Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-21 / 142. szám

1912 junius 21. DELMAQYAR ORSZÁG 5 4ipy«euibi:r 10-én történt. A mérnök azonban csak tiz napig pt vizsgálati fogságban, a szegedi Ítélőtábla szabadlábra helyezte. Az újvidéki törvényszék január 15-én Ítélkezett a bűnügyben. A wérnököt egy é>'i házra Ítélték, Fraacusjz Színia birtokost pedig jogerősen fölmentették, minthogy nem volt ellene bizonyíték. A szegedi tábla tárgyalása csütörtökön .délelőtt az ügy referálásával telt el. Megállapították a mérnök személyazonosságát, 'amely szerint Lábas Gyula ötvenkét éves, .darai (Szatmármegye) születésű, nős, négy gyermek atyja. Szünet közben meginterjúvoltuk Edvi Illés Károly védőt, aki a következőket mondta a buiipör anyagáról: — Lábas .Gyula sohasem tagadta, bogy a birtokosoktól pénzt fogadott el. Ezt a tábla tárgyalásán sem fogja tagadni, mert a pénz fölvételéhez joga volt. A pénzért külön munkát végzett. Ha pedig állítólagos visszaélésekről beszélünk, ő ezeket nem mint közhivatalnok követte el, tékát büntető uton felelősségre nem vonható. Legfölebb fegyelmi vétséget követett el. Ez az én jogi álláspontom. Délután a, pörbeszédeket tartották meg. Eördögh Árpád dr vádbeszéde után Edvi Illés Károly mondta el védőbeszédét. A nagyszerű jogi konstrukciójú beszéd jogászi körökken nagy érdeklődést keltett. Az itélet kihirdetését péntek délelőtt halasztotta az Ítélőtábla. Lukács miniszterelnök audienciája. — Csöndes nap. — (Saját tudósitónktól.) Lukács László miniszterelnök ma éjjel Bécsbe utazott és holnap délben kihallgatáson fog megjelenni őfelsége előtt. A miniszterelnök a jelenlegi politikai helyzetről referál és egyéb fontosabb politikai ügyeket terjeszt a király elé. Holnap délután már visszautazik Budapestre, mert a Házban ülés lesz. A képviselőiház ma nem tartott ülést, a munkapárt tagjiai azonban ma is csaknem, teljes számimal megjelentek a Házban, hogy megalakítsák a bizottságokat, amelyeknek tagjait minden ülésszak kezdeté-, vei újra szokták választani. Erre való tekintettel a parlamenti palotát ma s már kilenc órakor a szokott katonai kordon zárta körül, nehogy az ellenzék váratlanul megzavarja, vagy épen meghiúsítsa a többség munkáját. Ez azonban nem történt meg, az ellenzékiek ma egészen távoll maradtak az országháza környékéről, nem tartották meg a szokásos kávéházi gyülekezőt sem s elmaradt a csapatos föl-, vonulás, valamint a katonasággal és rendőrséggel való feleselés is. A nagy sereg bizottság megalakítását, a többség hamarosan elvégezte s újra be-, választották az eddigi ellenzéki képviselőket is mindazokba a bizottságokba, amelyekben eddig is helyet foglaltak. A bizottságok már ma megkezdték munkájukat, hogy előkészítsék a plénumban való tárgyalásra mindazokat a törvényjavaslatokat, aimelyejcet a kormány, tagjai tegnap a Ház elé terjesztették. Holnap délelőtt aztán a Ház meg is kezdi e javaslatok tárgyalását. Az ellenzék a többség munkáját továbbra is a kívülről való tiltakozás eddigi nyilatokzataival kiséri s mig az ülések tartanak, ezujfán is minden reggel és minden délután megkísérli a parlamentbe való bejutást. Sokan vannak azonban az ellenzéki képviselők közt olyanok is, akik ugy vélekednék, hogy az eredménytelen bevonulásodat már abba lehetne hagyni s vagy, egyszerűen tartózkodni kellene az üléseken való megjelenéstől, vagy a tiltakotüásnak valamilyen hatásosabb eszközéhez kellene nyúlni a kizáró intézkedésekkel szemben. A képviselőház véderő bizottsága ma délelőtt tartotta alakuló ülését. Elnök lett Tallián Béla báró, jegyző Solymossy, Ödön báró. A bizottság nyomban hozzáfogott az elébe utalt ügyek letárgyalásához. Solymossy Ödön báró előadó ismertetése után a bizottság egyhangúan elfogadta az 1912. évre 'kiállítandó újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot, a mely szerint az 1910. évi népszámlálás , alapján Magyarország a közös hadsereg részére 57.997 és a honvédség részére 17.500 újoncot fog kiállítani. Továbbá tudomásul vette a bizottság a honvédelmi miniszternek az 1910—11-ik évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvédségi egyéves önkéntesek tiszti vizsgálata eredményéről —az 1910 és X 911 -ik szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és a magyar királyi honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről, végül a császári és királyi közös hadsereg magyar honosságú tisztjeinek számáról és szolgálati beosztásáról szóló jelentését. Az első lépés a béke megkötésére. — Anglia föllép a Balkán-ügyben. — (Saját tudósitónktól.) Parisból jelentik: Az Bclair-nek jelentik Rómából: Politikái