal­mazására jogosit. Ez történt junius 5-ikén. Vagyis a botránykozók kivezette­tése törvényszerű és teljesen jogos volt. Ezt bankja a közjognak pártérdeken felül álló tudománya. És épen olyan tudós tolla és szava által, aki, mint politikus, a függetlenségi párt legekszponáltabb tag­jai közé tartozott. A Lukács-kormány olyat mutatott be ennek a nemzedéknek, amit még alig lá­tott: egy parlamentet, amely dolgozik. Hogy pedig ez a felemelő látvány ne le­gyen hirtelen, tovatűnő délibáb, tehát a kormány egy törvényjavaslattal egyszer smindenkorra pontot tett a parlamenti fü­tyülés mestersége mögé. A javaslat az országgyűlésről szóló negyvennyolcas törvényt értelmezi és ki­egészíti. Értelmezi és kiegésziti pedig a fegyveres erő alkalmazasára vonatkozó rendelkezéseket. Vannak, akik kétségbe­vonják, hogy a fegyveres erő a 48-as tör­vény alapján képviselők ellen is igénybe vehető. Ezeknek kételyeit eloszlatja ez a törvény utján való illetékes törvényma­gyarázat. És vannak, akik be akarják bi­zonyítani, hogy a parlament törvényes rendjét még a karhatalom sem képes biz­tosítani. Ezeknek a mesterségét pedig romba dönti ez a törvényjavaslat, mely a 48-as törvényt megtoldja azzal, hogy a Ház kitiltó határozatának ellene szegülő képviselőkre a mandátumvesztést rójja ki utolsó szankció gyanánt. A kormány eme törvényjavaslatával szemben négy kérdést hallunk felvenni. Vájjon először közjogilag korrekt-e, Klári. Irta Biró Lajos. Gáspár megfogta a felesége kezét, megcsó­kolta és szomorúan nézett maga elé. — Mi bajod? — kérdezte az asszony. Gáspár előbb nem akarta megmondani, de aztán bevallotta: — Félek tőle, Ilona, bogy nem fogsz en­gem szeretni. Az asszony nevetett és kinyújtotta feléje a kan-ját, Gáspár azonban megrázta a fejét. — Most szeretsz... talán... azt hiszem... nem, bizonyos vagyok benne. De még csak négy hónapja vagy a feleségein. Nekem az­után majd sok lesz a dolgom, ideges leszek, nem tudok hozzád mindig olyan kedves lenni, mint ahogyan kellene és mint ahogyan sze­retnék, azután jön valaki, aki hozzád ked­ves lesz, aki foglalkozik veled és gyöngéd lesz hozzád... — Oh Istenem, — kiáltotta az asszony — hogy beszélhetsz ilyet. Gáspár szomorúan nézett rá és lemondóan intett a kezével. — Én tudom, drágám, — mondta — hogy le benned nem volt valami ellenállhatatlan szerelem, amikor hozzám jöttél. — Én szeretlek tégped! — kiáltotta sértő­dötten az asszony. — Szerettél'... ugy!... Sok jóindulatot és vonzalmat éreztél irántam, de szerelmet nem. Amióta a feleségem vagy, érzem, hogy egyre jobban felmelegszel, de azért nekem mégis folyton arra kell majd vigyáznom, hogy el ne fordulj tőlem, hogy ne jöjjön valaki, aki neked jobban tetszik... Az asszony feléje nyújtotta mind a két, ke­zét és könyörögve és meleg hangon mondta: — Ne beszélj ilyeneket. Hidd el: én téged nagyon, nagyon szeretlek. Gáspár busán vonogatta a vállát. — Én tudom is, liogy én nem vagyok va­lami ... csábító jelenség ... valami szép fin... Én kövér vagyok és csúnya vagyok ... Az asszony nevetni kezdett, Gáspár azon­ban felemelte a fejét és a szemében könnyek voltak. Az asszony ekkor elkomolyodott, ösz­szeszoritotta az ajkát és gondolkozva nézett a férje könnyes szemébe. Gáspár szomorúan bólintgatott, az asszony felállott és könnyű­séget erőltetve a hangjába, félvállról, oda­vetve beszélni kezdett: — Milyen furcsa, hogy a férfiak olyan ke­véssé ismerik magukat. Akik azt hiszik ma­gukról, hogy minden asszony szivét megtö­rik, azokat az asszonyok rendesen kinevetik. A szép fiuk a jó isten legnevetségesebb te­remtményei. És azok, akik az asszonyokra igazán hatnak, azok csúnyáknak tartják ma­gukat és fogalmuk sincs róla, liogy minden nő szemében ők az igazi férfiak. Gáspár elámulva nézett fel az asszonyra. — Hogyan? — kérdezte. — Mit akarsz ez­zel mondani... — Azt akarom ezzel mondani, hogy te csacsi vagy, ha csúnyának tartod magadat. — Én — dadogta Gáspár — kövér vagyok 'és... — Kövér? Zömök vagy. Vállas. Izmos. 'Erős. Anniikor először megláttalak, az az ér­zésem volt, milyen jó lehet az, ha valakit erő­sen, forrón, magadhoz szorítva megölelsz. Gáspár Visszafojtott lólekzeftel, bámulva és gyönyörűséggel hallgatta, az asszonyt, az­után megpróbált ellentmondani neki: — A ke zem... — A kezed nagy, félelmes, erős, megbíz­ható. És a legszebb formájú kéz, amelyet va­laha láttam. Utálom a kiskezü férfiakat. — Az arcom ... — Az arcod érdékes, tiszta vonalú, nyílt tékintetü. Gyönyörű szeimed van. Mindig a szemedet szerettem volna nézni, amikor még nem is illett. A legszebb szemed van a vilá­gon. És a szájad!... Az ajkad!... Közelebb 1 pett, lehajolt hozzá ós csókra nyújtotta neki az ajkát. Gáspár felállott, mo­solygott és hálásan, boldogan elragadtatva,, megölelte. •Egy hónap múlva Gáspárnak megint szo­morú, rossz napja volt egyszer. Kétségeske­dett, nem tudott bizni a felesége szerelmének az állandóságában, elcsüggedve emlegette a maga rútságát. Az asszony ekkor könnyű,

Next

/
Oldalképek
Tartalom