körökben az a hir van elterjedve, hpgy a porta hajlandó beleegyezni abba, hogy a nagyhatalmak Tripolisz annekszióját elismerjék. Ez volna az első lépés a béke megkötésére és az összdhivandó európai kongresszus a béke föltételeivel és a görög sziget-tenger szigeteinek jövőjével foglalkoznék. A Sporádok autonómiát kapnának és Ródusz sziget volna középpontjuk. Mikinóból jelentik: A Perseveranza római értesülése szerint legközelebb ujabb nemzetközi békeközvetités fog megindulni. A legutóbbi tripoliszi harcok alkalmat nyújtanak a nagyhatalmaknak arra, hogy a portát a további ellenállás haszontalanságáról meggyőzzék. Az Egei tengeri szigetek kérdését valószínűen ugy fogják megoldani, hogy a szigetek Olaszország protektorátusa alatt teljes autonómiát fognak kapni. Törökországot ezért a veszteségért nagy pénzösszeggel fogják kárpótolni. Londonból jelentik: A Balkán-bizottság évi közgyűlésén az elnök előaadta, hogy a londoni török nagykövet ezelőtt egy héttel azt táviratozta kormányának, hogy Grey Edvárd kijelentette néki, hogy Anglia a hatalmakat közbelépésre fogja fölszólítani, ha Törökország nem rendezi el azonnal a macedóniai és az albániai zavarokat. A bizottság oly értelmű határozatot hozott. Taber kapitány, akinek tavaly az angolnémet válságról tett leleplezése nagy föltűnést keltett, most a következő interpellációt jelentette be: — Mikor látogatta meg utoljára angol' hadihajó Antivárit és mikor szándékozik, az angol kormány újra hadihajót oda küldeni, ahogyan azeíptt szokás volt? Fantasztikus kaiand a tengeren. — Mikor a perzsa exsah szerelmes. — (Saját tudósitónktól.) Az amerikai lapok rendkívül érdekes, /bár valószínűtlennek látszó történetről emlékeznek meg, amelynek Mohamed Ali Mirza, a. perzsák volt uralkodója, és egy amerikai házaspár a szereplői A fiatal asszony, leánynevén Vykoff Lujza. Minnesota állam Minneápolis városából származott, mig férje, Jules Hardinot párisi kereskedő, akit üzleti dolgai időnkint Asztrakánba is elszólítottak. A fiatal asszonyka, akit nagyon szépnek mondanak, kalandos körüDmémyek között ismerkedett meg a perzsa exsah-val és szomorú szenvedésekkel fizetett meg az exotikus ismeretségért. Ö maga a következőkben mondja el ez ismeretség: történetét: — Férjem egy napon elhatározta, hogy üz:léti dolgának elintézésére Asztrakanba átázunk. Bakuba utaztunk tehát és ott egy kisebb perzsa ©őzösre szálltunk. A hajón kívülünk két vagyonos perzsa kereskedő volt. akik már az ut kezdetén azzal rémítgettek ljenuiünket, liogy valószínűleg kalózokkal fogunk találkozni. Beszédjüket megerősítette a hajó kapitánya is, aki elmondotta, hogy Mohamed Ali Mirza, aki apját, Muzaffer-Eddín. saht 1907-ben követte a trónom és akit 1909:ben a perzsák megfosztattak trónjától, azóta kalóz lett, A legközelebbi napokban azonban nyomát sem láttuk a kalózoknak és már-piár-inesének tartottuk az egészet, amikor a 'harmadik éjszaka kopogás hallatszott kabinnak ajtaján. Kérdésünkre a hajóskapitány azt félelte, hogy a kalózok elfogták a hajót és bógy felöltözködve rögtön menjünk a fedélzetre. Engedelmeskedtünk. A fedélzeten egy csoraő> gyanú® külsejü idegent Láttánk, akik a perzsa kereskedőket összekötözték. Egy szálas alak hozzánk jött és kijelentette, hogy Mohamed Ali Mirza foglyai vagyunk és bennünket, át kell szállítani a Mirza hajójára. Ez meg is történt. Kevéssel .utóbb Mirza külön szalonjába 'hívtak bennünket. Az exsah egy pamlagon ült és bennünket a. körülötte lévő ülőkén hellyel kináit meg. — Bocsássa el a feleségét, — mondotta ar. exsah férjemnek — mert én akarom feleségül venni. Férjem izgatottan tiltakozott, mire két briganti megragadta és kihurcolta a kabin bét™ Ketten maradtunk. Mirza. 'hozzám fordult: — Akar-e az én feleségem lenni? — és emellett oly sértően nézett rám, hogy felháborodva felugrottam és arcul ütöttem. — Hát igy is jó, — mondotta lemondóan 'Mohamed Ali Mirza. Beszólította embereit, akik kivezették a fedélzetre és ott egy tárni ásszékih ez kötöztek, cipőmet ós harisnyámat lehúzták lábamról, azután a fedélzetre hurcolták férjemet, akit a hajóárboehoz kötöztek. Végre megjelent Mohamed Ali Mirza is, aki egy, a lábam elé tett vánkosra ült le. Borzasztó aggodalomt-t gyötört. Nem tudtam elképzelni, hogy mí történhetik velem. Ekkor egy matróz hosszú pá vatollat nyújtott át Ali Mirzának. Életem nek legrettenetesebb percei következtek most.. Az exsah a tollal csiklandozni kezdte talpai mat és ez a kínzás majdnem megőrjített. Súlyosbította a hely tetet az is, hogy férjemnek ezt végig kellett néznie. Dühöngve, őrjöngve akarta magát a férjem a kötelékekből kisza